Békés Megyei Hírlap, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-15 / 137. szám

ÍRÉKÉS megyei hírlap 1 & fTKaWr-f rom ka Búcsú a parancsnoktól Gyászol a Vám- és Pénz­ügyőrség. Május 7-én, életé­nek 86. évében elhunyt dr. Terpitkó András nyugalma­zott vezérőrnagy, volt orszá­gos parancsnok. Halálával a testület a modem Vám- és Pénzügyőrség egyik meg­alapítóját, legelső vezetőjét, rendkívüli személyiséget vesztett el. A volt parancsnok 1913. augusztus 13-án született Békéscsabán. A pénzügyi szolgálatot 1940-ben válasz­totta élethivatásul. Róla va­lóban elmondható, hogy vé­gigjárta a testület minden lépcsőfokát. Beosztottként kezdte Szolnokon, Békés­csabán írnokként folytatta, 1946-ban B-listára került, elbocsátották. Két évvel ké­sőbb már Budapesten dolgo­zott és 1950-től a pénzügy- őrség országos főparancsno­ka. Sokat harcolt azért, hogy a Vám- és Pénzügyőrséget 1964-ben egyesítsék. 1974 decemberében vonult nyug­díjba, de ezt követően is meghatározó személyisége volt a közéletnek. Ez év márciusában még köszön­tötte „lányait”, az 50 évvel ezelőtt a testületbe felvett első pénzügyőrnőket... Hamvasztás utáni temetése tegnap volt a csabai Szarva­si úti temetőben. Mobiltelefon, (c) A Szeg­halmi Rendőrkapitányság fogdájában a közelmúltban zárkaellenőrzés során egy rá­diótelefont találtak töltővel együtt M. István fogvatartott- nál, elrejtve fekhelyében — tájékoztatta lapunkat tegnap Oláh Éva őrnagy, a Békés Me­gyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense. Oláh Éva el­mondta: a zárkában ketten voltak elhelyezve. Egyelőre vizsgálják, hogy csomagban vagy valamelyik fogdaőrrel összejátszva jutott-e be a ké­szülék. Szakértő bevonásával ellenőrzik azt is, hogy a mobil- telefont használták-e, és ha igen, akkor milyen számokat hívtak róla. Lábát törte, (c) Az előtte szaladó kutyáját ütötte el, és ennek következtében bukott egy motoros Kétsopronyban tegnap. A férfi lábát törte, a kutya sorsáról nincs informá­ciónk. Ütköztek, (c) Békéscsaba belterületén autóbusz ütkö­zött kerékpárral tegnap. A baleset következtében a bi­ciklis könnyű, nyolc napon belül gyógyuló sérülést szen­vedett. MEGYEI KÖRKÉP 1999. június 15., kedd „Nem csinálunk iskolát a nyárból” Megnyugtató hírek a napközis táborról Sokkal biztonságosabb, ha nem az utcán, hanem a tábor zöldövezetében töltik vakációjukat a gyerekek FOTÓ: SUCH tamás A hosszú éveken át jól működő nyári napközis tábor szervező­it mostanság aggódó szülők faggatják telefonon: hogy is lesz az idén, a gyerekeknek a menekültekkel egy „fedél alatt” kell el­tölteni a vakációt? — Nagyon szeretnénk eloszlat­ni az effajta félelmeket, hiszen idén a tábort nem a hagyomá­nyos helyén, hanem a ruhaipari szakközépiskolában, s parkosí­tott zöld területén rendezzük — mondja Kolarovszki Lászlóné, a tábor élelmezésvezetője. — Sajnos egyre több a negatív visszajelzés, mert a szülők té­ves elképzelése szerint cseme­téik mindenképpen érintkezné­nek az ifjúsági táborban tartóz­kodó menekültekkel. — Egy hónappal ezelőtt küldtünk tájékoztatást az isko­lák vezetőinek, akik a mostani reagálásokból ítélve nem ponto­san adták tovább az információt — veszi át a szót Fehér Istvánná táborvezető. — A jú­nius 21-től augusztus 19-ig tar­tó táborban biztonságban, peda­gógusok felügyelete alatt lehet­nek a 6 és 14 év közötti gyere­kek. Az iskolákból hozott étke­zési támogatást igazoló papí­rokra itt is kedvezményt kapnak a rászorulók. Reggel héttől dél­után ötig a legkülönfélébb prog­ramokat kínáljuk a vakációzó diákoknak: strandra, moziba megyünk, kirándulást szerve­zünk, sportversenyeken mérhe­tik össze erejüket örökmozgó látogatóink. A Volánnal úgy ál­lapodtunk meg, hogy a reggeli és a délutáni időpontokban köz­lekedő járatok egészen a ruha­ipari iskoláig hozzák ki a nebu­lókat. Biztonságosabb a szülők­nek, ha ismét bennünket válasz­tanak, mert itt kulturált körül­mények között, színes progra­mokkal és felügyelet alatt mú­lathatják a nyarat a gyerekek. B. Párkányi Adrienn A szegény templomban is volt szent könyv Az ünnepi könyvhét alkalmából hézagpótló könyv jelent meg, Csobai Elena