Békés Megyei Hírlap, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-12-13 / 135. szám

1999. június 12-13., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9 Elege lett abból, hogy kilenc hónapja folyt a hülyítés, debil gyerekeknek néztek bennünket Juszt is kirúgták a „magyar királyi televíziótól”... Az alábbi interjú 1999. június 3-án reggel 10 és 11 óra között, a Kriminális című lap szerkesztőségében készült. Érvényét vesztette 1999. június 3-án 14.30 órakor, amikor Juszt László főszerkesztő bejelentette: a lap megjelené­sét kénytelenek beszüntetni, mivel az 1999. június 1-jei házkutatás során a rendőrség lefoglalta minden eszközüket és egész adatállományukat. Juszt László úgy fogalmazott, hogy nem kíván egyszemélyes forradalmat vívni a hatalommal szemben. A Kriminális című lap élt kilenc számot... őket. Remélem, képes leszek gyorsan helyreállítani az otthoni nyugalmat. —Amikor éjjel hazakeveredett, a fe­lesége nem mondta, hogy hagyd abba, elég már, soha többet... — De mondta, mint ahogy minden feleség mondta volna. Én viszont sem­— 1998. augusztus 25-én a minisz­terelnök úr bejelentette a titkos eszkö­zökkel való lehallgatást, de nyolc hó­nap alatt csak a semmi derült ki az ügyben, vagyis ennek a bejelentésnek nincs aranyfedezete. A másik a Xénia­féle akármi, amelynek az előző ügyhöz A Kriminális szerkesztőségében már a szokott módon fújtat a légkondi, ször- csög a kávéfőző, csengenek a telefo­nok. Mintha nem is lett volna itt né­hány napja országos hírű „balhé”: ház­kutatás. Juszt László főszerkesztő szo­bája csendes, súlyzói a földön hever­nek. Csak két új tárgy került ide: fény­képek Balázsról, a fiáról, és Katiról, a feleségéről. Menesztését követően, amikor a Magyar Televízió előtt heve­nyészett sajtótájékoztatót tartott, ezt a két bekeretezett képet szorongatta a hóna alatt. —A Háromnevűtől—ahogyan a té­vések az egyszerűség kedvéért dr. Sza­bó László Zsolt ügyvezető elnököt em­legetik — kapta meg a felmondóleve­lét? — Pontosan. Előző héten bekérte a Nyitott száj tekercseit, kedden reggel tízre behívott, hogy megbeszéljük, mi­ként folytatjuk vagy kezdjük el újra a műsort. A Nyitott száj szívügyem, sze­rintem hozzátartozik a demokráciához. — Ehelyett... — Megkérdezte: ugye, te most azért jöttél, hogy az együttműködés lehető­ségeiről beszéljünk? Pedig éppen az el­lenkezőjéről van szó: megszűnik a Kri­minális, itt van a felmondásod, a szer­ződés szerinti hat hónapot kifizetjük. Ennyi! Rábólintottam, hogy értettem, és még ő volt meglepődve, hogy az üggyel kapcsolatosan nincs semmi kérdésem. Mit kérdeztem volna? Talán azt, hogy mi lesz a többi, szép summá- nyi elmaradt kifizetéssel? — Sokan arra tippeltek, hogy volt valamilyen ,,meredek" téma az aznap esti Kriminálisban, amely miatt hirte­len levették a műsorról, és ezért kellett még elé időzíteni a kirúgását. —7 A tévéműsorba soha nem vittem bele a „titoksértést”. Semmi más nem volt benne, csák a tőlünk jól megszo­kott „bombák”... — Mit szólt ahhoz, hogy aznap este Marilyn Monroe helyettesítette Jusztot? — Jé, ezt nem is tudtam! Nekem ak­kor más dolgom volt, mint tévét nézni. Egy bombázó világsztár? Oké, őt szí­vesen vállalom! — Házkutatások sorozata, rendőr­ségi előállítás. Sejtette volna, hogy mindez