Békés Megyei Hírlap, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-13 / 188. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1999. augusztus 13., péntek Tábori emlékek, (cs) A gádorosi Némann Valéria Általános Iskola diákjai nem unatkoztak a nyáron. A rajz- szakkörösök az idén is útra keltek, most meg sem álltak Felsőtárkányig, ahol egy he­tet töltöttek. A képi látás­mód csiszolása, a különböző technikák finomítása mellett szinte naponta szerveztek kirándulásokat a gyerekek­nek a kísérő tanárok. Angol nyelvi táborban pallérozták tudásukat néhányan. Nem kellett messzire utazniuk a gádorosiaknak, hiszen Szen­tesre jöttek Angliából az ok­tatást végző egyetemisták. A Nógrád megyei Diósjenőre viszont a cserkészek látogat­tak el. Egy régi parasztház idilli környezetében tölthet­te a négy lány és a nyolc fiú azt a néhány napot, amibe sok hegymászás és gyalog­túra is belefért. Nem Sándor, Tibor, (u) A tegnapi lapszámunkban megjelent „Nem tartanak a világvégétől” című cikkben nem Gáspár Sándor, hanem Gáspár Tibor Jászai- és Hecuba-díjas színész nyilat­kozott a napfogyatkozásról. A tévedésért a művész elné­zését kérjük. Deep Fried, (b) Au­gusztus 14-én 21 órakor a blueszene rajongóinak a me­gyeszékhelyi helyőrségi klub nagytermében a buda­pesti Deep Fried koncerte­zik. Feloldják. (e) Oroshá­zán, az Észak u.—Arany J. u.—Táncsics u. keresztező­désében augusztus 16-ától feloldják az útlezárást. A vá­rosban a helyi, valamint a Nagyszénás, Csorvás, Bé­késcsaba irányába közleke­dő helyközi járatok újra az eredeti útvonalon közleked­nek. Szemérem ellen, (b) A békéscsabai kapitányság egyenruhásai négy megye­székhelyi fiatalembert szemé­rem elleni erőszak alapos gya­núja miatt vettek őrizetbe. Zárkában, (b) A szarvasi rendőrök vendégszeretetét él­vezi egy 25 éves helybeli hölgy. Lopás bűntette miatt került zárkába a fiatalasszony. Ütköztek, (b) Csütörtökre virradóan Békéscsaba belte­rületén személygépkocsi ke­rékpárossal ütközött. Köny- nyebb sérülésekkel zárult a „randevú”. Felszámolás helyett talpra állítás Nem marad magára a békéscsabai konzervgyár (Folytatás az 7. oldalról) — A három hitelező pénzin­tézet — a Kereskedelmi és Hi­telbank Rt., a Raiffeisen Bank Rt. és a Bank Austria Creditanstalt Rt. — hosszabb ideje hitelez a gyárnak, és a na­pokban döntenek a további for­góeszközhitelek folyósításáról. Ez azért is fontos, hogy a felvá­sárlás lebonyolítása zökkenő- mentes legyen. Információim szerint a hazai konzervipar vál­sága a keddi kormányülésen is napirendre került. A döntés sze­rint kereskedelmi bankoktól hatmilliárd forint, kormányga­ranciával ellátott hitelhez juthat az ágazat. Úgy értesültem, en­nek keretében a csabai vállalat is jelentős hitelt vehet fel. —A termelőket, beszállítókat a tulajdonosváltozás és a nehéz pénzügyi helyzet mennyire bi­zonytalanította el? — Természetes reakció ilyen hírek hallatán a bizonyta­lanság, a nyugtalanság. Válasz­ként erre csak megismételhe­tem: a tulajdonosok és a hitele­ző bankok alapvető szándéka a cég működőképességének fenntartása, a vállalat tevé­kenységének újjászervezése, a pénzügyi helyzet stabilizálása, az idei gazdálkodási év leve­zénylése és a jövő esztendei termelés előkészítése. És mint már szóltam róla: nem marad magára a konzervgyár. — A termelők számára most az a legfontosabb kérdés, hogy hozzájutnak-e a beszállított alapanyag ellenértékéhez? — Á zöldborsónál az átvett termés kétharmadának árát már rendeztük, a fennmaradó össze­Szarvas Péter: A tulajdono­sok törekvése is az, hogy a vállalatot stabilizálják és fejlesszék get pedig még ebben a hónap­ban kifizetjük. A csemegeku­korica és a paradicsom felvá­sárlásánál a szerződések módo­sítását kezdeményeztük a ter­melőknél. A kukoricánál az előzetesen szerződött mennyi­ségnek egységesen a 75 száza­lékát tudjuk átvenni a 15 be­szállítótól, és kilónként egy fo­rinttal fizetünk kevesebbet. A paradicsomnál olyan módosí­tást kezdeményeztünk 75 