Békés Megyei Hírlap, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-19-20 / 141. szám
O' 999. június 20. FANTOMAST A legnagyobb ellenségüket csaknem megsiratták az érzékeny lelkű párizsi zsaruk. Michael Crutel, a legendák övezte gengsztervezér halott. Egyike volt a legkíméletlenebb bűnözőknek. Ferrarin járt, helikopterrel vitette magát a tengerparti előkelő nyaralóhelyekre, „munka” közben pedig hullákon gázolt át, vért és gyászt hagyva maga mögött. Napjaink Fantomasa, aki Franciaország első számú közellenségének számított, bizonyítottan hat pénzszállító életét oltotta ki. Igazi „fantom” volt, mert bár tudták róla, hogy ő és alkalmi társai a tettesek, elfogni mégsem sikerült. Öt „munkatársát” lőtték ki mellőle, ráadásul a barátnője a karjaiban halt meg egy motorkerékpárbaleset következtében. A 44 éves Crutel ekkor búskomorrá vált. Nem érdekelte többé az „üzlet”, a „munka”. Mint kiderült, az utóbbi két évben egy normandiai házban élt. Egészen mostanáig, amikorra elfogyott a pénze. Kénytelen volt testőrök és különösebb előkészítés nélkül elindulni Spanyolországba, hogy elhozzon a rejtekhelyről háromszáz kiló hasist. Ellenségei feltehetően erre a pillanatra vártak: kifigyelték, és Algesirasban megölték. C rutel halálával egy korszak ért véget - mondják a párizsi főkapitányságon. Fantomasnak nincs utódja, és (egyelőre) nincs hozzá hasonló rafinált, kegyetlen bűnöző sem, aki képes lenne ilyen hidegvérrel gyilkolni. íme néhány emlékezetes akciója. támadás az ACDS pénzszállító gép központja ellen a Párizshoz közeli Vert-le-Grand-ban. Crutel tizenkét álarcosával rohamozta meg az objektumot. Egy lopott betonkeverővel áttörte a megerősített bejáratot, géppisztolyosai sakkban tartották az őrzőket, ő meg dinamittal berobbantotta a páncélszoba ajtaját, és mintegy 780 millió forintnyi zsákmánnyal távozott. IPlBIlMH'EfBSBWSBI támadás egy felszállásra készülő légibusz ellen. A gép már a starthelyre gurult a perpignani repülőtéren, amikor géppisztolytűz zúdult a pilótafülkére. A kapitány megállította az air- bust. A gengszterek hangosbeszélőn megparancsolták neki, hogy nyissa ki a csomagteret. Az útonállók a postazsákok tartalmával: mintegy négyszázmillió forintnyi készpénzzel távoztak. U gyancsak Fantomas/Crutel számlájára írandó még legalább két támadás: a francia Brinks pénzszállító cég központja ellen 1985 decemberében (a zsákmány 2,6 milliárd forintnak felel meg), majd 1986 júliusában a nyugat-franciaországi Saint-Nazaire bankja ellen, ahonnan négymilliárd forintnak megfelelő készpénzzel távozott. Kulcsár László Krimi Tizenharmadik oldal A rendőrség a nyomozás során gyakran kap segítséget a lakosságtól, s néhány éve - ha ezt előre megígéri - meg is jutalmazza azokat, akik értékes információkkal szolgálnak. A legutóbbi robbantások után például ötmillió forintos díjat tűztek ki. Jogi alap A „vérdíj” jogi alapja a polgári törvénykönyv, amelynek egyik paragrafusa úgy szól, hogy amennyiben valaki nyilvánosan díjat ígér meghatározott teljesítmény vagy eredmény esetére, azt ki is kell fizetnie. A rendőrség ezt a törvényt veszi alapul, és egy szigorúan titkos belső rendelkezésben szabályozta a részletkérdéseket. Ezért - tekintettel Juszt László esetére - csak a publikus információkat közölhetjük a VR olvasóival. Ötmilliós fejpénz A rendőrség akkor tűz ki díjat, ha azt a bűncselekmény súlya vagy az elkövető elfogásához fűzött érdek megkívánja. A legmagasabb összeg eddig ötmillió forint volt, ennyit az ORFK vezetője „ígérhet”. Az ennél kisebb összegű pénzeket a fővárosi, a megyei főkapitányok ajánlhatják fel. A díj kitűzője dönt arról is, hogy érdemi volt-e az információ, tehát ki lehet-e a pénzt fizetni; az összeg egyébként meg is osztható a közreműködés arányában. Az olykor tekintélyes summát a rendőrség a saját költségvetéséből köteles előteremteni. Lebuknak a hamis tanúk Nem gyakran, de előfordul, hogy valaki - a pénz reményében - úgy ad „információkat” a rendőrségnek, hogy semmit nem tud a bűn- cselekményről. Ezek az álsegítők azonban hamar lebuknak, s belenyugszanak, hogy nem sikerült lenyúlniuk a