Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-27 / 173. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1999. július 27., kedd Pedagógusoknak. (1) A mezőkovácsházi képviselő-testület pályázat benyújtásáról döntött, mely szerint támogatták a Békés Megyei Pedagógiai Intézetet, mint szolgáltatót az elvégzendő szakmai szolgáltatás és szakértői feladatok ellátásért az Oktatási Minisztériumhoz benyújtandó pályázatában. Elnyerése esetén lehetővé válik az intézmények pedagógiai értékelése, a nevelő-oktató munka eredményessége, valamint a közoktatási feladatok szervezése. A biztosított önerő 1999- és 2000-re 50-50 ezer forint. Hármas holtverseny, (i) Nagyszabású halászléfőző versenyt rendeztek a hét végén Körösladányban. Az értékelésnél a zsűri nehéz helyzetben volt, ugyanis az ügyes versenyzők igazi finomságokat készítettek. így nem meglepő, hogy három első helyezést osztottak ki. Holtversenyben győzött a körösladányi Metavasipari Kft., a körösladányi horgászegyesület és a szeghalmi polgármesteri hivatal csapata. Nyugdíjasok, (d) A békéscsabai jaminai nyugdíjasklub (Orosházi út 101.) nyáron is szervez programokat a tagságának. Július 29- én 15 órakor szalonnasütésre és eszmecserére várják a tagságot. Italboltok, (y) Italboltokat tört fel K. Zoltán, és a fiatalkorú V. I., mindketten gyoma- endró'di lakosok. A notórius kocsmalátogatók most a szarvasi rendőrkapitányság vendégszeretetét élvezik. Ellopták, (y) A közlekedést veszélyeztetve vasúti-átjáró előjelző táblákat tulajdonított el két csökmői lakos Vésztő külterületén, 100 ezer forint értékben. Cs. Jószef, és Sz. Albert most a szeghalmi rendőrkapitányságon gondolkozhat el tettén. Elfogták, (y) Betöréses lopás alapos gyanúja miatt vettek őrizetbe két helyi lakost a Békési Rendőrkapitányság munkatársai tegnap hajnalban. Szarvason egy könnyű sérüléssel végződő baleset történt az Orosházi úton, mikor tehergépkocsi személyautóval ütközött. A személyautó sofőrje könnyebb sérüléseket szenvedett. „AKI TUDNA JÓT CSELEKEDNI, ÉS NEM CSELEKSZIK, BŰNE AZ ANNAK.” (Jakab apostol) Menekült-kérdés: menni vagy maradni? (Folytatás az 1. oldalról) Ok az illegális tábori távoliét időtartamától függően a menekülttáborban, illetve a határőrség közösségi szállásán kötnek ki. Utóbbiak viszont ezután nem menekült státuszt kérelmezőknek, hanem illegálisan hazánkban tartózkodó turistának számítanak. Kiutasítás azonban Jugoszláviába egyelőre nincs, tekintettel az ottani bizonytalan állapotokra. Felmerül a kérdés, hogy a legális út miért nem járható legalább a hazatérni szándékozóknál? A menekülttáborban lakók többsége nem rendelkezik érvényes úti okmányokkal, így a jugoszláv nagykövetségen kellene ezt igényelniük a vajdasági magyaroknak és koszovói albánoknak egyaránt. Ők viszont azzal érvelnek: amíg tartja magát a Milosevics-rezsim, meg sem próbálkoznak ezzel. Székely Béla, a békéscsabai menekülttábor vezetője közben kérésünkre elkészíti a menekült- tábor lakóinak idei statisztikáját. Ebben az évben (július 22-éig) 27 országból 914 személy érkezett a táborba, 451 férfi, 205 nő és 258 gyermek. Magasan vezet Jugoszlávia a 708-as adattal. Ugyanakkor, míg a NATO-légicsapások idején 557-en jöttek, azóta csupán 47-en. A statisztikák viszont nem vigasztalják azokat, akik több hónapja a menekülttáborban élnek. Búcsúzáskor három vajdasági férfi kísér el a bennünket a kijáratig. Robi azt mondja: ő mindenképpen Magyarországon maradna. József visszatérne otthonába, a Vajdaságba. Gábor legszívesebben Nyugatra