part­nerünknél, hogy a szerződött áru 65 százalékát vásároljuk fel, kilónként három forinttal kevesebbért. A csemegekukori­ca-beszállítók teljes mértékben, a paradicsomtermelők pedig részben messzemenő együtt­működésről tettek tanúbizony­ságot. Tudják ugyanis, hogy a konzervgyár működőképessé­gének fenntartása közös érdek. A paradicsomtermelők közül többen még nem döntötték el, hogy elfogadják-e a szerződés- módosítást. Ä beszállított alap­anyagért ugyanakkor minden esetben a szerződésben foglalt ütemezés szerint kívánunk fi­zetni. — A legyártott termékek mennyire eladhatók,- keresettek a piacon? — A dobozos és üveges zöldborsókészítmények értéke­sítése nem jelenthet gondot, ezekre egyaránt fizetőképes ke­reslet mutatkozik. A csemege- kukoricánál is jók az eladási ki­látásaink. Nem mondható ez el a paradicsomsűrítményekről és a ketchupről. Ezek ára tíz év távlatában most van a mélypon­ton. A paradicsomsűrítmények­nél kihat a jövedelmezőségre az is, hogy nincsen erre állami tá­mogatás. —A tulajdonosok miként áll­nak a tészta és a dobozos üdítők gyártásának esetleges újraindí­tásához? — Ebben változatlanul nincs döntés. Ugyanakkor a jövő évre vonatkozó elképzelések között szerepel az uborkafeldolgozás újraindítása. A vállalat pénz­ügyi pozícióinak javítását szol­gáló terveknél felmerült egyes vagyontárgyak — ingatlanok és termelőberendezések — értéke­sítése is. Ami biztos: minden el­gondolás arra irányul, hogy a konzervgyárnak ne csak múltja, hanem jelene és jövője is le­gyen. Nyemcsok László Jelenleg a csemegekukorica mellett a paradicsom feldolgozását végzik a békéscsabai konzervgyárban fotó: lehoczky Péter VÉLEMÉNYEK Péntek van, ráadásul 13-a! De jó is, ha az ember lányának asztalán naptár mu­tat előre: ekkor azt, most ezt, máskor viszont ezt is, azt is tenni kell. A tengernyi bejegyzés mellett pi­rossal karikáztam be 13-án a pénteket. Micsoda mázlim van! Erre a napra osztottak be jegyzetíró­nak! Akkor már nem is lehetek olyan balszeren­csés, hiszen — ha személyesen nem is, de a Hírla­pon keresztül — találkozhatok az olvasókkal. A babonával ellentétben én ma a jó szerencse reményében, felkészülten ugrottam ki az ágyból: kizárólag a job­bik lábamra koncentráltam és arra léptem elsőként. Mert ugye a bal lábas lekászálódás felér egy fene nagy kudarccal! Igaz, a für­dőszobában kétségbeestem a tükörből visszaköszönő látványtól, de bal szemem viszketése fantasztikus hangulatra sarkallt. Öröm ér! Nem kellett sokáig várakoznom, a konyhában átéltem e nem minden napra jutó élményt: egy csészét zúztam darabokra. S hogy ez miért öröm? Mert jó, ha tudják az olvasók, hogy Fortuna ke­gyeit tányérok és csészék földhöz vágásával lehet sikeresen keres­ni. (Eddig én se tudtam, de péntek van, ráadásul 13-a, e nap nagy tudorai avattak be a nagy titokba. Persze a készletem pótlásának jobban örültem volna!) A biztonság kedvéért a mai napomat az autó kiiktatásával ter­veztem, hiszen bárhol elém szaladhat egy fekete macska, és akkor oda lesz a sikerszéria! (A lépcsőházi pincsit viszont nem kalkulál­tam be: a bokámnak ugrott korán reggel éhgyomorral, de mi ez ahhoz képest, amit egy koromfekete Morcogi Micóval való talál­kozás jelentene!) Ki dekorált lábbal, de szerencsésen eljutottam a szerkesztőségbe, ahol az ajtófélfa bizonyult kicsinek — kegyetle­nül bevágtam a könyökömet. Váratlan vendég érkezik! —- kurjan­tott kollégám szikrázó tekintetem láttán. O, de jó! — nyugtáztam a babonás előrelátást, de fájdalmat sugárzó arcomra egy kénysze­redett mosolyt erőltettem, amikor betoppant a — tényleg nem vár­tuk — nap első panaszosa. Nem kaptam újságot — sziszegte. Nyugalom, nyugalom — csitítottuk kollektív szellemben olva­sónkat: hiszen ma péntek van és 13-a! Van remény e napon is a szerencsére! Csete Ilona Sörszemüveg Esemény utáni szemüveget tessék! — botlunk egymásba egy ötvenes férfivel a csabai sétálóut­cán. (Nap)fogyóeszközét kínálja szavatossági idejének lejárta után, egy százasért. Látszik