rendőrséget. De arra is volt példa, hogy az „informátor” a bírósághoz fordult. A taláros testület előtt azonban kiderült, a bejelentő olyan tettesről adott személyleírást, aki a cselekmény elkövetésekor álarcot viselt, ezért a bíróság elutasította a keresetét. (almási) Gödön a postás nem mer kimenni az utcára ^ Csütörtökön újabb fenye- ^ gető levelet kézbesített a postás annak a gödi házaspárnak, akinek 14 éves fiát még május 28-án két hasonló korú fiú huszonkét késszúrással ölt meg. A levél írója arra figyelmezteti Mohácsiékat: ameny- nyiben nem állnak el a bosszútól, fiuk sorsára jutnak. A családot egyébként a Pest megyei vajda is kitagadta, mondván, hogy viselkedésükkel, értelmetlen bosszúhadjáratukkal lejáratták a romákat. Több mint két héttel az egész országban ismertté vált szörnyű gyilkosság után ismét lincs- hangulat uralkodik Gödön. Mivel a fenyegető levélen nem volt postai pecsét, kérdéses, hogy ki, mikor és hogyan csempészte azt a kipostázan- dók közé. A kézbesítő postáskisasszonyt ismeretlenek azóta többször is megfenyegették. A hölgy annyira fél, hogy senkit nem enged be a lakásba, nem áll szóba senkivel. Igaz, nem először történik vele ilyen eset.- Néhány éve, amikor egy polgármesteri hivatali alkalmazott ittasan elgázolta, megfenyegették: ha bejelentést tesz a rendőrségen, kirúgják az állásából - állítja egy névtelenséget kérő helybéli. A település lakói már ki sem mernek lépni az utcára, ha meglátják a Mohácsi család tagjait.- Amióta megölték a fiukat, mindenkiben ellenséget látnak- panaszolja K. Lászlóné. Szerdán kora délután, amikor az üzletbe mentem, éktelen or- dítozásra lettem figyelmes - folytatja az idős asszony. - Az utcai telefonfülkében a meggyilkolt fiú édesanyja állt és a következőket kiabálta: „Mi van Attila, te gyilkos! Nem félsz a börtöntől?” Többen látták az apát, Mohácsi Gusztávot a felsőgödi állomáson sétálni nyakában egy hatalmas transzparenssel, amelyen az állt: „Segítsetek megtafogyan lehet - és lehet-e egyáltalán - feldolgozni egy gyermek halálát? Szabad-e (kell-e) be- • LJ szélnünk arról, hogy a meggyilkolt fiú a falubeliek szerint régóta félelemben tartotta és zsa- rótta társait? Elítélhetők-e a szülők, akik mérhetetlen fájdalmukban bosszúért kiáltanak? És elítélhetők-e a helybéliek, akik tartanak a családtól, a további összetűzésektől, akik éppen ezért olykor névtelenül fenyegetőznek? Mit tehet ilyenkor a rendőrség, mit tegyenek a szomszédok, hogyan léphet túl a falu egy ilyen tragédián? Megválaszolhatatlan kérdések ezek, és azok is maradnak még sokáig. Vagy talán örökre... Csak remélhetjük, hogy a viharok - bármily felkavarok, fájdalmasak - egyszer majd elcsitulnak, és a szembenállók dühe nem követel újabb emberéletet. lálni a fiam gyilkosait, mert ha nem, ki lesztek nyírva.” Mohácsiék nem tudnak a ^ vajda döntéséről, miszerint a falu elhagyására szólította fel őket. De nem is érdekli őket. Mint mondták, nem félnek ők senkitől, semmitől, és a korábbi híresztelésekkel ellentétben nem áll szándékukban elköltözni a faluból.- Ha a mi kezünk közé került volna a két gyilkos, biz’ isten megöltük volna - jelentette ki felháborodottan idős Mohácsi Gusztáv, majd azt ordította, hogy takarodjunk el, mert mi is rosszul végezzük... (durucz) Az évezred és az évszázad Jeles magyarok című játékunk iránt nem csökken olvasóink érdeklődé- j se, hétről hétre egyre több szava- jjj zat érkezik szerkesztőségünkbe. J Ezt a magunk módján természe- 4J1 tesen szeretnénk meghálálni. SH Ezért ajándékokat sorsolunk ki a ■ beküldők között. Legelőször a jö- ™ vő héten. Előre felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a következő Vasárnap Reggelben ismét valamennyi eddig megjelent kategóriában szavazhatnak (az összes kérdést megismételjük), és az ajándékok száma megduplázódik. FŐJÁTÉK: I Az évezred magyarja .. \ Az évszázad magyarja HETI KÉRDÉSÜNK: Az évtized magyar írója Továbbra is várjuk olvasóink szava- zatait, esetleges javaslatait, észrevételeit, amelyeket a VR szerkesztőségének címére (1122 Budapest, Városmajor u. 12-14.) küldhetnek el. Az évszázad legnépszerűbb rádióműsora