és Martin Emília kutatómunkájának eredménye a Magyarországi Román Ortodox Egyház kincsei című, fotók­kal illusztrált, kétnyelvű album. A könyv bemutatóját tegnap tartották Gyulán, a Magyaror­szági Román Ortodox Egyház püspökségének székhelyén. A Mogyoróssy János Városi Könyvtárban Krasznahorkai Géza könyvtárigazgató a meg­jelentek között köszönthette Sofronie Drincec nemrégiben felszentelt püspököt, a szerző­ket, dr. Rúzsa Györgyöt, az EL­TE docensét, a könyv lektorát és Banner Zoltán művészettör­ténészt. A dokumentumértékű összefoglaló műnek várható folytatása —jelezte a könyvtár- igazgató. Sofronie Drincec a könyvbemutatót megnyitó elő­adásában kifejtette, a könyvek­ből az emberi bölcsesség néz vissza ránk. Szerzetes, s a szer­zeteseknek mindig is fontos volt a könyvekkel való kapcso­lat. A keleti szerzetesek a po­gány hódítás következtében ki­vándoroltak, ezért a keleti ke­reszténység forrásai nyugaton jelentek meg, de maradtak fenn kolostorok, melyekben átmen­tették a könyv kultuszát, fenn­tartották az ikonok becsületét. Elmondta, a püspöki gyűjte­ményben nincs hamis ikon, leg­nagyobb részük Békésről szár­mazik, a török elől menekülő macedón—román gazdag ke­reskedők kincsei. Budapesten és Miskolcon találhatók még ilyen kincsek, ezek azonban nem tartoznak a püspökség gyűjteményébe. Sz. M. Nem rózsás a megye kollégiumainak helyzete (Folytatás az 1. oldalról) programjaiba beépüljenek a korszerű nevelési alapelvek. Igen nagy gondot jelent ugyanis, hogy ezek vitatottak, és nincs egységes értékrendszer sem. A neveléssel kapcsolatos kérdé­sekre a szakemberek is gyakran eltérő válaszokat adnak. A szak­mai fórumok azért fontosak, mert a tapasztalatok megosztá­sával a pedagógiai módszerek szélesebb körű megismerésére nyílik lehetőség. Baracsi Magdolna VÉLEMÉNYEK Lélekjáték múlttal, jövővel Szomorú igazság, úgy lesz egyre felnőttebb az ember, ahogyan egyre több világból távozó szerettétől vesz búcsút. Az idő ugyan enyhítő ír a fájdalomra, de bennünket teremtő elődeink emlékműveihez míg élünk, visszavonz a szeretet. Járom a megyeszékhely egyik sírkertjét, ahol sajátjaimon kívül városalapítóink, művészeink, kutatóink, tudósaink sírjai, emlékművei is domborulnak. Melankolikusan játszom a gondolattal, mindazok az elmék, törekvő vitatkozók, nyughatatlan többet akarók, kik a századelő poros fészkében törekedtek a többre, vajon csoda folytán, feltámadván, mit szólnának a nyüzsgő, vibráló volt Békás- Csabához? Korukban legfeljebb a múzeumi kör, egy-egy zeneest, vándorszínházi előadás, a vigadóbéli bálák, középosztálybeli zsúrok, városhatalmassági estélyek jelentették a társasági életet, a szórakozást. Vajon mit szólnának ezekhez a szépen forrósodó nyári napokhoz, amelyeken egymást követik az egyre több időn át tartó, fajsúlyosabb művészi, gazdasági, tudományos, játékos rendezvények, amelyek akár százezernyi embert is magukhoz csábítanak. Felsorolásuk nem rangsor és elnézést, ha valami kifelejtődik közülük, nem a lebecsülés szándéka vezérel. Nem tudom lehet- e számszerűen megállapítani, hányán fordultak meg az idei évre gazdag programokkal jelentkező Elektroház-napokon. Utána a hagyománnyá nemesedő Városházi esték polgár- mesterhivatalbéli udvari szeánszai ugyancsak sokakat vonzanak. A Csaba Expo már nemzetközi méretű kereske­delmi, ismerkedési, üzletkötői platformmá növekedett. Ország- és külföldhíres rendezvénnyé nőtt a kolbászfesztivál gondolata. Vajon feltámadó őseink hogyan igazodnának el ebben a programrengetegben? A gondolat bár szomorkás, mégis izgató, mi lesz még miutánunk? Istenem, add, hogy ne pusztítás és háború! Lelkűnknek valamely mikroeleme, egy más létformájú tudatiság, vagy a menny és pokol világot fentről, lentről lesni engedő kicsiny rése hátha bepillantást enged az utánunk következő jövőbe. Hiszem, hogy visszatekintenünk érdemes lesz... Bede Zsóka Hogy érzi magát ma? Barátnőm meghívására egy hónapot töltöttem Kanadában. A napokban érkeztem haza, s ez a pár nap ahhoz volt csak elég, hogy a nyugalmas, békés észak-amerikai földrész után, agykontrol­ion edzett idegeimet átállítsam. Ahhoz, hogy