Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-06 / 104. szám
1999. május 6., csütörtök VILÁGTÜKÖR Az amerikai elnök már a háború utáni időkre gondol A szerbeknek ki kell vonulniuk Németországban állomásozó amerikai katonák előtt mondott szerdai beszédében Bili Clinton a Jugoszlávia elleni légitámadások fokozását helyezte kilátásba. Az amerikai elnök a Spangdahlemben telepített 52. légivadász-hadosztály mintegy 4000 katonája és családtagjaik előtt kifejtette: a szerb erőknek mindenképpen el kell hagyniuk Koszovót. Clinton a fegyvereket is megszemlélte fotó: feb/reuters A NATO könyörtelenül folytatja a csapásmérést mindaddig, amíg Szlobodan Milosevics elnök meg nem hátrál - mondta az amerikai elnök a Rajna-Pfalz tartománybeli városban. A szerb kivonulás után a koszovói albánok visszatérhetnek otthonukba. Biztonságukra nemzetközi haderőnek kell felügyelnie, amelynek magvát a NATO fogja képezni. Ugyanakkor remélhetőleg számos más ország is szerepet vállal e kontingensben, amelynek feladata a béke védelmezése lesz Koszovóban - tette hozzá Clinton. Az elnök leszögezte: a háború nem a szerb nép, hanem az etnikai tisztogatás, az elűzés, a tömeges gyilkosságok, a vallási alapú gyűlölet ellen folyik. Koszovói küldetésünk célja egyáltalán nem a területhódítás vagy az Egyesült Államok fennhatóságának kiterjesztése. Ennél sokkal fontosabb dologról van szó: arról, hogy olyan világot hozzunk létre, amelyben nem lehetséges ártatlan emberek elnyomása, elűzése és legyilkolása csak azért, mert vállalják vallási és etnikai örökségüket - hangoztatta Clinton. Bili Clinton arra kérte William Cohen védelmi minisztert, hogy vizsgálja meg a szövetséges csapatok által fogva tartott két jugoszláv hadifogoly helyzetét - közölte szerdán a washingtoni Fehér Ház egyik szóvivője. Cohen a kérés nyomán azt közölte, hogy várakozásai szerint hamarosan javaslatot tesznek a foglyok szabadon engedésére. A szóvivő nem nyilatkozott azzal kapcsolatban, van-e összefüggés a múlt hét végén szabadon engedett amerikai hadifoglyok ügye és a mostani felkérés között. Vizsgázik az észak-atlanti szövetség új koncepciója Főként az elmúlt nyolc év tapasztalatainak összegzésével szolgál a NATO nemrég elfogadott új stratégiai koncepciója - mondta a dokumentum körül fellángolt vita fő vonásait elemezve Dérer Miklós, a Magyar Atlanti Tanács főtitkára.- Főtitkár úr, miért nevezik újnak a NATO-csúcson jóváhagyott koncepciót, holott a benne foglaltak lényege már 1991-ben ismert volt?-A „biztonság garantálása” a szövetség szótárában korábban is szerepelt, ám nem volt elegendő tapasztalat arról, hogyan akadályozható meg a tagországok térségében esetleg fellángoló konfliktusok továbbterjedése. A Boszniában vagy a Koszovóban történtek most számos új kérdést vetnek fel. — Például hogy helyes volt-e az ENSZ, illetve a Biztonsági Tanács felhatalmazása nélkül megkezdeni Jugoszlávia bombázását.- A koncepció nem húzza meg egyértelműen az esetleges beavatkozások földrajzi határait, s arról sincs konkrét rendelkezés, hogy indokolt esetben a 19 tagország ne dönthetne saját belátása szerint egy-egy akció megindításáról. Szerintem a koszovói válság kimenetelétől is függ, hogy szükség lesz-e a szabályok újrafogalmazására, konkretizálására.-Mi a véleménye az elhúzódó bombázások, illetve a katonai akció során elkövetett hibák miatti kritikákról?- A médiumok nem veszik a fáradságot az alapos tájékozódásra. Úgy tesznek, mintha nem hallották volna a NATO főtitkárának szavait a 3-6 hónapos időtartamra tervezett csapásokról; mintha fogalmuk sem volna arról, hogy a rossz idő tíz százalékkal csökkentette az akció eredményességét; s mintha nem értenék: a bombázások folytatása a szárazföldi beavatkozás elkerülése végett szükséges. Elfeledkeznek arról is, hogy a polgári áldozatok száma alatta marad az ilyenkor valószínűsíthető veszteségnek.- Igazak a fölröppent hírek a NATO tagországai közötti újkeletű'feszültségekről ?