Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-24-25 / 171. szám
FOTÓ: SUCH TAMÁS m i , mást kell elkezdeni. Ka- paszkodj a éle- ^ tedbe, ne engedd, hogy áldozat le 1999. Július 25. ★ SPORT ★ 9 Bár a magyar labdarúgásról mostanában a bóka feneke jut a legtöbbeknek eszébe, mégis ez a legnépszerűbb sportág a gyermekek körében. Csak elmúltak azok az Idők, amikor magyar játékosoknak, Törőcslknek, Nyilasinak vagy éppen Pásztor Józsinak hívták magukat a lurkók az edzéseken, az egymás közti játék során. — Ma már valóban alig akad, aki magyar játékost választ példaképéül — mondja Pljesovszky Mihály, a kondorosi gyermek- futball „lelke”. Inkább a brazil csillagok, Ronaldótól Rivaldóig, illetve a francia, holland, német és angol játékosok náluk a „menők”. Ha például megadatik, hogy külföldi tornán vehetnek részt, az említettek képével, nevével ellátott mezeket vásárolnak zsebpénzükből. Hajlandók mindent megvonni maguktól, csak erre kifussa. — Ha már a külföld szóba jött, a kondorosi általános iskola 5—6. osztályosaiból álló, úgynevezett Dávid-Góliát korosztály együttese nemrégiben Spanyol- országban megnyert egy igen rangos kupát. Ezt megelőzően negyedikek lettek az országos diákolimpián. Hogyan juthatnak ilyen magasra egy kis település fut- ballpalántái? — Ritkán jön össze ilyen gárda, és ehhez a gyermekek, a szülők, a támogatók labdarúgás iránti szeretete nélkülözhetetlen. Emellett évek óta a nyári szünidőben focisulit tartunk, és itt még a leendő elsősöket is fogadjuk. Ha tehetségekre bukkanunk, szólunk szüleiknek is, hogy érdemes e sportág mellett letenni a voksot. — Az utánpótlás-nevelés zászlaját a mindenkori futball- vezetés „vezérhajójára” tűzi, aztán szinte semmi nem történik. A beígért anyagiakból szinte semmit nem látunk, és csak találgathatunk, hogy hol szívódott fel a pénz, ha egyáltalán álA kondorosi Dávid-Góliát korosztály csapatának tagjai és Pljesovszky Mihály edző (képünkön) a spanyolországi kupagyőzelemért a Vasárnap Reggeltől 18 példányban a Zöld-fehér vér című könyvet kapta ajándékba. A tréner hóna alól természetesen a labda sem hiányozhatott — Ön 36 éve él az utánpótlás-nevelésben, így testközelből lehet rálátása: miért kallódik el sok tehetség később? doztak erre a célra. Az edzők is csak elhivatottságból, a labdarúgás és a gyermekek iránti sze- retetből csinálják ezt. Aztán sokszor keserűen látjuk: a „fészkéből” kirepült gyerekkel a nagyobb egyesületeknél nem foglalkoznak olyan behatóan. Csak az eredmény számít, és rövid időn belül a legtöbbet akarják kisajtolni belőlük. — Gondolom, azt azért jó lát- nia-hallania, ha valamelyik neveltje sokra viszi. Említene közülük néhányat? — Szerencsére igen hosszú lenne a lista, így csak néhány érdekességet sorolok. Kurucz Ádám olimpiai válogatottságig vitte, de az ő zsenialitásával juthatott volna jóval tovább is. Hanyecz Pista most játékvezetőként ténykedik a profibajnok- ságban. Dr. Bartóki Attiláról a minap olvastam, hogy tagja volt az Orvosi Világjátékokon nyertes magyar válogatottnak. Kasik Zsolt jelenleg is Előre F C labdarúgója. Sztvorecz Sándor pedig a kondorosi felnőttcsapatot irányítja — Tette töb szőr ön is, aztán mindig visszatért a helyi utánpótláshoz. — Soha nem az vonzott ugyanis, hogy kész játékosokból kovácsoljak össze csapatot, hanem az, hogy az általam felnevelt játékosokkal évek során eljussak arra a maximumra, ami bennük van. Aztán ha „kifut” egy ilyen gárda, mindent kezdeni kell elölről. ‘ Nyemcsok László ,17. A sport és | harcművészet határán A VÉG CSAK A KEZDET „Az egyik szabály amit egész életemben vallottam és tanítottam: soha ne engedd leesni a fejed, ne csüggedj, ne fordíts hátat senkinek, és soha ne félj szembenézni az igazsággal. Mert az igazság mindannyiunkban bennünk van. Emberek vagyunk, félelmekkel, szándékokkal, eszközökkel de mindannyiunkban ott rejlik egy