Békés Megyei Hírlap, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-09 / 184. szám
1999. augusztus 9., hétfő AKTUÁLIS Báró Apor Vilmos boldoggá avatása nem számított filatéliai eseménynek A magyar bélyeggyűjtők (napfogyatkozása Ki hitte volna, hogy az augusztusi napfogyatkozás nem csak az égi jelenség iránt érdeklődőkben, hanem a bélyeg szerelmesei körében is vihart kavar. Pedig így történt. A nagy eseményre kibocsátott alkalmi bélyegblokk a gyűjtők számára egyenesen skandalum, s nem kizárt, hogy hatására tovább csökken a hazai filatelisták egyre apadó tábora. Alábbi összeállításunkban arra keresünk választ, mibe kerül e nemes hobbi, s érdemes-e még Magyarországon bélyeget gyűjteni. Kezdjük a skandalummal! A Magyar Posta Rt. a teljes napfogyatkozás alkalmából február 11-én bélyegblokkot bocsátott ki szokatlanul magas, 1999 forintos áron. A döntés alaposan felkavarta a hazai bélyeggyűjtés — felszín alatt már évek óta háborgó — állóvizét. A filatelisták (zömükben kispénzű emberek) a magas példányszámot és árat, a gyenge esztétikai kivitelt, valamint a napfogyatkozás időpontjánál hat hónappal korábbi kiadást kifogásolták. A blokk megjelentetése mögött egyértelmű üzleti szándékot sejtenek. Arra gyanakodnak, hogy a Magyar Posta Rt. a korai kiadással és a különleges kivitelű bélyeggel elsősorban a külföldi gyűjtőket és a turistákat célozta meg. Kétségtelen, a blokk kiadása bombaüzlet — feltéve, hogy sikerül a bélyeg többségét értékesíteni. Egy átlag blokk névértéke ma 200, az előállítási költsége pedig mindösz- sze 20 forint. Ha nagyvonalúan 199 forintba számoljuk a napfo- gyatkozási blokk előállítási költségét, az extraprofit példányonként 1800 forint, a teljes példányszám eladása esetén pedig 360 millió. Eközben a gyűjtő rosszul jár, mert minél nagyobb példányszámban jelenik meg egy bélyeg, annál kisebb mértékben nő az idővel az értéke. Amíg az utóbbi évek blokkjait 100-150 ezer példányban nyomták ki, az említett bélyeg 200 ezerben került a piacra. A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy a bélyegeket a Magyar Posta Rt. adja ki. A bélyeg- kiadásra éves terv készül, amelyet az eléggé megfoghatatlan ügyfél- és gyűjtői igények alapján állítanak össze, s amely tervet a Témakijelölő Tanácsadó Bizottság véleményez. A testüMi mibe kerül? Tagdíj: 1000 forint (évente) Újdonságok: 4500 forint (évente) Albumlapok: 500 forint (évente) Tasak: 1000 forint (évente) Fogazatmérő: 100 forint Bélyegcsipesz (fém): 200-900 forint Nagyító (10-szeres): 2300 forint Bélyegragasztó: 150 forint Bélyegalbum (berakó): 600-5300 forint letben a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége (MA- BÉOSZ) és annak lapja, a Bé- lyegvílág is képviselteti magát. Visszatérve a napfogyatkozásra megjelentetett blokkra, a Magyar Posta Rt. Bélyegüzletágának vezetője, Csegezi Tamásné úgy nyilatkozott, hogy az 1999 forintos árral mintegy dokumentálni akarták, hogy a bélyeg az évezred utolsó évében jelent meg (ha valaki nem vette volna észre — a szerk.). Különben is — jegyezte meg Csegeziné — a magyar bélyegkiadást a nyugatival összehasonlítva szembetűnő, hogy míg az évente megjelenő bélyegek számát tekintve Magyarország az élmezőnyben foglal helyet, a kiadott bélyegek össznévértékét illetően a sor végén kullog. Ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy az évente 25-30 témában kiadott mintegy ötven darab bélyeget a gyűjtők kétezer forintért (az idén a blokk miatt négyezerért) vásárolhatják meg, ezzel szemben a nyugati filatelistáknak 11 ezer forintnak megfelelő összeget kell kiszámolniuk az ottani újdonságokért. Vagyis — ha eltekintünk az itthoni és a kinti fizetések vásárlóereje közötti különbségtől — akkor kevésbé költséges hobbi bélyeget gyűjteni itthon, mint nyugaton — olvashatjuk ki a Bélyegüzletág vezetőjének okfejtéséből. Még egy körülményt feltétlenül figyelembe kell venni. Nevezetesen, hogy a magyar bélyeg presztízse folyamatosan csökken a nemzetközi piacon. Zalavári István, a magyar bélyegkereskedelem vezető vállalata, a PHILATELIA HUNGARICA Kft. ügyvezető igazgatója szerint a magyar bélyegek egyre jobban kikopnak a Lesznek-e filatelisták a jövő évezredben? A bélyeggyűjtési szenvedély világszerte komoly tradíciókkal bír. E szép hobbi megyei helyzetéről dr. Berke Imrével, a MABÉOSZ Békés megyei elnökével beszélgettünk. — Hány bélyeggyűjtő kör működik a megyében, s hány tagjuk van? — Tizenhét felnőtt és tizenegy ifjúsági kör, ezekben 340 felnőtt és 220 gyermek él kedvenc hobbijának. — Van-e utánpótlás? — Sajnos, a bélyeggyűjtő társadalom is fogyóban van. A mai gyerekek már nem annyira lelkesek, a számítógépek és videojátékok korában keveseket érdekel a bélyeg. — Hogyan próbálnak ezen segíteni? — Igyekszünk a fiatalság igényeihez alkalmazkodni: a bélyeggyűjtés megjelent az interneten, a jövő évi bélyegkatalógushoz pedig CD-lemezt mellékel a kiadó.-—Mennyire költséges hobbi a bélyeggyűjtés? — Az évente megjelenő bélyegek összértéke 4 ezer forintra tehető, ami azt jelenti, hogy havonta 400 forintot sem kell áldozni a hobbira. De a bélyeggyűjtés tartalmas szenvedély, a bélyegek által kitárul a világ, különböző történelmi, természeti, földrajzi és egyéb témák kerülnek közelebb az emberhez. A bélyeg sokszor hozzá olvasásra késztet, el kell mélyülni az adott témában ahhoz, hogy a gyűjtemény okozta élmény teljes legyen. Magyari Barna gyűjtőkért és nem a 128 éves FOTÓ: SUCH TAMÁS Ami itt történik, az már nem a magyar bélyegért történik nemzetközi piacról, nincsenek érdekes kiadásaink és nincs propagandánk. A magyar bélyeget egyre kevesebben gyűjtik a világban, az egyébként gazdag nemzetközi filatelista szaksajtóban is csak egészen periférikusán vagyunk jelen. Nem vettük észre, köröttünk megváltozott a világ. Mivel — a forgalmi soroktól eltekintve — a bélyegek jelentős részét még ma is a gyűjtők vásárolják, a jelszó a világban: eladható bélyeget nyomni! Miközben külföldön Diana, Sissi, a Forma-1-es pilóták, a futballsztárok, a nemzet nagyjai, az emlékezetes filmsikerek bélyegre vitele garantálja a sikert, a magyar bélyegkiadás a saját levében fő, s zömében érdektelen bélyegekkel és vitatható esztétikai kivitellel próbálja a filatelisták táborát növelni. Jól jellemzi a hazai bélyegkiadást, hogy báró Apor Vilmos boldoggá avatása nem számított filatéliai eseménynek, annak ellenére, hogy utoljára 1944-ben avattak szentté magyart, Margitot. (Külön pikantériája a dolognak, hogy Hedvig 1997-es, krakkói szentté avatásáról megemlékezett bélyeggel a Magyar Posta Rt.) Három-négy évtizeddel ezelőtt épp fordítva