Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-25 / 119. szám
SPORT 1999. május 25., kedd Egy nehéz nap éjszakája (és hajnala) „Egyhangú pontozással győzött: István Kokó Kovács.” 12 000 ember fogadta dübörgő tapssal ezt a bejelentést szombaton, nem sokkal éjfél után a BS-ben. Kokó keze a magasba lendült, majd a ring mindnégy oldalához odalépett, meghajolt és annyit mondott: „Köszönöm!” Másfél évvel ezelőtt, amikor ugyanitt hasonló módon ünnepelték, így búcsúzott: „Isten veletek.” A viszontlátás tehát még a vártnál is parádésabbra sikerült a május 22-ei bokszgálán. Erősen megoszlottak a vélemények, amikor híre ment, hogy Kokó a Burkina Faso-i Nabaloum Dramane-nal vívja első címmeccsét a profik között, a pehelysúly kisvilágbajnoki trónjáért. Akadt, aki csak legyintett, és azt mondta: az afrikai könnyű préda lesz bajnokunknak. Mások viszont úgy vélekedtek: valamit mégiscsak tudhat a feketebőrű legény, ha ő a WBC interkontinentális bajnoka, és harminc meccsen nem talált legyőzőre. Az utóbbiaknak lett igazuk. Dramane remek ellenfélnek bizonyult: jól védekezett, olykor szépeket ütött, és a meccs végén a Fair Play-díjat is kiérdemelte. Az más kérdés, hogy Kovács István jobb volt nála, de másra nem is számítottunk. Technikás, szép bunyóval késztette megadásra riválisát, s amiért külön dicséretet érdemel, az az, hogy első 12 menetes csatáját erővel is jól bírta. Sőt. A nyolcadik menet után még újítani is tudott, s ez végképp megpecsételte Dramane sorsát. Az első három menet az ismerkedésé volt, s talán az okozott némi meglepetést, hogy Dramane milyen jól tért ki egy- egy hatalmas Kokó-ütés elől. Fáradhatatlanul ment előre, s közben Kokénak arra is figyelnie kellett, hogy felrepedt szemhéját minél kevesebb ütés érje. Az afrikai fiú persze nem csak állta a pofonokat, hanem olykor válaszolt is rájuk, Remek csata, nagyszerű küzdelem volt a ringben. A két bunyós és a 12 000 szurkoló fantasztikus, felejthetetlen hangulatot varázsolt a BS-be. A kilencedik menettől Kokó már biztos volt a dolgában. Minden gong után kezét magasba emelve ment a szorítósarokba, jelezvén: megvan a meccs, megvan a győzelem. És igaza lett. Az utolsó menetben már táncolt, játszott ellenfelével, aki a fantasztikus küzdelem végén elsőként gratulált legyőzőjének. „Minden elismerésem Kokóé. Nagyszerű ökölvívó. Bevallom, ilyen nagy bajnokkal még nem találkoztam, de ilyen csodálatos közönséggel sem.” Kokó a fáradtságtól, a boldogságtól és a meghatottságtól alig tudott megszólalni, de ahogy magához ölelte az őt ünneplő tömeget, ahogy megölelte feleségét, ahogy edzője nyakába borult, az mindent elárult. „Boldog vagyok, hogy győztem, és boldog vagyok, hogy itthon ilyen csodálatos közönség előtt nyerhettem pályafutásom első profi címmérkőzését. Remélem, a folytatás is hasonló lesz, és egy-másfél év múlva már Hameddel is sikerrel vehetem fel a harcot. Addig azonban még lesz néhány mérkőzésem, amelyek közül az egyiket az Európa-bajnoki címért vívom majd.” A BS után a Hotel Aquincumban folytatódott a felejthetetlen este. Amikor a Kokó 01 rendszámú Alfa begördült a szálloda elé, rajongók hada rohanta meg a pehelysúly új kis- világbajnokát. A szálloda főszakácsa egy ajándék ringtortá- val kedveskedett a bajnoknak, aztán vég nélkül következtek a pezsgőspoharak. Ő pedig csak mosolygott meghatottan, csibé- szesen, mint aki maga sem hiszi még, hogy túljutott élete egyik legfontosabb szakaszán. Ott volt a tömegben Kokó édesanyja és húga, akik megil- letődötten szemlélték: mennyien szeretik, rajonganak az ő egyetlen Istvánukért. „Még most is a könnyeimmel küszködöm” — mondta