megtörténhet? — Bevallom, nagyon meglepődtem. Azóta felhívott néhány osztrák és né­met kolléga, de hiába próbáltam elma­gyarázni nekik, hogy mi történt, illetve mi történik, sehogy sem értették. Azt mondták: nem is érthető, hogyan lehet egy szerkesztőséget bezárni csak azért, mert a munkáját végzi. Egy német lap tudósítója emlékezett rá, hogy évtize­dekkel ezelőtt a Spiegel „beszólt” va­lamit Bajorországban Franz Josef Straussnak, aki megpróbált eljárást in­dítani a lap főszerkesztője ellen, aztán belebukott... Nem tudom, mi volt az eset, de ő tudja. — Most ki van borulva? — Nem, csak meg vagyok döbbenve. Régen is előfordult, hogy egy anyagot nem adtak le, de házkutatások és kihall­gatás... Még az úgynevezett átkos dikta­túra sem ment el idáig. Nem a saját hely­zetem,keserít el, hanem „a” helyzet. — Amikor előállították és kihallgat­ták, volt olyan érzése, hogy most az akasztott hóhér szerepébe került? — Mindenkinek megvan rá az esé­lye, hogy elő­állítsák... A rendőrök kor­rekten visel­kedtek velem, és örültem, hogy eddig személyesen egyiket sem ismertem. Ez így volt jó! Nem szórták szét minden holminkat, udvariasak voltak és Juszt úrnak ne­veztek. Éreztem, hogy kissé zavarban vannak. Az újságírók gyűrűjében nem merték vállalni, hogy rendőrautóval vi­gyenek, inkább beültek az én kocsim­ba. Kínos lett volna, ha Kunos Péter­hez hasonlóan bilincsbe vernek. — A felesége és a fia mit szólt? — Elég nehezen viselték, ami töké­letesen érthető. Nagyon sajnálom, hogy akaratukon kívül belekerültek ebbe a történetbe, és csak megkövetni tudom mit sem tudok langyosan csinálni! An­nak mi értelme? Mindig voltak zűrös ügyeim, mint például annak idején a Kapolyi-féle eocénprogram kapcsán a többmilliárdos visszaélés, amelyről ti­tokban készült a kétrészes film. Orde­náré botrány kerekedett utána! Szerin­tem unalmasan se lapot, se tévéműsort nem érdemes csinálni. —-Az egyik legjobb Barátja Hofi Gé­za. Ő mit mondott? — Felhívott. Hülyéskedtünk, mint mindig... Aztán azt mondta, nagy baj, hogy elfelej-. tettem az egyik legfon­tosabb film címét: Óva­kodj a törpé­től! — Ön sze­rint mi váltott ki ilyen heves és rendha­gyó reakciót? — Nem amit közöltünk, hanem amit elé írtam... A rendőrök még az utalópéldányt is elvitték, nem tudom megmutatni. Valami olyasmit írtam: elegem van abból, hogy kilenc hónap­ja folyik a hülyítés, debil gyerekeknek néznek bennünket, ahelyett, hogy vég­re megmondanák, mi történt. A bizto­sítékot szerintem az verte ki, hogy leír­tam: két dolog összemosásáról van szó, és ez nem fair dolog. — Mi az a két dolog? semmi köze. Ez egy magánüzleti történet. Megír­tam, hogy elegem van az etetésből. A következmény közismert. — A tévében többször humori­zált azzal, hogy az Orbán-Vancsik- Juszt hármasból kész a börtönulti- parti. Komolyan megfordult a fejé­ben a börtön? — Komolyan soha! Pedig azóta már akadnak a partihoz kibicek is... Viszont min­den tréfa nélkül mondtam: Rákosi­nál az volt a jel­szó, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. Ezt Kádár úgy változ­tatta meg, hogy aki nincs elle­nünk, az velünk van. Mostanában a jelszó valahogy így hangzik: aki nincs velünk, az nincs is... — Az elmúlt néhány nap alatt az el­lenségei vagy a barátai száma gyara­podott? — A szakma kiállt