Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-19 / 166. szám
1999. július 19., hétfő KULTÚRA Piroska néni tizenkét táncosa A fáradhatatlan ember Magyardombegyházon eseményszámba megy a gyermekek fellépése Király Mihályné tanítványainak (és a Dús Lászlóné által ingyen megvarrt fellépőruháknak) tapsolt az egész falu A SZERZŐ FELVÉTELE Király Mihályné Koczkás Piroska 30 évig volt tagja a tápéi népi együttesnek. Amikor nyugdíjas lett, férjével együtt Magyardombegyházra költözött. A néptánc szeretete ide is elkísérte: együttest szervezett a falu fiataljaiból. Király Mihálynéval a közelmúltban beszélgettünk, miután magunk is tanúi voltunk annak a sikernek, amelyet a helyi polgárőr egyesület rendezvényén arattak az ifjú táncosok. — Makón születtem, 1941- ben. Kilencen voltunk testvérek, édesapám, nagyapám, nagymamám szeretett citerázni. Szegények voltunk, mint a templom egere, a környékbeli fiatalok mégis jól érezték magukat nálunk: hallgatták a cite- raszót, táncoltak, énekeltek. Jómagam „hivatalosan” kilencéves koromban kezdtem táncolni. Ma sem tudom, mit látott bennem Szirbik tanár úr. Később Iglói Ilona tanított, végül is neki köszönhetem, hogy néptáncos lettem. Ötvenkilencben ide kerültem Magyardombegyházra: amit tudtam, átadtam á lányoknak, Blidár Istvánné- nak, Szilasi Lajosnénak, Virágh Jutkának. Patócs tanár úr kísért bennünket zongorán. Ez a „ma- gyari” időszak mindössze egy évig tartott, ismét Szegedre költöztünk, onnan jártam ki Tápéra. Török József tanár úr irányításával tizennyolc éven át sikeresen szerepeltünk kül- és belföldön egyaránt — meséli Király Mihályné. — Meddig kötődött a tápéi együtteshez? — Egészen 1990-ig, akkor költöztünk másodszor és véglegesen Magyardombegyházra. Beléptem a Gulyás Imréné által vezetett nyugdíjasklubba. Mivel a klub szokott vendégeket hívni, javasoltam a tápéi együttest. Nagyon tetszett a műsoruk a közönségnek, s akkor ajánlottam föl, ha elfogadnak, szívesen tanítom a gyerekeket. Most ti- zenketten táncolnak, de egyre többen jelentkeznek. A művelődési házban tartjuk a próbákat, hetente egyszer, szombatonként délután kettőtől ötig. — Hogyan kezdték? — Jaj, nagyon nehezen! Zenészünk nincs, kazettákra, lemezekre táncolgattunk. Mivel itt nincsenek helyi táncok, más tájak (Csongrád, Kalocsa, Dunántúl) táncait tanítom. Sokat köszönhetünk Rácz Mihályné polgármester asszonynak és a dombegyházi Gerendeli György tanár úrnak, aki segít nekünk, és megengedte, hogy a Héthalom citerazenekar hetente egyszer kijárjon hozzánk. Dicséret illeti a szülőket is, hiszen vállalták a citerások ide-, illetve visszaszállítását. A nyugdíjasok is támogatnak bennünket, legfőképpen azzal, hogy megnézik a műsorainkat, és hogy pénzt gyűjtöttek a fellépőruhákra, amelyeket Dús Lászlóné varrt meg ingyen. — Elfogadta a falu az együttest? — Anyák napján, nők napján, május 1 -jén, és most, a polgárőr vacsorán léptünk fel nagy sikerrel. De tapsolt már nekünk a közönség a szegedi vasutas művelődési házban is, ahová a Magyamóta-szerzők, Népdalénekesek Dél-Magyarországi Egyesülete hívott meg bennünket. A gyerekeket minden siker földobja, pörögnek-forognak, úsznak a boldogságban. Megérdemlik, hogy név szerint is felsoroljam őket: Mladonyeczki Béla, Sztankovánszki Ágnes és Erika, Szilasi Sándor, Szilasi Csaba, Ökrös József, Mellár Dávid, Király