egy országot A-tól Z-ig megis­merhessen a „világutazó”, természetesen har­minc nap túl kevés. De ahhoz bőven elég, hogy — például — a vásárlói szokásokat megtapasztalja. Nem léte­zett olyan kis butik vagy nagy áruház, ahol ne köszöntek volna előre, s ne kérdezték volna meg mosolyogva: „hogy érzi magát ma?” Eleinte zavarba jöttem, hiszen egyáltalán nem szoktunk hozzá ehhez a happys viselkedéshez. A jót viszont könnyű megszokni, jólesett a figyelmesség. Egyetlen eladónak sem ju­tott eszébe, hogy rám erőltessen bármit is. Azt viszont megkér­dezték: segíthetnek-e? Ha a válás? az volt, hogy „köszönöm, nem”, értett belőle a kereskedő. Félreállt. Ha öt cipőt vagy tíz pólót akartam felpróbálni, szájhuzogatás nélkül hozták, amit kértem. Ha történetesen semmit sem vásároltam, egyetlen bolt­ból sem néztek ki. Egy nappal hazajövetelem után nyakamba vettem a várost. Egy kényelmes cipőt kerestem agyonstrapált lábaim kímélésére. Még nem álltam át — sem az időzónát, sem a jókedvemet illetően —, vártam hát a kedves üdvözlést. Hiá­ba. Még az enyémet sem fogadták. Az eladólány kolleganőjé­vel valami kellemetlen otthoni esetét tárgyalta. Tűrtem egy da­rabig. De amikor kezemben egy cipővel arra vártam: hátha megkérdezik mit akarok, de bizony észre sem vettek, kénytelen voltam megszólalni: „Hogy vannak ma hölgyeim? Nem zava­rok?” A kérdés nem várt hatást váltott ki. Egyikük elszégyellte magát, s elnézést kért, a másik besietett, hogy a megfelelő mé­retet kihozza a raktárból. Lám, a happys világból ragadt rám valami! Egy kis türelem mindenképp! Béla Vali Árokba borait, (c) Egy gépi berendezéseket szállító kamion borult árokba vasárnap éjsza­ka Békéscsaba és Gyula között, személyi sérülés azonban szerencsére nem történt. A kamion­ból még tegnap is rakodták ki az árut, így a közlekedőknek félpályás útlezárással is számolniuk kellett fotó: such tamás Négyen erőszakolták meg A 33 éves, csanádpalotai K. Jánosné a 22 éves, tótkomlósi F. Attilával szóra­kozott június 12-én, szombaton éjsza­ka a mezőhegyesi diszkóban, majd a hölgy hajnali négykor beült a fiatal­ember mellé annak kocsijába. Nem sokkal később még négy férfi ült be melléjük, az autóval elindultak, és ki­vitték Mezőhegyes külterületére. Ott az egyik férfi több alkalommal is megütötte az asszonyt, lefogta és erő­szakkal közösült vele. Ezt követően három másik férfi is megerőszakolta a nőt. Az ügyben a Mezőkovácsházi Rendőrkapitányság forrónyomos cso­portja intézkedett, és őrizetbe vették S. Sándor 21 éves, L. Tibor (21), F. Attila (22), L. Róbert (21), valamint F. Zoltán 24 éves, egyaránt tótkom­lósi lakosokat. A Mezőkovácsházi Rendőrkapitányság szakértő bevoná­sával az elkövetők ellen csoportosan elkövetett erőszakos közösülés miatt folytatja a nyomozást. (c) Ki tudott a kölcsönökröt? (Folytatás az 1. oldalról) Guliga György elmondta: 1995 őszén egy testületi ülé­sen elhangzott, hogy az isko­la beindításához és működte­tésére százalékos megoszlás­ban mennyi adományt és kölcsönt használtak fel. Állí­totta: püspöke azzal a kije­lentéssel, hogy biztosítsa az iskola működését, följogosí­totta arra, hogy az anyagia­kat előteremtse. Azt elismer­te, hogy a hitelek aláírására konkrétan nem kapott meg­hatalmazást. Elmondta: 1995 körül 20 millió forintot vett fel egy banktól. Ez az összeg szerepelt a költségve­tésben, de a zárszámadásban nem. A hitelt már a kezes visszafizette (egy magánsze­mély, akit nem nevezett meg), őt pedig a volt plébá­nos saját üzletrészéből rész­ben kifizette. A tárgyaláson kiderült: egy esetben Guliga a plébánia volt alkalmazott­jával együtt ment el egy bé­késcsabai személyhez, akitől 800 ezer vagy egymillió fo­rint kölcsönt vett fel. Ezt a kölcsönt Guliga szerint már visszafizették. A tanúk meghallgatása után a tárgyalást elnapolták, mivel az alperes nyilatkoza­tot tett, amit a felperesek je­len nem lévő képviselőivel is ismertetni kell. K. A, „MICSODA FURA HELY A PARLAMENT! FELÁLL AZ EMBER, BESZÉL, ÉS NEM MOND SEMMIT. SENKI SEM FIGYEL ODA, AZTÁN SENKI SEM ÉRT VELE EGYET.” (Borisz Marsalov)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents