Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-26 / 172. szám

1999. július 26., hétfő CSALÁDI OLDAL A megyében nincs gond a véradással Magyarországon a véradások száma megközelítőleg 500 ezer évente. Megyénkben a véradók száma körülbelül 22 ezer, ebből mintegy 12 ezren számítanak aktív véradónak. SZEXPOSTA Dr. Bordás Sándor rovata ,JVyár” jeligés levélben egy 17 éves lány a következőket kér­dezi: Nyaralni megyek a barát­nőmmel két hétre Horvátor­szágba. Nem titkolt szándé­kunk, hogy szeretnénk ismer­kedni fiúkkal. De borzasztóan félünk mindketten az AIDS-től. Kedves Kisasszony, való igaz, hogy a nyári turistaidény alatt megnövekszik a szexuális úton terjedő betegségek szá­ma. Ezért nagyon óvnék min­denkit a felelőtlen szexuális kapcsolatok létesítésétől. Kü­lönösen a válogatás nélküli, promiszkuitásos (nemi érintke­zés gyákori partnercserével) magatartást tekintik a nemi be­tegségek melegágyának. A ne­mi betegségek közül ma az AIDS a legveszélyesebb, mi­vel gyógyíthatatlan. Hogy az AIDS vírusával megfertőződ­jünk, a szervezetünkbe vírus­nak kell kerülnie egy fertőzött személytől. A betegnek min­den váladékában megjelenik a vírus, és ezekkel kapcsolatba kerülve jöhet létre a fertőzés. Ezek a váladékok: a vér, az on­dó, a hüvelyváladék, az anya­tej és a nyál. A fertőződés lét­rejöttének három feltétele van: — A vírust tartalmazó vála­dékok közül az egyiknek érintkeznie kell valamelyik nyálkahártyával (hüvely-, vég­bél- vagy szájnyálkahártyá­val), vagy közvetlenül az érpá­lyába kell jutnia. — A váladékkal érintkező nyálkahártyán (vagy bőrön) akár egész kicsi sérülésnek kell lennie, ahol a vírus bejuthat. — A fertőzött váladéknak elegendő mennyiségű vírust kell tartalmaznia. A fertőződés három úton történhet meg: nemi kapcsolat során; fertőzött vér vagy vérké­szítmény, illetve fertőzött vér­rel szennyezett eszköz, tárgy útján; a fertőzött anyától kerül­het a magzatra a méhen belüli élet során, szülés közben vagy a szoptatás alatt az anyatejjel. A nemi érintkezés során fér­firől nőre, nőről férfira, vagy homoszexuális kapcsolat esetén férfiról férfira, nőről nőre egy­aránt terjed. Lehetőleg kerülni kell a szexuális érintkezést a veszélyeztetett csoportok tagja­ival, így a homoszexuálisokkal, prostituáltakkal, partnerüket gyakran cserélgetőkkel, kábító­szer-élvezőkkel, illetve az ezekkel a személyekkel nemi kapcsolatot létesítőkkel. Külön szólnék a csókolózás­ról, amit általában két csoportra oszthatunk. Ha csak egyszerű csókolózásról van szó, az általá­ban nem jelent veszélyt. Ha azonban a csókolózás vad, ami­kor a pár könynyen sérülést okozhat egymásnak, akkor szin­tén teljesülhet a korábban emlí­tett három feltétel, és a fertőző­dés létrejöhet. Az AIDS ellen legjobban védekezni a tartós és hűséges párkapcsolattal lehet. A másik védekezési mód a gumi­óvszer helyes használata, ami biztos védelmet jelent. Mivel egyetlen közösülés is elegendő az AIDS-fertőződéshez, minden ilyen alkalommal ezt kell hasz­nálni. A gumióvszer más szexu­ális úton teijedő betegségekkel szemben és a terhesség ellen is viszonylag jól véd. Közel félszáz év után újból egymásra találtak „Egymásra számíthatunk. Gyerekeink is örülnek, hogy idős korunkra nem