Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-16 / 164. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1999. július 16., péntek Körös-vidéki Zsaru Bilincsbe verték a rongálót Gyulaváriból, a Széchenyi utcából érkezett bejelentés lopás­ról a Gyulai Rendőrkapitánysághoz. Az idős hölgy július 7- én, 13 óra tájban arra ébredt, hogy járkálnak a lakásában — tájékoztatta a napokban a sajtó képviselőit Bérezi László, a kapitányság hivatalvezetője az utóbbi napok rendőrségi tör­ténéseiről. Kardánboksszal, (b) Békésen, a Veres Péter téren július 1-jére virradóan egy le­zárt Ladát ismeretlen tettesek rejtélyes módon nyitottak ki, s elvitték belőle a rádiósmagnót kardánboksszal együtt. Sitt helyett? (b) Július 7- én egy békési tanya kerti il­lemhelyében akadtak rá egy erősen bomló férfi holttestére. Az elhunyt, a korábban bünte­tett előéletű — helybeli A. L. — önkezével választotta a kö­tél általi halált. Italozó élet­módot folytatott, s július nyolcadikén kellett volna be­vonulnia a börtönbe. A bíró­ság egy korábbi ügyében pénzbüntetést változtatott át szabadságvesztésre. Beleakadt, (b) Elmondása szerint „véletlenül beleakadt kabátjába” hat csomag Multi­pack Energizer tartós elem Bé­késen, az egyik üzletben egy bolti lopásokért már büntetett köröstarcsai férfinek. Az oko­zott kár 9 ezer forint. Tetőfedő, (b) Kamuton egy lakatlan tanyáról négy­száz darab cserepet, ajtólapo­kat vitt magával ismeretlen. Az építkező atyafi még a sza­rufákat is lebontotta á tetőről, munkájával 30 ezer forint kárt okozva a tulajdonosnak. Az idős hölgy felült az ágyban és két középkorú nőt látott a szobaajtóban. Mondták, most jöttek Aradról és csak egy po­hár vizet kémek. Egyikőjükkel kiment a konyhába, hogy vizet adjon, addig a másik a szobá­ban maradt. A két nő Dénes- major irányába távozott. Az idős asszony a szobába vissza­térve látta, hogy nyitva a szek­rényajtó. Balsejtelme beigazo­lódott: eltűnt 57 ezer forint készpénze és 200 ezer forintos OTP-takarékbetétkönyve. A két középkorú nő mind­egyike 170—180 centiméter magas, egyikőjük fekete szok­nyát viselt sötét mintás blúzzal, a másik fehérbe öltözött volt. A vízkérés gyakori módszer, emiatt nem kell beengedni sen­kit. A vizet az utcára is ki lehet vinni — szolgál tanulságul a történet. A Malom utcából július 9- én, az esti órákban arról érke­zett bejelentés, hogy egy férfi szét akar verni egy személy­gépkocsit. A bejelentő elmond­ta, barátaival italozott, majd egyikőjük megkérte, vigye ha­za őket. Mivel szeszes italt fo­gyasztott, nem vállalta a szállí­tást. Erre a „barát” megharagu­dott, kiment a ház előtt álló fur­gonhoz, melynek nyitva volt a vezetőülés felőli ajtaja és ki­tépte a kormányoszlopot védő műanyag burkolatot, s több elektromos vezetéket is meg­rongált a járművön. A rendőr- járőr kiérkezése után, a felszó­lítás ellenére is folytatta a ron­gálást. Vele szemben testi kényszert, bilincselést kellett alkalmazni. A „barát” 3 ezer forintos kárt okozott, az ordíto­zó rongálót előállították a kapi­tányságon. Ellene garázdaság miatt indítottak eljárást. A Budapest kőrútról július 8-án, a reggeli órákban gépko­csirongálásról érkezett bejelen­tés. A férfi arra ébredt lakásá­ban, hogy három, általa ismert helybeli fiatalember betörte az ajtót. Mielőtt megszólalhatott volna, egyikőjük ököllel arcul ütötte úgy, hogy a földre esett. Bántalmazták a barátnőjét és annak édesanyját is ököllel ar­cul ütötték. Ezután a három fi­atalember távozott, a bejelentő pedig a szomszédból telefonált rendőri segítségért. Látták a személygépkocsi szélvédőjé­nek betörését az utcán. A rend­őrök igazoltatták a fiatalembe­reket. Elmondták, a sértettel ré­gi haragosok. Éjszaka, amikor a városban szórakoztak, italoz­tak, eldöntötték, haragosukat megverik, és gépkocsiját meg­rongálják. Mindhárom fiatalt előállították a kapitányságon és eljárást indítottak ellenük. A gépkocsi egyébként nem a sér­tett tulajdona volt, javításra kapta kölcsön. A Vásárhelyi Pál utcai lakó­tömb lépcsőházának hátsó be­járatánál feküdni látott a beje­lentő egy ismeretlen férfit júli­us 9-én, 10.20 órakor. A szem­tanú elmondta, a lakóház mö­götti füves területre akart ki­menni, amikor meglátta a fér­fit, akinek teste már erősen bomlásnak indult. Sérülés nem látszott és nem volt rajta. Meg­állapítva személyazonosságát, kiderült, A. T. 49 éves helybeli lakos az elhunyt. Sz. M. A polgármester a helyi légkör mérgezésétől tart (Folytatás az 1. oldalról) — Nem is említette a Várfür­dő igazgatójának, hogy jó lenne felvenni? — Utólag tudtam meg az al­kalmazást. Egyébként korábban is gyakorlat volt, hogy a képvi­selő-testület tagjai dolgoztak különböző városi cégeknél. Van más olyan képviselő is, aki korábban a fürdő alkalmazásá­ban állt. — Másodszor: több milliós megbízást juttatott Hoffmann Ferencnek, a gazdasági bizott­ság vezetőjének, hogy felmérje a városi intézmények energia- rendszerét. — Pontatlan az információ, azt hiszem, a szerződés teljes összege 800 ezer forint, amely az idei év végéig szól. Komoly energiaracionalizálási progra­mot kell kidolgoznunk, mely­hez elengedhetetlen az intézmé­nyek energiagazdálkodásának, a közvilágításnak a felmérése. Tehát nem több milliós szerző­désről van szó, és nem én bíz­tam meg. Baranyó Géza alpol­gármester bízta meg Hoffmann Ferencet, gazdasági megfonto­lásból. Ugyanis Hoffmann Fe­rencet igen jónak tartják a szak­mában. Ha az Agrimill Rt.-nél megfelel energetikusnak, elkép­zelhető, Gyulán is el tudja látni ezeket a feladatokat. Ehhez nincs több hozzáfűznivalóm. — Harmadszor: a polgár- mester már az első ülésen meg­szavaztatott magának az elődjé­nél háromszor magasabb költ­ségtérítést. Azokban a hónapok­ban is felvette, amikor betegen feküdt a kórházban, majd ott­hon, és amikor hetekig a gyer­mekével együtt hivatali gépko­csi hozta-vitte iskolába, munka­helyre. — Ez a kérdés meglehetősen gusztustalan. Sajnálom, hogy a polgármesteri fizetés és díjak ilyen nagy közérdeklődésre tar­tanak számot. Nem akarok az­zal példálózni, hogy a közüze­mi kft., a Várfürdő Kft. vezető­inek magasabb a bére, mint az enyém. A képviselő-testület ennyit szavazott meg, én nem szavaztattam senkivel semmit. Elfogadták az első ülésen. Ak­kor pedig még a „veszélyes po­litikai ellenfeleimet sem juttat­tam pozícióhoz”. S hogy a be­tegségem alatt is kaptam abból adódott, hogy balesetemet üze­mi balesetnek ismerte el a kép­viselő-testület, hiszen egy váro­si rendezvényen vettem részt, amikor megsérültem. Emiatt a juttatások járnak. Valóban, az is előfordult, hogy amikor még nem tudtam menni, mankóval és járókerettel jártam be dol­gozni, s amikor még tulajdon­képpen táppénzen voltam, gép­kocsi hozott reggel és gépkocsi vitt haza. Ha valakinek ez olyan komoly problémát okoz, szíve­sen beszélgetek vele erről, de azt gondolom, nem ez a legfon­tosabb itt Gyulán. Bizony az is megtörtént, hogy a gyermekei­met elvittük az iskolába a hiva­tali kocsival. Nincs mit tagadni, így történt. — Igaz a háromszor maga­sabb költségtérítés? — Fogalmam sincs, nem tu­dom mennyi volt az elődöm költségtérítése. Még egyszer el­mondom, nagyon sajátságosak ezek a megközelítések. Nincs emlékem arról, hogy a közüze­mi kft., a Várfürdő Kft. vezető­itől valaha is sajnálták volna a számukra megszavazott térítést, amik, ismétlem, magasabbak, mint az enyém. —Negyedszer: a belső ellen­őrzés figyelmeztetése ellenére külföldi kiküldetései alkalmával százszázalékos napidíjakat vett fel, miközben a teljes ellátás mi­att annak csak töredéke járt volna. Lásd ausztriai tűzoltó csillagtúra, ditzingeni látoga­tás... — Kérem, hogy az újságban is szó szerint így szerepeljen a kérdés, ugyanis még nem vol­tam Ditzingenben. „Jól tájéko­zott” a kérdésfeltevő. Valóban előfordult, hogy százszázalékos napidíjat számoltunk el külföldi kiküldetés alkalmával, de akkor nem volt teljes ellátás. Ausztri­ában, a tűzoltó csillagtúrán, me­lyen a tűzoltóság meghívására vettem részt, csak reggelit kap­tunk a panzióban. Ditzingenbe most megyek, és természetesen harmincszázalékos napidíjat számoltunk el, hiszen ott teljes ellátást kapunk. Utána lehet nézni, hét napra 130 márkát vettem föl. — Ötödször: a város anyagi segítségért pályázik, a polgár- mester azonban pénzügyi bi­zottsági ülésen szóban előter­jesztett egy négymillió forint ér­tékű személygépkocsi-vásárlást a saját használatára. A bizott­ság megszavazta. — A kérdés rosszindulatú, koncepciózus és pontatlan is. Nem vettem részt a pénzügyi bizottság ülésén, így nem ter­jeszthettem elő, és nem is kerül négymillió forintba. Továbbá nem saját célra, hanem a pol­gármesteri hivatal használatára vásároljuk. — Hatodszor: a város pályá­zatot írt ki minőségbiztosítási rendszer bevezetésére. A nyolc­millió forintos munka nyertese biztosan az a debreceni cég lesz, melynek képviselője részt vett a testületi ülésen. A polgár- mester a többi pályázóval ellen­tétben felkereste a céget Debre­cenben. — Aki ezt a kérdést felteszi, ezek szerint tudja, mi lesz a döntés... Szó sincs ekkora ösz- szegről. A közbeszerzési bizott­ság megtárgyalta a minőségbiz­tosítási rendszerrel kapcsolatos pályázatot, és további pontosí­tásokat kért a résztvevőktől. Valóban előfordult, hogy tár­gyaltunk az említett cég képvi­selőjével, hiszen első alkalom­mal ők kerestek meg bennün­ket. Ez sokat segített abban, hogy miként kell a pályázatot kiírni, miként lehet lebonyolíta­ni, egyáltalán magát a minőség- biztosítást hogyan kell értel­mezni az önkormányzatoknál. A debreceni cégnek van önkor­mányzatnál végzett referencia- munkája, ezért volt számunkra biztató a megkeresésük. Olyan ügyről van szó, melyben