Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-24-25 / 171. szám
FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER A z útépítést irányító mérnök nálunk lakott. Kispuskájával szinte naponta verebekre lövöldözött, hogy verébpörköltöt ehessen — emlékezett vissza Miklya Jenő szeghalmi nyugalmazott múzeumigazgató az 1930-31-ben történtekre. Az eseményeknek azért van jelentőségük, mert ennek a mérnöknek az irányításával készült az ország első beton- útja — amely Gerendás és Csorvás között épült. — A Gerendáshoz legközelebbi vasútállomás Csorváson volt. Ám sáros időben szinte képtelenség volt a négy és fél kilométerre lévő állomásra eljutni. A gerendási képviselő-testületben már 1926-ban felvetődött egy kövesút — amit elsősorban Czanik Pál jegyző szorgalmazott - megépítésének szükségessége. Gerendás nem számíthatott külső segítségre — mondta Miklya Jenő. Először 1926. április 9-én tárgyalta az útépítést a gerendási képviselő-testület. Akkor 16:12 arányban elvetették a témát. Ám még az év augusztusában ismét a testület asztalára került a javaslat, s ekkor már 22 igennel (hét ellenében) az út elkészítésére szavaztak. Lavatka Jó1929-ben sikerült hitelt szereznie. így 78 ezer pengővel ren- delkezetek, ami a teljes költség egyharmada volt. A további egy-egy harmadot a vármegye és az útalap biztosította. Hozzáláttak a 4 méter széles és közel 5 kilométer hosszú út tervének elkészítéséhez. A kivitelezés 1930 nyarán a kőalap készítésével kezdődött. Majd jött a betonozás. A legmodernebb gépet használták, amely egy amerikai vállalaté volt, és a technológiát akkor használták először Magyarországon. Miklya Jenő emlékszik rá, hogy amikor 1931. szeptember 27-én édesapja másodszorra házasodott, ők voltak az elsők, akiknek megengedték, hogy áthaladhassanak a Gerendás— Csorvás közti betonúton. Ám a jegyző (aki 1929-től már Góg István volt) csak az 1932. február 15-én tartott testületi ülésen jelentette be, hogy a betonút hivatalos átadása megtörtént. Gerendás 1939-ben fizette vissza az útépítésre felvett hitelt. A nemes beruházás jócskán megtérült: a közel hetven esztendeje épült betonút még ma is állja az idő és a közlekedés próbáját. A Gerendás és Csorvás közöt3 ★ KÖZELRŐL ★ 1999. július 25. Verébpöikölt és a betonút Jártak már jurta belsejében? Ha igen, megerősíthetik, ott nem kell felesleges dolgokat kerülgetni. Láthatunk viszont egy sor emberszabású használati tárgyat. Ezek a holmik épp olyan praktikusak, mint maga a nomád ház, amelyben ötezer év tapasztalata sűrűsödik. Dr. Szöllősy Gábor egyetemistaként szerelmesedett bele a honfoglalás korába. Máig tisztelettel emlékszik vissza Fábián Gyulára, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem zoológia professzorára, aki többek között azzal lett ismert, hogy eredeti anyagból elkészítette a honfoglalás kori magyar íj hiteles, működőképes mását. A professzor az egyetemi íjászklub lelkes támogatója volt, kezdetben a saját íjait adta kölcsön a diákoknak. Dr. Szöllősy Gábor ma a Mezőgazdasági Múzeum muzeológusa, s bár a szakterülete a mezőgazdaság-történet és az állattenyésztés-történet, a honfoglalás kora máig kedves számára. Arról, hogy az ismeretterjesztés is szívügye, a közelmúltban a szarvasiak is meggyőződhettek. A pásztor- találkozón felállított jurtában a felszerelési tárgyakon kívül korabeli férfi és női viseletét, fegyvereket látott a közönség. A nomád ház családilag készült. A famunkát a muzeológus asztalos öccse, a nemeztakarókat könyvtáros felesége készítette. Dr. Szöllősy Gábor szerint a jurta nagyszerűsége épp abban rejlik, hogy a vándorló életforma mellett a legnagyobb komfortot nyújtotta. A Szarvason bemutatott hat teverakomány- nyi jurta elbontva elfér egy gépkocsi csomagtartóján. A bontás, illetve a felállítás nem kerül többe egy óránál. Szöllősy doktor a feleségével kulturális szolgáltató betéti társaságot hozott létre. S hogy mennyire kifizetődő ma egy ilyen vállalkozás? A muzeológus nem titkolta, örülnek ha önmagát eltartja. De a bevétel igazából nem is a kenyérre kell, hanem arra, hogy az ismeretterjesztő munka költségei megtérüljenek. —r— ti betonút volt tehát az ország első modern útja. S a második magyar betonút is megyénkben épült: Orosháza és Csorvás között. Ezt követte a harmadik, amely Miskolc és Lillafüred között létesült. Magyari Barna zsef plébános pedig javasolta a korábbi földút nyomvonalának kiszélesítését, kiegyenesítését. Megfelelő anyagi fedezet hiányában viszont az útépítés megkezdése éveket tolódott. Gerendásnak az útépítéshez Először a násznép haladt rajta Téma a tehénnász A nyugdíjas Jani bácsit és Mari nénit eddig elsősorban az foglalkoztatta, hogy mikor lesz már végre unokájuk. Az utóbbi időben viszont az idős pár már jóval többet beszél Riska tehén nászáról, mint a fiatalok házaséletéről. Nemrég Sarkadon egy tejátve- véssel (vagy inkább „tejne- mátvevéssel”) kapcsolatos fórumon elhangzott: aki jövőre tejet szeretne szerződni, akkor jár jól, ha már most nekikezd a várható tejmennyiség felméréséhez, és a kiszámított mennyiségre köt szerződést. Ugyanis jövőre a felvásárló kizárólag csak azt. a tejmennyiséget veszi át, amelyet a termelő előre leszerződött. Ha esetleg mégis kevesebbet adna át, akkor az átadott tejet megkötbérezik. (Ami magyarul azt jelenti: jóval a tényleges értéken alul fizetnek a gazdának.) A fórumon jelen lévő egyik tejfeldolgozó cég felvásárlási vezetője elmondta: a várható tejmennyiség kiszámításakor minden lehetséges esetet bele kell kalkulálni. így azt is, hogy a tehenet mikor akarjuk folyatni (a laikusok kedvéért: ez a szó tehénkörökben a nászt jelenti), s meddig fog szopni a születendő borjú. Mindezek ismeretében máris érthető, hogy Jani bácsi és Mari néni érdeklődése miért fordult hirtelenjében Riska tehén szerelme felé. Hiszen korántsem biztos, hogy a szeretett Riska és a derék bika közötti idill éppen a kívánatos időpontban válik beteljesedetté. M. B. A képen szereplő öltönyös úr Cs. Tóth János, a Móra Ferenc Könyvkiadó vezérigazgatója. Aki pedig az általa mutatott szamárfüleket „viseli”, nem más, mint Baji Miklós Zoltán — közismertebb nevén BMZ —, aki jelenleg a Csaba Rádió Éjszakai bevetés című műsorának „főmágusa”. Kettejüket arról faggattuk, hogyan ismerkedtek meg, és mi a közös bennük. — Régi ismeretség a miénk — mondja Cs. Tóth János. — A 80-as évek közepén — még mint a megyei tanács művészeti előadóját — meghívtak egy békési kiállításra. Itt találkoztam először Miklós grafikáival, festményeivel. Tetszettek a munkái, tehetségesnek tartottam. Akciósorozataival, művészeti megnyilvánulásaival valami egészen újat hozott a megye kulturális életébe. Az ismeretségből munka- kapcsolat is lett, hiszen kilencvenötben, a gyulai tószínpadon közösen szerveztünk nemzetközi happening találkozót. Miklós mély érzésű a normától elütő viselkedésű ember. Sokszor provokatívan öltözködik, szerintem ehhez jó adag bátorság is kell. Az a merészség, amivel az újdonságokhoz közelít, rám is jellemző. Ugyancsak közös bennünk a nyitottság és a tolerancia, ami nem jelenti azt, hogy mindenről egyformán vélekedünk. Egy alkalommal művészetpolitikai kérdésben éles konfliktus támadt közöttünk. Jó félévig nem beszéltünk egymással, mígnem Miklós felkeresett, megbeszéltük a dolgot, és kibékültünk. — Tényleg így történt — nyugtázza BMZ — Az élet önmagában játék, mi pedig régóta játszunk együtt. Jánost pozitív töltésű, vidám embernek tartom, aki képes felszabadultan létezni. Mindketten érzékenyek vagyunk, nyitott szívvel és lélekkel éljük az életünket. Közös bennünk, hogy minden helyzetben vállaljuk önmagukat. Ügy gondolom, bármikor számíthatunk egymás segítségére is. B. M. FOTÓ: SUCH TAMÁS M i a közös bennük?