volt: a magyar bélyeg óriási tekintéllyel bírt a világban. Nagyon sokan gyűjtötték itthon és külföldön. Alighanem akkor tájt volt a legmagasabb a magyar filatelisták száma, többszöröse a mainak. Igaz, ehhez kellett, hogy 1966-ban az első Festmény sor (benne két Munkácsy-kép, a Rőzsehordó nő és az Ásító inas) megjelentetésével a Magyar Posta Rt. „bankot robbantson”. Tömegek kezdtek el bélyeget gyűjteni, és a bélyegeken keresztül olyan ismeretekre szert tenni, amelyeket iskolában általában nem, vagy nem olyan mélységig tanítottak. Ezzel párhuzamosan a kiadott bélyegek példányszáma az ötvenes években általános 100-150 ezerről félmillióra nőtt, s megkezdődött a bélyeggyűjtés céljának átértékelődése. Amíg korábban jövedelmező hobbinak számított, innentől már csak szép passziónak. A hatvanas években és azt követően megjelent bélyegek ugyanis a beléjük fektetett összeg értékét sem őrzik meg, vagyis a pénz kisebb mértékben kamatozik, mintha bankba tennénk. Mitől is lenne értéke a magyar bélyegnek? A 80 éves magyar bélyeg tiszteletére 1951- ben kiadott úgynevezett lila blokkpárt mindössze 1060 példányban nyomták ki, s az akkor 1 forint 20 fillér névértékű bélyeg ma kétszázezer forintot ér. Az említett, 12 forint 30 fillér névértékű Festmény sort 520 ezer példányban dobták piacra, s jó, ha 120 forintért találni rá vevőt. Nem nehéz belátni, már csak az igazán megszállottak — az ifjúságiakkal együtt mintegy 22 ezren — gyűjtenek szervezetten (MABEOSZ-tagként) és mintegy tízezren szövetségen kívül bélyeget Magyarországon (a hatvanas évek közepén összesen 400 ezren!). A 12 500 szervezett felnőtt zöme elöregedett, egyre többen hagynak fel a bélyeggel, utánpótlás pedig nincs. A nagy gyűjtők a sír széléig babusgatják gyűjteményüket, amit aztán az örökösök a katalógus ár 30-40 százalékáért (ennyi a bélyegek piaci értéke) elkótyavetyélnek. A jobbik esetben az öregek maguk válnak meg kedvenc bélyegeiktől, ezzel egészítve ki nyugdíjukat. Érthető tehát a gyűjtők zúgolódása a napfogyatkozásra kiadott blokk miatt. Az évezred utolsó évéről beárazott bélyeget az idősek már nem, a fiatalok még nem tudják megvásárolni. Egy gyűjtemény pedig hiányzó darabbal nem gyűjtemény. A rendszerváltás után — a keleti (elsősorban a kelet-német) cikkek piaci kivonása miatt — a gyűjtőkre „rádrágultak” a filatéliai eszközök, mostantól pedig az újdonságok is megfizethetetlenné válnak. És hát — kár tagadni — különösen a fiataloknak ott a „konkurencia”, a sokcsatornás televízió, a videó, a számítógép és az olcsóbb hobbi: a telefonkártya gyűjtés. Sokan gondolják, most kellene abbahagyni, mert ami itt történik, az már nem a gyűjtőkért és nem a 128 éves magyar bélyegért történik. * Egy 1953-as bélyegnapi bélyeg alkalmi levelezőlapján a következő szöveg olvasható: A bé- lyeggyűjtés tanít, nevel, szórakoztat! Akad-e, akihez szól még a mondat? Aki még érti az üzenetet? Akit mozgósít? Vagy a technikai fejlődés — mint annyi mást az utóbbi évtizedekben —, maga alá gyűri a bélyeggyűjtést is? Ki tudja? Árpási Zoltán A bélyegkiadás szabályai 1. Élő magyar személyiségről nem adnak ki bélyeget. 2. Csak az 50. évfordulókról és azok többszöröséről emlékeznek meg. 3. Halálozás helyett a születési évfordulókra jelentetnek meg bélyeget. 