Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-03-04 / 153. szám

8 Hétvégi magazin 1999. július 3-4., szombat-vasárnap Verselő A héten Fodor Jó­zsef, a Városházi Esték rendez­vénysorozat prog­rammenedzsere mutatja be ked­venc versét. — Nincs egy kedvenc versem. Egyszerűen csak versek vannak. Versek, amiket szeretek. Versek, amelyek megtaláltak, megérintet­tek. Versek, telve gondolatokkal, értékekkel, üzenetekkel. Versek, hangulataimhoz illeszkedők, hangu­lataim formálók. Versek, érzelmeim megfogalmazói, kimondatlan érzé­seim közvetítői. Versek. Állapotaim tükrei. Ma éppen pajkosan-dorgáló, fenyegetően-simogató, szomorú­szelíd, amire talán jól rímel Karin­thy Frigyes: Pitypang című verse. Kezed felé, Kezed, hajad felé, Kezed, hajad, szemed felé, Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé Mit kapkodok?!—mindegyre kérded, Hol bosszus-hangosan, hol fejcsó­válva, némán — Mért nem szelíden simogatva, Ahogy szokás, ahogy mások teszik, Miért kapkodva, csillogó szemekkel És mit nevetek hozzá—szemtelenség! Ilyen csúnyán, fülsértő élesen! Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz! Pitypang, ne hagyj itt, Inkább megmondom Megmondom — várj, füledbe súgom, Hajtsd félre azt a tincset. Kezed felé, Kezed, hajad felé, Kezed, hajad, szemed felé, Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé Mi kapkod így — hát mégse jut eszedbe? Mi kapkod így — még mindig nem tudod? ;VllA lü.lii.-tíl- ; ; f :í . j í: : *\(1 líi Pedig dif i bosszús, arccal Próbálod elhárítni akkor is, Hajad, szemed, szoknyád lefogva. Porzód felé, Porzód, bibéd felé, Porzód, bibéd, szárad felé, Porzód, bibéd, szárad, szirmod felé Mi kapkod így, pitypang? — a szél! A szél, a szél, a szemtelen bolond szél! Vígan visítva bosszúságodon. Pitypang, mi lesz? Ez még csak a szellő. Ez még csak kapkod és fütyörész. De én még nem is beszéltem neked a családomról. Hallod-e, hé! Füttyös Zivatar Úr volt az apám — anyám a híres arkanzaszi Tájfun, Töleséres vihar a sógorom — Pitypangpehely, kavarogtál-e már zilálton — áléivá Felhőbefúró forgószél tetején? Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre. A PILÓTÁKNAK MÁR CSAK AZ EMLÉKÉBEN ÉL A HÁBORÚ HÍVÓ JELÜK NEM A NEVÜK Lecsillapodott a harci láz a taszári légibázison. A néhány héttel ezelőtt még a bevetésre várás izgalmában égő F—18-as pilóták már egy jóval békésebb misszióban és abban remény­kednek, hogy hamarosan Ka­posvárra is kilátogathatnak. mondhatják meg a nevüket.) Állítják: semmi rendkívüli nem történt velük. —Nem lőtt egyszer sem a gépükre a szerb légvédelem? — Dehogynem, többször is — fele­lik. — De ez nem számít rendkívüli eseménynek. Csak ha eltaláltak volna. De megúsztuk. Ez persze akkor nem volt ilyen vidám, nem túl jó érzés látni, hogy lőnek ránk. De szerencsére a fel­adat, amit végre kell hajtani van annyi­ra bonyolult, hogy az ember nem ér rá törődni a külső tényezőkkel. — Mielőtt megnyomják a rakéta ki­oldógombját, tudják pontosan mi a cél­pont? — Igen, meglehetősen pontos infor­mációkat kaptunk. —Akkor azt is tudták, hogy az adott objektumban vannak-e emberek? — Tudomásom szerint azokban a célpontokban, amelyeket mi bombáz­tunk, soha nem voltak emberek. — Másként viszonyult volna a fel­adathoz ha tudja, hogy többen is vannak a megsemmisítendő célobjektumban? Békefenntartó küldetésre készülnek már a Taszáron állomásozó tengerész­gyalogság kötelékébe tartozó F—-18-as harci repülőgépek pilótái, de a téma ma még az, hogy mi történt az elmúlt he­tekben, kinek milyen szerep jutott a háborúban, ki milyen bevetésen vett részt és hány célt semmisített meg. Erről — bár kissé visszafogottabban mint a