Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-27 / 121. szám
MEZŐGAZDASÁG 1999. május 27., csütörtök Miért kellenek a régi szövetkezetek? Termékpályás szövetkezés Sokféle vélemény ismert, de mára általánosan elfogadott tény, hogy a rendszerváltás legnagyobb vesztese a magyar parasztság, a falun élő népesség. A vidéket sújtó kedvezőtlen hatások főként a földműveléssel foglalkozó közösségekben váltottak ki feszültségeket. Azon falvakban, ahol a korábbi termelőszövetkezetek talpon tudtak maradni, ott ma is ezekhez kötődik a falusi népesség 15—20 százaléka és a földtulajdonosok nagy része. A mező- gazdasági szövetkezetek napjainkban zajló átalakulásáról Tóth Sándor országgyűlési képviselőt kérdeztük, aki a korábbi években maga is termelő típusú szövetkezetben dolgozott. — Ön szerint mennyire kedveznek az eddigi és a tervezett támogatási formák a hagyományos alapokon szerveződött, még működő szövetkezeteknek? — Nem igazán kedvez a jelenlegi politika a mezőgazdasági szövetkezeteknek. Tétlenül szemlélni a szövetkezetek politika által geijesztett diszkriminációját bűn. Bizonyára hosszú távon tarthatatlan a régi forma, de reális a veszély, hogy egy új törvény- tervezet a meglevő szövetkezetek indokolatlan és átgondolatlan szétveréséhez vezet. Úgy tűnik, akik az igét hirdetik, nincsenek tisztában a működőképes mező- gazdasági szövetkezetek környezetükre gyakorolt pozitív hatásával. Bizonyos fokig érthetetlen, hogy az érintettek közül sokan ahelyett, hogy felvennék a kesztyűt, hűvös távolságtartással figyelik a „másik” agóniáját. Vonatkozik ez úgy az agrárértelmiségre, mint a faluközösség meghatározó személyiségeire is. Korábban és ma sem vizsgálták, hogy mit jelent egy település életében a mezőgazdasági szövetkezet. Megfeledkeznek arról, hogy legtöbb helyen még mindig a szövetkezet a legnagyobb (ha nem az egyedüli!) foglalkoztató, ráadásul adófizető is, ami nem lehet közömbös a költségvetés szempontjából. — Miben látja a bajok gyökerét? — Mindaddig, amíg nem lesz olyan ipar, kereskedelem, szolgáltatás, hogy az emberek önként elhagyják a nehéz parasztéletet, addig a termelő típusú szövetkezeteknek óriási jelentősége van. Az 5—10 hektáros területek nem versenyképesek. Azt gondolom, hogy a szövetkezeti tőke az egyeTóth Sándor: „Nem igazán kedvez a jelenlegi politika a mezőgazdasági szövetkezeteknek” dűli Magyarországon, ami tisztán magyar. A külföldi multinacionális tőkével szemben csak a szövetkezet jelenthet védelmet. Ez tudja felvenni a versenyt a termelés területén. Aki a szövetkezetek ellen szól, annak azt is látni kell, hogy ennek komoly versenyhátránya lesz, amit az unióban is kihasználnak. — A szövetkezéshez bizonyos nagyságrend feltétlenül szükséges. A jelenlegi kormány az úgynevezett értékesítő szövetkezéseket, valamint a 10—20 hektáros gazdálkodókat támogatja az új szabályzórendszerrel. Ez egy veszélyes dolog, bár szükség van erre is. A pénzügyi szabályzók által létrehozott szövetkezetek legnagyobb rizikója, hogy ha az embereknek nem nyújt az elvárásnak megfelelő biztonságot, még egyszer nem fognak szövetkezni. Az új szövetkezések csak megfelelő területnagyság mellett (minimum 500 ha) lesznek életképesek. Ezért ha kicsiben hozunk létre olyat, ami csak nagyban működőképes, akkor nagyobb bajt okozunk, mintha nem csinálunk semmit. — Tehát átalakuljon a szövetkezet vagy ne? — Nagyon átgondoltan szabad csak ezekhez a kérdésekhez nyúlni. Szükség van az új típusú szövetkezetekre, de nem a meglévők romjain. A mezőgazdasági szektor még egy kötelező átalakítást nem visel el. Akár akaija a politika, akár nem, egy vagyonkivitel rendszerbe iktatva azt jelenti, hogy szétszedik darabokra a működőt. Hogy ez vidéken milyen károkat okoz, azt a polgár- mesterek tudnák igazából elmondani. Ha mégis olyan struktúrába erőltetik a vidéket, ahol kis gazdaságok tömkelegé dolgozik, akkor versenyképtelenül kényszerülnek az unióba. — Úgy hírlik, hogy a kormány, az FVM meg akarja nyitni a tagi kiválást a szövetkezetekből. A kilépők készpénzt, vagy dologi kielégítést kapnának. — A