Békés Megyei Hírlap, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-05-06 / 129. szám
Színésznyarak A Csárdáskirálynővel legördült a függöny a 98— 99-es évadban a békéscsabai Jókai Színházban. Tegnap a színháziak a Vigadóban évadzárón búcsúztatták a szezont, mától jöhet a pihenés vagy továbbra is a munka. A Jókai Színház néhány művészét arról kérdeztük, mivel töltik a nyarat. — Elvonulunk a világtól a tiszaugi tanyánkra, ahol villany sincs, és kútból húzzuk a vizet — mondja a Felkai Eszter—Gálfi László színészházaspár. — Nagyokat henyélünk, üldögélünk a csöndben, amelyikünknek éppen kedve van, az munkálkodik a kertben. Szomszédok sincsenek látótávolságban, így általában egy volt kóbor kutyus — akit befogadtunk — a társunk. Ha a Holt-Tiszá- ból már „elegünk” lesz, hegyekre váltunk át, és a Pilisbe utazunk. — A „pihenést” Székelyudvarhelyen kezdem, ahol rendezem Goldoni: Két úr szolgájí című komédiáját. Ezt a nyáron itthon, Egerváron be is mutatjuk — ecseteli Gáspár Tibor. — A „pihenésből” sosem elég jelszóval ezt követően Kőszegen, szintén egy Goldoni-darabban, A szmirnai komédiásokban játszom. Innen azért egy-két napra átruccanok majd Ausztriába és Olaszországba. Természetesen ilyen hosszú autós utak során biztosan hódolhatok hobbimnak, a gépkocsim javításának is. Horvát vagy olasz tengerpart. Ez a dilemmája a Paczuk Gabi—Tege Antal színész jegyespárnak. Anyagi függősége van a dolognak, ahol számításaik szerint jobban jönnek ki a pénzükből, oda utaznak. Emellett néhány nap biztos Hajdúszoboszlón és a Gyulai Várfürdő sem maradhat ki a nyári programból. — Szóval, víz minden mennyiségben — szögezi le Tege Antal. — A nyaralásunk abból áll majd, hogy bezárjuk a lakást, és lemegyünk a melléképületbe, a nyári konyhába — határozza meg idei nyaralási filozófiájukat Mészáros Mihály. — Nemrégiben eladtuk lakásunkat, valamint a dánfoki nyaralónkat, és Jaminába költöztünk, kertes házba, ahol rengeteg még a teendő. Ezenkívül valószínűleg többször „elmerészkedünk” a Csaba-tóhoz, hiszen a horgászat nem maradhat ki. Ha „kifutja”, szóba jöhet Szováta is, mártózás a Medve-tóban. — Balaton és Bükk — tömöríti nyaralása lényegét Jancsik Ferenc. — Kicsit bővebben: Zamárdi és Bükk- szentkereszt. Kirándulás és olvasás, némi kocsmázással. A többi úgyis hozza és adja magát. — Valószínűleg a tengerpart idén kimarad a nyarunkból, és a gyerekek miatt a jó hegyi levegőt választjuk, valahol a Dunántúlon vagy a Dunakanyarban — mondja Hodu József. — Itthon a csabai strandon tűnünk fel majd leginkább, a nyári estéket pedig'szűk családi körben, nagy kajálásokkal és a gyerekek meseigényének kielégítésével töltjük. Nyemcsok László Hodu József a gyermekeire figyel Gáspár Tibor tanulni akar Mészáros Mihály a munkát választja Jancsik Ferenc - ő aztán tud majd élni Gálfi László és Felkai Eszter tervek szerint Tiszaugon és a Pilisben tanyázik majd Tege Antal és Paczuk Gabi... látják * Harmadik oldal * Wli; v^mSmssmm RÓZSAHEGYI New Yersey-ből Akkoriban műsorokat rendeztem és szerkesztettem a Pannóniánál. Hogy mennyit kellett harcolnom, a harmincöt-negyvenéves tehetséges művészekért! A vezetőségtől mindig azt kaptam: ugyan már, a fiatalokra kíváncsiak, húst akarnak látni. Elgondolkodtam: értem ki fog majd harcolni? — emlékezett vissza az emigráció előtti évekre Abóczky Róbertné, azaz Rózsahegyi Marika, Rózsahegyi Kálmán Amerikában élő unokája. — Milyen nagyapa volt Rózsahegyi Kálmán? — Rendkívül családszerető — mondja. — Jó apa és na- .. gyón jó nagyapa. És segítőkész, nemcsak a családban, de vádi M (legeitekkel is. SokI szor erején felül is adott anyagi segítséget, a nagyanyám legnagyobb mérgére. Velem 1 szemben egyetlen kikö- ; tése volt: mindent, csak a színi pályát ne! Őt annyi csalódás érte, annyi oktalan és jogtalan fájdalom, nem akarta, hogy erre a pályára menjek. Amikor mégis a művészi hivatás mellett döntöttem, s ez elmondtam neki, sírva fakadt. Könyörgött, hogy ne csináljam. A világ legcsodálatosabb pályája, a legnagyobb örömet adja, de a legnagyobb fájdalmat is. S a fájdalom nincs arányban a jóval. Vele abban a világban annyi méltánytalanság történt. Félt, ha továbbviszem az ő nevét, automatikusan velem is megtörténnek azok a méltánytalanságok. Ami így is lett. — Később Ón szakított is ezzel a hivatással... — Végsősoron nem. 1975-ig, a kivándorlásom napjáig a pályán maradtam.