- Nem a tagországok egységében, hanem a jugoszláv vezetésben keletkeztek repedések. Már csak emiatt is hiszek a koszovói válság mielőbbi békés rendezésében. (takács) Martonyi János ünnepi beszéde Londonban A határok nélküli Európáért Egy nappal az Európa Tanács megalakulásának 50. évfordulója alkalmából Budapesten megrendezendő tanácskozás előtt a 41 tagország képviselőinek részvételével szerdán Londonban ünnepséget rendeztek. Hazánkat Martonyi János magyar külügyminiszter, a tanács miniszteri bizottsága soros elnöke képviselte. Az évfordulós ünnepségen részt vett II. Erzsébet brit királynő is. Martonyi János soros elnökként mondott válaszbeszédet az uralkodó pohárköszöntőjére. A budapesti diplomácia vezetője olyan szervezetre emelte poharát, amely az emberi és kisebbségi jogok felett őrködik, magában hordozza és gondosan ápolja az alapító egykori francia külügyminiszter, Robert Schuman gondolatát a határok nélküli Európáról, s amely a kontinens legrégebbi integrációs szervezeteként az Európai Unió előfutárának tekinthető. Beszédében a magyar külügyminiszter kifejtette, hogy Magyarország szempontjából különösen szerencsés időpontban esik egybe az évforduló és a soros elnökség, hiszen tíz esztendővel ezelőtt épp hazánk volt a régió - az úgynevezett „béketábor” - országai közül az első, amely- lyel az Európa Tanács megkezdte az érdemi tárgyalásokat, s nem sokkal később teljesen egyenjogú tagként a soraiba fogadta. A külügyminiszter külön hangsúllyal szólt a földrészünket fenyegető legújabb kihívásokról. Miközben ugyanis a közelmúltban negyvenegyedik tagállamként Grúzia nyert felvételt a szervezetbe, fél esztendővel ezelőtt, a görög külügyminisztertől átvéve a soros elnökséget még a legtöbb országban - köztük hazánkban is - szinte egyöntetű volt a vélemény, hogy következőként Bosznia nyer bebocsátást a „klubba”. Közben azonban olyan események történtek Európának azon a vidékén, amelyek jócskán késleltetik ezt az aktust. „Az Európa Tanács tagállamainak a jövőben határozottabban kell beavatkozniok egyes tagállamok belügyeibe, ha úgy látják, hogy az általuk képviselt alapértékeket veszély fenyegeti. A koszovói háború lezárulta után a tanácsnak kezdeményező szerepet kell játszania a jogállamiság, a demokratikus intézményrendszer kialakításban, az emberi és kisebbségi jogok védelmében Európának ezen a részén - hangsúlyozta az ünnepség másik szónoka, lord Russel- Johnston, a strasbourg-i székhelyű Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnöke a londoni megemlékezésen. Délkelet-Ázsia ékköve, Thaiföld — 4. rész Társadalom, amelyet a nők tartanak össze A thai asszonyok vállát sok teher nyomja A SZERZÓ FELVÉTELEI A kötelező általános iskolai oktatás Thai- földön is nyolcosztályos, mostanság fontolgatják a tízvagy tizenkét osztályosra való bővítését. Felsőfokú intézménybe, azaz valamelyik integrált egyetemre a sikeres érettségi vizsga után lehet jelentkezni. A magyarországi értékrend szerint az egyetemi diplomák egy része főiskolai szintű képzettséget takar; a thai oktatási rendszerben nincsenek külön főiskolák. Az egészségügyi ellátásnak Thaiföldön különböző szintjei vannak. A lakosság túlnyomó többsége (ezt 70—80 százalékra becsülik) nem tagja társadalombiztosítási rendszernek, az alapfokú ellátás azonban mindenkit megillet állampolgári jogon. Való igaz, hogy ez az ellátási forma a városokban sokkal hatékonyabban működik, mint vidéken. A nagyvárosokban egészen magas színvonalú intézmények állnak a betegek rendelkezésére. Az „ingyenes” mellett működik egy biztosításon alapuló egészségügyi intézményhálózat is Thaiföldön. Ennek számos egysége megfelel a legkényesebb amerikai vagy nyugat-európai igényeknek is. A thai egészségügyi ellátásnak — túl az állami gondoskodáson és a pénzes betegek számára meglévő egyéb lehetőségeken — van egy nagyon fontos sajátossága, amely abból adódik, hogy a thaiok számára belső parancs a másokkal való törődés, a gyengék gyámolítása, ápolása. A nővérek, az egészségügyi szakszemélyzet és a családok odaadó munkája képes pótolni az ellátás esetleges hiányosságait. Mindennek következményeként — ellentétben az útikönyvek állításával! — a térségben Thaiföldön a legmagasabb az emberek várható élettartama: férfiak esetében 67, nők esetében 72 év. Nem véletlen, hiszen Délkelet-Ázsia egyik legfejlettebb országáról van szó, az egy főre eső nemzeti jövedelem Thaiföldön nem sokkal marad el a magyarországitól. Az utóbbi tíz év lendületes fejlődése általános életszínvonal-emelkedést eredményezett, bár a vagyoni-jövedelmi lönbségek megmaradtak, illetve tovább nőttek. A thaiföldi társadalombiztosítási rendszer kiépítetlen- ségéből következik, hogy viszonylag kevesen részesülnek nyugdíjban. A „körön kívül maradtak” megsegítésére világbanki támogatással sok milliárd dolláros szociális programok léteznek. A cél az, hogy egyetlen idős ember se maradjon magára, függetlenül attól, hogy aktív korában fizetett-e vagy se társadalombiztosítási, illetve nyugdíjjárulékot. Emellett megemlítendő, hogy a thaiok körében hihetetlenül magas fokú a családi-társadalmi szolidaritás. Egy háznak, egy utcának vagy egy falunak a közössége egyszerűen nem engedi meg, hogy a tagjai közül valaki éhezzék! Az emberek összejámak, s pontosan tudják egymásról, kinek milyen gondjai vannak. Ha valaki elveszíti a munkahelyét, családjának tagjai gondoskodnak arról, hogy legalább a minimális ellátása meglegyen. Maga a munkanélküliség Thaiföldön sem ismeretlen fogalom, idáig 8—10 százalék körüli lehetett, ám a másfél-két éve tapasztalható válságjelenségek közepette növekvő tendenciát mutat. Szinte közhelynek számít, hogy a thai társadalmat a nők éltetik, a családokat ők tartják össze. Sokkal karakterisztikusabb a családon belüli szerepük, beleértve a megélhetéshez szükséges anyagiak előteremtését is, mint például nálunk. A thai emberek, és különösen a thai nők hihetetlenül szemérmesek. Több ezer kilométeres autózásunk során egyetlen út- szélen integető leányzót sem láttunk. Az utcákon és a nyilvános helyeken nincsenek ölel- kezve-csókolózva összegabalyodott párok, a fiatalok az egymáshoz tartozás kifejezésére elegendőnek tartják a szerelmes kézfogást. A minden képzeletet fölülmúló bangkoki forgalomban szép számmal látni taxiként használt, hihetetlen ügyességgel szlalomozó motorkerékpárokat. Nos, ezt a szolgáltatást nők is igénybe veszik, ám feltétlenül figyelmet érdemel, hogy hogyan: csak akkor vetik át a lábukat az ülésen, ha nadrágot (az esetek többségében farmert) viselnek. A férfias lovaglóülés szoknyában példátlan illetlenségnek számítana. Pattayában, a magyarok által is kedvelt tengerparti strandon meglepődve tapasztaltuk, hogy a thaiok egyáltalán nem viselnek fürdőruhát. Nincs úszónadrág, nincs egyrészes és kétrészes, és főképpen nincs monokini! Mielőtt azonban pajzán képzetet keltenék az olvasóban, sietek leszögezni: a helybeliek utcai ruhában, rendszerint rövid- vagy hosszúnadrágban élvezik a fürdőzés örömeit. Része lenne ez is a legendás thai szemérmességnek? Meglehet, ám van egy fölöttébb praktikus oka is: nem akarják tönkreperzseltetni bőrüket a trópusi nappal. Ezt az élvezetet átengedik a hóbortos fehér bőrű turistáknak. A családok több generációra visszamenően, sok-sok szálon tartják egymással a kapcsolatot. Az ország különböző részében élő rokonok szinte mindent tudnak egymásról. A családi események (házasságkötés, születés, halálozás) összehozzák a családtagokat. A halotti ceremónia lényegesen eltér a nálunk szokásostól. A buddhizmus szerint a halállal nem ér véget az ember élete, csupán a hosszú létezés egy szakasza zárul le. E felfogásból következik, hogy a thai emberek egészen másképpen élik át a halál tragikumát, mint például a keresztények. A halottakat elhamvasztják, a hamvakat urna- sírokba temetik. Thaiföldön azonban nem szokás a temetőbe járás. A halottakról nagyon sokféleképpen megemlékeznek. Az ő szellemüknek áldoznak akkor, amikor ennivalót adnak a szerzeteseknek. Ugyancsak a halottakra emlékeznek a Lói Patong ünnepkor, amikor is apró hajókat bocsátanak a vízre égő gyertyákkal. A megható és szép ünnepségek sohasem a halott testének szólnak, hanem a tovább élő lelkének. A lélekvándorlásban hívők szerint azzal kell törődni, nem a hamvakkal. Ménesi György (Folytatjuk) viszonyok közötti onasi küThai szépség