raj­ta, lízingelné is a szemre valót egy pohár sörért. Üzletpolitikájába nem fér bele ugyanis, hogy 82 esztendőt várjon a hazánkban soros teljes napfo­gyatkozásig. Bár homályosan és foltokban lát — másként csak nem szólítana bátyámnak —, mégsem tervezi, hogy szemorvoshoz fordul. A sörfogyasztás hatásai másnap kiheverhetők. „Öcsém, ha felteszed, ezzel a részeges napfogyatkozást még ma is láthatod” — népszerűsíti portékáját. Levesz a lábamról, így átadom a fémszázast. Nézegeti: elég karcsú, felhizlalhat­nád. Mondom neki: ne oldalról, hanem szemből tartsa maga elé, akkor görqbölydedebb. „Maga is csak megvezet bátyám, mint a tévében a Szilágyi Gyula”, kontráz. Őt nem ismerem, mosom kezeimet, de legyintés a válasz. Jobbnak látom, ha fize­tek. Ajánlatot is teszek: igyunk ketten egyet. Emberünk újabb üzletet sejtve felveti: nem lehetne ketten kettőt, ahogy barátok­nál szokás? Belemegyek, egyúttal a kocsmába is. A szemüveg azért még mindig az embernél. Iszunk az üzletre, és oldódunk. Személyiségi jogok miatt most Géza vagyok, és a változatosság kedvéért bátyám. „Ha majd a Torgyán Jóska lesz a főnök, jobb lesz itt minden” — tör elő üzleti partneremből. És ha lesz Csabán Torgyán Párt, belép? — faggatom. Fiam, én csak a Törköly Pártba — mondja. Látszik rajta: az újdonság erejével hat rá, hogy az FTC megyei baráti köre Torgyán néven pártot kíván alapítani. Mégpedig azért, hogy ezzel is méltóképpen tudják tá­mogatni Torgyán Józsefet a politika és a sport terén. Ocsémbátyám mély átéléssel és élénk kortyolással nyugtáz­za a fejleményeket. „Testvérem, ha szerzek még egy szemüve­get, azt is megveszed?” Ha enged az árból, nincs akadálya, vá­laszolom. „Öcsém, hol veszel egy pikolóért ilyen márkás por­tékát?” — kel ki magából. Elgondolkozom: teljesen igaza van. Csak 82 év, és nyakun­kon a következő napfogyatkozás. Nyemcsok László Ne legyen kötelező a kamarai tagsági díj Törvényjavaslat a működésről (Folytatás az 1. oldalról) A törvényjavaslatot a közel­jövőben — valószínűleg már szeptemberben — koalíciós egyeztetés után, a parlament elé terjesztik. — A nyugati demokráciák­ban a kamarákat tekintélyes szervezetként tartják nyilván. Figyelembe veszi-e a törvény- tervezet, hogy mit lenne érde­mes „átültetni" a magyar gya­korlatba? — Én is vallom, hogy nem lehet minden mintát átvenni egy az egyben, annál is inkább, mert az EU-országokban is kétféle gyakorlat honos, azok előnyei­vel, hátrányaival. Nyolc ország­ban önkéntes tagság van, hét helyen pedig kötelező a részvé­tel. Mi, mint ismert, ez utóbbit vettük át ’95-ben, s azt hiszem, fordítva jobb lett volna! Hang­súlyozni szeretnék két dolgot: a kamarák jelentőségét mi is in­kább erősíteni akarjuk, jóllehet, ehhez az is kell, hogy izmosod­jon ezeknek a szervezeteknek a vezetése és a tagság érezze, ide érdemes belépni. Javaslatunk szerint minden magyar cég be­leszólhat a kamara életébe, vá­laszthat, igénybe veheti a szol­gáltatásokat, ugyanakkor fizet­ni csak annak kelljen, aki vala­miféle tisztséget akar betölteni vagy önkéntesen erre predeszti­nálva érzi magát. A másik pe­dig, hogy itt nem valamennyi országos kamaráról van szó, hanem csak a kereskedelmi és ipar-, valamint a kézműves és agrárkamaráról. Arra kérdésre, hogy nem len­ne-e szerencsésebb most egy kalap alatt rendezni valamennyi ilyen jellegű kamarai gondot, a politikus nemmel válaszolt, lé­vén a többi, 33 országos szak­mai kamara tagságának belső önigazgatása van. Róluk egy­előre szó sincs. (fábián) „A LEGRONDÁBB DOLGOKAT IS SZÉPNEK LÁTJA AZ EMBER, HA ELÉG SOKÁIG NÉZI.” (Gustave Eiffel) Tűzoltás, (s) A szanazugi ifjúsági tűzoltótábor negyven diákja tegnap délután a gyulai húskombinátban a megyei és a gyulai tűzoltóság szervezésében ellenőrző gyakorlaton vett részt. Az élménygazdag bemutató után felkeresték a gyulai és a békéscsabai laktanyát. Az egyhetes táborban számtalan ismerettel gazdagodtak a fiatalok fotó: lehoczky Péter

Next

/
Thumbnails
Contents