- Elmesélné ezt a történetet ?- Korábban New Yorkban vendégszerepeltem, és ott ismerkedtem meg a mostani férjemmel, aki magyar bevándorló család gyermekeként már Amerikában született. A kapcsolatunk távszerelemnek indult. Akkor negyvenéves voltam. Úgy éreztem, hogy elérkezett az a pillanat, amikor : váltani kell. Időközben ugyanis — elsősorban az anyagi szempontok miatt - teljesen átsodródtam a könnyű jj műfajhoz. Kitört rajtam a pánik: mi lesz velem, ha negyvenöt leszek, majd ötven? A Nemzeti Színház tagjaként — ezt a Rózsahegyi névvel sose érhettem volna el — méltósággal meg lehet öregedni. De hogy lehet megöregedni egy kézi mikrofonnal?! - Jó döntött, hogy emigrált?- Erre nem lehet egyértelmű igennel, vagy nemmel válaszolni. Bizonyos szempontból jól választottam, mert mindazt, ami életem munkája volt, azt itt tudtam hagyni a gyermekeimnek, s ezzel segítettem az életkezdésüket. Ha úgy alakul az életem, hogy hazajövök, az ottani nyugdíjamból itt meg tudok majd élni, míg az itteni nyugdíjamból nem tudnék. De el kell mondanom, huszonöt éve élek kint, ám a honvágyam ma is erős. Az egész családom Magyarországon él. Amikor megismerkedtem j a mostani férjemmel, akkor visszajöttem, összepakoltam, mindenkitől búcsút vettem és elindultam világgá. Itt hagytam két felnőtt gyermeket, akik élik a maguk életét Budapesten. Az- óta családjuk van. Én ott, ők itt. Én jj hazajárok, ők kijárnak látogatóba. Rendkívül jó a kapcsolatunk. A problémám csak az, hogy sajnálom az ]>• időt, amit nem velük töltök, s ez nagyon megnehezíti a kintlétet. New Yerseyben élünk. A férjemnek gépalkatrészeket gyártó üzeme van, annak jf az irodáját irányítom. Sokat dolgozom, nagy háztartást vezetek, vannak komondorjaim és egy pulim, fi szóval nem unatkozom. Mégis ott tartok, hogy jobb lenne itthon lenni, jj mert nem tudom, hogy mennyi időt tölthetek még a gyermekeimmel és az unokáimmal. — Megnehezítette beilleszkedést, || hogy nem magyar kolóniában élnek? — Tisztelet a f kivételnek, de lg isten őrizzen meg, hogy |j magyar kóló- || niában éljek! ■ A kivándor- fj lás nem a jót - hozza ki az §( emberekből. || Sajnos a ma- ’■ gyaroknak Jj vannak alap- - vetően rossz I § tulajdonsága- ^ £ ik, és én szeret- jj nék ebből kima- jj radni. Meg aztán || nem vagyok ■ pletykálkodós természet. Eleinte na- f| gyón sok telefont kaptam, hívtak fellépni, konferálni a New York-i magyar színházba. Megkö- ff szűntem, de nem mentem. Meg is ha- gj ragudtak rám, nagyképűnek tartót- j tak. Pedig isten bizony nem voltam az. A férjem privát ember, aki rosszul viselné, ha éjjel kettőkor találnék ha- ff za. Továbbá úgy éreztem, ha az em- bér nem tud jót csinálni, akkor ne esi- '' náljon semmit. Ami ott magyar elő- , adások címén folyik, abban én nem jj akarok részt venni. New Yerseyben ff két magyar házaspárt ismerünk. Álta- Iában amerikaiakkal barátkozunk. Kedvesek, segítőkészek. — A társasági élet milyen? — Pezsgő, igaz, mi nem élünk tár- jj sasági életet. A férjem magányos §f medve, akit teljesen kielégít a kert, a televízió, a pipa, a magazin, meg a keresztrejtvény. Nekem az egész ff szakmából pontosan ez hiányzik. Nem a mikrofonláz, az utazás pláne j§ nem, hanem a jóízű beszélgetések az | öltözőben, akár éjjel kettőig. Ültünk egy tál makaróni körül. Juszt Jutka csinálta a világ legjobb milánói ma- karóniját. Mindenkinek volt egy villája, s megettük az egész lábos maka- ’• rónit, s közben majdnem egymást is. Ezek a jóízű viták, nagy nevetések, |j heccelődések. Ez az, ami hiányzik. || — És a magyar ételek? — Egyáltalán nem hiányoznak. Ta- ff Ián azért nem, mert keresztülmentem || az amerikai agymosáson, ami elmagyarázza, hogy mi a jó nekem és mi || nem az. De a férjemnek magyarosan főzök. Velünk él a kilencvenhárom éves anyósom is, aki a szalonnát, a kolbászt és a tojást kedveli. Makk- jj egészséges és autót vezet. Most kapta jj meg a tízéves jogosítványát. Hát most jj vitatkozzak vele, hogy ne tessék enni Jj tojást?! Miért ne egyen, ha kilencven- jj három évesen autót vezet, és órákat jj kapál a kertben? Ahogy kint mondják, jf a sikerrel nem lehet vitatkozni. Csath Róza J 8**ag$ * '