távozna. Viszlát, köszönünk. Szervusztok, köszönnek. A viszontlátást ugyanis ők már nem tábori keretek között képzelik el... Nyemcsok László Egymást segítve juthatunk előbbre — Hogy fogok én tíz év múlva kinézni? Ezzel a címmel 14 éves korunkban az iskolában dolgozatot írattak velünk. Most a terv- készítésnél is valami hasonlót keli tennünk. Arra kell felelnünk, hogy hová vezetjük a vállalkozást vagy az önkormányzatot — fogalmazott Domokos László, a megyei közgyűlés elnöke tegnap délután Szeghalmon, a Békés megye területfejlesztési programjáról tartott fórumon. A rendezvénynek a Tildy utca 7. szám alatti vállalkozói központ adott otthont. Kosaras Béla polgármester köszöntőjében hangoztatta: rendkívül fontos ez a koncepció, és az is nagyon lényeges, hogy benne megfogalmazódjék az itt élők véleménye is. A fórum keretében a szeghalmi térségnek is lehetősége nyílt arra, hogy az itteni gondolatok is meghallgattassanak. — A megyei területfejlesztési programról azért kell most beszélni, mert a törvény szerint 60 napon belül kell róla véleményt alkotni, s ez az idő hamarosan lejár. Magyarországon az 1996ban hozott törvény teremtett lehetőséget az elindított területfejlesztésre. Többféle tervezést ismerünk, és különböző specifikumok is léteznek. Utóbbiak közé tartoznak a határon átnyúlók is, amelyek Phare—CBC- támogatással valósulhatnak meg — közölte Domokos László. A megyegyűlés elnöke megjegyezte: ma szinte minden tervezés abból indul ki, hogy az adott helyen milyen nehézségek, gondok, problémák merülnek fel. Ez viszont nem helyes. Ha valaki ezek sorolásával kezdi a beszélgetést, akkor az a tárgyalás nem vezet eredményre. Aki ugyanis befektetni szeretne, a hátrányos helyzeteket nem értékeli. Úgy kell fogalmaznunk, hogy felkeltsük az érdeklődést. Alapvetően úgy közelítsük meg a dolgokat, hogy lássuk a megoldást, a célt. A szeghalmi térségnek is vannak lehetőségei, amiket például a vállalkozói övezetté nyilvánítás, az ipari park, a vállalkozói központ, vagy a Sapard-programba való sikeres bekapcsolódás nyújt. Domokos László elmondta azt is: ma egy területfejlesztési forrás vagy eltalálja a szeghalmi térség településeit, vagy sem. A jövőben viszont a saját pályázati igények kielégítésére lesz esély, azaz saját célrendszerünket támogatják. A megyét pedig nem egymással vitatkozva, hanem egymást segítve, saját programjainkat szem előtt tartva kell menedzselni. Magyari Barna Gyors, kulturált határellenőrzés A Határőrség Országos Parancsnoksága magyar, angol és román nyelvű utastájékoztatót helyeztetett el a határátkelőhelyek ellenőrző pontjain (a fülkéken és épületeken). Az intézkedés célja, hogy az utazókat tájékoztassák a törvényes, biztonságos és kulturált határátlépés módjáról, szabályairól — tudtuk meg Kunos Gyula főhadnagytól, az Orosházi Határőr Igazgatóság sajtófelelősétől. A határőrség kiemelt figyelmet fordít arra, hogy az utasok járműveit, csomagjait gyorsan és kulturáltan ellenőrizze. Várakoztatásra általában csak akkor kerül sor, ha azonos időben nagy létszámú utas jelentkezik átlépésre. Aki a forgalomtorlódás miatti veszteglést szeretné elkerülni, célszerű, ha indulás előtt felhívja a határőrség információs szolgálatát a 06 (1) 456- 71-01-es telefonszámon. (Külföldről történő híváskor a 06 helyett Magyarország hívószámát, azaz a 36-ot kell tárcsázni.) A testület az úti okmányok, a járművek és a szállítmányok ellenőrzését díjmentesen végzi: a határőrök munkájukért semmilyen ellenszolgáltatást nem kérhetnek, és nem is fogadhatnak el. Ha valaki mégis ilyet tapasztalna, esetleg más sérelem éri, panaszát bejelentheti az útlevélkezelőnek, a határátkelőhely ügyeletesének vagy vezetőjének, illetve az Orosházi Határőr Igazgatóság főügyeletesének a 06 (68) 510-228-as telefonszámon. A helyszíni panaszfelvételt senki nem tagadhatja meg, a panaszt írásban kell rögzíteni, és a panasztévőnek is alá kell írnia. A vízumváltásra kötelezett utasok a határátkelőhelyen is kiválthatják az át-, illetve beutazási engedélyt; a szolgáltatásért a kijelölt helyen — nyugta ellenében — díjat kell fizetniük. Ugyancsak fizetniük kell azoknak az utasoknak, akik megsértik az átkelőhely rendjét vagy a közúti közlekedés szabályait; az intézkedő határőr minden esetben köteles nyugtát adni a bírság összegéről. Az idézett tájékoztató tartalmazza az átkelőhelyeken vagy a nemzetközi vonatokon szolgálatot teljesítő határőrök öltözetének leírását is: khaki színű egyenruha (nyáron fehér ingblúz), a bal felső zseb felett szolgálati jelvény egy négyjegyű számmal. Ez a szám teszi lehetővé az intézkedő útlevélkezelő azonosítását. „A Magyar Határőrség mindent elkövet annak érdekében, hogy Ön gyorsan, kulturáltan léphesse át a Magyar Köztársaság államhatárát, és szívesen jöjjön a Magyar Köztársaságba” — olvasható a háromnyelvű tájékoztatóban. Ménesi György VÉLEMÉNYEK Arccal a vasút felé Napjainkban el sem tudjuk képzelni életünket közlekedési eszközök nélkül. Ha nagyobb távolságra akarunk utazni, a világ legtermészetesebb dolga, hogy megváltjuk a busz- vagy a vonatjegyet, felülünk valamelyik tömegközlekedési eszközre, és máris száguldunk a célunk felé. A társadalmi, műszaki fejlődés egyik nagy erénye a helyhez kötöttség feloldása, a gyorsabb közlekedési, szállítási lehetőségek biztosítása. A hét végén 100 éves évfordulóját ünneplő vasút megnyitáskori jelentőségét, korszakváltó hatásait is leginkább a gazdasági hasznosságában mérhetjük le. A századfordulón a vasút nem csupán a szállítás és közlekedés eszköze volt, hanem egyben jelképe az ország fejlődésének. A vasút az ország ütőereként összeköti a vidéket a megyeszékhellyel, a fővárossal, a beteg számára elérhetőbb a kórház, a diákoknak a gimnázium, közelebb kerül a városi piac, a színház, az igazgatás és a közügyek gyakorlása. Azon településeken, ahová nem telepítettek vasúti síneket és nem futhatott be soha a vonat, ott a lakosság életvitele is elmaradt a többi faluban, városban elérhető szinttől. Ahol a vonat megjelent, ott fellendült a gazdasági élet: munkát adott az építőknek, felgyorsította a vidék kereskedelmét, hozzájárult az ipari vállalkozások fejlődéséhez. A vasutasság életmódja, a pontos, szervezett, fegyelmezett munkához szokott életvitel pedig új elemeket hozott a helybéliek szokásrendjébe, amely közvetlenül vagy családi kapcsolatok révén városiasodó hatással is járt. A vasút nem csak országhatáron belül, de kitágítva a világot, a nemzetközi vérkeringésbe is bekapcsolja az embereket. Hatalmas gazdasági jelentőséggel bú- például a transzszibériai vasútvonal, amely nélkül elképzelhetetlen a nagy távolságok közötti szállítmányozás. A 100 éves jubileumon mindenképpen köszönet illeti az elődöket, a vasútépítőket, a tervezőket, a kubikosokat, a mozdonyvezetőket, a pályamunkásokat és mindazokat, akik munkájukkal hozzájárultak és járulnak ma is a közlekedés fejlődéséhez. Tiszteljük a múlt hagyatékát, és munkálkodjunk a még üzemelő vasút jövője érdekében! Halasi Mária (Vihar)sarokba szorítva A Viharsarokból mostanában nem lesz vigalmi negyed. Ez a sarok ugyanis nem az a sarok. Ri- szálhatunk