Békés Megyei Hírlap, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-04 / 128. szám
1999. június 4., péntek GAZDASÁG Az ideális megoldás, a mikroöntözés Kincsünk, a kék arany Víztakarékosság. Bár a hétköznapi ember is egyre nagyobb tartalmat sejt e szó mögött, ma még ez ritkán párosul cselekvéssel. Tény, a kommunális vízfelhasználás fokozatosan növekszik. Mivel a vízkészlet ezzel nem tarthat lépést, a meglévő egészből kevesebb jut a mezőgazdaságnak. Milyen kiutat javasol az agrárkutatás? Hogyan adják tovább az ismereteket a gazdáknak? A víztakarékos öntözésről, továbbá a szaktanácsadás helyzetéről kérdeztük dr. Lelkes Jánost, a szarvasi Öntözési Kutatóintézet (OKI) igazgatóját. A vízgazdálkodásban a mezőgazdaság kulcsszereplő. Az agrárium a legnagyobb vízfelhasználó. Hazánkban a folyók és az állóvizek felülete töredéke az összes megművelt területnek. Épp ezért különösen nagy szerepet kap a talaj felszínhez közeli vízkészlete. A mezőgazdasági vízgazdálkodás nem csupán az öntözést jelenti, talajműveléssel és a növénykultúrák helyes megválasztásával is kedvező hatást érhetünk el. Dr. Lelkes János szerint ma több okból is előtérbe kerül a víztakarékosság. Az egyik, hogy a kommunális vízfelhasználás fokozódásával kevesebb víz jut a mezőgazdaságnak, amely kénytelen kevesebb friss vízzel beérni. Egyik megoldás, a tisztított szennyvíz visszaforgatása. Ez hazánkban még nem általános gyakorlat. A tisztított szennyvíz vetőmag-, illetve ipari alapanyagok előállítására alkalmas, ám a legnagyobb vízigényű területen, a kertészetben egészségügyi okból nem engedélyezett. Takarékosságra int a víz, illetve az öntözőberendezések ára is. Az ideális megoldást a mikroöntözés jelenti, ezzel pontos és egyenletes a vízadagolás. Az igazgató a MASHAV-prog- ram izraeli tanfolyamán ismerte meg, hogyan lehet vízszegény körülmények között is sikeres a mezőgazdaság. — Izraelben a mezőgazdasági vállalkozó a modem technológiának és a szakmai műveltségnek egyaránt birtokában van. A korszerű ismereteket szaktanácsadás által szerzik meg. A mai izraeli technika Magyarországon hozzáférhető. Kevésbé épült ki a hazai szaktanácsadó rendszer — vélekedik az igazgató, aki szerint a rendszerváltozás óta drámaian megváltozott a szaktanácsadás iránti igény. Jelenleg több tízezer azoknak a gazdáknak a A kommunális vízfelhasználás fokozódásával kevesebb víz jut a mezőgazdaságnak, amely kénytelen kevesebb friss vízzel beérni száma, akikhez el kellene juttatni a korszerű ismereteket. Ezek többsége az ismerősöktől ellesett fogások szerint öntöz, sokszor rosszul. Tapasztalat az is, hogy a gazdálkodók nemigen bíznak a szaktanácsadókban. Ennek oka, hogy a tanácsadók többsége elkötelezettje valamelyik műtrágyát, növényvédőszert, vagy gépet forgalmazó cégnek. Kevés a független szaktanácsadó. A függetlenek a földművelésügyi minisztérium kutatóintézeteiből, illetve a felsőoktatási intézményekből kerülnek ki. A független tanácsadói rendszer kiépítését az állam támogatja. Az ismeretterjesztésben az OKI már régóta élen jár. Népszerű a Kék arany tanfolyama, s az immár hagyományos országos öntözési napok rendezvénye is, amelyet idén június 3—5-én tartanak. Az igazgató úgy látja, munkájuk még hatékonyabb lehet, ha a nyugati országok mintájára sikerül egy közös szervezetbe, Öntözési Szövetségbe egybegvűjtenie az érdekelteket. Az OKI arra számít, hogy a szövetség létrehozásával emelkedik az öntözés szakmai színvonala, s bízik abban is, hogy az ott folyó munkát az állam is segíteni fogja. A gép csak korszerű fóliaházban lehet okos Az írásunkban szereplő számítógépes tápoldatozó és vezérlő egység bizony számos gazdaságban elkelne fotó: archív felvétel Huszonhat termelő munkáját segíti, továbbá oktatásban, továbbképzésben demonstrációs célokat szolgál a szarvasi Vízkultúra Szövetkezetben idén februárban beüzemelt számítógépes tápoldatozó és vezérlő egység. A Vízkultúra Szövetkezet 1,4 hektár fóliával borított területen gazdálkodik. A 26 tulajdonos összesen ötvennyolc, egyenként 231 négyzetméteres parcellán termel. A fő növényt, a paradicsomot januárban ültetik ki. Augusztus második felében uborkát palántáznak a helyébe. A magvetést, illetve a palántanevelést kőzetgyapot tápkockában végzik, a termesztést az ugyancsak kőzetgyapot termesztő paplanon. A fóliaházban Holp József szövetkezeti elnök és helyettese, dr. Csík János kalauzolt körbe. A sétát a vezérlőegységnél kezdtük. A számítógép monitorjáról leolvasható a növényekre kijuttatott tápoldat töménysége. A gép a fóliaház négy pontján méri a hőmérsékletet, a páratartalmat, továbbá a csurgalék mennyiségét. Az adatokat rögzíti, így azok visszakereshetők. Tárolja továbbá a külső meteorológiai megfigyelőrendszer mérte szélirány-, illetve -erősség, a külső hőmérséklet és a csapadékmennyiség adatait. Hogy a vezérlőegység tudását jobban kihasználhassák, számos fejlesztést kellene végrehajtani a fóliaházban. Ahhoz például, hogy áttérjenek az energiaemyős rendszerre, több millió forintos beruházással a fóliaház egész szellőztetőrendszerét meg kéne változtatni. A drága beruházásokat a tulajdonosok tőke híján egyelőre nem tudják vállalni. A jelenlegi pályázati rendszerhez sem fűznek nagy reményeket, mivel az a tapasztalatuk szerint az újonnan alakult vállalkozásokat és a kutatást részesíti előnyben. Ennek ellenére a fejlesztésekről nem mondtak le, hiszen a vezérlő- egység több olyan vonzó lehetőséget kínál, amely egy korszerűbb fóliaházban hatékonyabbá és költségtakarékosab- bá teszi a termelést. Az öntöző- berendezés megfelelő külső feltételek mellett különböző növénykultúrák egyidejű ellátására is képes. A berendezés alkalmas a szellőztetés szabályozására is, s ha elered az eső, „figyel” rá, hogy a tetőt zárja, s csak a végablakok maradjanak nyitva. A szövetkezet arra törekszik, hogy az anyagi lehetőségéhez mérten fejleszti a fóliaházat, hogy a gépnek minél több tudása kamatozzék. A leghamarabb a fűtésben, a szellőztetésben és a párásításban szeretnék megvalósítani az automatikus üzemmódot. A szövetkezet hasznát veszi az Öntözési Kutatóintézet itt üzemeltetett vastalanító berendezésének. A térségben ugyanis a víz a vas megengedett értékének többszörösét tartalmazza. A magas vastartalmú víz károsítja, eltömíti az öntözőrendszert. Egyelőre nem tudják viszont a víz magas nátriumtartalmát mérsékelni. Ez a növénynél a kalcium és a kálium felvételét gátolja. A nátrium csökkentésére is létezik hatékony szűrőrendszer. Nagyszénáson egy paradicsomtermesztő alkalmaz ilyen öntözővízminőség-javító berendezést. Az oldalt írta Csath Róza Vízió a jövő évezredre Túlnépesedéssel, nélkülözéssel, gazdasági gondokkal küzdenek a fejlődő országok. Problémáik már fél évszázaddal ezelőtt is cselekvésre késztették a világot. India kezdeményezésére jött létre 1950- ben a Nemzetközi Vízrendezési Szövetség (ICID). A nyolcvanhét tagállamot magába foglaló szervezet központja ma is Újdelhiben van. A tagállamok egy-egy nemzeti bizottsággal képviseltetik magukat a szövetségben. Hazánk 1953-ban csatlakozott, s hozta létre a maga nemzeti bizottságát. Ennek titkársága 1994-ben került Szarvasra, a DATE Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskolai Karára. A titkárságot dr. Ligetvári Ferenc, a tanintézet főigazgatója vezeti. A bizottságon belül munkacsoportokat hoztak létre, ezek többek között a vízrendezéssel, a vízfelhasználással és kutatási, fejlesztési témákkal foglalkoznak. A szövetség a Víz Világtanáccsal együttműködve egy 2025-re szóló víziót igyekszik felvázolni. Ebben a vízellátás, az élelmiszer-előállítás és a vidékfejlesztés kívánatos fejlődési irányára tesznek javaslatot. A munkába mind a 87 országot bevonják, s később kontinensenként összegzik az ajánlásokat. Mint azt dr. Ligetvári Ferenc elmondta, legutóbb az Európai Nemzeti Bizottságok Pozsonyban találkoztak, s tettek javaslatokat a vízhasznosítás témakörére. Abban maradtak, hogy az UNESCO-n keresztül próbálják elérni, hogy az államok a javasolt víztakarékos technológiák bevezetésére kényszerítsék a gazdasági élet szereplőit. A teljes elemzés, illetve ajánláscsomag 2000-re készül el. Az ICID az általa felvállalt feladatokhoz igyekszik megnyerni más világszervezetek támogatását. Együttműködik a Világbankkal, a FAO-val, a Nemzetközi Szabványosítási Intézettel és a Nagy Gátak Szövetségével. Arra, hogy a nemzetközi tudományos élet kedvező hatással van a hazaira, szép példa, hogy a nemzetközi törekvésekkel összhangban itthon a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére vízgazdálkodási stratégiai kutatások kezdődtek. A főigazgató elmondta, hazánkban az iparban ugyan háttérbe szorulnak a nagy vízigényű technológiák és a termő- területek nagysága is csökken, ám a termésbiztonság megtartása ezután is nagy jelentőségű lesz. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Duna— Tisza közén a felszínhez 1,5 méterre lévő vízszint 3 méterre süllyedt. Ennek oka a kevesebb csapadék, továbbá az, hogy a fúrt csőkutakon fokozott vízkivétel történik. A probléma a víz részbeni pótlásával enyhíthető, továbbá úgy, hogy a lakosság korlátozza a vízigényes kertészeti kultúrák termelését. Amennyiben öt-hat éven belül nem találnak megoldást, a térségben, az komoly megélhetési problémához vezethet. Mindemellett dr. Ligetvári Ferenc úgy látja, a felmelegedésről szóló híreket óvatosan kell fogadni. Az éghajlatváltozás ugyanis nem bizonyított. Tény azonban, hogy az elmúlt ötven évben az ország egyes körzeteiben az éves átlagos csapadék 80—100 milliméterrel csökkent. Ebből adódóan a korábban bevált növénytermesztést az egyes körzetekben újra kell értékelni. Fel kell készülni a rövidebb íenyé- szidejű növények termesztésére, ott pedig, ahol megvan az öntözés lehetősége, a kettős termesztésre. Törekedni kell továbbá a lehulló vízmennyiség eredményesebb hasznosítására. A farm öntözési munkabizottságban elnöklő dr. Ligetvári Ferenc szerint a vízgazdálkodás idehaza kedvező fordulatot vett. A takarékossági szempontokat mérlegelve Magyarországon elsősorban a költségek megtérülésével biztató kertészeti termesztésben és a vetőmagelőállításban alkalmaznak öntözést. Korábban nemegyszer a szegény termelőszövetkezetek megsegítését jelentették az öntözési hozzájárulás címén adott állami támogatások. Ma már örvendetes példáit látni, hogy a termelő, feldolgozó és kereskedő közös érdeket lát a gazdaságos termékelőállításban, s erre pénzt is áldoz. így történt, hogy a termésbiztonságot megteremtendő cukorgyárak támogatták a szerződött termelők öntözőberendezés vásárlását. A térségfejlesztésben is otthonosak Az idei szarvasi öntözési napok kiemelt témája lesz a térségfejlesztés. Bár az Öntözési Kutató- intézet (ÖKI) gazdájának, a Földművelési- és Vidékfejlesztési Minisztériumnak új a feladat, a szarvasi kutatók már jó