harcos, amit úgy nevezünk, hogy az oroszlán” — vallotta nemrégen lapunk munkatársának az 5 dános Kyokushinkai, 1 dános Aikido mester, a 36 éves Amir Alter, az izraeli elltalakulatok kiképzőtisztjelnek instruktora. A hadsereg elit alakulatánál katonáskodó, majd a védelmi minisztérium megbízásából különböző feladatokat ellátó Amir Alter Jichak Rabin biztonsági szolgálatának tagjaként is tevékenykedett. (Rabin az izraeli védelmi erők kiképzési főnökéből vezérkari operatív főnökké, majd washingtoni nagykövetté lett. Később, miniszterelnöksége idején, 1994-ben Nobel Békedíjban részesítették. Mint ismeretes, Rabint 1995. november 4-én Jigal Amir joghallgató meggyilkolta.) — Az ISS, az International Security School Hungary két- napos be- mutatkozó képzésén meg kell tanulni kiképezni. Az első és a legfontosabb, hogy legyőzd önmagad. A lelkeden, a szellemeden kell úrrá lenned, s ahhoz sok-sok óra fizikai és szellemi edzésre van szükség. — Élete során találkozott a lehetetlennel, érezte úgy, hogy ,,vége”? — Nem. Nincs ilyen. Tedd meg a lehetetlent, és utána már nem lehetetlen semmi. Képzeld, hogy elkezd mozogni, és leszakad a csillár. Alatta egy kisgyermek áll. Te mit teszel? Rohansz, és megmented a csöppséget. Lehetetlen? Egyszer éreztem úgy, hogy elájulok. Felderítőként, szinte alvás nélkül két hete meneteltünk a libanoni sivatagban. Végre leülhettünk. Éreztem, hogy jó lenne egy kicsit aludni. S akkor sajnos kitört a háború, megtámadtak bennünket. Megszólaltak a fegyverek, és egyből nem éreztem a fáradtságot. Küzdöttem bajtársaim és önmagam életéért. Utána három napig feküdtem mozdulatlanul, az már jobb volt. Mi az, hogy vége? A vég csupán a kezdet, amikor befejeződött vak er ült lángra lobbantania bennünk a valamit. Mikor gyulladt meg önben ez a láng? — Azt hiszem, ezzel születtem. Az évek múlásával ez csak tökéletesebb lett. Lehet, hogy ez a sorsom. Szeretek másokat arra tanítani, hogyan fejlesszék ki magukban a belső erőt, az oroszlánt. Ez nem olyan dolog, amit meg lehet vásárolni. Ezt hess. — Életforma vagy hivatás a munkája? Lehet ezt egyáltalán abbahagyni? — Persze, csak be kell zárni az ajtót — tette hozzá a hét harcművészeti ágban is képesítéssel rendelkező kiképzőtiszt. Both Imre „Jó harmincöt esztendejénél is több, hogy először repültem. 1962-őt írtak, amikor egy szezont vitorláztam. Aztán nyolcvan- négyben tértem vlsz- sza, de akkor a motoros sárkányrepülővel kezdtem ismerkedni” — vallott a repülésbe „menet közben” beleszerető Szász Pál. Az idei 44. Nemzeti Vitorlázórepülő Bajnokság „előestéjén” a 100 kilométeres háromszögrepüversenyezhet Mercedesszel lés többüléses kategóriájának országos rekordját döntötte meg társával, Laurinyecz Sándorral. Laurinyecz és Szász Pál (megdöntve a maiéves Gönczi—Novák páros által tartott 105,61 kilométeres csúcsot) óránkénti 118,4 kilométeres sebességgel repülte végig a Békéscsaba—Vésztő—Gyo- mendrőd távot. — Ez egy olyan dolog, amit nem lehet parancsszóra megkedvelni. Repülni szeretni kell. Általában mindenki úgy kezdi, hogy először elmegy kíváncsiságból kipróbálni. Aztán, ha tetszik, megfertőződik az ember, s bolondja marad a sportágnak — vallja Szász Pál. — Mostani gépünk az ASH—25-ös az élvonalba tartozik, részben ennek is köszönhetőek eredményeink. A Trabant nem versenyezhet Mercedesszel. Ez utóbbit akkor jegyezte meg, amikor a légijárgány paramétereiről faggattam az újdonsült világbajnokot. — Itt nincs lehetőség elvéteni a dolgokat. A fegyelmezetlenségéért drága árat fizethet az ember. A legtöbb baj, sajnos emberi mulasztás, hiba eredménye. Meleg helyzetek azért adódnak, de akkor és ott mindig a következő mozzanatra összpontosít az ember. Aztán, ha szerencsésen földet ért, ráér elemezni, elmerengni a meleg helyzeteken — mondta a Magyarországon meghonosított gyalogsárkány-vontatásnál is bábáskodó Szász Pál. — Both —
