Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-09 / 158. szám
;RÉKÉS MEGYEI HÍRLAPÉVFORDULÓ 1999. július 9., péntek „A közlekedési eszközök között a vaspálya a legcélszerűbb arra, hogy a nemzet kereskedelmi fölélesztésének alapjául láttassák.. Százéves a vésztő—hollódi vasútvonal 1846. július 15-ét írtak, amikor felavatták az első gőzvasutat. A pálya harmincnégy kilométer hosz- szon, az osztrák határtól Pozsonyon és Pesten keresztül Debrecenig építendő vonal első szakaszaként épült meg. Építtetője az Ulmann Móric által alapított Magyar Középponti Vasúttársulat volt. Az avatáson megjelent előkelőségekkel a két mozdony 28 kilométer/órás sebességgel „száguldott” Vácig. A személykocsikban még nem volt üvegablak, világítás és fűtés. Nem sikerült hitelt érdemlő adatra bukkanni, ennek a nevezetes dátumnak, az ország első magyar vasútvonalának mennyi köze van az először 1950-ben „kikiáltott” vasutasnaphoz, amelyet mindig július második szombatján ünnepel a kék ruhások társadalma. Az idei, 49. ünnep előtt mi egy hozzánk közelebbi, nem kevéssé jeles eseményt, a minap 100 éves Vésztő—Kötegyán—Hollód helyiérdekű vasútvonal jubileumi találkozóját idézzük fel... Miről árulkodnak a korabeli dokumentumok, és „mit ér” az utódoknak, hogy megérte a centenáriumot ez a vonal? Hiszen ne feledjük, volt idő, nem is olyan régen, hogy majdnem végleg kimondatott: nincs szükség a vég(vasút)vonalakra. Aztán szerencsére felülkerekedett a józan ész, igaz, kellett hozzá segítségül az itt élők szapora segélykiáltása is. Szerencsére tehát mégis történelemmé vált az is: 1999. június 9-én Kötegyánból elindult a nosztalgiajárat Vésztő felé. A BCmot helyenként igencsak vonaglott a megfáradt síneken, de csak ment. És mennek naponta modernebb utódai is. rópai kereskedelem fellendülése, amely nem valósulhat meg a vasutak gazdaságos szállítási tevékenysége nélkül.” Ha már szó esett Tisza Kálmánról, forduljunk is 180 fokot, és a Békésmegyei Közlöny segítségével elevenítsük fel, miként fogadták az erdélyi részen a nevezetes eseményt. Az első vonaton utazó küldöttség ugyanis megvizsgálta gróf Tisza Kálmán iparvágányát Csengődön. „...Erdő- gyorok, Árpád, Feketebátor és Feketetót állomások elhagyása után délután fél hatkor ért Tenkére, a vasút legnagyobb állomására, hol ezernyi nép élén Köteles István községi bíró fogadta a küldöttséget, Gyorsulnak a vonatok, repülők— Hogy kicsinyül a föld! Ahány sín és út — annyi ölelés köréd, vadóc Föld, annyi óvni-kész kar és kéz, mely — becéz! (Illyés Gyula; Óda a gyorsasághoz — részlet) Az ünnepelt — „a vésztő— hollódi” — mindig is fontos feladatot látott el nemcsak szőkébb területe, a Kissárrét vidékének életében, hanem országosan is, hiszen szerencsés vonalvezetése folytán az ország északi bányavidékét, a Mátra vidékét kötötte össze az Alföldön át Erdéllyel. Az utakban nem dúskáló déli területek szegény lakosságán és a mezőgazdasági terményein kívül a két egymástól messzire eső hegyvidék szenét, fáját, kövét is szállította az Alföldre. Száz éve alatt sok mindent ki kellett bírnia; árvizek, háborúk rongálták meg a pályát, amely 1920-ban megcsonkult, az Erdélybe vezető szakasz Köte- gyántól „elveszett”... Pósa, Illye, Csegőd, Erdőgyarak, Árpád, Feketebátor, Feketetót, Tenke, Mocsár-Gyanta és Hollód nem maradt a mienk. Majdnem elveszett a többi, már ideeső rész is, de valahogy kibírta az 1968-as közlekedési koncepcióváltást, sőt, a már bevezetőben emlegetett rendszer- váltás idejére eső megszüntetési tervet is túlélte. Igaz, a forgalom az utóbbi időben visszaesett, de azt senki sem várhatja, az itteni bevételek oldják meg a vasút gondjait. De hogyan is kezdődött? A HÉV társaság 1897 második felében, Pollák Ármin építési vállalkozó közreműködésével