Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-01 / 151. szám
RIPORT 1999. július 1., csütörtök Csapot kellene szerelni a tehenekre? Egy dombegyházi gazda dühében az árokba borította a tejet Akadozik a tejfelvásárlás — jelezték olvasóink a megye különböző településeiről. A termelők helyzetét Dombegyházon igyekeztünk feltérképezni, de megszólaltattuk a Hajdútej Rt. termelési igazgatóját és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkárát is. Mindenkitől kerek és meggyőző válaszokat kaptunk. Ezekre mondta az egyik gazda, hogy szép, szép, csak valami kimaradt a számításból: a tehénen nincs csap, hogy elzárja! Az előzményekhez tartozik, hogy a Hajdútej Rt. tavaly augusztusban elkezdett egy minőségjavító programot, ennek eredményeként Bucsától Mezőhegyesig III., illetve II. osztályúra javult az átvett tej minősége. — Sajnos néhány csarnok esetében egy-két termelő tönkreteszi a többi erőfeszítését: vizezett vagy gátló anyagokat tartalmazó, azaz antibiotikumokkal kezelt tehéntől származó tejjel jelennek meg az átvevőhelyen — hallottuk többször is. Bonyolítja a helyzetet, hogy a terméktanács küldöttgyűlésének döntése értelmében 5 százalékkal csökkenteni kell a termelést. Ez az 5 százalék a valóságban többet jelent, hiszen vannak olyan termelők, akik nem kötöttek szerződést, ám ők is szeretnének értékesíteni. A dombegyházi Stuber Sándor és családja több mint 20 éve foglalkozik szarvasmarhával. Volt, amikor elsősorban hízómarhákat tartottak, most azonban csak teheneik és utánpótlásnak szánt üszőik vannak, javarészben FI-esek; általában 15—20 tehenet fejnek. — Idáig sohasem fordult elő olyan eset, hogy ne vették volna át a tejet. Most meg visszaküldenek bennünket a csarnokból azzal, hogy rossz a tejünk. Külön-külön vizsgálták mindenkiét, kannánként. Nem az ellenőrzés ellen tiltakozom, hanem az ellen, hogy bolondját járatják velünk. Legjobb lenne fölszámolni az állományt. De hát nem veszik a vágómarhát sem, legföljebb kilogrammonként 140 forintot ajánlanak érte. így, ennyiért még selejtezni sem tudunk. De egyébként sem tartanám szerencsés megoldásnak, ha kisöpömék a marhákat Dombegyházáról. Sok családnak a tehén jelenti az egyetlen jövedelemforrást. — Önök naponta hány litert visznek a csarnokba? — Reggel-este száz-száz litert. A mienkből egyszer 20 litert, egyszer pedig 50 litert küldtek vissza. Volt egy érdekes eset: négy tehén tejét egy kis és egy nagy kannába töltöttem. A kicsiben lévőnek megfelelő volt a minősége, a nagyban lévőé azonban nem. Gondolom, hasonló történt azzal a termelőtársammal is, aki dühében a csarnok előtt az árokba borított 50 liter át nem vett tejet. — Nyilván a dombegyháziak is tudják, hogy a terméktanács döntése értelmében csökkenteni kell a tejtermelést. — Tudomásom szerint ezt más falvakban úgy oldották meg, hogy név szerint közölték a termelőkkel, ki mennyit vihet. Az odaszállítom-vissza- szállítom cirkusz azonban nem hiányzik senkinek. Ha nem veszik át a 200 literünket, mit csinálunk vele!? Megjegyzem, hogy a mi tejcsamokunk berendezése legalább 30—40 éves, nem is nagyon hiszem, hogy ilyen körülmények között a minősítés, a tejkezelés megfelelő lehet. Ezzel nem a tejcsamo- kost akarom bántani, hiszen neki kiadták parancsba, hogy mit kell tennie. — Mi lenne hát a megoldás? — Nézze, én nem vitatom, hogy egyre jobb minőségű tejre van szükség. Voltak itt olyan esetek, amikor mosogatórongyot, gyermekzoknit, néhány hete meg egy nagy zöld kukacot találtak a bevitt tejben. A vizezést sem zárnám ki, én magam is láttam egészen kékes színű tejet. Akik ilyet visznek a csanomokba, azokat zárják ki a felvásárlásból, ne rontsák a többi esélyeit! Hiába van nekem négyes vagy három és feles tejem, ha összeöntik a többivel. A minősítés — leszámítva a már említett közelmúltbeli kéthetes ellenőrzést — ezt követően történik. Tudomásom szerint a „közös” tejből havonta háromszor veszek mintát. Utoljára a legrosszabb, „K”-s minősítést kaptuk. Ez alapján fizetnek nekem is, meg a többi becsületes termelőnek is. Az az érzésem, hogy igazából nincs szüksége az országnak erre a tejre. Csak akkor azt magyarázza meg nekem valaki, hogy az állam miért ad darabonként 20 ezer forint támogatást a magyartarka beállítására?! — adott hangot értetlenségének Stuber Sándor. A Hajdútej Rt. termelési igazgatója, Béres Ferenc emlékeztet a terméktanács küldött- gyűlésének önkorlátozó döntésére. Ennek értelmében éves szinten a szerződött mennyiségnél 5 százalékkal kevesebb tejet kell termelni. — A tejtanács kiadott egy listát, amelyen pontosan rajta volt, hogy melyik tejgyűjtő mennyit szállíthat a tejiparnak augusztus 31-éig, illetve azt követően december 31-éig. A tejgyűjtők — szerintem nagyon helyesen — arra törekszenek, a rossz tejet előállítókat zárják ki a felvásárlásból, így egyrészt elérhető az 5 százalékos csökkentés, másrészt pedig javítható a felvásárolt tej minősége. Ha valahol az azonos minőségű tej egyik felét átvették, a másik felét meg nem, ennek egyedüli motivációja az lehetett, hogy a felvásárlónak tartania kellett magát az előírt 5 százalékos csökkentéshez. Ez a korlátozás nagyon sok kis- és nagytermelőt érint hátrányosan. információink szerint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban tervek készülnek a tejtermelők megsegítésére. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a tejtanács feldolgozói és termelői oldala egyaránt tiltakozott az FVM üszőbeállítási támogatása ellen. Egybehangzóan azt mondták: ha van pénz támogatásra, azt a jelenlegi tejértékesítési gondok enyhítésére kell fordítani. Magyarországon a megtermelt tej 15—20 százaléka nem fogy el. Ennek alapvetően két oka van: nem emelkedett számottevően a belső fogyasztás, ugyanakkor az édesipar kb. 50 millió liter tejnek megfelelő tejport importál kedvezményes vámmal, főHiába van egyeseknek négyes vagy három és feles teje — állítják sokan —, ha azt összeöntik a többivel fotó: lehoczky Péter A tej útja a csarnokig... Az odaszállítom-visszaszállítom cirkusz azonban nem hiányzik senkinek... leg Lengyelországból. Amikor viszont a lengyelek védővámot vezettek be többek között a tejtermékekre, a magyar kormány válaszlépése sajnálatos módon elmaradt — mondotta Béres Ferenc, a Hajdútej Rt. termelési igazgatója. Dombegyház polgármesterétől, Gyarmati Jánosnétól megtudtuk, hogy a településen mintegy 60 család él tejtermelésből. ^ — Ok azok az iparkodó családok, akik igyekeznek saját maguknak munkahelyet teremteni. Nehogy már ők is a 141 jövedelempótlós sorsára jussanak! Ez katasztrófa lenne. Áldoztak takarmánytermesztésre, istállóépítésre, a szükséges felszerelések beszerzésére, és ezenfelül is keményen megdolgoztak azért, hogy boldoguljanak — bocsátja előre a polgármester asszony. — Ami pedig a minősítést illeti: a Hajdútej Rt. joggal ragaszkodik ahhoz, hogy a termelők tiszta, higiénikus körülmények között előállított tejet adjanak át. Ezt az érintettek el is fogadják, ám az 5 százalékos csökkentés már érzékenyen érinti őket. A polgármesteri hivatal és a képviselő-testület átérzi a gondokat, és a maga szerény eszközeivel segíti is a gazdákat. Azt azonban mi sem tudtuk elmagyarázni az embereknek, hogy miért ad az állam tehénbeállításra 20 ezer forintot, amikor csökkenteni kell a tejtermelést. A kérdést föltettük a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkárának, dr. Kosa Ferencnek is. — A kettő között nincs ellentmondás — kezdte válaszát. — Az üszőbeállítási támogatás a minőségi cserére vonatkozik. Ami pedig az öt százalékos csökkentést illeti, az valóban fájdalmas önkorlátozás. Sajnos a termelők egy része nem jelezte termelési szándékát. Sokan úgy gondolják, ha van két-három vagy öt tehenük, akkor kvóta nélkül is értékesíthetnek tejet. A néhány tíz- vagy százezer literes termelést meg kell szorozni ötszáz, ezer vagy kétezer gazdával, s máris megoldhatatlan értékesítési gondok előtt állunk. A folyó tej nem exportálható, tehát át kell alakítanunk tárolA minősítés eszközeit többen vitatják. Korszerűtlennek, elavultnak tartják... ható termékké, azaz vajjá vagy tejporrá. Csakhogy a korábbi 1640 dolláros ár zsíros tejpor esetében visszaesett 1250— 1300 dollárra, sovány tejpor esetében pedig 1000 dollárra. Csak hatalmas veszteséggel lehetséges az értékesítés. De lehetséges: ilyen áron már van vevő, ezért ezt az utat szeretnénk járni. Reménykedjünk a belső fogyasztás növekedésében, abban, hogy az iskolatejakció kormányprogrammá válik. Azokban a megyékben, ahol már elkezdődött az akció, látványosan megnőtt a fogyasztás — hangzott dr. Kosa Ferenc válasza. A lengyelországi tejporimportunkról kifejtette: a két ország kereskedelmi kapcsolataiban időnként törvényszerűen keletkeznek feszültségek. Ez esetben — megítélése szerint — jelentéktelen mennyiségről, összesen 6 ezer tonna tejporról van szó. Hát... végül is nem lettünk okosabbak. A dombegyházi tejtermelők (szerencsés esetben) 39 forintot kapnak a tej literéért. A bolti ár 100 és 120 forint között változik. Józan paraszti ésszel az ember úgy gondolja, hogy az árkülönbözettel valakik nagyon jól járnak. Mások meg csak sóvárognak a számukra megfizethetetlen ital és a belőle készített termékek után. A dombegyháziak most háztól viszik a tejet, nagyjából a bolti ár feléért. — Nagy tejivó község lettünk — mondja dr. Szabó András körzeti orvos. — Csecsemőknek és pici gyermekeknek nem ajánlom a tehéntejet, mert túl erős. A 6—14 évesek számára viszont már kifejezetten indokolt a napi rendszerességgel történő fogyasztása. Ugyancsak kívánatos 40 év felett, főleg nőknél, megelőzendő a csontritkulást. Jómagam a sovány tej fogyasztását szorgalmaznám. Azonban sokan csak azt engedhetik meg maguknak, hogy háztól vegyenek jó minőségű, ámbár zsíros tejet. Másoknak pedig még erre sem futja... Ménesi György émm
