Békés Megyei Hírlap, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-19-20 / 141. szám
1999. június 19-20., szombat-yasárnáp A Békés Megyei Hírlap Melléklete Szász János elemózsiája Ki tudja, mennyi pokoli megrázkódtatás... 8 Pokoli alagút „Hirtelen minden lángba borult előttünk, kibírhatatlan hőség zúdult ránk” A feltárt köldök forradalma Kétrészes semmiség, amely atombombaként robbant „Legjobb ötleteim borotválkozás közben születnek” így is hozzáférhet írásaimhoz. Ez az én ajándékom az olvasóknak. — Egyszer azt nyilatkozta, hogy az ember tudatos lény, de legnagyobb teremtményeit nem a tudatával, hanem ösztöneivel alkotja. Ón is így van ezzel? — Minden kreatív folyamat a tudatos és a tudattalan határán zajlik. Amikor írok, működik az agyam, de annak FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET is inkább az érzelmes része. Ezt azzal tudom bizonyítani, hogy legjobb ötleteim borotválkozás közben születnek. — Azt már tudjuk, hogy .Anya csak egy van". És apa? Édesapjáról ír-e könyvet? — Éppen ezen dolgozom most. A tervezett tizenkét fejezetből másfél már készen van. Váradi Krisztina Vámos Miklós lehetetlenjei Esernyővel és az elmaradhatatlan, félig nyitott, kofferszerű táskájával érkezett csütörtökön Békéscsabára Vámos Miklós. A Lehetetlen című televíziós műsorral hihetetlen népszerűséget szerző író arról ábrándozik, hogy hárommillióan olvassák könyveit és százezren nézik az olyan tévéműsorokat, mint a Lehetetlen. „De fordítva van.” — mondja. — Novellaíróként kezdte pályáját. Regényei után az utóbbi időkben újra novellák születnek tollából. Miért tért vissza a rövid terjedelmű alkotásokhoz? — A novella egy egészen különleges műfaj. Egy korty élet. Tizenöt éves korom óta nagyon szerettem novellákat írni, de egyszer csak úgy éreztem, regényekben kell kifejeznem magam, mert vagy a világ lett bonyolultabb, vagy én. Goethe mondta, hogy először rosszul írunk és bonyolultan, majd rosszul írunk és egyszerűen, aztán jól írunk, de bonyolultan, végül jól írunk és egyszerűen. Én így szeretnék írni. Jól és egyszerűen. Ez az oka annak, hogy megint novellaírásba kezdtem. — A Lehetetlen című műsor vendégei által elmondott kis történetek is értelmezhetők novellákként? — Én így értelmezem. Mindig arra törekedtem, hogy a meghívottak kicsiny novellákat meséljenek el. Akkor sikerült legjobban egy műsor, amikor élőszóban elmondott novellák sorakoztak fel egymás után. — Művei élethelyzetekről, férfiak és nők kapcsolatairól szólnak. Elmondása szerint történeteiből egyetlen dolog hiányzik: a politika. Lehet a mai Magyarországon úgy élni, hogy mindennapjainkat ne hassa át a politika? — Nagyon nehezet kérdez. Valahogy ez úgy van, hogy ha a legvadabb fasiszta diktatúra idején két fiatal egymásba szeret, számukra a politika abszolút lényegtelen. Én a világot próbálom megérteni. Ha az ember ír, olyan dolgokat érthet meg, melyeket azelőtt nem látott világosan. Azt mondhatnám, hogy az írás okosabbá tesz. Alkotáskor átélem az „aha!”-élményt. Műveim nem mély értelmű igazságok, hanem egyszerű felismerések életről, halálról, szerelemről, férfiről, nőről. ,Mindig írónak készültem. Nem tudom, miért. így születtem. Már akkor író akartam lenni, amikor még nem tudtam írni. Fejben fabrikáltam néhány soros verseket, rövidke történeteket. Ugyanakkor olvasónak is készültem. Ötéves koromra megtanultam a betűket. Anyám esténként egy- egy oldalt fölolvasott a mesekönyvből, melyet előző karácsonyra kaptam. Egy medvebocsról szólt, aki Mackóvárosban él, s időnként vonaton utazik. Nagyon irigyeltem ezért. Szerbusztok, gyerekek, mackószívem veletek! — üzente a kis bocs a kis olvasóknak. Örültem, hogy valakinek a szíve végre énvelem van. Újra meg újra követeltem a fölolvasást. Hamarosan kívülről fújtam a szöveget, el-elakadó anyámat én segítettem ki. Megsértődött: Minek olvassam, ha úgyis fejből tudod? Csak olvasd, olvasd, könyörögtem." (Részlet Vámos Miklós: bár című művéből) — A kortárs íróktól eltérően Önnek az interneten saját honlapja van. Miért érezte ennek szükségét? — A televízió nekem egy furcsa, rocksztár-szerű népszerűséget hozott. Ezzel együtt járnak bizonyos dolgok, így például egy számítástechnikai cég felajánlotta, hogy csinál nekem homepage-t. Kérdezték, mi legyen rajta. Azt mondtam, szeretném, ha minden könyvemből lenne ott egy- egy fejezet. Magyarul, angolul, németül. Akinek nincs pénze könyvekre, Névjegy Vámos Miklós 1950. január 29-én született Budapesten. Jogi kart végzett, tizenkilenc éves korában közölték első novelláját. 1975-től 1988-ig a MAFILM Objektív Stúdiónál dramaturgként dolgozott. 1988—90-ig az USA-ban élt, eleinte Fulbright-ösztöndíjasként, majd különböző egyetemeken tanított, többek között a Yale School of Drama-n. 1992-ben irodalmi könyvkiadót alapított AB OVO néven. Regényei: Borgisz (1975), Én és Én (1979), Hanyatt- homlok (1983), Zenga Zének (1983), Félnóta (1986), Jaj (1988), A New York—Budapest Metró (1993), Anya csak egy van (1995). Novelláskötetei: Előszó az ábécéhez (1972), Jelenleg 13. a listán (1973), Váltás (1977), Valaki más-válogatott novellák (1981), Szenvedélyes emberek (1986), bár (1998). Egyéb könyvei: Dr. Orángutay Tivadar (mese; 1980), Háromszoros vivát (színdarabok és rádiójátékok; 1981), Ki nem küldött tudósítónk jelenti (cikkek; 1985), Teniszezz velem, én se tudok még (merengés; 1988), Ha én Bródy volnék (életrajz-féle; 1994), 135 Lehetetlen történet (egy tévéműsor könyve; 1997). A Csók, Anyu, a Szamba és az Ámbár tanár úr című filmek forgatókönyvírója. Televíziós műsorvezetőként 1995-ben történetmesélő sorozatot indított Lehetetlen címmel, mely hároméves fennállása alatt a legnézettebb műsorok egyikévé lett. 1998 elejétől az International Buda Stage művészeti vezetője. Hobbija az olvasás és a tenisz.------------------------------------------------- Fekete iehéhln Ko rrupt pártok országa Én lopok, te lopsz, ő lop(ik). Nagyjából ez az üzenete a Medián közvéleménykutató felmérésének. A megkérdezettek 54 százaléka szerint korrupció és tisztázatlan pénzügyek jellemzik az MSZP-t. Ötvenhárom százalék úgy véli, a Fidesz dettó. Vagyis a vezető kormánypárt is korrupt és nekik is vannak piszkos pénzügyeik. (A felmérés a Locheed-botrány előtt történt, a Fidesz-kép- viselők levele — amelynek hátterében egyesek megvesztegetést sejtenek — alighanem néhány százalékot „javított” volna Fideszék lenyűgöző „eredményén”.) Különben a listát a kisgazdák vezetik 58 százalékkal, T. J. pártelnök családi kinevezgetései a jelek szerint megtették a magukét. Amúgy ez egy tisztességes ország (lenne). Még izgalmasabb a kép, ha kicsit a számok mögé nézünk. Ebből kiderül, hogy miközben a közvélemény 65, illetve 58 százaléka — nyilván a Tocsik-ügy és egyéb okok miatt — már 1996 októberében, majd 1998 augusztusában korruptnak és piszkos pénzügyektől terheltnek tartotta az MSZP-t, a kisgazdákról csupán 36, illetve 42 százalék vélekedett így, a Fideszről pedig még kevesebb, 33, illetve 39 százalék. A fiatal (polgári) demokraták alighanem ezért is nyerték meg a ’98-as választást. Aztán tíz hónap alatt bebizonyították — legalábbis a többség szerint —, hogy ők sem különbek, ha megérzik a pénz szagát. Ok is értenek annyit a lenyúláshoz, mint elődeik — még egyszer hangsúlyozom, a többség szerint. Most azt kellene mondanom: Kedves Mari néni, Pista bácsi, akik naponta kiszámolják kuncogó forintjaikból a napi betevőre meg a gyógyszerre valót, ne tessenek háborogni! Mert a világ ilyen! Másutt is van korrupció, visszaélés, miegymás. Különben is: az ország azért épül (mindennek ellenére). Ha ki tetszenek bírni — meg ha marad valami a nagy lenyúlások után — egyszer majd eljön az idő, hogy nem kell számolni azokat a kuncogó forintokat. Szóval, valami ilyesmit kellene mondanom. De nem tudom megtenni. Mert nem ezt ígérték tíz évvel ezelőtt, amikor zászlót bontottak, s forradalmat csináltak. Hanem tisztességet, becsületességet, ártatlanságot. Azt ígérték. Valamennyien. Árpási Zoltán Amúgy ez egy tisztességes ország (lenne). Elek, a század elején(?). Régi kép, nagyon régi. De szép! Nézzék ezt a kutat s a környékét. Meg persze a „közönséget”: a gyerekeket és a „kanta” vízért „elugró” menyecskét. Mi maradt meg a kimerevített képből?
