Békés Megyei Hírlap, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-12-13 / 135. szám
1999. június 12-13., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Kulka János kutya nélkül „Nem azért színész az ember, hogy díjakat kapjon” Két didis egy csárdában Pornósztár, akire nem féltékeny a férje Juszt is kirúgták Elege lett abból, hogy kilenc hónapja folyt a hülyítés, debil gyerekeknek néztek bennünket Pezsgett a város Jaz Csütörtök délutáni tikkasztó hőség Békéscsaba utcáin. Az Elektroház környékén, a hetedik napon szőke copfos lányka lufival ténfereg, apja nyakában ülő kisfiú nézelődik a még kihalt placcon. — Mi lesz itt este, öregem?! Eddig is rengetegen voltak a koncerteken, de azt mondják, ma lesznek a legtöbben — kiabálja ki a sörsátorból ismerősének egy bajszos férfi kolbásszal teli szájjal. — Tudod, kenyér és cirkusz kell a népnek. Ha kajálni nem is, de szórakozni ingyen lehet itt — fűzi még hozzá. A csúcskoncertnek kikiáltott Jazz+Az produkcióra készülődés kezdetei zajlanak Csabán. Azt az energiabombát, amit a közönségtől kapnak, nem képes pótolni semmi Sült kolbász, babgulyás, grillezett húsételek árasztotta illatok keverednek a szélcsendes forróságban. Egy pár virsli kétszáz, gulyásleves négyszáz, pincepörkölt négyszázötven forint. Három deci kóla kilencven, egy korsó sör kétszáz-kétszázötven forint körül mozog. Geszti Péter, az est sztárvendége sajtótájékoztatót tart öt órától — érkezik a hír. A helyszín: színpadi kellékként, a show központi elemeként használt impozáns í méretű franciaágy. j A frontember-szö- vegíró-rádiós-tévés- reklámszakembert körül üljük, ő fekve nyomja a szöveget. — Kicsit most behúztam a féket, mert az utóbbi időben rengeteget hajtottam, hihetetlen mennyiségű munkám volt. Szeretném magam kifújni egy kicsit, ami azt jelenti, hogy csak koncertezem és a reklámügynökségemet igazgatom — mondja, miközben feje alá gyűr egy párnát. — Nem az a lényeg, hogy az ember benne legyen a köztudatban, igazán engem ez nem érdekelt soha. Azért csinálom, mert egyszerűen élvezem. Azt az energiabombát, amit a közönségtől kapok, nem képes pótolni semmi. De felkészültem arra, hogy ez nincs mindig így, és tudok enélkül is élni. A Rapülők.egy véletlen nagy durranás volt, ami egyszer adatik az életben. A Jazz+Az egészen más, nincs értelme a kettőt összehasonlítani. A férfi újságíró kollégák és a „sómén” társaságában egyetlen hölgyként az együttes három énekesnőjét hiányolom, velük is szeretnék szót váltani, de csupán egyikük tűnik fel néhány percre, majd tovasuhan. Geszti hadarása viszont négy ember beszélőkéjével is felér, lazán barátságos, barátságosan laza. — Egyébként nem szoktam ilyen lenni az újságírókkal — vallja be. — Szerencsétek van, mert az előbb megettem egy zöldalmát, azért beszélek zöldségeket. — Tudod-e, hogy Békés megyében van egy Geszt nevű telejnilés? — szegezem neki a kérdést. — Voltam is ott pár éve a fogathajtó bajnokság díszvendégeként — válaszolja. — Baromira jól éreztem magam, olyan volt, mint Hrabaltól Az én kis falum. Csókoltatom a gesztieket, éljen minden GESZTI! — kiáltja. Lassan lekecmergünk az ágyról, a rendhagyó sajtótájékoztatónak ezennel vége. Fiatalok csoportja érkezik, tőlük kérdezem, hogy érzik magukat. — Nagyon színvonalasak a rendezvények, eddig minden nap kijöttünk. Kár, hogy még tart a tanév, mert reggelenként benőtt szemekkel érkezünk a suliba, álmosak vagyunk és melegünk van — ad helyzetképet egy kamasz fiú. — Azt bírom, hogy mindenhez sorsjegyet adnak. Sorjegy a WC- re, sorsjegy a parkoláshoz, sorsjegy a vásárláshoz. Igaz, még semmit sem nyertünk, de nem adjuk fel — mondják búcsúzóul. Este hétkor már szállingózik a közönség az esti koncertre. Családok, baráti társaságok jönnek, a magasból egy gólya figyeli az eseményeket. — Irtóra happy vagyok! — kurjantja egy meglehetősen elázott fiatalember, valószínű hogy az italkínálat tesztelése eredményeként került ennyire rózsás hangulatba. Gyűlik-gyűlik a nép, lassan egy gombostűt sem lehet leejteni, akkora a zsúfoltság. Biztonsági őrök, rendőrök vigyázzák a zavartalan szórakozást. Elmondásuk szerint ekkora tömeget a tíz évvel ezelőtti Fradi-Előre meccsen láttak utoljára. Mindenki izgatottan várja a csúcs- show-t, kilenc után el is kezdődik a koncert. A Jazz+Az színpadra lép, kezdetét veszi a buli. Egy fekete öltözetű biztonsági ember „magaslesről” távcsővel kémleli a közönséget. A zene dübörög, a látvány — már aki lát valamit a nagy tömegben — magával ragadó. Kivetítő vászon segíti a közelebbi „megfigyelést”. A sörsátor zsongása leginkább darázsfészekhez hasonlít. Az egyik szerveFQTOfLEHOCZKY PÉTER zőtől megtudjuk, körülbelül húszezren vannak jelen, de szerencsére kulturáltan viselkednek, minden zökkenőmentes. Az Elektroház környékén autódzsungel és tömeg. — Végre él a város — mondja egy középkorú hölgy, a mellette állók helyeselnek. — Pezseg az élet, kösz, jól vagyunk. Sztárvendégek hada látogat Csabára, olyan érzésem van, mintha egy felkapott üdülővárosban lennék. Forró nyári éjszaka, az utcákon ember- folyam hömpölyög, rég nem látott ismerősökkel találkozom. A koncert időközben véget ér, a tömeg hazafelé indul. Másnap munka, az itt-ott feltűnő apróságoknak óvoda, iskola. Lassan elcsitulnak a hangok, kialszanak a fények, Békéscsaba visszanyeri megszokott, csöndes arcát. A hajnali némaságban a két evangélikus templom őrzi a Baross utca nyugalmát, hogy aztán a mai zárónapon még utoljára tanúja legyen egy felbolydult város éjszakai lüktetésének. Váradi Krisztina Névjegy Geszti Péter szövegíró, forgatókönyvíró, riporter, műsorvezető, reklámszakember. Budapesten született 1964. május 9-én. Tanulmányait az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán magyar-történelem szakon végezte. 1974—80-ig gyermekszínész, 1983-tól az Első Emelet együttes dalszövegírója. 1985-től reklámszövegeket ír, riporter a rádió és a televízió műsoraiban. 1991 óta az Akció Reklám- ügynökség kreatív vezetője. 1992-ben a Rapülők, 1998-ban a Jazz+Az együttes megalapítója. „Csókoltatom a gesztieket, éljen minden GESZTI!” — kiáltja Geszti Péter l'r.hflTI' H.HÉIíFN Utat avat a miniszter Jön az értesítés: utat avat a miniszter. A faxot valamennyi napilap megkaphatta, plusz Magyar Távirati Iroda, plusz rádiók, televíziók (plusz Európa Tanács, SFOR- parancsnokság és Szlobodan Milosevics). Fontos ügy lehet, ha ennyi helyre elküldték. Egy minisztériumi hivatalnok (gépíró, hivatalsegéd) mást se csinált egy álló napig, mint ápolta a kapcsolatot a sajtóval: tájékoztatott, értesített. Megéri, mert a miniszter utat avat. A tudósítókat Keszthelyre várják, a Halászcsárda parkolójába, pontban 13 órára. Ha reggel nyolckor beülök az autóba, s végig repesztek az országon, időben oda is érek. Másodmagammal, mert fotó is illik a miniszterről. Hiszen utat avat. Talán kettőre kész a szertartás, utána fogadás (legalább mi, országot átutazók megérdemeljük az ingyen kaját), kevés mosoly az ismeretlenekkel, kis interjú a miniszterrel (lehet kettő, — hogy a vasárnapi lapba is jusson — utóbbi mondjuk arról, mit szokott kotyvasztani hétvégén szeretteinek, hogy lássa a nyájas olvasó, a miniszter is ember), aztán tűz haza. Ha minden jól megy, este kilencre itthon vagyunk. Munkabért, kenyérgőzt, a fárasztó egész napi gyűrődés után becsapott két-két korsó sör árát nem számolva a kaland kijön húszezerből. Sebaj: a miniszter utat avat. Az ökoturizmust segítő Kis Balatoni Regionális Kerékpárút első szakaszát. A Keszthely déli területén húzódó új kerékpárút — amelyet a miniszter maga ad át — 5.778 méter hosszú. Nem tévedés, nincs hat kilométer. Ennyiért a felhajtás, a szíves invitálás, a találkozó a Halászcsárda parkolójában 13 nulla-nullakor. Gazdag ország a miénk. Az is lehet, hogy szegény. Nem tudom eldönteni. Ha úgy nézem gazadag, mert megengedheti magának, hogy a nyúlfarknyi kerékpárút felavatására egy miniszter ruccanjon le Keszthelyre. De ha azt veszem, hogy már hat kilométer kerékpárúinak is ennyire tud örülni, akkor bizony szegény. Akárhogy is, ha végre elkészül a 44-es, azt legalább Kofi Annan ENSZ-főtitkámak, az új tiszaugi hidat pedig magának az Istennek kell felavatnia. Árpási Zoltán Már a szarvasok és vaddisznók mellé is testőröket állítanak. Békéscsaba, 1908. Nézzék, mennyi nemzeti szalagos koszorú a Kossuth- szobor talapzatán! S körötte a sok tót atyafi és asszonyság. Érdekes képeslap, a forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján
