Békés Megyei Hírlap, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-05-06 / 129. szám
1999. június 6. Békési hét HM Hatodik oldal Nyolcszázezret egy jogsiért? gunk is — felhívták a hirdetésben megadott telefonszámot. (A mi kis „rendőrködésünk” korábban gíorsan dugába dőlt, mivel a hölgy mobiljának számát a tudakozó sem tudta megadni: a hirdető Dominó- kártyát használt, melynek tulajdonosát senki nem tartja nyilván. Csemege a bűnözőknek!) A rendőrök embere ugyancsak „gyorshajtóra” vette a figurát. Megbeszélték a randevút a megyeszékhely egy kies éttermi teraszára. A diplomás hölgy akként pompázott, amilyennek a jobb beazonosíthatóság érdekében lefestette magát. A jó negyvenes hirdető előtt ott hevert a megbeszélt ismertető jel: egy Kiskegyed. A rendőrök „körbenézték” a vállalkozó szellemű hirdetőt, majd ezért meg amazért újabb találkozót beszéltek meg vele, immár a hölgynek otthont adó településre. (Kiderült, a hirdetésfelvételnél megadott neve, címe egyként „kamu” volt.) A hölgy ott már nem kukori- cázott: éppen nyolcszázezer(I) forintot kért annak fejében, hogy „elintézi” a jogosítványügyet — a legenda szerint óránkénti 180 kilométeres gyorshajtás miatt volt szükség a segítségére. Ha gyorshajtásért jogosítványát bevonták, hívjon bátran! — olvastuk meglepődve a telefonszámmal megjelentetett talányos hirdetést egy újdonsült hirdetési lapban, melyet megyénk egyik városában adnak ki. Az ember sohasem tudhatja, mikor szalad bele a traffipaxba. Mert — kár volna tagadni — a viszonylag elfogadható minőségű mellékutakon az autósok többsége jelentős mértékben túllépi az óránkénti 80 kilométeres sebességhatárt. „Radargyanús” főutakon és lakott területeken viszont népi szokás száguldozni. Szóval bárkivel megeshet, hogy bemérik, lefényképezik. És a 120—130 km-t nem lehet kimagyarázni. Ugrik a jogosítvány, oda az állás, tízezrekre rúg a pénzbüntetés, jön az utóképzés. Meglehet úszni mindezt? Elő gyorsan a telefont! — Kezét csókolom! A hirdetésre jelentkezem. — Milyen hirdetésre? — Valószínűleg lefényképeztek. — Hát... lenne megoldás. — Nézze, én jogosítvány nélkül halott ember vagyok. Elveszítem a munkámat. — Ha meg tudunk egyezni, segíthetünk. — Hogyan? — Valaki, akinek ön kölcsönadta a kocsiját, leadná ön helyett a jogosítványát. — Ez nem olyan egyszerű. Elképzelhető, hogy felismerhető vagyok a fényképen. — Ebben az esetben nem tehetünk semmit. Majd ha beidézik, a rendőrségen tessék megnézni a felvételt. Több olyan ügyfelünk volt, akit hátulról fényképeztek. Ha nem felismerhető, rendben lesz a dolog, bár... egy ilyen szabály- sértés akár 100 ezer forint is lehet. — Hát... nem is tudom. Köszönöm. Ha láttam a felvételt, okosabb leszek, és hívni fogom. Kezét csókolom. — Viszonthallásra, viszontlátásra. Ha szerencséje van a képpel, meg fogunk egyezni. Ezek után már csak az a kérdés, honnan van valakinek annyi el-, illetve leadható jogosítványa, hogy — nyilvánosan meghirdetett! — üzletet alapíthat rájuk? Eredetiek ezek az okmányok vagy hamisak? És a rendőrség valóban vevő rájuk, meg a kölcsön adott autókról szóló mesékre is? Egyáltalán: miért nem olvasnak a rendőrök apróhirdetést?! Ezen könnyű segíteni: megmutattuk a hirdetést a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság két illetékesének, dr. Ábrahám Béla és dr. Hajdú Antal ezredeseknek. Az előbbi a főkapitányság közbiztonsági, utóbbi pedig a bűnügyi igazgatója. A többi már az ő dolguk volt. A rendőrök — miként maAztán színt vallottak a rendőrök, amitől a hölgy hirtelen nagyon rossz állapotba került. Sokkal pocsékabba, mint amit — egyébként nem túl vidám — általános állapota indokolt volna. Bekísérték a rendőrségre, ahonnan nagymamája „váltotta ki”. Dr. Hajdú Antal ezredes elmondta: megbeszélték a hölggyel, hogy a jövőben tartózkodjon az ilyesmitől, ám nem indítottak ellene büntető- eljárást, mégpedig idegi problémáin alapuló rokkantnyugdí- jassága miatt. Azt viszont fontosnak tartotta a bűnügyi igazgató a nyilvánosság elé tárni, hogy Békés megyében az esetek szinte száz százalékában azonos módon intézkednek gyorshajtás esetén: még a mérés helyszínén megállítják az autósokat, s tisztázzák a gépkocsi vezetőjének kilétét. így aztán ne üljünk fel annak, hogy bárki is helyettesíteni tud bennünket a felelősségre vonás során! Se külföldi rokon, se magát hirdető ügyeskedő, se más. Azért a történetben valaki mégiscsak túllépte a megengedett „sebességet”: maga a furmányos hirdetést feladó hölgy. (Traffi) pax vele... Ménesi György— Kiss A. János Füles a gyulai gyógy-idegenforgalomnak? A rejtvényfej tők már bizonyára találkoztak a Füles hátsó borítóján egy-egy e vidéki magyar város nevezetességét „bemutató” sorozat képeivel. A fent elhelyezkedő ISMERD MEG a HUNGÁRIÁT (felkiáltójel nincs) szlogent alul „A dohányzás súlyosan károsítja az ön és környezete egészségét” felirat egészíti ki. Kriminális tűzoltás a „lerobbantott” MTVl-nél És A május 22-i Füles hátlapján a cigarettás dobozok a gyulai vár előterében láthatók. — Mi a véleménye arról, hogy Gyula szimbólumát cigarettareklámhoz használják fel? — Nem volt tudomásom róla, de nem tartom szerencsésnek a párosítást — mondta Danes László, a fürdőváros polgármestere. — Ezek szerint a gyártó cég nem kért engedélyt önöktől? — Ebben az ügyben nem keresett fel minket senki. — Ha kérték volna beleegyezésüket a reklámba, igent mondanak? — Bár magam is dohányos vagyok, de személy szerint elutasítottam volna. Természetesen a képviselő-testületnek kell döntést hoznia, az ő nevükben nem beszélhetek. — Jogilag megteheti a dohányipar, hogy egészségkárosító termékét a gyógyvizéről híres város szimbólumával reklámozza? — Utána kell nézni, hogy a városképek szabadon felhasználhatók-e? Amennyiben engedélyhez kötött — amit tőlünk senki nem kért — kifejezzük tiltakozásunkat. A rejtvénylap rejtélyét tehát továbbra is homály fedi. De a megfejtés nem maradhat el. (A utóbbi időszakban megjelent Fülesek hátoldalán két másik város egy-egy közismert épülete előtt látható ugyanez a cigarettareklám. Az persze elgondolkodtató, hogy e városok ugyanennek a régiónak tagjai: Szeged és Hódmezővásárhely. Egészségünkre!) A gyulaiaknak kétszeresen is kínos lehet az eset: a gyógy-idegenforgalom imázsával aligha összeegyeztethető a malőr, ráadásul Gyula az Egészséges városok nemzetközi mozgalmának egyik oszlopos tagja. Mintha a tiltakozás ilyen esetben kicsit könnyűnek találtatna, miként az el- szálló cigarettafüst. A reklámozott dohánytermék gyártójának Hódmezővásárhelyen bukkantunk a nyomára. Néhány áttétellel eljutottunk egy szegedi úrhoz, akit a cég a hirdetés ügyében illetékesnek mondott. Ő egy mobilszámot adott, mondván, forduljunk az általa megadott férfihez, ő tudja ugyanis, kellett- e valamilyen engedély a gyualiaktól, s ha igen, beszerezték-e. Amikor — egyelőre nevezzük így — Mobil úr meghallotta, hogy a laptól keressük, azonnal megszakadt a vonal. Azóta sem hívható, a bennünket odairányító úr telefonja szintúgy nem. Akkor most füstölögjünk?! B. G.-K. A. J. A DOHÁNYZÁS SÚLYOSAN KÁROSÍTJA AZ ÖN ÉS KÖRNYEZETE EGÉSZSÉGÉT
