Békés Megyei Hírlap, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-10 / 133. szám
EXKLUZÍV Érték, érdek, hatalom A gyulai vár felújításának botránykrónikája — 10 év „megmutatjuk”-jának eredménye Ismét élnünk kell a politikai nyomásgyakorlással a vár ügyében — olvashattuk nemrégen a gyulai polgármester műemlékvédelemnek címzett (had?)üzenetét. S nyilván maga mögött tudhatja a térség országgyűlési képviselőjét. Félő, hogy Gyulán ismét politikai nyomás dönthet el szakmai kérdést. A várfelújítás vesztesége a tíz év során csak százmilliós tétellel fejezhető ki, az erkölcsi romlásról nem is beszélve. Június 10-én Gyulán ülésezik az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága, alig leplezetten a műemléki szakma képviselőinek két vállra fektetése céljából. A gyulai vár egyedülállósága abban összegezhető, hogy szinte páratlan épségben maradt ránk azon középkori várkastélyok közül, melyekben a magyar arisztokrácia élt. Gyulán történetesen a király fia és özvegye. A helyre- állítás alapdöntése az volt, hogy az 1500-as évek elejének látványát, a főúri életvitel képét kell visszahoznia a rekonstrukciónak. A gyulaiak az előző évtized második felében a tanács vezetésével hozzáláttak a felújítás nyélbe ütéséhez. Akkoriban évente 500 ezer(!) látogatót fogadott a vár. (Szorozzák be akármennyi belépőjegyárral!) A jövő érdekében pillantsunk a múltba! Az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) 1987. szeptember 10-én bemutatta a gyulai gótikus várkastély műemléki helyreállítási tervét. A tervtanács tagjai itt, Gyulán tisztázták a helyreállítás alapelveit. így azt is: milyen módon fedjék le a palotát és a tornyot, levakolják-e a külső homlokzatot, hogyan alakítsák ki az udvari folyosót, milyen módon működhet a színház a várban? Tájolás A szakemberek már akkor kifejtették: „...az eredeti térszervezés visszaállítása szempontjából a helyiségek függőfolyosós feltárásának bemutatása is kívánatos. Az udvari folyosó nem gátolja, hanem gazdagítja a várszínház működését". További régészeti és falkutatásokat írtak elő. 1989. július 24-én már a vár helyreállítási tervének első ütemét és távlati programját ismertethette a tervező, Móga Sándor. Két tudományos kutató is azt mondta: a tetővel való lefedés megtörténhet, ám a további helyreállításhoz többéves kutatómunkára, kiértékelésre van szükség. Móga Sándor ekkor ismertette a színház elhelyezésének tervét is: az udvari loggia félnyeregtetős lefedésére szükség van, így a színház nézőterét és színpadát 90‘fokkal indokolt elfordítani. Ezen a tanácskozáson jelen voltak a gyulai tanács, a Gyulai Várszínház képviselői is. A városi tanács műszaki osztálya 1989. december 13-án adott építési engedélyt a vártorony lefedésére. Az OMF építészeti osztályán 1990. január 9-én készült jegyzőkönyv szerint a gyulai színiigazgató, Havasi István és a díszlettervező, Bakó Jó- zsef megtekintette a terveket. Az eredmény: „...azokat színházi szempontból minden tekintetben elfogadják”. A gyulai tanács műszaki osztálya 1990. április 25-én engedélyezte a gyulai vár — Móga Sándor tervező 1990- ben készült terve szerinti — műemléki helyreállítását. A tervet az OMF tervtanácsa és a műemléki szakhatóság is jóváhagyta előzetesen. Nem a régire Ezután a torony lefedését ellenző egyes — politikai, hatalmi helyzetbe került — gyulaiak illetékessé tették magukat a felújítási folyamat átírására. A nem szakmai megalapozottságú támadások kivédésére Móga Sándor az akkori Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkárához, Fekete Györgyhöz fordult. A Fekete György számára készült minisztériumi feljegyzés szerint a gyulai vár műemléki helyreállításával „...olyan kulturális többletérték keletkezik, amelynek szerepe vitathatatlan”. A minisztérium közgyűjteményi főosztályának feljegyzésében olvasható: ,A gyulai várban eddig felállított színpad és nézőtéri felépítmény májustól augusztusig kitöltötte a várudvart, amely nem csak az udvar térélményét (ez is kulturális érték!) tette tönkre, hanem az épület földszintjének használatát is gátolta — amely múzeumi, kiállítási, eredeti belsők (pl.: konyhakürtő) bemutatása céljait szolgálta. A régi struktúra semmiképpen nem újítható fel. A visszatelepülő várszínház szükséges installációját úgy kell megfogalmazni, hogy illeszkedjen a történeti építészeti értékek érvényesülésének elvéhez, ill. megfelelhessen a hely szellemét tükröző színjátszás téri követelményeinek” . Móga Sándort előszeretettel tüntetik fel a színház ellenségének. A valóban kemény ellenfél leginkább a gyulai vár érdekében és az ésszerűtlenségek ellenében hadakozik. Példa rá, hogy 1992. november 8-án munkahelyén írásban lépett fel az ellen, hogy a vár keleti és az egyik várudvari homlokzatának ismételt felmérésére jó 1,5 millió forintot terveztek fordítani. Berozsdásodott kulcskérdés 1993. február 16-án egyeztető tárgyalást tartottak Gyulán: Móga Sándor elkészítette a helyreállítás második ütemének terveit. Az emlékeztető szerint 1992. december elsején, az OMH székházában tartott egyeztetésen megállapodás született a várszínház vezetőivel arról, hogy , A tervezett helyreállítás utáni építészeti környezethez igazodva kell megtervezni az új színpadot és nézőteret”. Havasi István hangsúlyozta: a színház minden olyan kompromisszumot elfogad, mely a színház fennmaradását biztosítja, ugyanakkor a műemlékvédelem érdekeit sem sérti. Móga Sándor ekkor említette meg: azért nem készült terv a színpad elhelyezésére, mert a színház kérte, erről maga kíván gondoskodni. Dr. Feld István régész, falkutató hangsúlyozta: a loggia megépítésének kérdésében a kutatásoktól új adatok már nem várhatók, ezért az építést meg lehet kezdeni. Az emlékeztetőben rögzítették a polgármesteri hivatal akkori kulturális osztálya vezetőjének loggiátlanítási véleményét is: „Gedeon József (...) kulcskérdésként értékelte a loggia visszaépítését, utalva a város képviselő-testületének egyetértő nyilatkozatára”. (Úgy tűnik, a szakkérdésben egy — politikai nyomásgyakorlásra alkalmas — laikus testület véleményének szellemidézéséről van szó.) 1993. február 22-én Móga Sándor ismét tiltakozott. Ezúttal dr. Fejérdy Tamásnál, az OMvH elnökénél. Azt hallotta, hogy abban az évben nem jut pénz a gyulai várban folytatott kutatásokra. Elúszó pénzek Ekkorra megszerveződött a nyilvánosság előtt nagy (hang)- erővel jelentkező várszínházi lobby, mely jószándékú, neves — s nem egy esetben munkájukért komoly várszínházi gázsit felvevő — színészeket, rendezőket, más színházi szakembereket mozgósított álláspontja képviseletére. 1994. december 1-jén a gyulai polgármesteri hivatalban tanácskozást tartottak. A művelődési osztályvezető ekkor már hivatkozhatott a Boross-kor- mány határozatára, mely kiemelt műemlékként kezelte a gyulai vár és az Almásy-kastély együtezen: levélben kereste meg a művelődési és közoktatási, a környezetvédelmi minisztert, Lebenszky Attila polgármestert, valamint másokat, hogy a gyulai vár felújítására írjanak ki korrekt tervpályázatot, mely a szakmai szemléletet érvényesíteni képes — de ezen ő nem kíván indulni. Ekkor (1996. június 26-án) azt kellett leírnia: a vár felújítása gyakorlatilag 6 éve áll. Dr. Magyar Bálint megbízásából alapos válasz született, mások semmitA „szabadtéri” színház. tesét. Nem sokkal később a Hom-kormány pénzt is rendelt ehhez. Összegéről keveset tudni, általában — akkori áron — 80 és 120 millió közé teszik. Ma 500 millióra becsülik a vár felújításához szükséges Összeget. Móga Sándor elmondta a tanácskozáson: a második ütem kiviteli tervei régen elkészültek. Átadott a várszínháziaknak a loggia megépítésére egy konzolos tervváltozatot azzal, véleményezzék. Kőris János — akkor Móga Sándor főnöke volt, később ő vette át Mógától a tervezést, azóta viszont már nem műemlékes — a hármas (műemléki, múzeumi és színházi) funkció további egyeztetését szorgalmazta. Dr. Havassy Péter, a gyulai Erkel múzeum igazgatója azt mondta: a múzeum érdekeit hajlandók alárendelni a másik két célnak. (Ma már úgy értékelhető, hogy a rendkívüli kompromisszumkészség helyett talán szerencsésebb lett volna egyértelműbb álláspontot képviselni.) Abrahám György a várszínház nevében bejelentette, hogy „...a színháznak a színpad mélységéig tartó helyiségekre van szükség. Aztán 1995. június 7-ére — mint rendesen, ha nem mentek a dolgok — az önkormányzat vendégházába hívtak össze megbeszélést a vár és a kastély hasznosításáról. (Ekkoriban lehetett hallani először, hogy némelyek potom pénzért szeretnék megkaparintani a kastély tulajdon-, rosszabb esetben kezelői jogát.) Az egyik vezető műemlékes ekkor azt mondta, hogy még abban az évben szeretnék befejezni a várban a kutatást. A hasznosítási tervben a színpad a korábbi helyén maradt, a nézőtér ugyancsak, de két pillér felfalazása elmaradt volna. (Ha ezt nevezik kompromisszumnak, akkor...) Jogos kérdés Az OMvH 1996. június 26-án tervbizottsági ülést tartott. Kiderült, hogy a külső váron is dolgoznak, s szükség van 1,2 millió forint kutatási díjra. Egy megjegyzés az emlékeztetőből: „Tervező személye (Móga Sándor) jelentősen nehezíti a kibontakozást”. Móga segíteni akart mondóan reagáltak. Rónai Iván, a kulturális örökség főosztályának vezetője a miniszterre hivatkozva azt írta: a szakmai országos hatáskörű szervek mind „... a középkori közlekedési rendszer helyreállítását tűzik ki célul. Ez a koncepció megfelel az Ón által leírtaknak, és előnyös^ múzeo- lógiai szempontból is. így az Ön felvetése alapján szükségtelennek tartjuk a pályázat kiírásának szorgalmazását”. Csak éppen a vitathatatlan szakmai érveknek senki nem tudott érvényt szerezni. Úgy tudni, hogy az egyik, Gyulán is érdekelt színházi tekintély megkereste Göncz Árpádot, tiki kérésének engedve az OMvH elnökénél lobbyzott a (vélt vagy valós) várszínházi érdekek érvényesítéséért. A várszínház folyamatosan azt hangoztatta: vissza kíván menni a korábbi helyére. Máig tisztázatlan, hogy valaha adott-e valaki is hatósági engedélyt az ott játszásra, szerepel-e színházi tevékenység a vár használatbavételi engedélyében (ha van ilyen). Az is kérdéses, a felújítás I. ütemének átadás-átvételi eljárása megtörtént-e? Mert ha nem, akkor a vár még építési terület... Biztonságos volt-e benn? A gyulai tűzoltó-parancsnokság a tervező kérésére az AMRK építészeti osztályának szakvéleményt adott. Ebből kiderül, hogy más hiányosságok mellett nagyobb baj is van. ,Az idényjellegű Várszínház hagyományos elrendezésével nem biztosítja az MSZ 59516-80 szabványban rögzített időtartam alatt a veszélyeztetett tűzszakaszban (nézőtér) levő személyek eltávolítását”. Leírják: a tornyon zsi- lipszerűen lehet áthaladni, ráadásul az egyik ajtó befelé nyílik, azaz a menekülők a maguk útját zárnák le. Az ajtó szélessége másfél méteres, de van, ahol csak 80 centiméteres. Egy fürdőszobaajtón kellene a tömegnek kimenekülnie. A menekülési útba a tomyi csigalépcső is belóg. No meg a nézőtérről egy 1,6 méter széles, hőtől pillanatokon belül összeroskadó, fémvázas falépcsőn kell felmenekülni a toronyszintig. A gyulai tűzoltók elvégezték a nézőtér kiürítésé1999. június 10., csütörtök nek számítását is. A régi elrendezés szerint a nézők nem mene- kíthetők ki a szabványban előírtak szerint. Ha a színpadot és a nézőteret 90 fokkal elfordítják, elviselhetőbbre csökken a nézőszám (úgy 475 körüliről 400-ra), a széles Kerecsényi kapun át azonnal a szabadba lehet jutni, nincs jelentős szintkülönbség. Hogy miként „játszható be” ez az új elrendezésű színház? Ez már a szakemberek dolga. A világhírű rendező, Szász János tavaly egy fedett uszoda medencéjében csinált színházat Gyulán, idén egy lerobbant üzemcsarnokba készül. „Elvtársi” segítség? Igazi gyulai megoldás született. A várszínház szabvány alóli eltérési kérelemmel kereste meg a Belügyminisztérium Tűzoltóság Országos Parancsnokságát (BM TOP). A tűzmegelőzési főosztályvezető 1997. március 20-án egy sima levélben válaszolt az ügyféli kérelemre ...... szabvány e ltérés kiadására nincs szükség, tekintettel arra, hogy átalakítást nem terveznek, és a meglévő állapot már több évtizede fennáll. (...) A fentieken túl a kijárati kapuk kapcsán eltérési engedélyt azért sem kell kérni, mert azok műemlékvédelmi okokból sem alakíthatók át" — olvasható a levélben. Ha úgy teszik, természetesen átalakításról van szó... ,Az MSZ- 595-6:80 sz. szabvány szerinti kiürítés számítás I. üteme a helyiség elhagyására vonatkozik és jelen esetben a nézőtér szabadban található, illetve ezen szabvány 1.2 szakasza engedi az átmenetileg védett térbe történő mentést is, ha azok megfelelően biztonságos elhagyása lehetséges” — folytatódik. Azaz tűz esetén a nézők egy részének pánikszerűen a múzeumi helyiségekbe kellene zúdulnia, ahonnan a szabadba menekülhet. De vajon hogyan?! A lényeg: a gyulai vár udvarából kialakított színházhelyiség szabadtérinek minősül-e? Ha menekül, a tömeg aligha döntheti ki, ugorhatja át a böhöm nagy falakat. A hő és a füst viseledése sem éppen szabadtéri. S a befejező mondat: ....a Várszínház jelenlegi k ialakítása tűzvédelmi szempontból elfogadható és a kérelemben felajánlott műszaki megoldások megvalósítása a színház tűzvédelmi helyzetét kedvezően befolyásolja” . Régen elvtársi segítségnek nevezték az ilyet. De akkor senki sem hitte, hogy jogállamban élünk, ahol például időnként határozatot is kell hozni. Mélyüt(tet)és öregurakkal A gyulai polgármester azt kérte az OMvH létesítményfelelősétől, Csapkay Miklós kabinetfőnöktől, hogy a felújítás állásáról 1994. március 24-én számoljon be a testület előtt. ,A tájékoztatás megkezdése előtt — egy perccel—a Várszínház képviselői átadták a képviselő-testület tagjainak — nekem is — a várral kapcsolatos levélmásolatokat, építész szakmai jelentést, valamint az Összefogás...? című anyagot” — írta Csapkay Miklós az ÁMRK igazgatójának írt tájékoztatóban. Ezen az ülésen megjelent két idős férfi — azt mondták, műegyetemi tanárok —, s az alapvető etikai és tárgyalási normákat sértő írásos anyagukat még kihívóbb módon szóban kiegészítették a testület és a nagy nyilvánosság előtt. (Senki sem szólt rájuk.) Pedig 1997. február 12-én, egy gyulai tárgyaláson úgy tetszett, hogy a vár teljes felújítása 1998. október végéig befejezhető. Kiderült: a vár rekonstrukciójára szánt állami pénz csak 1998 végéig áll rendelkezésre! A műemlékesek javasolták: készüljön el addig a felújítás, s a színpad és a nézőtér azt követően épüljön meg. Ez a javaslat nagy lehetőség volt Gyula számára — nem élt vele. A gyulai tűzoltóság április 15-én valamiért mégis hozzájárult a várudvar és a belső terek kialakításához, kérdés persze, úgy vették-e, hogy a színpad és a nézőtér — a II. ütemhez képest — külön ügy? Műemlékrombolás? Móga Sándor 1997 novemberében lapunknak nyilatkozott. Csapkay Miklós erről levélben tájékoztatta Móga Sándor főnökét. „Kérem a továbbiakban eltiltani a különféle nyilatkozattételektől és eddigi »tevékenységéért« felelősségrevonását javasolom” — áll a levélben. Móga Sándor 1998. január 6- án dr. Bleszity János vezérőrnagytól, a tűzoltóság országos parancsokától állásfoglalást kért a „zárt tér” fogalmának tisztázására. Egyszerű szakmai válasz helyett valami mást kapott. A gyulai tűzoltóság viszont 1998. február 2-án — immár kikötések nélkül — hozzájárult a Móga Sándort követő tervező, Kőris János terveihez. Móga Sándor ugyanis időközben, 1997. májusában önként — ha nem is dalolva — lemondott tervezői megbízatásáról. Móga Sándor azért nem hagyta annyiban: a „kompromisszumos” tervről 1998. március 4-én kimutatta, hogy — álláspontja szerint — nem engedélyezhető, amíg a tervtanács jóvá nem hagyja, a menekülési út biztosítására épületrészeket kell lebontani a műemlékből, s ezt a törvény tiltja. A vár egyetlen eredeti bejáratát, a gótikus, kőkeretes, veretes, egyszárnyú toronykaput kétszámyúra akarják kicserélni, sosem volt kaput akarnak nyitni a várfalon, gótikus pillért kívánnak elbontani, s lépcsőházat akarnak kialakítani a Kerecsényi kapu mögötti boltozatban és így tovább. Móga Sándor és dr. Feld István ezeket az elképzeléseket műemlékrombolásnak, hamisításnak nevezte. Móga Sándor hangsúlyozta: a rendelkezésre álló pénz erre a programra már nem elegendő. Megmozdult Csiszár Imre rendező, a várszínház művészeti vezetője is, aki felismerte, hogy nem jó, ha az öltözők a nézőtér mögötti termekbe kerülnek, s nem a színpad mögé. Áttervezést kért, mert a várszínház létét(?) látta ezzel veszélyeztetve. Győzött a város(?) Eljött tehát 1998. június 10-e, amikor megszületett a Kőris- terv építési engedélye. Látszólag a várszínháziak által óhajtottak érvényesültek. A várszínház számára (netán új) színpad és nézőtér kialakítását írták elő, s annak engedélyezését is új eljárásban döntenék el — ez bizony fiaskó. Ugyanis az új udvari színház költségei beláthatatlanok. Később a várszínház igazgatója ezért is kérhette, hogy a színház kialakítási költségeit vegyék be a vár műemléki felújításának költségvetésébe... Dr. Feld István és Móga Sándor a műemlékvédelmi érdekek érvényesítésétől indíttatva fellebbezett az építési engedélyezési határozat ellen, ám kérésüket elutasították, mivel nem tekintették őket az ügyben ügyfélnek, így fellebbezésre jogosultnak sem. A másodfokon meghozott határozat ellen bírósághoz fordultak. A két pert a bíróság egyesítette, döntés még nem született. Gyula városa közbeavatkozóként, Mógáék ellenében belépett a perbe. A mai parlamenti bizottsági ülés „előjátékaként” a várszínház művészeti tanácsadó testületé egyhangúan állást foglalt abban, hogy a színház a régi elrendezésben mielőbb kerüljön viszsza a várudvarba. (Világszerte kerülik manapság a színpad-nézőtér általuk is kért típusú kialakítását.) A „vége” felirat egyelőre nem tehető ki. A „bizottsági ülés után a várfelújítás és a várszínházi élet zavartalanul folyik” viszont remélhetően igen. B. M.—K. A. J.
