Békés Megyei Hírlap, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-10 / 185. szám

1999. augusztus 10., kedd egészségügy „Hatalmas emberséggel ápolták a fiamat” Idős asszony hálája orvosoknak, ápolóknak Egy idős asszony elveszítette a flát. Az életerős, 41 éves fiatal­ember motorkerékpárral indult hazafelé június 28-án, de már soha nem érkezett meg. Békéscsabán, a Bartók Béla és a Tuli­pán utca kereszteződésében összeütközött egy autóval. A men­tők súlyos sérülésekkel szállították a békéscsabai kórházba, ahol hat nap múlva meghalt. Édesanyja — akivel kettesben él­tek — máig sem képes felfogni a történteket. Fájdalma mellett mégis hálát érez. Hálás az intenzív osztály valamennyi dölgozó- jának, akik utolsó percig küzdöttek a fiáért. — Szeretném mindenkinek el­mondani, hogy mélyen megha­tott az a gondoskodás, amely- lyel a fiamat ápolták az intenzív osztályon — mondja sírva a 63 éves Korcsok Andrásné. — Megengedték, hogy mellette le­gyek, így láthattam, mit tesznek érte. Gyakran hallani, hogy az egészségügyben dolgozók min­denütt csak a markukat tartják és anélkül nem nagyon mozdul­nak a betegért. Hát ezen az osz­tályon nem így van. Kisnyugdí­jas vagyok, nem tudtam pénzt adni a kórházban. Ennek ellené­re hatalmas emberséggel ápol­ták a fiamat és hozzám is min­dig szóltak néhány jó szót. Pe­dig már láttam rajtuk, hogy ők tudják: menthetetlen a gyerme­kem. Mégis az első szóra ugrot­tak, ha valamelyik műszer je­lezte, hogy baj van. Dr. Szabó Terézia, a békés­csabai Réthy Pál Kórház inten­zív osztályának főorvosa hang­ján érződik, hogy megrendül, amikor elmeséljük neki, miért kereste fel szerkesztőségünket az idős asszony. Bár emlékszik az esetre, mégis türelmet kér, amíg a kórlapot átolvasva fel­idézi az eseményeket. — A be­teget súlyos, életveszélyes álla­potban szállították a mentők kórházunk baleseti állomására — mondja a doktornő. — A vizsgálatokat és az első ellátást követően innen helyezték az in­tenzív osztályra. Óriási küzde­lem indult az életéért és ezzel egy időben a családnak is őszin­tén feltártuk állapota súlyossá­gát. Ebben és más hasonló eset­ben csak annyit tudunk ígérni, hogy mindent megteszünk az élet megmentéséért. Az új egészségügyi törvény lehetővé teszi, hogy a súlyos beteg mel­lett tartózkodhasson hozzátar­tozója. Az édesanya így végig­nézte, ahogy a gyermekéért küzdöttünk, aki végül meghalt. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a beteghez közel állót át­segítsük ezen a megrázó élmé­nyen. A mi feladatunk nemcsak az ápolás és a gyógyítás. A ro­konok felvilágosítása, lelki fel­készítése éppúgy a munkánk­hoz tartozik, mint a küzdelem, amit a betegekért folytatunk. Az élet és a halál kérdése olyan nagy, hogy nem lehet néhány folyosón odavetett szóval, fut­tában elintézni. Mindig időt fordítunk arra, hogy a hozzátar­tozókat felvilágosítsuk a beteg állapotáról. Ezt olyan mélység­ben és részletességgel tesszük, amennyire ezt az előttünk álló el tudja viselni. Vannak, akiket az őszinteség megnyugtat és segít, hogy feldolgozzák a tör­ténteket. Mások hárítanak, mert nem tudnak szembenézni a té­nyekkel. Az orvosok mindig őszintén tárják fel a valóságot, ám ennek módja egyénre sza­bott. Nagy empátia és humá­num szükséges ehhez a munká­hoz. Ezen a pályán csak azok tudnak megmaradni, akikben ezek a tulajdonságok élnek. A többiek lemorzsolódnak. Az osztályunkon évek óta tu­datosan építjük fel a munkastílu­sunkat. Mindenkiért ugyanúgy, egyforma energiával és lelkiis­merettel küzdünk. Az anyagiak ebben nem játszhatnak szerepet. Nálunk csak azok a dolgozók tudnak megmaradni, akik a se­gítségnyújtást életformájuknak tekintik. Baracsi Magdolna Lóval kezdte, csak azután tért át az emberre... — manapság fűnek-fának segít A békési „Ficam” Jucit kevés ember nem ismeri Békésen. Tavasz táján, amikor volt egy idegbecsípődése a hátában, e sorok írója is majdnem felke­reste. Ami egyébként nem is olyan könnyű, hiszen Jucika állandóan mozgásban van ott­hona és a békési Jantyik úti idősek napközi otthona kö­zött... Amikor néhány hete fotós kol­léganőmmel nekibuzdultunk áz interjúnak, nem volt szeren­csénk, Jucika, azaz Gyaraki Ferencné éppen Békéscsabán intézte ügyes-bajos dolgait. Újabb telefonokat kellett meg­eresztenünk, mire sikerült meg­beszélni az időpontot. Utána már csak az otthon ápolóit kell meggyőznünk arról, kizárólag Jucikáról kívánunk írni, akivel az otthonban, az udvaron, az ár­nyas fák alatt, a pádon ülve be­szélgettünk. — Nem zavarja, hogy Ficam Jucinak hívják? — Egyáltalán nem, sőt büsz­ke vagyok rá. A Rutexben, ahol mindenesként dolgoztam, min­den lánynak volt valami bece­neve. Csak a szalag mellett ki­lenc Julianna volt. Ott neveztek el. Reggelente jöttek hozzám a lányok a bajaikkal, én helyre tettem mindegyiknek a meghú­zódott testrészét. Ott neveztek el Ficam Jucinak. Sokan a vá­rosban is csak így ismernek. — Megmasszírozta őket... — Dehogy masszíroztam. Ezt le ne írja. Amit én csinálok az nem masszázs! Én idegbecsí- pődéseket, ficamokat teszek helyre. — Mikor tapasztalta először, hogy ért a... helyretevéshez? Ha így fogalmazok, remélem szak­mailag nem kifogásolható? — Parasztemberek gyereke voltam. Világéletemben szü­lésznő szerettem volna lenni, de ahhoz pénz is kellett volna. A nyomorúság vitt rá, nem volt nekünk pénzünk orvosra. A fér­jemmel a békési erdőn laktunk, volt egy lovunk, kifordult a sze­gény jószág lába. Hívtuk az ál­latorvost, azt mondta, vágóhíd­ra kell vinnünk szegényt. Meg­néztem a szenvedő állatot. Ki­derült, hogy nincs eltörve... Helyre tettük. Az esetnek ha­mar híre ment. Jöttek az embe­rek, kértek, nézzem meg az ő jószágaikat is. Aztán azt kérték, hogy rajtuk is segítsek. — Ha törött végtagot talál, mit tesz? — Megnézem, és orvoshoz Aki kéri, azon Jucika feltét­len segít. Akit szükséges, azt az orvoshoz küldi. FOTÓ: FAZEKAS LÁSZLÓ küldöm az illetőt. A régi körze­ti orvosunkkal jól megvoltunk. Ha törött testrésszel jött hozzám valaki, hozzá küldtem. O meg hozzám azt, akinek kifordult a bokája, begipszelte, de az kida­gadt a gipszből. Tudja olyan ér­zésem van, amikor a kificamo­dott testrészen megtalálom azt a pontot, mintha áram ütne meg. Ösztönösen érzem, hogy hova kell nyúlni, mit kell tenni. Ma­gamnak nem tudom helyreten­ni, ha fáj valami. Ami műtétet kíván, azzal nem tudok, de nem is akarok mit kezdeni. Engem is műtöt­ték. A Rutexben munka közben rengeteg pihe rakódott a nyál­mirigyemre. Felvágták a tor­kom, és kitakarították. Külön­ben most nem tudnék beszélni. — Sokan kérik a segítségét? — Úton-útfélen szólnak. Tegnap mondja a boltosnő, Ju­cika, miért nem jött tegnap is, annyira fájt a nyakam. Vagy egy másik asszony. Tegnapelőtt szedtem a szilvát az árokba' és kifordult a bokám. Mindenütt megszólítanak. Utcán, buszon. Magatehetetlen betegek hozzá­tartozói is gyakran hívnak, hogy tegyem helyre a betegek elzsibbadt, meghúzódott vég­tagjait. Otthon is sokan keres­nek fel. A békési súlyemelők is gyakran kérik a segítségemet. — A kezeiben levő képessé­get. már sokan áldották. Mi lesz az utánpótlással? — Viszem a sírba magam­mal, nem tudom átadni. De azért azt is írja meg, mindenkin nem tudok segíteni. Például ott volt a szomszédom. — Miért, vele mi lett? — Nekiment az eperfának a kocsijával... Pánics Szabó Ferenc PostaBank személyi hitel Kölcsön igényei szerint! PostaBank és Takarékpénztár Rt. ► Gyors elbírálás ► 6-36 hónapra ► Kamatkedvezmény A PostaBank új személyi hitele gyors megoldást kínál a régóta tervezett vagy nem várt kiadások fedezésére: ► 100 ezer és 1 millió forint közötti összegben ► minimum 6, maximum 36 hónapos futamidővel ► gyors, 3 munkanapon belüli hitelbírálat után ► bármilyen célra igénybe veheti PostaBanfc lakossági folyószámlával rendelkező ügyfeleinknek további kedvezményeket is biztosítunk: ► 2%-kal alacsonyabb kezelési költség ► 1%-kal kisebb hitelkamat ► nincs folyósítási jutalék A Posta Bank személyi és folyószámlahiteit arra fordítja, amire akarja! A hitelek a bank fiókjaiban és kirendeltségein, valamint a postai „kék sarkokban" igényelhetöek. ©Hitel/nfo: 06-80-200-345 Ezen az osztályon egyforma lelkiismeretességgel gyógyítanak mindenkit FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents