Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-14 / 162. szám
KULTÚRA 1999. július 14., szerda Pajzán históriák a halál árnyékában ■. ___ A szerzetes (Tóth László) a szerelem örömeinek élvezetére tanítja Alibeeliet (Szűcs Nelli) F< itó kí >v v -s bhzskbht Giovanni Boccaccio Dekameronjából készült válogatást láthatott hétfőn este a Gyulai Várszínház közönsége. A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház előadásában bemutatott Sólyompecsenye című darab szellemesen leplezi le a középkori társadalom polgárainak bigott hitét, kapzsiságát, a korabeli egyházi élet visszásságait. A több, egymástól különálló elbeszélésnek valós esemény ad keretet: a Firenzében tomboló pestis. A pusztító kór elől két fiatal nő és öt férfi vidéken keres menedéket, ahol unalmukban és kétségbeesésükben kitalált történetekkel múlatják az időt. A kezdő jelenet, amely bemutatja a firenzei társadalom fokozatos szétesését, igen hatásosra sikeredett. A korabeli leírások szerint Boccaccio az 1348-as nagy pestisjárvány idején éppen e városban élt, így elbeszélésgyűjteményében pontosan érzékeltetni tudta a pusztító betegség következményeit. A vad színpadi mozgásnak, zenének és a suttogó, baljóslatú hangoknak nagyszerű keretet adott a hétfői időjárás. A vadul cikázó villámok és a mennydörgés csak fokozták a téma keretéhez illő, hátborzongató hangulatot. A több kis történetből álló darabban felváltva követték egymást a vidám és a komor, gondolkodásra ösztönző jelenetek. Ez utóbbiak közül némelyik már- már unalmasnak tűnt a pajzán, ám mindenkor a jó ízlés határán belül maradó fejezetek mellett. Az időjárás — múló nyári zivatar formájában — a tervezettnél hamarabb rendelt szünetet. A közönség a várban kapott menedéket az eső elől. Sajnálhatják azok, akik nem tértek vissza az előadás folytatására, mert a színészeket mintha felélénkítette volna a hidegzuhany, kétszeres erőbedobással dolgoztak. Különösen nagyot alakított Trill Zsolt, a csapat frontembere. Ösztönös, „mindent bele” játékával valamennyi jelenetben magának követelte a nézők rokonszenvét. Vidnyánszky Attila rendező jó érzékkel osztotta a szerepeket. Szűcs Nelli kerek- ded bájához illett a szűz lányból lett fehérmájú nő alakja, aki csaknem rokkanttá tette az őt megrontó szerzetest. E minőségében Tóth László nagyszerűen játszotta az önmagával harcoló, végül mégis az ördögnek engedő papot. Csakúgy, mint a ravasz firenzei barátot, aki Gábriel arkangyal képében élvezi a test örömeit egy gőgös asszonnyal. Kátya Alikina legjobban e szerepében bontakozik ki. Kissé merev játéka a vidám jelenetekben nem tudott igazán feloldódni. Érződött erőfeszítése, ahogyan a darab végéhez közeledve egyre észrevehetőbb akcentusát igyekezett legyőzni. Jelena Bogatirjeva ötletes jelmezein sokat rontott azok látható elhasználtsága. Baracsi Magdolna Az otthonteremtés nem gyerekjáték. Ha nem homokvárat, hanem lakást vagy házat szeretne építeni, szüksége lehet a segítségre. Az OTP Bank lakáshitelei között mindenki megtalálja a számára megfelelő konstrukciót. Ha Ön: ♦építkezni szeretne, ♦lakás vásárlását tervezi, •vagy a meglévőt szeretné felújítani, •illetve közművesíteni, Az OTP Banknál a klasszikus lakáshiteleken kívül •az állami kamattámogatással, illetve törlesztési támogatással nyújtott hiteleket, •az adó-visszatérítési lakáscélú támogatást, ♦az egyéb lakáscélú támogatásokat, •és a jelzálog típusú hiteit is kérheti. Hiteltörlesztése után pedig adókedvezményt vehet igénybe.* *Az SZJA törvényben meghatározott fettételekkel. akkor biztos, hogy érdemes a legközelebbi, lakáshitelezéssel foglalkozó OTP Bank fiókban érdeklődnie a finanszírozási lehetőségekről. www.otpbank.hu BANK OTP Bank. Építsen biztos alapra. ^ Kell a jó jazz — a gyulai várszínpadon is! A Shabu Shabutól a Benkóékig Többen megszorongatták Gedeon József igazgató kezét vasárnap este, amikor véget ért az idei gyulai várszín- házi évad ama fejezete, amelyik első hallásra-látásra leginkább kilóg a veretes, évtizedekre visszatekintő, immár fesztiválként aposztrofálható játékok műsorából. Persze, csak első hallásra... Ennek bizonyítékául elöljáróban csak annyit: éppen a fürdővárosban immár nyolcadik alkalommal programba épített jazz adta a lökést a szegedieknek is hasonló „eretnekségre”, ahol történetesen vasárnap lép a Dóm tér színpadára az a Benkó együttes, amelyik a mögöttünk hagyott hétvége pompás befejezését jelentette Gyulán. De kezdjük az első napi műsorral, amely hajnaltájban jófajta örömzenéléssel zárult. A krónikás nem tud attól a gondolattól szabadulni, amely már az első fellépő, a szabadkai Kucsera testvérek „beszállásával” nemzetközi formációvá alakult Shabu Shabu együttes első taktusai közben felbukkant benne. Nevezetesen, hogy ebben a végtelenül széles arculatú, hallgatóit a legképtelenebb és olykor mosolykeltő ötletekkel bombázó hazai kereskedelmi rádiózásban vajh' miért nincs hírül sem olyan, amelyik a jazzt vállalja fel? (Legyünk tárgyilagosak, kísérlet legalább történt, éppen Gyulán.) Hiszen a pénzt az utolsó fillérig amúgy is össze kell szedni valahonnan, ha meg így van, akkor talán erre a csodálatos műfajra is találnának mecénást. Londonban, írd és mondd, tudomásom szerint összesen öt helyi rádióállomás működik, melyek közül az egyik... igen, a Jazz FM! Oravál- táskor röviden hírek, a többi mini riportokkal fűszerezve, hogy szabadon fogalmazzak, orrvérzésig jazz. Magam is kitartóan állítom, a műfajnak nem túl nagy, de permanensen kitartó tábora van, amely alkalmasint esőben is át- caplat akár a város másik felébe is, ha azt sejti: lelket gyönyörködtető zenére számíthat. Böngészve a fellépők listáját, a legfehérebb színes bőrű jazzéne- kesnek tartott Berki Tamás ezúttal Jávori Vilmos (dob) és Fogarasi János (orgona) társaságában, aztán a Konstancából érkezett örmény—román zongorista, Harry Tavitian nevét olvasva, már eleve garantált volt a siker. Berki beavatta a közönséget abba is, hogyan lehet egy végtelenül fülbemászó dallamra szinte fejből szöveget „írni”, éppenséggel délutáni, Gyulára történő utazásukat megörökítve. Nos, ilyenkor szoktuk szelíden tudomásul venni, hogy a jazzistáknál természetes a dob mellé hanyagul padlóra rakott vulkánfíber hangszertartó bőrönd, a klumpában játszó zenész, a csőszékre állított hangfal, még a mikrofonállványra akasztott nejlon- szatyor is belefér a képbe. Tudniillik, a jazzt hallgatni kell, a füllel „megvenni” és szabadon szárnyaló fantáziával befogadni. Ettől persze még lehet elegáns a zenész, ha azonban mégis választani kell, inkább maradjon a kiváló produkció, és sutba a lazasággal. Tulajdonképpen mindenkire igaz, a már említett Berkiékre, mély átéléssel szaxofonozó Dresch Mi- hályra és csapatára, az Aquarell együttesre és a hallatlanul muzikális, balkáni folklórt megcsillantó Harry Tavitian egyaránt vonatkozik. Utóbbi Bar- tók-idézése, a „csipkézett”, a sramlis és a még megannyi változatban előadott Desafinadó egészen lenyűgözően hatott. Vasárnapra visszavonulót fújt az eső, és a tökéletes díszletet adó várszínpadnál élvezhettük a fesztivál folytatását. A tavasszal bemutatkozó, Kepenyes Pál szaxofonos, zenekarvezető Harry Tavitian több hangszeren is klasszikus zenész irányításával játszó, 13—24 (!) évesekből álló kibővült Gyulai Ifjúsági Fúvósról nem mi gondoljuk csupán: nyugodtan várhatják a hamarosan elkövetkező olaszországi és franciaországi bemutatkozást és azt is csiripelik a verebek, maga Benkó Sándor is jó szívvel ajánlja ki őket ezután fesztiválokra. Pedig most csak egyik arcukat mutatták meg, pontosabban dixi- és boogie-repertoárj ükből adtak ízelítőt. Nem éppen hálás a Benkó Band előtt fellépni, de a kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band ezzel is sikeresen megbirkózott. Ami pedig Benkóékat illeti, örömmel maradhatunk abban: változatlan eleganciával, fölényes hangszertudással csodálatos hangulatteremtők. Az 1957-ben alakult, kisebb változásokkal évi több száz koncertet adó Benkó Dixieland Band bő félórájáról csak felsőfokokban lehet írni, ám nem azért, mert ez illendő a világhírű együtteshez, hanem mert most is az volt az érzésünk: úgy zenéltek, mintha életük egyetlen, akár pályafutásukat eldöntő koncertjét adták volna. Visszatérve a beszámoló elejére, ne csupán a saját példánkkal hozakodjunk elő a gyulai fesztivál kapcsán. Az egyik helyi rádióadó vasárnap délután játékot hirdetett, az esti műsorhoz kapcsolódó kérdésekkel. Véletlenül tudom, a nyertes, két belépőjegy friss tulajdonosa, rögvest letette a csíkoséri szőlőkben a kerti szerszámot, hogy ne mulassza el Benkóékat! Szóval, kell a jó jazz, tudva, miként a Macskák sem, ez a program végképp nem képes üzleti haszonnal kecsegtetni a Várszínház egyenlegét. Mégis szükség van rá, mert jelenléte kulturális misszió, parancsolás. Fábián István Záróhangverseny Tarhoson. (n) A nemzetközi kürtkurzust és a XXIII. Békés-tarhosi Zenei Napok egész rendezvénysorozatát vasárnap este hangverseny zárta a Zenepavilonban. A Tarjáni Ferenc kürtművész, egyetemi tanár által vezetett, magas színvonalú kurzuson 65-en vettek részt, ami csúcslétszámnak számít a tarhosi kurzusok történetében. Felvételünkön a Mozart Sz-dúr koncertjének 3. tételét előadó német Johannes Lamotke, zongorán kíséri Lénárt Ágota FOTÓ: SUCH TAMÁS