szövetkezeti vagyonkivitellel olyan veszteség következne be, ami padlórá fektetné a magyar mezőgazdaságot. A vagyont egyszer már törvényesen felosztották, másrészt jelzálog alatt áll egy része. Vagy megint, aki kapja marja? A gépek javát egyszer már széthurcolták. Most a tenyészállatokon lenne a sor, melyek jó része másnap a vágóhídra kerülne. A termelési kapacitások újbóli szűkítése együttjár a falusi szegénység növekedésével. Vagy ez a családi gazdaságok támogatásának és kialakításának új útja? Józan megfontolással erre nem lehet igennel válaszolni. Abban nem sok köszönet lesz, ha kevés ember boldogulása más családok (a szövetkezetből kikerülők) megnyomorítása árán valósul meg, mert nekik reményük sem lehet a szegénységből való kiemelkedésre. Pénz és munkahely nélkül maradni vidéken nem lesz kifejezetten életöröm. Egymás mellett békességben Medgyesegyházán az egy éve alakult európai típusú dinnyeszövetkezet — úgy tűnik —, békésen megfér a községben évtizedek óta tevékenykedő Haladás Mezőgazdasági Szövetkezettel. Lipták László elnök szerint bár más célra szövetkeztek, de a boldogulás közös érdek. Az új típusú szövetkezet az otthon megtermelt termékek értékesítésére és a szükséges eszközök beszerzésére alakult. Termelés nincs, csupán az áruhoz „hozzáadott értékként” kapcsolódó feldolgozás, csomagolás. 1998-ban indultak és most állandó telephely kialakításán és egy csomagológép beszerzésén törik a fejüket, amellyel jobb minőségben juthatna piacra az áru. A költségeket pályázattal szeretnék biztosítani. A jövőben lehetőség lesz paprika és uborka értékesítésére is. — Az utóbbi években valójában a termelő típusú szövetkezetek is átalakultak — mondta —, hisz az üzletrészek, részjegyek tulajdonosai nem vesznek részt a termelésben. A földjén mindenki azt termel, amit akar. Medgyesen kedvelt a dinnye, így érthetően 260 hektárra volt igény a nagy szövetkezetben. A termelésben együtt nagyobb a tőkekoncentráció, egységesebb a vetemény, biztonságosabb az őrzés. Integrációban a vetésváltást is könnyebb megoldani. Ma már a tulajdonos és a munkát vállaló személye nem esik egybe, de mindig a tulajdonos érdekében kell cselekedni. A téesz új, integrátori szerepet tölt be. A két szervezet több ponton kapcsolódik egymáshoz, hisz a dinnyeszövetkezet alapító tagjainak fele téesztag is. A régi szövetkezet gépekkel segíti a dinnyeértékesítésünket, tavaly területet biztosított a mérlegeléshez. Az érdekeink közösek, hisz aki itt dolgozik, az itt szeretne boldogulni. Az új típusú szövetkezet megjelenése óta Dél-Békésben egyre többen foglalkoznak a dinnye termesztésével. A kérdés azonban még nyitott: lesz-e rá elegendő kereslet fotó: lehoczky Péter Az új típusú termékpályás szövetkezeti formában a termelők maguk döntenek, hogy mit és hogyan termelnek. A medgyesegyházi dinnyeszövetkezetbe belépő gazdák is önállóan gondoskodnak a palántanevelés, az ültetés, a fóliázás, a termelési folyamat, majd a dinnyeszüret munkálatairól, ám az értékesítéskor közös összefogással viszik piacra az árut. A képen látható, amint fóliatakarással védik meg az elültetett és még gyenge palántákat FOTÓ: SUCH TAMÁS Békés megye jó termőhelyi adottságai miatt, egyben más lehetőségek híján ma is sokan választják a földművelést foglalkozásként, bízva abban, hogy családjuk megélhetését biztosítani tudják. Teszik ezt olyan környezetben — egyéni gazdálkodóként, őstermelőként, kft., rt. formájában —, amikor a piacot a multinacionális cégek uralják. A mai gazdálkodónak nemcsak az időjárás viszontagságaival, de a piacra jutás esélyegyenlőségének hiányával is meg kell küzdenie. „Egyedül minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen” — mondta a legnagyobb magyar, Széchenyi. Az új típusú szövetkezés kormányzati támogatása vélhetően e szellem jegyében született és immár sokadszorra összefogásra készteti a termelőket — fogalmazta meg Gábel István, a megyei agrárkamara mezőgazdasági főosztályvezetője egyik beszámolójában, melyből az európai típusú szövetkezés néhány lényeges gondolatát emeljük ki. „Az új típusú szövetkezés