ideje részt vesznek a térség fejlődését formáló koncepciók kidolgozásában. A kutatóintézet területfejlesztésben vállalt szerepéről dr. Hanyecz Vince igazgatóhelyettest kérdeztük. — Az új kormányzati felállásban tájintézetként is működünk. Ez azt jelenti, hogy szűkebb régiónkban az ökológiai adottságokat is figyelembe véve, meg kell szabnunk a mezőgazdaság új fejlődési pályáját. Az elmúlt hat évben az ÖKI ebben a munkában három lépcsőben vett részt. Az Alföld program keretében bekapcsolódtunk a mezőgazdasági — Körös-Maros vidékére és a Tisza-völgyre szóló — helyzetfelmérő és fejlesztő tanulmányok kidolgozásába és részt vettünk a dél-kelet-alföldi euro-régió fejlesztésére vonatkozó felmérések és koncepciók kimunkálásában. Továbbá intézetünk fogalmazta meg Békés megye általános agrárfejlesztési programját és a víz- gazdálkodást fejlesztő tervet. Az igazgatóhelyettes példaként említette azt a munkát, amely során a Maros hordalékkúp, mint ivóvízbázis összetett problémáját vizsgálták. Itt a talajvédelem, a földhasznosítás, az öntözési célú vízkivétel, a természetvédelem és a térség agrárgazdasági szempontjait vették figyelembe. A kutatóintézet jelenleg részt vesz a Békés megyére, mint a Dél-Kelet-Alföld kistérségére vonatkozó SAPARD- program kidolgozásában. Egyre többet hallani az üvegházhatás fokozódásáról, ennek jövőbeni káros éghajlati következményeiről. Dr. Posza István, szarvasi agrometeoro- Iógus szerint azonban fenntartással kell fogadnunk ezeket a jövendöléseket. Az időjárás rendszerét a napsugárzás irányítja. A Nap az, ami felmelegíti a Föld felszínét. A felszínre leérkező napsugárzás rövid hullámú, a látható tartományba esik. A felszín kisugárzása hosszú hullámú sugárzással — hősugárzással — történik. Ennek csak nagyon kis része megy át a légkörön, a többit a levegőben lévő vízgőz és szén-dioxid elnyeli és visszasugározza a felszín felé. Nagyon egyszerűen fogalmazva ez a légkör üvegházhatása, ami nélkül egészen más körülmények lennének a Földön — kezdte dr. Posza István. Hozzátette: természetes körülmények között a vízgőz és a szén-dioxid-tartalom egyensúlyban van. Az emberi tevékenység, fűtés, tarlóégetés, az ipari szennyezés meg tudja növelni a szén-dioxid tartalmat, amely az ipari forradalom óta emelkedett is valamicskét. Ebből kiindulva folytathatnánk is: ha több a szén-dioxid, növekszik az üvegházhatás hatékonysága, így a hőmérséklet is emelkedik. A valóságban azonban más a helyzet, lévén különböző ellenhatások lépnek fel. Ilyen befolyásoló tényező az óceánok hatása és a növények fotoszintézise. Nem bizonyított, hogy a globális hőmérsékletemelkedés a szén-dioxid értékkel függ össze, lehet, hogy a mért változás nem más, mint természetes éghajlatingadozás. Az agrometeorológus szerint a globális emelkedés hangoztatásával azért is csínján kell bánni, mert műszeres megbízható hőmérséklet-értékek mindössze száz évre visszamenőleg vannak. Ezek alapján pedig aligha lehet nagy következtetéseket levonni. Az úgymond globális mérések egy-egy helyre vonatkozóan nem mondanak semmit. Mit mondunk például arra, hogy idén februárban 88 milliméter csapadék esett, tavaly ugyanebben a hónapban pedig nem volt mérhető csapadék? Tudni kell azt is: a csapadék mennyisége összességében nem kevesebb, csak a tiszta, iható víz mennyisége csökken. Dr. Posza István szerint komoly éghajlatváltozástól nem kell tartani, pánikra nincs okunk, ugyanakkor az óvatosság indokolt. A környezetszennyezés — legyen az a vízben, a talajban, vagy a levegőben — mindenképpen káros. Amit az emberiség művel, az a katasztrófa. Pánikra nincs okunk