mi itt akár egész éven át, s elhitethetjük magunkkal, hogy statisztikailag egyre jobbak vagyunk, a kérdés azért csak kérdés marad: vajon mennyit érünk az országnak? Mennyit, ha eladók vagyunk, s mennyit, ha vevők? Adunk például húst és búzát (a bort, a békét másoktól követeljék). Még a ráfordításunk se nagyon térül meg. Vessük össze az itteni árakat a más vidékeken kialakultakkal! A fővárosig vagy a Dunántúlig se kell elzarándokolnunk. Nemrégen Nógrádban jártam, s két Békés megyei terméket is (fel)vásároltam. Egy kilogramm szarvasi rizst 140 forintért adtak, ugyanezt Orosházán 210 forintért mérik. Az út mellett dinnyehegyet láttam, kilónként 68 forintért. Kérdeztem, honnan származik. A válasz: Medgyesegyházáról. Másnap a gyulai piacon 80-ért kínálták a medgyesit, a csabain 85—90- ért. Nyilván kisebb távolságra gazdaságtalanabb szállítani... Pesten 50 forint volt a békési dinnye kilója. Tankolhatok a magyar benzinkúthálózat bármely állomásán, egy törzsvásárlói kártyára pontszám formájában felkerül a fogyasztásom, s kapok egy kis cédulát a „pontversenyem” állásáról. Kivéve Békés megyét, ahol ez utóbbira csak kivételesen kerülhet sor. Gyulán és benn Orosházán a héten már a háromezer forinton felüli vásárlásért járó (ügyesen sztaniolba csomagolt) játékkártyát sem kaptam meg. Már önmagunkkal is úgy bánunk, ahogy mások teszik velünk?! A burkolt adóztatás szégyenfoltjaként említhető üzemanyag- ár-képzés mellett nyakunkon maradt az M5-ös autópálya használati díja is. Úgy tűnik, az összes többi autópálya valamilyen állami támogatási szférába kerül, s azokon — az összesen! — hamarosan egy hétig annyiért lehet majd furikázni, mint ma a Kecskemét—Budapest távon (csak oda!) nekünk. (Budapestről az összes nagy üdülőhely olcsón elérhetővé válik.) Viszont a gödöllői polgármester és a kormánykoalíció több vezető tagja ezzel elhajolhat a választási ígéretével való ütköztetés elől. Nem csoda, ha ilyesmik miatt (is) keresztbe áll már a... traktorunk az úton. Tudvalévő, hogy a (Vihar)sarokba szorítottak számára csak egy kitörési út marad. Legyenek szívesek, ne állják el azt is! Kiss A. János Kossuth gyermekeinek emlékére Felverték álmából A „kivonuló” ötezresek nyomában Az 1848/49-es szabadságharc 150. évfordulója alkalmából számtalan cikk méltatta a hősöket, az úásokban helyi aktualitásokat is felfedezhettünk. Egy olyan okmány is előkerült a hely- történészek jóvoltából, amit csak kevesen láthattak eddig, és ami azt bizonyítja, hogy a szabadság- harc utolsó napján Orosházán jártak Kossuth Lajos gyermekei. A Könd utca 22. számú — úgynevezett Tarr-féle házban — kaptak szállást egy éjszakára. S hogy miként kerültek éppen ide a Kossuth-gyerekek? — Amikor a 45 ezer fős osztrák sereg megtámadta az országot, amikor már Budát ostromolták, a magyar kormány Debrecenbe tette át székhelyét. Kossuth Lajos magával vitte feleségét és gyermekeit. Ott, Debrecenben a református parókián kaptak elhelyezést. A visszaköltözéskor a gyerekek nem követték szüleiket, ők Könyves Tóth Mihály református lelkész házában maradtak. Miután a hadi helyzet ismét úgy alakult, hogy megint költözni kellett, de ezúttal Szegedre, akkor kérette gyerekeit Kossuth magához. Útjuk Orosházán át vezetett, itt pihentek meg — tudtuk meg Kiss Horváth Sándortól, az Orosházi Helytörténeti Csoport vezetőjétől, aki a részletekbe is beavatja olvasóinkat: — Egy forró, júliusi napon érkeztek ide. Velük tartottak nevelőik és néhány katonai kísérő. S mivel a Kossuth-gyerekek is megszenvedték a szabadságharc nehéz napjait (később az osztrák rendőrök fogságába is került a 8, 7 és 5 éves gyerek), ezért honismereti csoportunk emléktáblával jelöli meg azt a házat, ahol megpihentek egy éjszakára. Az emléktáblát a megyei honismereti nap keretében július 30- án avatják fel a Könd utcai házon 14 órai kezdettel. Csete Ilona (Folytatás az 1. oldalról) Nem sokkal később azt hallották, hogy az addig alvó úr folyamatosan segítség után kiált. Idős édesanyját a rendőrök nem engedték be a szobába. Az úr nem kakasszóra, hanem arra ébredt, hogy két rendőr üti és rúgja, főként a törzsén, de kapott a fejére is. Véletlenül vagy sem, valaki alaposan a lábára lépett: a kiserkent, szétfröccsent vér nyomai még tegnap is látszódtak a padlón. Egy idő után elmentek a rendőrök, majd visszatértek, s ott folytatták, ahol abbahagyták. — Nem szóltak azok egy szót sem, az igazolványomat sem kérték — emlékezik vissza az úr. — Nem szidtak, nem fenyegettek, nem mondták, mit akarnak, csak vertek, rúgtak. Édesanyja azt mondja, felismerné a két rendőrt, akik közül az egyiket kicsinek, kövérnek és kopasznak, a másikat magasnak, vékonynak látta. Egy idő után a környék már az ablak alatt állva hallgatta a jajgatást, segítségkérést. Az alacsony ütött többet —- állítja anya és fia. Orvost hívtak, az úr a gyulai kórház traumatológiai szak- rendelésére került, ahol megállapították sérüléseit. Kérdésünkre dr. Kurucz Ferenc ezredes, Békés megye rendőrfőkapitánya elmondta, hogy az ügyben hétfőn a főkapitányság egyik osztályvezetőjét parancsnoki kivizsgálással bízta meg, aki harmadmagával Gyulán elvégezte a szükséges tennivalókat. Megállapították, hogy (valaki kérésére) valóban jártak rendőrök a helyszínen. A főkapitány a jelentés meghallgatása után azonnal elrendelte egy gyulai rendőr felfüggesztését beosztásából, egyben hivatalos eljárásban történt bántalmazás alapos gyanúja miatt büntetőeljárást kezdeményezett ellene az illetékes ügyészségi nyomozó- hivatalnál. K. A. J. (Folytatás az 7. oldalról) A bankjegyeket eddig is vizsgálták, de az ötezres bevonásának hírére fokozottabb figyelmet fordítottak a bankjegyre. * Gyulai szerkesztőségünket tegnap kétségbeesetten keresték fel panaszosok. A postán be akarták fizetni csekkeiket, régi ötezres bankjegyüket azonban gyanúsnak találták, és lefoglalták. Mindössze egy jegyzőkönyv- másolatot kaptak cserébe, valamint a felvilágosítást, miszerint a bankjegyet a nemzeti bankba küldik ellenőrzésre. Amennyiben bebizonyosodik annak eredetisége, úgy két-három hét után kapnak egy új ötezrest. Egy kisnyugdíjasnak nagy pénz ez az összeg, és komoly gondot jelent hetekre lemondani róla, hiszen hitelre nem vásárolhatnak az üzletekben. A gyulai postahivatalban megtudtuk, pénzügyi törvény írja elő, hogy a hamisításgyanús bankjegyeket be kell szolgáltatni. Az alkalmazottak komolyan érdekeltek az ügyben, mert kénytelenek saját zsebükből fedezni, ha hamis bankó kerül a kasszába, ezért nagyobb figyelmet — ketten-hárman is átnézik, megfelelő eszközökkel — fordítanak az átvett fizetőeszköz vizsgálatára, mint a bankokban. A panaszosok által feltett kérdésre, hogy miért foglalják le egyből a bankjegyet, miért nem adnak lehetőséget arra, hogy azt a pénzintézetek valamelyikében ellenőriztesse, illetve beváltsa a tulajdonos, megtudtuk, hogy a hamisításgyanús papírpénz visszaadása egyenértékű a forgalmazással, amit a törvény tilt. Kísérletet tettünk régi ötezres beváltására egy belvárosi banknál. A hölgy rövid vizsgálat után készséggel kicserélte. (További információk a 4. oldalon.) B. G.—K, A.
