Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-20 / 167. szám

#BÍ ívei hIrüp­MŰVÉSZÉT 1999. július 20., kedd Átélés nélkül nincs igazi alkotás Bolmányi Ferenc festőművészre emlékeztünk 95. születésnapján, Orosházán Bolmányi Ferenc festőművészhez nem túl gyakran volt oly ke­gyes a sors, hogy tehetsége és tisztessége által egyenes út vezet­hetett volna számára a tartós siker, a megbecsülés felé. Persze, nem is olyan korban élt, amikor a világ és főleg Európa esemé­nyei, a magyar társadalmi átalakulások az emberi, művészeti és erkölcsi értékeknek túlságosan kedvezhettek volna. Nem csoda hát, hogy az idős mestert meghatotta az a szere­tet, amellyel 1988-ban Orosházára hívták, a meleg fogadtatás, amelyben kiállítását részesítették, majd a csábító ajánlat, hogy itt képtárban lelhetnek otthonra művei. Végrendelkezett, és Orosházára hagyta egész életművét Két héttel halála előtt, ’90 júniusának végén még láthatta a képtár tervét. Azóta, bár nem az eredeti elképzelések szerint (a zsinagógában), de méltó kö­rülmények között ragyog a kincs: negyven alkotás látható a vá­rosi képtárban. Bolmányi Ferenc 1904-ben Lé­ván született, kisgyermekként került Békéscsabára. Édesapja fényképészmester volt, aki tud­ta, hogyan lehet megörökíteni a múló pillanatot. Talán nem vé­letlen, hogy fia már hétéves ko­rában elhatározta: festő lesz. Ti­zenhét évesen került Pestre, a Képzőművészeti Főiskolára, a tandíjra valót mozizenészként hegedülte össze, némafilmek vetítésénél játszott. Első kiállí­tását Békéscsabán rendezték 1926-ban. Hamar ismert és ke­resett portréfestő lett, modelljei pesti és bécsi műtermében lor­dok, politikusok, hadvezérek, államfők, színészek, főpapok voltak, mégis hirtelen hátat for­dított a jól jövedelmező karrier­nek. A megrendelésre festett kép ugyanis idegen maradt szá­mára, valami egészen más iz­gatta, érdekelte: a valóságon tú­li lét, Isten, az emberiség jövő­je, a szeretet hiánya. 1934-től Szentendrén élt, először domboldali vályogvis­kóban, kecskeólban, aztán a vá­rosban. Itt kezdődött a Fényvá­ros ciklus: a metropolisz félel­metes, szorongató világában magányos, elveszett, kiszolgál­tatott pálcikaemberkéket festett, félelem és remény közepette, jó és rossz között őrlődve. Sosem tudta magát kivonni a kor alól, amelyben élt. A háború fenye­getését, rémségeit igyekezett kifesteni magából. Mindvégig jellemezte munkásságát a mo- ralizálás, az erkölcsi tartás, az ítélkezés kérdése. A háború után Nagymarosra ment, a fényvárosi víziót a közvetlen környezet, a táj, a hétköznapi valóság váltotta fel, elvállalta a művészeti szabadiskola vezeté­sét. Minden mű mély átéléssel született, anélkül legfeljebb de­koráció jöhet létre — vallotta. Szobák, növények, csendélet, és mögötte mindig valami sej­telmes hangulat. Maszkok utal­nak az elrejtőzés és kitárulkozás ellentétére. A cirkusz világa a magyar festészet egyik legva­rázslatosabb fejezete. Robin úr (vagy ahogyan a Szentivánéji álomból ismerjük, Robin paj­tás) és társulata: bohócok, tör­pék, rejtélyes kismanók, külö­nös állatok, színek csatáznak. Ez már a kozmikus korszak, a világ kettős arcát tárja elénk, ahol ellentmondások feszülnek, születés és pusztítás, jó és rossz küzdelme az egész létünk. Bolmányit meggyötörte