kezdte el a munkálatokat, és már következő évi üzleti jelentésükben jelezték: olyan jól haladnak, hogy akár már 1899 májusának végén megtarthatják az avatót. Néhány napot tévedtek... „Napra pontosan 100 évvel ezelőtt álltak ezen köveken ünneplő elődeink. Micsoda különös véletlen, az a nap is szerdára esett. Őseink szerencsére éppen úgy tudták, mint mi, mekkora segítség mindez az életünkben. Hogy mit jelentett nekünk ez a vasút, arra nagyon szemléletes példát tudok felhozni. Akkor 1500 lakosa volt a községnek, most 2400! Kevés település mondhatja el magáról, hogy lakossága gyarapodott, és meggyőződésem, hogy ebben a vasútnak is szerepe volt” — mondja már-már meghatóban dr. Rúzsa György polgármester a méhkeréki állomáson, amikor az első szusszan- tásra megáll a különvonat, és kirajzanak a Kötegyánban felszálltak. A vésztői vasútállomás napjainkban. A vasútnak döntő szerepe volt abban, hogy 100 ével ezelőtt a település bekapcsolódhatott az ország vérkeringésébe fotó: kovács Erzsébet A motorvonat halad tovább. Sokan és sokáig jártunk, az e vidékről Csabára járók hasonlóval, még a hatvanas években is. Békével tűrtük a motorkocsi irdatlan zaját, a hozzákapcsolt kocsikban télen a vagy kétszáz fokon izzó (máskor jéghideg) szenes kályhát, amely körül rendre kojtorgott két-három kupányi salak. A kályha most szépen kiglancolva, egyetlen ablakfelhúzó gurtni sem hiányzik, szóval igazi öröm az utazás. Pláne, hogy ünnepelni jöttünk. Okányban Swarcz Jakab villásreggelit adott Miközben igen érdekes dolgokat tudunk meg Kónya Mária okányi polgármestertől: — Községünk krónikájából kiderül, hogy 1894 márciusában rendkívüli képviselő-testületi ülésen megjelent a faluban ifj. Tisza Kálmán, és a főszolgabíró kíséretében ismertette a vasútvonal építési tervét. Kérte a közbirtokosságot, hogy járuljon hozzá a költségekhez, ígérve a község gyarapodását is a vasút által. Ázt ugyan nem mondta, hogy a Tisza-birtok bekapcsolása is érdeke..., de ezt maguk is sejtették a helyiek. Tény, hogy 1898-ban 10 ezer forintot szavaztak meg az elöljárók az építkezésre, amelyhez hitelt is felvettek. A tervezés során ugyan sokan vitatták az úgynevezett indóház kijelölt helyét, lévén, ez a falu alatti legelőt kettéosztja, de aztán mégiscsak az eredeti tervek érvényesültek. Az is megírják a krónikák, hogy a június 7-én kezdődött vonal-felülvizsgálat két napig tartott, és minden állomáson diadalívvel, zenével, éljenzéssel fogadták a feldíszített különvonatot, mi több, itt nálunk, Okányban Swarcz Jakab villásreggelivel fogadta az első vonat utasait. Aztán nagyon is mai, racionális gondolatokat fogalmaz meg a polgármester, nemkülönben szinte szó szerint ugyanezt ismétlik meg térségbeli kollegái is a maguk-ma- guk köszöntőiben: „...reméljük, hogy a vasút életben maradását egyre jobban segíti majd a magyar gazdasági élet, az eumelynek tagjai a tenkei jó hírű fürdőhelyre kocsiztak, hol 100 terítékű vidám esti lakoma után az éjt is töltötték (...) a külön vonat tovább ment Félixfürdőbe, hol a bizottság felvette a bejárásról szóló jegyzőkönyvet és miután a pályát és tartozékait teljesen rendben találta, dr. Barthos Andor ministeri titkár a kereskedelmi ministertől nyert meghatalmazás alapján a vasútat megnyithatónak nyilvánította és a közforgalomnak átadta.” A fenti részletek a Vasúthistória könyvek sorozatában megjelent „Száz éves a Vésztő—Kötegyán vasútvonal” című könyvben is olvashatók, amely dr. Horváth Ferenc munkája. Szabó Gyula, a MÁV Rt. Szegedi Területi Igazgatóságának vezetője is először a múltról beszélt, már a vésztői központi emlékezésen: — Elődeink bölcsességét jelzi, hogy már az első reform országgyűlésen, 1825-ben országos bizottságot hoztak létre a vasút kiépítésével kapcsolatos intézkedések érdekében, az 1832—36. évi országgyűlésen pedig — számos európai országot megelőzve — törvényt alkottak a vasútról. Gróf Széchenyi István így érvelt: „...a közlekedési eszközök között a vaspálya a legcélszerűbb arra, A főmozdony vezető öröme Ha valaki, hát Roxin Demeter áldja az Istent, hogy ezen a napon éppen kilenc óra tájban indult el kenyérért a boltba. Utólag már azt se bánja, hogy a család nélküle ruccant át a rokonokhoz Romániába, így aznap egyedül őrizhette volna a portát. Nagyon is volna, hiszen, mint tudjuk, elindult kenyérért. Útközben hallotta, hová igyekeznek sokan, vagyis köszönteni a centenáriumi vonatot, ahogy mostanában divatból inkább mondják. Nosza letett az asztalravaló megvásárlásáról, irány az állomás! Éppen időben érkezett, még a polgármester beszédét sem szalasztotta el, az indulás előtt pedig volt idő egy borsodi világosra is. Roxin Demeternek ugyan nem volt díszes sárga meghívója, de amint kiderült — lévén, hogy büszkén, ő maga mesélte el ä körülötte ülőknek—, annak idején tizenkét éven át főmozdonyvezetőként szolgált ezen a vonalon, nemhogy leszállította volna valaki is Keresztáron, hanem inkább még egy ünnepi üveg sörrel kínálták. Roxin Demeter köszönettel elfogadta az invitációt és amikor visszafelé elbúcsúztunk a méhkeréki állomáson, ezt mondta: ,.Tessék elhinni nekem, nagyon szép nap volt ez a mai...!” hogy a nemzeti kereskedelem fölélesztésének alapjául láttassék... meft csak a vasút képes biztos, gyors, szakadatlan s olcsó összeköttetést szerezni.” A felismerés eredményeként az 1867-es kiegyezésig tízszeresére nőtt hazánk vasúti hálózata, megkezdődött a 2 ezer 279 kilométer vonal hálózattá szervezése. A most ünnepelt, Mátrából induló és Hollódon véget érő vonalon 25 állomást, 12 megállóhelyet létesítettek, 10 helyen lehetett a mozdonyoknak vizet vételezni. Negyvennégy áruraktár és gabonaszín, 96 őrház épült, s a pályát 390 útátjáró keresztezte. Létéért ne kelljen többé harcolni Hosszú a további történet, de hogy tovább íródjon, ahhoz szükséges megvalósítani a mostani célokat is: „Alapvető feladatunk a gyenge forgalmú, az országos törzshálózathoz kapcsolódó vasútvonalak forgalmának megtartása, az üzemeltetés hatékonyságának ja- vítása-növelése” — fogalmazott Szabó Gyula. Ehhez kapcsolódva mondta Vésztő polgármestere, Kaszai János, aki egyben a Vasutas Települések Szövetségének országos elnöki tisztét is betölti: — Nem túlzók, Vésztő akkor kapcsolódhatott be az ország vérkeringésébe, amikor elérte a vasút, és részévé lett ennek a 82 kilométeres vaspályának. És ezzel sok mindent megmondtam. Csak azt kívánhatjuk, hogy soha többé ne kelljen létéért harcolni ebben a térségben. A messziben sárga mellé- nyes vasutas tűnik fel. A vezetőállásban lévők egy pillanatra összenéznek, ugyanarra gondolnak. „Te is látod?” A motorvezető dudál egy rövidet, amott, a messziben hátrafordul a sárga mellényes. Vigyázni kell egymásra. Váci Mihály versét juttatja eszünkbe, amit egy kislány szavalt délelőtt az okányi állomáson. „Pályaőrök! Miért tisztelegtek nekünk, az ismeretlen embereknek, kik alszunk, álmodunk, közeledünk valahová vagy valahonnan távolodunk; kiket az érkezés öröme lenget, vagy felgöngyöl a távozás bánata — és sose nézünk ki az ablakon. Tisztelgésetek nem is látjuk, s nem is tudjuk, hogy nyitott kelyhű délben, a viola-esten, alagút éjeken bármerre robogjunk a Földön, ti már előre vártok szívszorongva: megkopogtattok minden talpfát, hogy alattunk erősek legyenek, és biztatgattok minden vasszeget, nektek szótfogadva ölelkezik csavar köré a hű csavarmenet kezetektől szelíd a sínkanyar s állnak helyükön a töltésen mind az erős kövek, s kis kavicsok is mind tenyereitektől fényesek! írta és összeállította: Fábián István