Tibor, Kovács Andrea, Jenei Bálint, valamint Alb Rita és Beáta alkotja most az együttest. Ménesi György Werner György nemcsak szakmájának mestere, hanem szülővárosának, Gyulának támogatója, szépítője is egyben. Tevékenykedik a városkép hangulatosabbá tételéért, a játszóterek újjávarázsolásáért, s emellett még karitatív munkára is futja idejéből, energiájából. Wemer György üvegesmester, egy gyulai iparosdinasztia hagyományainak őrzője, folytatója, de emellett ezer arcát ismerik. Vele beszélgettünk munkájáról, terveiről, elképzeléseiről. — Az üvegesmesterséget szinte az anyatejjel szívta magába, de úgy látom, nemcsak a tradíciókat őrzi, hanem új területeket is felfedez a szakmán belül. Meséljen erről! — A családom már közel 130 éve foglalkozik az üvegesmesterséggel. Az első igazi mester a nagyapám volt, az ő idejében élte virágkorát a cég is, asztalosok, üvegesek dolgoztak egymást segítve. Ma segítőtársam a feleségem, ő foglalkozik azzal az új területtel, egy amerikai technológiával, melyet 7 éve egy bécsi szimpóziumon ismertünk meg. Gyönyörű, színes motívumokkal díszített üvegablakokat, tükröket készít, egyedi tervezéssel. — Úgy tudom, nemcsak a gyulai katolikus templom ólomüveg ablakainak javításában vett részt, hanem egy erdélyi közösségi ház üvegezési munkáit is magára vállalta. Hogyan került kapcsolatba a gyimesfelsőloki csángókkal? — A Magyarok Világszövetségének karitatív munkatársaként is tevékenykedem, így jó a kapcsolatom az egyházakkal. Ennek köszönhetem többek között a gyimesi csángókkal köA hagyományőrző Werner György tött ismeretségemet is, akik felkértek közösségi házuk üvegezési munkálataira. De általában inkább lakossági szolgáltatásokkal foglalkozom. — Karitatív tevékenységeinek körébe tartozott az a kezdeményezés is, melynek keretein belül gyermekek táboroztatásával foglalkozott. Ez az idén meghiúsul, mi ennek az oka? — Elsősorban a támogatók hiánya, sajnos nem tolonganak a szponzorok... Pedig szép hagyományt akartunk teremteni honismereti táborunkkal, amelyben 8-18 év közötti gyermekek vettek részt ingyenesen, nem kizárólag az anyaországból, hanem Szlovákiából, Erdélyből is. Ezzel kapcsolatos terveinkről még mindig nem tettünk le, jövőre remélhetőleg megtaláljuk a módját annak, hogy ismét megrendezésre kerülhessen egy hasonló tábor. — Tevékenykedik a város építéséért, szépítéséért is. Beszélne erről? — Korábban a strand melletti kisutcákban foglalkoztunk fásítással, legutóbb pedig például az Élővíz-csatorna partján a fűzfák újratelepítésével foglalkoztunk. Ezen kívül Gál Andrással, a város volt főkertészének segítségével dolgozom a város virágosításáért is, igyekszünk az egykori barátságos városképet visszaállítani. A játszóterek felújítása is szerepel az elképzeléseim között, az első átadására valószínűleg még ebben a hónapban sor kerül. Ezt utána az idén még két további követi, ha minden terveim szerint alakul. Vidám színek és ésszerű elrendezés gondoskodik majd a gyermekbarát hangulatról. — GE— Hangulatos, színes motívumokkal díszített üvegablak Tevanosok heidelbergi tanulmányútja A békéscsabai Tevan Andor Gimnázium és Nyomdaipari Szak- középiskola végzett osztályaként tanulmányi kiránduláson vettünk részt Németországban, Heidelbergben, ahol a világ legnagyobb nyomdagépgyára található. Az iskolánk és a gyár közötti baráti kapcsolat még 1997-ben kezdődött, amikor vásároltunk tőlük két darab egyszínes, íves ofszetnyomó gépet. A 2 darab GTO-t Albrecht Wememek köszönhetően — aki a Heidelbergi Nyomdagépgyár magyarországi képviseletének igazgatója — egy darab gép árából sikerül megvásárolni. Ez nagy segítséget jelentett a gyakorlati oktatásban. Az előnyös gépvásárlás elősegítette az iskola és a nyomdagépgyár kapcsolatának szorosabbra fűzését. Albrecht úr barátsága jeléül meghívta az iskola végzős tanulóit a heidelbergi gépgyár meglátogatására. Mivel akkor még csak harmadikosok voltunk, a kirándulást érettségi után, 1999 nyarára terveztük. Július 6-án, reggel 7 órakor 26 fővel készen álltunk a négynapos utazásra, első napi úti célunk Sopron volt. Másnap a határon hamar átértünk. Ausztrián végigszáguldva gyönyörű hegyvidéket, erdőket szeltünk át. Passaunál léptük át az osztrák határt. A hosszú buszozás után késő este értünk Schriesheimbe. Július 8-án indultunk a Heidelbergi Nyomdagépgyárba. Szíves fogadtatásban volt részünk. Klaus-Jürgen Oppermann úr vezetett végig minket, aki a kommunikációs részleg osztályvezetője. Először tájékoztattak a gyárról, hogy mikor és hogyan kezdett működni, jelenlegi helyzetéről, valamint a nyomdaipar, a nyomdászok fontosságáról. Körbejártuk a bemutató nyomdát, ahol a legkorszerűbb gépekkel és a legfejlettebb technológiával dolgoznak. Bemutatták a legújabb Speedmaster gépeket. Ezt követően utaztunk Weislockba, ott található a nyomdagépgyár másik része. Hatalmas területen, több épületből áll a gyár. Itt gyártják az alkatrészek egy részét és itt szerelik össze a gépeket. 2000-ben lesz 150 éves a gyár. A 2000-ben megrendezésre kerülő DRUPA 2000 kiállításon a gyár egy új, digitális hajtogatógéppel fog részt venni. Július 9-én reggel 7 órakor indultunk haza. Mainz felé mentünk, és a városban lévő Gutenberg múzeumot megnéztük. Nagyon jól éreztük magunkat ezalatt a 4 nap alatt. Fontos, érdekes, új dolgokkal ismerkedtünk meg a nyomdászattal kapcsolatban. Alberti Tünde (volt 12. D-s diák) ■Körbejártuk a bemutató nyomdát, ahol a legkorszerűbb gépekkel dolgoznak IKR TERMELÉSFEJLESZTÉSI ÉS KERESKEDELMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Aratási ügyelet 1999. Az IKR Rt. alkatrész-kereskedelmi ágazata ezúton tájékoztatja Önöket, hogy az aratási munkák Ideje alatt - központi és körzeti alkatrészraktáraiban — meghosszabbított nyitvatartási Idővel és készenléti szolgálattal segíti Önöket. Az ügyelet időszaka: 1999. július 1'jétől augusztus 6-áig. (Az aratási időszak elhúzódása esetén az ügyeleti időszakot meghosszabbítjuk.) Nyitvatartási idő Körzeti raktárakban Központi raktárban Szombaton Vasárnap Hétfőtől péntekig 7—19 óráig 7—20 óráig 7—14 óráig 7—12 óráig Raktáraink címei és telefonszámai: Raktár: 4000-es Cím: Orosháza, Külterület 637. Telefon: (68) 413-682. Fax: (68)411-819. Készenléti telefon: (30) 2164-304. Raktár: Gyulavári Cím: Gyulavári külterület Telefon: (66) 361-613. Fax: (66) 361-613. Készenléti telefon: (30) 2164-312. Kérjük, vegye Igénybe vevőszolgálatunk szolgáltatásait. Asszisztenciaszolgálatunk készséggel áll az Önök rendelkezésére: telefonszáma (20) 9262-728. Felhívjuk figyelmüket az expressz alkatrész-szállítási szolgáltatásunkra: a munkanapokon 15 óráig megrendelt, készleten lévő alkatrészeket másnap 8 óráig a megadott címre továbbítjuk. »mai