lényege, hogy a termelés önállóan, családi birtokon történik, az értékesítés és a beszerzés viszont közös. így a kereskedelmi haszon egy része, a kedvező alkupozíciók miatt, az alapanyagtermelőnél maradhat. A működés nonprofit a tagok felé, hiszen a nyereséget a beszállítás arányában vissza kell juttatni, vagy közös beruházásra fordítani. A termelésben a minőség meghatározó szempont, amihez piaci mennyiség társul. Az otthoni termelésnek pedig számos előnye van. Az eszközök saját tulajdonban vannak, és a termelő dönt, mit és hogyan termel. A tulajdonosi szemlélettel nem jelenik meg az irányító és végrehajtó néha antagonisztikus ellentéte. Optimális a munkaidő-kihasználás és utolérhető a felelősség. A gondolkodó gazda szemlélete mellett kialakul a piachoz igazodó relatív termelési biztonság. — Hogyan alakul a piac és termelés viszonya? — A szocialista piacgazdaságban megszoktuk a minőségtől független minél nagyobb volumenű termelést. Mára tudjuk, hogy csak egyféle piac létezik, ahol a kereslet kielégítése kizárólag jó minőségű, pontosan szállított termékkel lehetséges. Emellett a fogyasztói szokások alakítása, az agrármarketing legalább olyan fontos, mint a termelés. A világban kialakult mezőgazdasági túltermelés az EU-t arra készteti, hogy a támogatás ne a termelésre, mint inkább a vidék lakosságmegtartó képességének elősegítésére fordítódjon. — Mi jellemző a humán erőforrásokra? — A szövetkezés legnagyobb akadálya az emberi viselkedés, a bizalom, az összefogás hiánya, az egymás iránti bizalmatlanság. Jelenleg a gazdálkodók összetétele kor és anyagi forrás, a hozzáértés és a gondolkodás- mód tekintetében nagyon változatos. A szövetkezés nem arról szól, hogy piaci zavar esetén fogjunk össze, hanem azért kell összefognunk, hogy a piac igényeihez igazodó minőségi termeléshez szükséges fajtahasználatot, technológiát alkalmazzuk, alávetve tevékenységünk minden fázisát a piaci igényeknek. Mindent újra kell kezdeni, amihez másféle gondolkodás, szemléletváltás szükséges. — Milyen út vezet az új típusú szövetkezéshez? — A gazdálkodás lehetőségeinek kereteit a mindenkori gazdaságpolitika határozza meg, amely a politikai akarat függvénye. Ezt a „széljárást” nem kihasználni, hanem szél ellenében tenni, főleg a termelőknek, nem lehet kifizetődő. A mai lehetőségeket az EU- csatlakozás és az ottani szabályok is alakítják. A mezőgazdaság állapota befolyásolja a vidék állapotát is. Különösen így van ez Békés megyében, hisz az agrárium szerepe a megye életében meghatározó, de nem lehet kizárólagos, vezető szerepű. Fontos (lenne), hogy az ágazattal kapcsolatos elképzelések egy irányba hassanak minden szinten. Szükséges, hogy mozgósítsuk ehhez anyagi és szellemi erőforrásainkat azért, hogy kormányzati segítséget tudjunk kérni és kapni. Végül nem elhanyagolható szempont, hogy az új típusú szövetkezetek megalakulása lehetőséget jelenthet ahhoz, hogy a térség gazdálkodása ismét erőre kapjon. A szövetkezések alakítására, támogatására elkülönített állami források végesek, ezért igyekeznünk kell, nehogy kimaradjunk és az ide szánt pénzek ismét fejlettebb régiókhoz kerüljenek. Nem lehetünk nyugodtak, ha saját sorsunkat nem mi próbáljuk alakítani, hanem másokra bízzuk és tétlenül várjuk a jobbra fordulását, mert ez esetben is igaz a mondás: Segíts magadon, az Isten is megsegít! Az oldalt írta: Halasi Mária Továbbképzés pénzügyi területen! Nemzetközi pénzintézet posztgraduális jellegű, nyári kurzusára korlátozott számban hallgatók jelentkezését várja. 1 hét bentlakással, sikeres vizsga esetén tandíjmentesen és munkalehetőséggel! Tematika: ■ Modem pénzügyi, befektetési, biztosítási ismeretek ■ Pénzügyi matematika ■ Marketing ■ Jogi ismeretek ■ Üzleti viselkedés, megjelenés, etika A kurzust ajánljuk mindazoknak, akik felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek, az oktatás, államigazgatás, ipar területén szereztek tapasztalatot. A pénzügyi jártasság külön előnyt jelent. Jelentkezni lehet írásban, szakmai önéletrajzzal az alábbi címen: 1364 Budapest Pf. 247. „Pénzügyi továbbképzés”