Békés megyében elsők vagyunk, tehát igazából nincsenek tapasztala­tok, ezért kellett egyeztetést tar­tani. — Több pályázó van? — Több pályázóval is tartot­tunk megbeszélést. Volt egy al­kalom, amikor valóban Debre­cenben jártunk, és a céggel is beszéltünk. A többi pályázóval itt, Gyulán váltottunk szót. — Mikor hirdetnek ered­ményt? — Nem tudom. Hamarosan, a közbeszerzési bizottság kö­vetkező ülésén. —Hetedszer: a polgármester még bizottsági elnök korában kétmillió forintot kidobott egy eladhatatlan, beépíthetetlen te­lekért. Az üzlettel csak az eladó járt jól. — Mátraszentimrén vásárolt az 1990—1994 közötti képvise­lő-testület egy hatezer négyzet- méteres telket kétmillió forin­tért. Azt gondolom, ez akkor is jó vétel volt. Jelenleg különbö­ző megosztási problémák miatt nem lehet értékesíteni. Egyéb­ként most is lenne rá vevő. Hosszú távú befektetés volt, ami mindenképpen megtérül­het. Az a telek most kétmillió forintnál többet ér. Nem építke­zési, befektetési szándékkal vettük. Akkor sem én döntöt­tem, hanem egy bizottság a megvásárlásáról. A gazdasági és koordinációs bizottság elnö­ke voltam, az anyag egyik elő­terjesztője. Ennyiben volt sza­vam és nyilván szavazati jogom is. Danes László a kérdések megválaszolása után annyit kér­dezett: minden polgármester­nek összegyűjtjük a városi pletykákat és föltesszük a kér­déseket? Hozzátette, úgy látja, ezek kis horderejű ügyek, és semmi másra nem jók, mint­hogy megint olyan légkör ala­kuljon ki, amilyen az elmúlt négy évet uralta. Nem hinné — tette hozzá —, hogy Gyulán ma ezek a központi kérdések. Szőke Margit Annak megítélése, hogy me­lyek a központi kérdések Gyulán, nem a szerkesztőség feladata. Ellenben kötelessé­günk minden olyan felvetés­nek utánajárni, amely a köz­véleményt vagy az állampol­gárok egy részét foglalkoztat­ja. Természetesen más váro­sok polgármestereit is megke­ressük, amennyiben kérdések merülnek fel munkájukkal vagy a helyi közélettel kapcso­latban. A szerkesztőség Akik a kutyát szeretik... Nemzetközi verseny rendezésére készülnek Nyafi, a négy éve talált keverék kutya csak Évára hallgat. Alt Sándor már javában szervezi a Medivid Kupát, ez a serleg is arra vár, hogy elnyerjék kovács Erzsébet Az agility kutyás ügyességi sport. Angliából ered, ahol a lovas díjugratással foglalkozó katonatiszt — aki a kutyákat is szerette — úgy gondolta, képesek olyan teljesítményre az akadálypályán mint a lo­vak. A sportnak Gyulán is vannak művelői. A Váraljai Kutyakiképző Iskola agility csoportja ötéves. A németvárosi házba, Alt Sándorékhoz nem kell becsen­getni, erőteljes csaholás jelzi a háziaknak jöttünket. A szobá­ban szétnézve számtalan díja­zásra szánt kupát látunk az asz­talon. A gyulai agilitysek nagy­szabású, országos és nemzetkö­zi kutyás ügyességi verseny megrendezésére készülnek júli­us 31-én a vámál, a Végvári es­ték rendezvénysorozat kereté­ben. A mostani lesz az V. Agility Kupa. A csoport vezető­je, Alt Sándor nem versenyez, felesége, Alt Éva annál inkább. A csoportot volt munkakutyá­sok alapították, szám szerint öten, akik úgy gondolták, jó lenne megmutatni a kutyáikban rejlő ügyességet is a különböző megmérettetések alkalmával. Alt Sándor egy budapesti