mellettem, sok új barátom lett. Észrevették, hogy a nó­ta nem rólam, vagy nem csak rólam szól. Jólesett Jónás Jóska karakán kiál­lása, aki nem vállalta, hogy a „magyar királyi tévében” tovább csinálja he­lyettem a Kriminálist. Egyébként nem is tehetné, azt a címet már régen levé­dettem! De miket is beszélek? Ebben a demokratikusnak kikiáltott országban ma minden lehetséges, legfeljebb per lesz belőle! — Most hogyan tovább? — A lapnál? Sejtelmem sincs! El­vitték a gépeinket, sok mindent, azt sem tudom, hogy fogunk-e a jövőben újságot csinálni. Jogilag nem lehet egy lapot csak úgy megszüntetni, de lehe­tetlenné tenni lehet. Érdemes például megnézni, hogy az első számainkban kik hirdettek, és belőlük mostanra kik maradtak. Egy állami cég nem fog a „megharagudott” állam ellenében hir­detést feladni! — Milyen a lelkiállapota? — Kissé zaklatott. De mindig opti­mista voltam, és az vagyok ma is. Sze­retnénk Európához csatlakozni, a Nyu­gathoz hasonlítani. Előbb-utóbb majd­csak sikerül! Somos Ágnes A biztosítékot szerintem az verte ki, hogy leírtam: két dolog összemosásá­ról van szó, és ez nem fair dolog. Ajánló Videofilm-sikerlista 1. Keresd a nőt! 2. Mint a kámfor 3. Robbanó fejek 4. Démoni csapda 5. Kalózok 6. X Akták: Az igazság 7. A Suttogó 8. Furcsa pár II. 9. Angyalok városa 10. Chip katonák + 1. A rémségek könyve (Fanfár Videotéka) Filmajánló Kalózok Végre videókazettán is megjelent a Kalózok című magyar film, mely­ben Pipi (Király Attila) és Max (Bodó Viktor), a két rádiós bajkeve­rő küzdenek Márta (Gubás Gabi) kegyeiért. A lány múltja sötét titkot rejt, melyből a két fiú sem segíthet kimászni, egyedül kell döntenie. Vajon kiállja-e barátságuk a szerel­mi háromszög próbáját? Könyv Fekete bárány? A szarvasi születésű Fekete Jánost ne­vezték már devizazsonglőmek és a haza kiárusítójának, kommunista szuper ban­kárnak és eladósodásunk szülőatyjának. Tény, hogy személye és az általa képvi­selt magyar bankpolitika évtizedeken át eladható „áru” volt a világban. Fekete — aki a rendszerváltás előtti években Szarvas város országgyűlési képviselője is volt, mellesleg a hivatalos pártelkép­zelésekkel szemben — nem csak tanúja, de alakítója is volt az elmúlt évtizedek­ben történteknek. A sárbogárdi Print City Kiadó gondozásában megjelent vaskos kötet lényegében erről a korról szól. Az alcím szerint ugyan a könyvben „Fekete János vall életéről, világnézeté­ről, világlátásáról”, de aki csak belela­poz azonnal rájön, itt többről van szó, mint életrajzról. A Benda László által készített interjúkötetet elolvasva eddig titokban tartott, vagy félinformációk alapján (rosszul) ismert történésekről kapunk hiteles képet. Nem kevés helyi, szarvasi utalással találkozunk a könyv lapjain, már csak ezért is érdemes elol­vasni a Fekete bárányt. íhmhhmisbhhMMMHMERMEHMBMÍÍ ■MM— : Avantgarde gondolatok Csuta György békéscsabai tárlatán A júniusi meleg napfény kévénként foghatóan ömlik be a békéscsabai Munkácsy Múzeum kiállítótermének üveg kupoláján. Mielőtt szétterülne, pukedlizik egyet, majd szálanként szét- bomlik a szivárvány vörös, narancs, sárga, kék, zöld, ibolya színeire. A fes­tő ecsetjét használja, hogy a keretezett vásznakon és farostlemezeken figurális és absztrakt módon lényegüljön át. Kissé líraira, esetlen szentimentális­sá sikerednek az érzések és gondolatok, amikor a látogató belép Csuta György kiállítására. Ha legalább kétszer meg- pördül saját tengelye körül a vörösből narancsba, sárgába, majd kékbe és zöldbe folyó képek ritmusa a meleg nyárba berobbanó zajos vihar elvonulta utáni szivárványszalagot vonja körös­körül. Hányszor lehet egy embernek megújulni életében?. És lehet egy mű­vésznek újat és újabbat alkotni? Talán Csuta György sem mondhatná meg, hogy kiállításról kiállításra vándorolva nem ragadt le egyetlen irányvonalnál sem, színei-formái mindig tudnak újat adni. Most is, az évekig várt és készített nagy megyei bemutatkozásra. Azaz hogy mégis leragadt egy irányzatnál, annál, amelyet saját maga teremtett sa­ját magának és szinte öntörvényűén kö­veti évről évre, kiállítás­ról kiállításra. Ez az irányzat a mindig meg­újulni irányzata. Csuta György a kiállí­tásra elhozta a Körösök völgyének összes fű­zöldjét, szár-zöldjét, lomb-zöldjét, harag­zöldjét, béke-zöldjét, élet-zöldjét. A Biblikus tájon, a Honfoglaláson azt a röghöz kötő föld- és táj-zöldet, föld- és táj­szürkét, amely nem ha­lott szürkeség, hanem éppen életszagú, ünnepi eleganciát su­gárzó. Elhozta a tengerfenék, a tavaszi égbolt, a nyári Adria, az ásott kútból merített vödör víz és a szikrázó szemek kékjét. Hogy a csodálót kioldja a fe­szültségből, feloldja bűnei súlyától és megtisztítsa a kék viharok erejével. A bejárattal szembeni oldalon szinte lángra lobbannak a képek. Izzó és izga­tó vörösek, angyal- és ördög-vörös, tűz- vörös, tűzhányó- és lávafolyam-vörö- sök. Prométheusz kínjait éljük át, hogy megszerezzük és megtartsuk vele együtt az istenek féltve őrzött kincsét. Karnevál és Duzzogok lejtik a táncot, forog a szín­pad, jótékonyan kábul, aki velük lángol! A bejárattól jobbra azok a híres Csuta- sárgák! A művész szíve­sen idézgeti Tornyai Já­nost, aki állítólag egy­szer azt mondta, hogy az 1 Alföldön a nagy „sömmit” lehet megfes­teni. Látott-e Chagall vagy Picasso olyan po­ros békési tájat, ahol a csendes szellő egyre ha­ragosabban kezd fújni, vihar kerekedik, hogy felborzolja a falevele­ken, fűszálakon és szán­tásokon megülő porszemcsék hadát — s belőle porvihar zúg át az addig nyuga­lomban lévő tájon. Csuta megmutatja, hogy minden furfang és csel nélkül, mindenféle kékek és zöldek nélkül lehet azt a sárgát kikeverni a palettán. A jobb oldalon felfüggesztett képek fehérei, tört-fehérei, rózsaszínű pasz- telljai — ellentétben a szembeni és emezekkel szomszédos vörösök izgatá­sával — lecsillapítanak, megnyugtat­nak. A kontraszt csak jót tesz az egész tárlatnak. Az Üveghegy és Ikon, az év­szakok és hónapok „allegóriái” valami tiszta üdeséget, lágyságot és finomságot adnak az 52 képből álló együttesnek. Az az érzése az embernek, hogy finom és halovány selyemszálakból szőtt go­belineket kereteznek a tiszta pasz- partuk. Ha itt fejezi be a tárlatlátogató a nézelődést, már nem is érzi a fentről, az üveg kupolából áradó izzasztó meleget. Ezek a tiszta-finom színek felüdítik és felfrissítik. Bajnai Beke István Karnevál és Duzzogok lejtik a táncot, forog a színpad, jótéko­nyan kábul, aki velük lángol ^ ____ H— „ Még az úgynevezett átkos diktatúra sem ment el idáig ”

Next

/
Thumbnails
Contents