kantinban egymás kö­zött — az újságírónak is me­séltek a pilóták. Arról nem beszélhettek, milyen objektu­mokat támadtak Jugoszláviá­ban és arról sem, hogy milyen bombákat, rakétákat használ­tak, de abban mindegyikük biztos volt, hogy amit kilőtt, az pontosan célba talált. — Az történt, amire számí­tottunk, és pontosan azt tet­tük, amire kiképeztek ben­nünket. A három pilóta, aki nyilat­kozott lapunknak, a Rubber, a Thor és a Gigs hívójelre hall­gat. (A harci cselekmények­ben résztvevő katonák nem A három pilóta, aki nyilatkozott lapunknak, a Rubber, a Thor és a Gigs hívójelre hallgat — Civil lakosságra vagy szerb kato­nákra gondol? — Emberekre gondolok. — A háború szomorú valósága, hogy a katonai célpontok gyakran ka­tonai személyzettel együtt léteznek. Ilyen esetben nincs mit gondolkodni, aki katona és háborúzik, annak szá­molnia kell ezzel az eshetőséggel is. — Bombáztak ilyen katonai célpon­tokat? — Minden bizonnyal. — Több eltévedt bombáról cikkezett a világsajtó. Gondoljunk a kínai követ­ségre vagy a Bulgáriában becsapódott rakétákra. Biztosak abban, hogy a ra­kétáik mindig célba találtak? — A többi F—18-as pilóta nevében nem tudunk nyilatkozni, de a magun­kéban igen. Nos, mi mindhár­man biztosak vagyunk abban, hogy amit mi lőttünk ki, azok célba találtak minden esetben. — Amikor megérkeztek az F—18-asok megkérdeztem az egyik pilótát, csalódott len­ne-e, ha nem vetnék be a gé­pét. Határozottan azt mondta, hogy igen, nagyon csalódott lenne. Önök most elégedet­tek? — Igen, a legnagyobb mér­tékben elégedettek vagyunk. — Meddig maradnak Taszáron? — A küldetésünk határo­zatlan időre szól, úgyhogy ezt nem tudjuk. Most a KFOR- feladatokra készülünk és re­ménykedünk, hogy enyhül a harckészültségi fokozat és ki­csit körülnézhetünk Magyar- országon. Tényleg, adhatna néhány tippet, hova érdemes elmenni! Varga Ottó Kiss Csaba rendező szerint erős ecsetvonások jellemzik majd az Othellót Sokszínű és gazdag shakespeare-i világ A Gyulai Várszínház egyik nagy érdeklődéssel várt saját bemuta­tója Shakespeare Othello című tragédiája július 5-8. között. Az elő­adás rendezőjével, Kiss Csabával, a fiatalabb rendezőgeneráció egyik legtehetségesebb tagjával a shakespeare-i világról, Othellóról és Jagóról beszélgettünk. —Kiss Csaba rendezései többek között arról is híresek, hogy a rendező egy­ben merész dramaturg is, aki gyakor­latilag átírja, újraértelmezi az eredeti szerzői szövegeket. Miből táplálkozik ez az átír ói hajlam? — A stúdiószínházakban — ahol az átírások többsége történt — általá­ban ámyaltabbak a darabok, innen táplálkozott az, hogy az ember más­fajta oldalát mutatta meg a darabnak. A nagyszínpadi előadásoknál viszont eléggé ragaszkodom az eredeti szö­veghez, az Othello esetében pedig ez még meg is lesz fejelve egy kurió­zummal. A díszlet a Globe Színházat ábrázolja, a jelmezek pedig az ő korá­nak jelmezei. Sőt a XVII. századi színházi konvenciókhoz is közelíteni próbálunk azzal, hogy mi is érzelmek­kel és költészettel dolgozunk, elég ke­vés akcióval. Eléggé kis szerep jut a látványnak, a díszletnek, minden az emberi érzés és szó kombinációjából születik. — A Gyulai Várszínház kényszerű váron kívüli színtere mennyiben befo­lyásolja az előadást a díszlet, a szín­padtechnikai megoldások szempontjá­ból? — A mostani Várszínpadon mutat majd igazán ez a díszlet, mert ott a vár­fal, mint egy gyönyörű háttér. Egy szé­pen megvilágított téglafal, maga egy díszletelem. — ,A szenvedélyes színházban hi­szek, amely az emberi létezés peremvi­dékén lévő érzéseket dolgozza fel. Olyan vágyat, elkeseredést, akaratot, szerelmet, ami végletes” — olvasom egyik nyilatkozatában. Gondolom ezért választotta az Othellót is. Nem először fordul Shakespeare-hez. Mit jelent az Ön számára Shakespeare? — Hihetetlenül gazdag világ Shakespeare-é, olyanok nála az em­berek, amilyenekké akarjuk formálni őket, s abban a pillanatban az emberi szenvedélyek és problémák rendkí­vüli gazdagsága nyílik meg. Az Othellót például gyönyörűen el lehet játszani úgy, hogy egy naiv, hiszé­keny, becsületes mór embert, egy fe­hér, éles eszű gazember átráz, és ak­kor a hiszékenységről, a ravaszságról szóló nagyon erős történetet kapunk. Mi viszont úgy játsszuk, hogy Othello fantasztikusan érzékeny, em­patikus, figyelmes és nagyon intelli­gens ember, de a szerelem el tompítja ezt a figyelmességét, így bármit be lehet neki adni. Micsoda különbség a két felfogás között, de mind a kettő eljátszható. Másrészt, az a nyelv, amelyen szü­lettek a darabjai, annyira erős és látvá­nyos, gyönyörű költői nyelv, hogy szinte érzi az ember a szavak ízét. ■— Mire helyezi a hangsúlyt az elő­adásban? Othello szenvedélyére, Jago ,,titkára”, vagy mindkettőre? — Megpróbáljuk a lehető leggazda­gabb karaktereket kibontani a szöveg­ből. Shakespeare mozaiktechnikával szerkeszti a személyiségeit. Jago ka- . raktere például jelenetenként különbö­zik egymástól. Az első jelenetben egy nagyon érzékeny és sérült ember, a kö­vetkező jelenetben egy fantasztikusan nagy színész, aki bármit el tud játszani a környezetének, a harmadik jelenet­ben kiderül, hogy gond lehet a szexuá­lis életével, mert elképesztő vadsággal beszél különböző szexuális dolgokról, a negyedik jelenetben pedig iszonyato­san féltékeny a feleségére. Ezt a fajta mozaikos szerkesztésmódot próbáljuk meg színpadra vinni, megmutatni a hő­söknek azt az arcát, amiért az adott je­lenet született. Ezt nem nagyon szok­ták Shakespeare-nél alkalmazni, sok­kal inkább egy realista, pszichologizá- ló vonalat követnek, ami véleményem szerint idegen tőle. O pontosan úgy dolgozott, mint a festők, amikor színe­ket tesznek egymás mellé, és ha eltá­volodunk, akkor rajzolódik ki a kép, ahogy Van Goghnál is. Nagyon erős ecsetvonások látszódnak a képen, nem egy pasztell, ami elborítja az egész fe­lületet. Elek Tibor ■■■■■■■■■■ ííSísssÁíS:'-sí: „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag” Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc emlékére indított fejtörő játékunk 31. kérdése: A szabadságharc egyik író­ja a Március Tizenötödike Békés megyei születésű szer­kesztője volt. Kicsoda? a) Vajda János b) Pulszky Ferenc c) Pálffy Albert Ha részt kívánnak venni a játékban, legkésőbb kedden egy levelezőlapon küldjék be a helyes megfejtést vagy annak betűjelét a szerkesz­tőség címére (5600 Békés­csaba, Pf. 111.) A levelezőlapra ne felejt­sék el ráírni: Ezernyolcszáz- negyvennyolc, te csillag. A helyes megfejtők között he­tente három tollat sorsolunk ki, a rejtvénysorozat végén pedig „ráadás" húzást tar­tunk, amelyen 1848—49-es témájú könyveket, verses­köteteket nyerhetnek. Előző heti feladványunk megfejtése: b) Rózsa Sándor. Egy-egy tollat nyertek: Petries János, Mezőberény, Ramaszné Laczó Mária, Medgyesegyháza, ifj. Streit Gyulai szülőháza helyén ma em- János István, Békéscsaba, lékmű áll 1 S is m !! Kedvezőbb áron, hatékonyabb apróhirdetési lehetőséget ajánlunk Önnek J K out MlíWísN KlOll !L ■ba. Június 15-étől azon ügyfeleink, akik legalább két alkalommal megrendelik apróhirdetésük (*) megjelentetését a Békés Megyei Hírlapba, a harmadik hirdetést terjedelemtől függetlenül bruttó QjfOO Ft-ér^ megjelentetjük. * A kedvezmény három azonos szövegű és terjedelmű hirdetésre vonatkozik.

Next

/
Thumbnails
Contents