Euró- pa-kiállításon látta először a sportot. A kutyakiképző iskolán belül a csoportot megalakítok úgy kezdtek dolgozni, hogy akadálypályájuk sem volt, ám a következő évben már országos versenyt rendeztek Gyulán. Egyik fő támogatójuk Csatári Zoltán, a Medivid Bt. vezetője volt, aki anyagi segítséget nyúj­tott ehhez és az elkövetkező versenyekhez. Ezért is nevezik a versenyt Medivid Agility Ku­pának. — Az 1993 őszén alakult csoportunknak jelenleg 13 tagja van. Részt vettünk és részt ve­szünk minden országos verse­nyen, melyekhez megtaláltuk a helyi támogatókat. Közülünk öten aktívan versenyeznek, a többiek pedig még készülnek kutyáikkal és bemutatókon vesznek részt — tudtuk meg Alt Sándortól. Ebben a sportban nem köte­lező fajkutyával rendelkezni, a lényeg az állatok ügyessége, gyorsasága, fegyelmezettsége. A csoportban mindenkinek több kutyája van, kinek hat, kinek tíz, Altéknak például három. Pointerek, rottweilerek, border colliek, spánielek, pulik, német­juhászok és keverék kutyák al­kotják a gyulaiak bázisát. Gaz­dáikkal hetente kétszer edzenek 3-4 órában, amikor is megis­mertetik velük az akadályokat, a különböző gyakorlatokat. A kutya és gazdája között erős kapcsolat alakul ki, a pályán nincs póráz, így a közöttük lévő összhang alapján teljesíthetik a feladatokat. A futam alatt egy­más érintése is tilos, csak a „testbeszéd” és a hang a meg­engedett. A kutya meghálálja a törődést, a szabadságot, gazdáik nemkülönben megszállottjai a különös kapcsolatnak. Munka után óvodákba, iskolákba jár­nak bemutatókat tartani, hogy láthassák a gyermekek, így is lehet bánni az állatokkal és ak­kor mi mindenre képesek. Alt Éva Nyafi, a keverék kutya ré­vén lett csoporttag. Az utcán ta­lálták, neki adták a kutyát egy mikuláskor. — Aki kutyát tart, az lélekben is megváltozik, nyi­tottabb, kiegyensúlyozottabb, derűsebb lesz — fogalmazza meg saját történetének tanulsá­gaként. Az agilitysek sokat utaznak kutyáikkal. Két hete Hatvanban és Gödöllőn, országos verse­nyeken szereztek elismerést a gyulai felkészültségnek, az el­múlt hét végén a mezőhegyesi sörfesztiválon tartottak bemuta­tót. A mezőhegyesi lovaspálya láttán az a gondolat merült fel a vezetésben, hogy agilitys világ- találkozót lehetne itt rendezni. Ezen a hét végén a csepeli or­szágos versenyre készülnek, s már itt is van a hónap végén a nagyszabású, saját szervezésű nemzetközi verseny. Az Alt család most azon töri a fejét, hogy kellene találni valakit, olyan támogatót, aki polaroid fényképezőgéppel rendelkezik. A helyben készült fotókkal, a versenyzők aláírásával szeret­nék megajándékozni a nézőket. A gyulai vár előtti téren júli­us 31-én láthatják az érdeklő­dők Délkelet-Magyarország nagyszabású, országos és nem­zetközi agility versenyét, me­lyet Danes László polgármester nyit meg 8.30 órakor. A 9 óra­kor kezdődő egyéni verseny egy standard és egy jumping fu­tamból áll A2-es szinten meg­rendezve. Csapatban KO agility verseny lesz négytagú maxi és háromtagú mini csapatokkal. Mint írtuk, ebben a sportban bármilyen kutya versenyezhet, a keverékeket sem tekintik ala­csonyabb rendűeknek, a kate­góriákat a méret alapján állítják fel. Szólte Margit

Next

/
Thumbnails
Contents