maradtunk egyedül” Dr. Ollár Györgyöt, a Békés Me­gyei Vérellátó Központ főorvo­sát .kérdeztük a véradással kap­csolatos szokásokról, az esetle­ges gondokról, problémákról. — A megye lakossága köré­ben mennyire „népszerű” a vér­adás? — Azt hiszem, nagyon sze­rencsés helyzetben vagyunk, mert a megye lakossága megle­hetősen aktívnak mondható, ha véradásról van szó. Általában nincs hiány vérből, bár azt hoz­zá kell tennem, hogy így a nyá­ri időszakban, a szabadságolá­sok idején számos véradónk el­' utazik, és így szükség esetén nem minden esetben tud rendel­kezésünkre állni, azonban ez igazán komoly problémát nem jelent. —A fiatal generáció köréből is akadnak jelentkezők? — Természetesen, olykor még az is előfordul, hogy a vér­adásra jelentkezőket sajnos, egy időre vissza kell utasítanunk, amíg a megfelelő paramétere­ket, tehát a minimum 50 kg-os testsúlyt és a 18 éves életkort el nem érik. A tavalyi és az idei év folyamán is sok fiatal jelentke­zett, aminek annál is inkább örülünk, hiszen az ő köreikből Ha tehette, a Menekültügyi és Migrációs Hivatal békéscsabai befogadó állomása korábban is szervezett programot a tábor kis lakóinak. Úgy tűnik, most ennél is fajsúlyosabb dologról van szó — vettük hírét, amikor csütör­tökön a Gyula és Kétegyháza közötti tanyamúzeumban, sza­badidőközpontban lencsevégre kaptuk az önfeledten játszó kül­honi gyermekeket. Á kisebbe­ket szüleik is elkísérték. — Molnár Márta, a Nemzet­közi Gyermekmentő Szolgálat Magyarországi Egyesületének irodavezetője egy hónapja felke­resett bennünket — mondta Szé­kely Béla, a békéscsabai befoga­dó állomás igazgatója. — Az itt élő gyermekek számáról, nyári programjáról érdeklődött, s arról, mit szeretnénk nekik szervezni, ha lenne rá pénzünk, illetve, mi­ben segíthetnének ők. Elmond­tam, hogy a tanyamúzeumhoz, Ópusztaszerre, Szarvasra, Gyulá­ra, Budapestre vinnénk őket ki­rándulni. Programonként igen részletes pályázati anyagot készí­tettünk. Ä mostani, kirándulást, melyen hetven gyerek és harminc kerül majd ki a későbbi vér­adók. Megyénkben az aktív kor­osztályba tartozók, tehát a 30- 50 év közöttiek és a fiatalok is tettre készek olyan eset is elő­fordul, mikor egy-egy ember évente háromszor, négyszer is jelentkezik a vértranszfúziós ál­lomáson, alig megvárva azt, hogy a két véradás között betar­tandó három hónap leteljen. — Ön szerint kik jelentkeznek véradónak? Mi készteti rá eze­ket az embereket? — A motivációk meglehető­sen sokfélék. Van, aki azért jön vért adni, hogy ezzel egy hozzá­tartozójának segítsen, előfordul, hogy az ösztönzi, hogy baleset következtében vagy műtét folya­mán vért kapott, és ezzel kíván ő is segíteni embertársain. Az is megesik, hogy felekezeti meg­fontolások vezérlik a véradót, más esetekben pedig az is előfor­dul, hogy a jelentkező az itt köte­lezően lefolytatott vizsgálatokon keresztül szeretné szemmel tarta­ni egészségi állapotát, mert a rendszeres véradás egyúttal egészségügyi kontrollt is jelent. — Véradóik között sokan vannak, akik rendszeresen je­lentkeznek Önöknél? szülő vett részt, már az egyesület támogatásával szervezhettük meg, legközelebb ugyanígy ju­tunk el buszokkal Ópusztaszerre — erre is megkötöttük már a szerződést —, s úgy tudom, vala­mennyi elképzelésünket támo­gatják, összesen egymillió hat­százezer forinttal. így csütörtö­könként valódi nyári élmények­hez juthatnak a gyerekek. — E napokban megkerülhe­— Igen, szép számmal van­nak nyilvántartásunkban 70- 100-szoros véradók, de néhá- nyan még a százszoros véradást is meghaladták. Rendkívüli csa­patot alkotnak ezek az emberek, hiszen vérüket adják ismeretlen emberek megsegítéséért... .— Mit tehetnek olyankor, ha sürgős esetben nem áll a ren­delkezésükre megfelelő mennyi­ségű vér? — Szükséghelyzet esetén ri­asztjuk a nyilvántartásunkban szereplőket, akiknek megfelelő a vércsoportjuk, vagy igyek­szünk kapcsolatba lépni azok­kal az emberekkel, akik egy- egy közösségben a véradást szervezik, hogy vegyék fel a kapcsolatot azokkal, akik segí­teni tudnának. Az esetek 99%- ában azonnal rendelkezésükre állnak azok, akiket erre felkér­tünk, az emberek többsége pél­dás segítőkészségről tesz tanú- bizonyságot. — Hol és mikor jelentkezhet­nek azok, akik kedvet kaptak a véradáshoz? — A vértranszfúziós intéze­tek folyamatosan várják a vért adni szándékozókat országszer­te, itt, Békéscsabán, a Gyulai úton, a kórház közelében szere­tettel várjuk a jelentkezőket hétköznapokon 8—14 óra kö­zött. —GE— teilen kérdés: a békekötés óta hazautaznak-e a Jugoszláviából érkezettek? — Elvétve, hiszen sok koszo­vóinak nincs útlevele, anélkül érkeztek ide, s egyelőre nem tu­dunk arról, hogy hozzájutnának. Tény, hogy sokan indulni sze­remének, ha tehetnék. Mostaná­ban kevesebben jönnek hozzánk — többségük ismét az Európán kívüli országokból. K. A. J. A sors gyakran kiszámítha­tatlan, meglepő fordulatokat hoz. Az alábbi írást a roman­tikus lelkű olvasóknak ajánl­juk. A történet Sarkadon kez­dődött, csaknem fél évszázad­dal ezelőtt. Egy fiú és egy lány szerelme indult ekkor, ám a körülmények messzire sodor­ták őket egymástól. Egyikük Amerikában, másikuk Sarka­don élte életét. Mígnem negy­vennégy év után újra egymás­ra találtak. A hetvenkilenc éves Hangyái Lajos és társa, a hatvanhat éves Viktória asz- szony életük alakulásának hi­teles történetéről mesélnek közös sarkadi házukban. — Apám Tisza grófnál volt ko­vácsmester és lakatos, így én a grófkisasszonyok és főintézők körében nőttem fel, úri környe­zetben — emlékszik vissza Hangyái Lajos. — Legényko­romban tánciskolába jártam, ott ismertem meg Viktóriát. Meg­kedveltük egymást, többször hazakísértem, gyakran kiles­tem, mikor viszi a csarnokba a tejet. Ám én részt vettem a szovjet csapatok ittléte elleni tiltakozási akciókban. Az ő és az én szüleim is tudták, hogy emiatt nem lehet jövője kapcso­latunknak. Megjártam Recsket, Sirokot. Börtönéveim alatt, 1950-ben ment férjhez Viktó­ria, én 1953-ban nősültem, sarkadi lányt vettem feleségül. — 1956-ban élete új fordula­tot vett. — A forradalom részese vol­tam, emiatt családommal mene­külnöm kellett. Pécsváradra köl­töztünk, az ottani szénbányá­ban, illetve a kővágószőlősi uránbányában bányalakatosként dolgoztam, emellett gombater­mesztéssel is foglalkoztam. — Hogyan került az Ameri­kai Egyesült Államokba? — Időközben két fiam szüle­tett. Az idősebb elektromérnök­nek tanult, de amikor két évet elvégzett az egyetemen, közöl­ték vele: készüljön fel arra, hogy az apja politikai múltja miatt diplomát nem fog kapni. Pár nap alatt döntöttünk: ne­künk innen mennünk kell. Ez 1972-ben történt. Ausztriában kaptunk politikai menedékjo­got, ezt követően jutottunk ki az USA-ba, New Jersey államba. Új életet kezdtünk. —Az ön élete hogyan alakult eközben? —fordulok Viktóriá­hoz. — Két lányom született, én varrogattam, dolgoztam kollé­giumban, illetve a helyi Lenin Téeszben. Négy unokám van, férjem 1987-ben hunyt el. — Az én házasságom pedig megromlott — veszi át a szót Lajos bácsi. — Idősebbik fiam autóbalesetben eltörte a gerincét, azóta nem tud járni. Feleségem engem okolt ezért, hiszen való­ban én adtam neki azt az autót, amellyel a tragédia történt. Ezt nem tudtuk feldolgozni, házas­ságunk tönkrement, elváltunk. Szerencsére, a fiam nem hagyta el magát, jól van. A másik gyer­mekem és kínai felesége két rosszcsont fiúunokával ajándé­kozott meg. Válásomat követő­en kilenc évig magányos voltam, csak a gyerekeimnek éltem. — Hogyan merült fel a haza- költözés gondolata? — Magyar vagyok, itthon akarok megpihenni. Gyakran kérdezik tőlem: normális va­gyok-e, hogy Amerikából visz- szajöttem Sarkadra. Erre én is kérdéssel felelek: hátralévő éle­tében mit akarhat egy közel het­venéves ember, minthogy szép csendesen, szeretetben élhessen szülőföldjén? Amerika valóban a szabadság és a korlátlan lehe­tőségek hazája. De ne gondolja senki, hogy ott nem kell dol­gozni. Naponta 14—15 órát töl­töttem munkával a kisebbik fi­ammal közösen működtetett vállalkozásokban. O folytatja az együtt kezdett munkát: sze­relőcsarnoka, benzinkútja van, taxikkal fuvarozásokat végez­tet. Az ott élők nagyon segítő­készek, százszor megmutatják, elmondják, mi hogyan műkö­dik, mit hogyan kell csinálni, csak pénzt ne kérjen tőlük az ember. — Azért a hazaköltözés nyil­ván nem egyik napról a másikra történt... — Mivel Lajos húgával tar­tottam a kapcsolatot, tőle érdek­lődött az életem alakulásáról — mondja Viktória. 1994-ben tért haza végleg, de azelőtt mi több levelet is váltottunk. — Az volt a jó, hogy nekem volt kiért hazatérnem. Minden meggondolás nélkül jöttem. Tudja, szerelemről ebben a kor­ban már nem lehet beszélni. Jó barátok vagyunk, szépen telnek napjaink — mereng el a ház ura. — Nem házasodtunk össze, de tudjuk, egymásra számítha­tunk^ Gyerekeink is örülnek, hogy idős korunkra nem marad­tunk egyedül. — A két család között na­gyon jó a viszony — egészíti ki társa szavait Viktória, miköz­ben a másik szobából fénykép- albumokat hoz. Két család, két teljesen más élet legszebb pillanatai, örömei, bánatai köszönnek vissza a fotók­ról. Az album utolsó lapjain azonban már a két família tagjai közös képen mosolyognak. Meg­tudom, tavaly, Lajos bácsi szüle­tésnapján itt járt kisebbik fia és annak családja. Az aprócska gye­rekek és a „nagy gyerekek” is ha­mar megtalálták a közös hangot. — Nagyon sok minden van, amiről be kell számolnunk, el kell mesélnünk egymásnak. Még este tizenegykor is beszél­getünk, nem fogy ki belőlünk a szó. Negyvennégy év sok idő szavakban elmesélve — mond­ják, miközben kikísémek. Amikor távozóban visszané­zek, még mindig ott állnak a ka­puban. Ok ketten, akik csaknem félszáz évet éltek le egymás nél­kül. Útközben eszembe jut a féltve őrzött fényképalbum egyik képe: kissé megsárgult, fe­kete-fehér fotón a fiatal Viktória mosolyog, ruháján egy csillogó melltű. Ezt a képet Hangyái La­jos a messzi Amerikába is magá­val vitte, megőrizte, gyakran né­zegette. A lányt. És a melltűt, mellyel egykor, ki tudja, hány éve, ő ajándékozta meg kedve­sét. Váradi Krisztina Lézer a gyógyászatban Napjainkban a természetes gyógymódok mellett az egyéb fáj­dalommentes beavatkozásokkal, újszerű terápiákkal kapcso­latban is nű az érdeklődés. A lézerrel történő gyógykezelés is mind népszerűbb, mivel alkalmazása széles körben ajánlott, egyre több probléma orvosolható a segítségével. A világon elsőként Mester End­re magyar professzor alkalmaz­ta először a lézerfényt, olyan nehezen megszüntethető sebek gyógyítására, mint amilyen pél­dául a lábszárfekély vagy a fel- fekvéses fekély. Nemcsak a gondolat volt figyelemreméltó, hanem az ötlet kivitelezésének hatékonysága is, ennek ellenére a lézerfény-terápia nem tudott olyan széles körben elterjedni, a segítségre szoruló betegek szé­les köréhez eljutni, mint az in­dokolt lett volna. Ennek egyik fő oka az, hogy a megfelelő tel­jesítményű lézerek ára megle­hetősen magas, a segítségükkel végzett kezelés speciális szak­értelmet igényel. A lézerterápia a fizioterápia egyik ága, amely a természet energiáit használja fel. Az orvosi gyakorlatban ke­mény lézereket főleg sebészeti beavatkozások folyamán hasz­nálnak, a lágy lézerek pedig az orvostudomány számos területén nyújtanak hatékony segítséget. Ez utóbbi kiválóan alkalmas például gyors és hosszan tartó fájdalomcsillapításra, gyulladás­csökkentésre, az általános gyógy­ulási folyamatok és a sebgyógy­ulás felgyorsítására, ödémák, vi- zenyők lelohasztására, illetve im- munstimulálásra is. Hatása gyors, a kezelés ismételhető, fájdalom- mentes, és a szakorvos beszámo­lója szerint semmilyen mellékha­tással nem kell számolni. További előnye az is, hogy bármilyen gyógyszeres vagy egyéb terápia mellett alkalmaz­ható, mint kiegészítő kezelés. Felhasználási területei széles­körűek, a fent említetteken kívül reumatológiai megbetegedések (ízületi gyulladások, kopások, lumbágó, izomfájdalmak) esetén éppúgy javasolt, mint bőrgyógy­ászati rendellenességek, például herpesz, övsömör, hámhiányos sebek, ekcémák gyógyítása ese­tén, de a traumatológiai pana­szokra (például húzódás, zúzó- dás vagy ínhüvelygyulladás) éppúgy gyógyír lehet, mint az idegzsábákra. A szépítészetben is alkalmazható: helyi hajhullás, cellulitis, pattanások, illetve ráncképződések, apróbb bőr­gyulladások kezelésében is meg­lehetősen hatékony. Lágylézeres kezeléseket dr. Horváth Mariann gyulai belgyó­gyász szakorvos is alkalmaz pra­xisában. Tapasztalatai szerint a kezelés olyan esetekben is segí­tett, amikor az egyéb gyógymód­ok, kúrák nem hoztak javulást. A doktornő véleménye szerint a leglátványosabb eredményeket a reumatológiai problémákkal küzdő (ízületi kopásokra, gyulla­dásokra és különböző izomfáj­dalmakra panaszkodó) betegek­nél sikerűit elérni. —ge— Menekült gyerekek nyara Igazi önfeledt, játékos percek tükröződnek a nevető gyermek­arcokon (kis képünkön Székely Béla) fotó: lehoczky Péter

Next

/
Thumbnails
Contents