4. Egyes témákat (például: portrék) nehéz értékesítésük miatt csak ritkán szerepeltetnek bélyegképen. Visszatekintés Az első magyar bélyegtervet Than Mór festőművész készítette 1848-ban. A nyomdai munkálatok el is kezdődtek, a bélyeg mégsem készült el, megjelenését a szabadságharc leverése meghiúsította. Magyarországon először 1850. június 1- jén használtak postabélyeget, osztrák kiadásút. A kiegyezésig osztrák postaigazgatás működött hazánkban. Az első magyar postabélyeg — amely Ferenc József császár és magyar király arcképével jelent meg — 1867. június 1-én került forgalomba, de a bélyeget még Ausztriában nyomták és bérmentesítésre' a birodalom más tartományaiban is felhasználták. Az első itthon nyomott és csak Magyarország területén használható bélyeg 1871 januárjában jelent meg. Az első bélyegblokkot — a LEHE-blokkot— 1934-ben adták ki. A napfogyatkozásra megjelentetett blokk a 247. a sorban. A legdrágábbak 1867. Könyvnyomat (3 krajcár, piros tévnyomat): 41,8 millió forint 1851. Hírlapbélyegek (30 krajcáros, levélen): 5 millió forint 1938. Hazatérés (Nagymánya): 1,6 millió forint 1956. Soproni felülnyomás (25 érték): 480 ezer forint 1951. 80 éves a magyar bélyeg (lila blokkpár): 200 ezer forint 1950. Gyermek (60 fillér, UTÁNPÓTLÁSUNK A JÖVŐ HARCAIHOZ): 300 ezer forint (levélen) Nagymánya Az egyik legismertebb magyar tévnyomat. Az 1938-as első bécsi döntést követően Magyarországhoz csatolták Csehszlovákia magyarok lakta területeit. Az alkalomra a posta HAZATÉRÉS 1938 felülnyomással újra kiadta a korábban forgalomba hozott Szent István (III.) sor 20 és 70 filléres (képünkön) darabjait, a 20 fillérest az eredeti piros, a 70 fillérest viszont olaj- zöld/kék helyett bama/zöld színben. A felülnyomásnál két ív összeragadt, így az egyikről lemaradt a HAZATÉRÉS 1938 felirat. A hibás ív Nagymánya postahivatalába került. Mire a hibát észrevették és az ívet bevonták, már jó néhány bélyeget felhasználtak. A tévnyomatból eddig 3 példány került elő. A Teljes napfogyatkozás bélyegblokk A blokk Magyarország és a szomszédos országok hazánkkal határos területeinek hegy- és vízrajzi térképét ábrázolja. (A szomszédos országok nevét angolul tüntették fel.) A hegy- és vízrajzi térképrészletet a szélességi és hosszúsági koordinátákat ábrázoló keret fogja körbe. A napfogyatkozás teljességi sávja a Szombathely — Siófok — Szeged vonal mentén, attól 50-50 km-es sávban vonul végig Magyarország területén, amelyet a blokkon az említett területre difrakciós fólianyomással felvitt színjátszó, csillogó fólia jelképez. Á fólián a térképnek megfelelő folyók, illetve városok nevei, valamint a Napot jelképező körök láthatók. A blokkon UV fényben látható a népi napábrázolás két motívuma, váltakozva egy-egy motívum háromszor ismétlődik a blokk jobb felső és bal alsó mezejében. Ugyancsak UV fényben láthatóak a bélyegpapír jelzőrostjai, és a blokk eredetileg piros sorszáma, amely sárga színben fluoreszkál. A bélyegblokk Vagyóczky Károly grafikusművész — az új bankjegysorozat tervezőjének — tervei alapján, 110 grammos Sihl, optikai fehérítőt nem tartalmazó, UV pelyhezőszálas, enyvezett bélyegpapírra készült, a Pénzjegynyomda Rt.-ben, ofszet nyomással, 200 000 példányban. A blokkon belüli bélyegkép perforálási mérete: 30 x 45 mm, a blokk külső vágási mérete: 105 x 75 mm.