az al­kotás, megszenvedett minden egyes képéért, s ezt nem is tit­kolta soha. A lelkében háborgó indulatokat azonban sikerült fel­oldania, az ellentmondásokat el­rendeznie, a harmóniát megtalál­nia a természetben és az alkotás­ban. A kép Bolmányi szerint mindig a lélek állapotát közvetí­ti és azt a szellemi kisugárzást, ami a festőből fakad. S a feszült­séget csak akkor sikerül a mű­vésznek a harmóniában felolda­ni, ha a megélt ellentmondásokat önmagában el tudja rendezni. Az ötvenes években ember­telen körülmények között élt, egy zuglói mosókonyhában dol­gozott, mellőzve, méltatlanul, mégsem változtatott meggyő­ződésén, vállalta sorsát. A hatvanas évek közepén, hetvenévesen(l) volt ereje új korszakot kezdeni. Megfestette a szekszárdi Garay Szálló boro­zójának ablakait, a fővárosi Ko­rányi Intézet üvegkupoláját, vé­gül a kecskeméti Tudomány és Technika Házának ablakait. '73-ban az Emst Múzeumban legátfogóbb kiállítását láthatta a közönség, a fogadtatás azonban mérsékelt vagy még inkább hű­vös maradt. ’87-ben Bolmányi Ferenc Érdemes művész kitün­tetést kapott, de a múzeumok ezután sem figyeltek fel alkotá­saira. Ez lehet az egyik oka an­nak, hogy múzeumokban, gyűj­A nagyvárosi vízió után a természet, a Madarak, s valami titokzatos hangulat Fényváros: a metropolisz félelmetes világában pálcikaemberkék teményekben máig szinte alig szerepel Bolmányi-kép, a másik magyarázat pedig az, hogy ma­ga a mester sem szívesen vált meg műveitől, amiket gyerme­keinek tekintett, válogatott is nagyon és csak oda volt hajlan­dó eladni vagy ajándékozni ké­peit, ahol szakmai tisztességgel találkozott. A 85. születésnapjá­ra rendezett kiállítása volt az utolsó életében, 1990. július 14- én halt meg Budapesten. A mestert gyakran félelem fogta el: vajon megmenekül-e az emberiség a reá leselkedő ezer veszélytől? Lelke mélyén hitte, képeivel hirdette, hogy igen. Ha köztünk élhetne, most lenne 95 éves. Örömmel töltené el, hogy életműve, a kincs, amit ránk ha­gyott, méltó otthonra lelt Oros­házán, a Városi Képtárban, hogy születésnapján, június 27-én Gonda Gézáék otthonában, a kerti tárlatok sorozatában, meg­hitt, családias légkörben köszön­töttük. Emlékeztünk arra, hogy ha még velünk lehetne, nem len­nénk ünneprontóak, s nem szól­nánk arról a sok szörnyűségről, ami a nagyvilágban és kis ha­zánkban az elmúlt években, tá­vozása óta végbement. Tudtuk, hogy úgyis tudna mindenről! S bölcsen arra intene, amit üzentek képei ott a kertben, amit hirdet­nek az orosházi képtárban, hogy mégis, csak azért is hit, remény, szeretet kell, tartás és tisztesség, másképp nem érdemes élni és alkotni. Niedzielsky Katalin Üvegterv, új műfaj az idős mester életében fotó: kovács Erzsébet VÁLASSZA A GYŐZTEST!­t / )uan Jose Diaz Ruiz, a Toyota Motor ' Europe alelnöke: "A Yaris a csúcstech­nológia demokratizálódásának nagyszerű bizonyítéka." Az «zt edforduló egyik szenzációja, a ',,X \íjV" J > szelep vezérlésű (VVT-i) motorja wv ; szeiepvezeriesu (vvi-o motor) zott technológiát hasznosító tPtalmahoz képest meglef donosaként olvassa e sorokat, jól zelebbi Toyota márkakereskedést és Próbáljon ki egy Yarist és válassza T - k .1--. Ä iL.XV _ uáiá- r z'í NAFRADI KFT BÉKÉSCSABA TEL.: 06-66-324-564

Next

/
Thumbnails
Contents