Kokó édesanyja. „Annyira boldog vagyok, hogy ez sikerült a fiamnak. Csak a világbajnoki címet is nyerje meg, Ugye, megnyeri?” Miközben diskurálunk, a meccset értékeljük és a finomabbnál finomabb italokat kortyolgatjuk, megérkezik Kokó. Frissen, illatosán, öltönyben. Aztán a zenekar rákezd egy rögtönzött Kokó-nótára, és a bajnok a feleségével, Krisztinával máris a parkett közepén ropja. Dübörög a taps, akár a BS- ben. Ugyanolyan jól táncol, mint a ringben — jegyzi meg valaki. Egy ifjú hölgy viszont azon sajnálkozik, hogy felrepedt szegénynek a szemhéja. (Persze nem a tánc közben,) Szól a zene, folyik a pezsgő, remek a hangulat. Aki tud, odamegy Kokó asztalához. Csak egy kézfogásra, egy gratulációra van idő. Mindenki látni, érinteni szeretné a nagy csata hősét. Sdunek mesternek is kijut az elismerésből, de a sikeredző elhárítja a dicsérő szavakat. Tanítványáról beszél, valóságos ódákat zeng róla. „Kokó szuper! Nagyon elszántan készült. Egy percig sem gondolta, hogy akár veszíthet is. Csodálatosan mozgott a ringben. Pontosakat ütött és kondival is kitűnően bírta.” Aztán koccint a körülötte állókkal, és látszik rajta: büszke és elégedett. Ott voltak a barátok is: Damyi Tamás, Wukovics László, a kis Flóri, Zolka, Csordi, Tringer Zoltán, Petrányi Zoltán, hogy csak néhányukat említsük a díszes csapatból. Nem sokkal 4 óra előtt hölgy választ javasolt a zenekar- vezető, s Kokóra Damyi menyasszonya csapott le leghamarabb. Aztán a zenekar is csomagol. Magunk maradunk. Anekdota anekdotát követ. Kokó vidám, boldog, valósággal szárnyal. Csak a tekintetén látni, micsoda csata van mögötte, de bírja a gyűrődést, pedig már reggel hatot mutat az óra. Akkor felkerekedik a társaság, és irány a Rudas gőzfürdő. Mindenki kezében egy-egy pohár pezsgő. A békésen fürdőző vendégek meglepve fogadják a vidám csapatot, s egy pillanat múlva már kortyolja mindenki a finom nedűt. Aztán 8 órakor pihenni tér a pehelysúly új kisvilágbajnoka. És tudja: ami történt nem álom, hanem valóság. Török Ferenc Jobb félni, mint... gondola Dramane és menekülőre fogja a dolgot Telekék nem bírták cérnával Nem okozott különösebb gondot a BS-ben a VIP-helyek , feltöltése”, sűrű, tömött sorokban érkeztek a meghívottak az őket megillető zónába. Akadtak azonban, akik nem éltek a lehetőséggel, s a maguk választotta helyről nézték a mérkőzéseket. A kormánytagok közül például Harrach Péter miniszter (a feleségével együtt) az egyik szektor bejáratánál állva — tehát jó messze a ringtől—nézte a mérkőzést. Wootsch Péter államtitkár sem találta a helyét (persze nem azért, mert nem tudta, hol van), izgalmában szinte végigsétálta az estét. Mellesleg hasonlóan tettek a Fradi focistái is Telekkel az élen. Kokó meccséig ugyanis nyugodtan ültek székeiken, de amikor elkezdődött a találkozó, valamennyien sétára adták a fejüket. Sdunek (balról) és Szántó (Jobbról) mesterek ütésre készen fotók: feb-reuters Visszavonul? Keretes A Burkina Fasó-i öklözőről mellesleg a szálloda alkalmazottjainak is volt mesélni valójuk. Minden reggel korán kelt, s mint mondták: egész nap csak magokon élt, viszont sokat edzett. A pénteki mérlegelést követően aztán fordult a kocka: az egyhetes koplalást követően annyi rizst és sült csirkét pusztított el, mint egy fejlődésben lévő szumózó. Mellesleg még azt is megtudtuk róla, hogy eddigi pályafutása során két jól jövedelmező szállodát bokszolt össze magának, s elképzelhető, hogy Kokénak köszönhetően rövidesen vissza is vonul. * A mérkőzés utáni fogadás igazi sztárparádét hozott. A politikai elitből viszont mindössze ketten jelentek meg. A kormányt — természetesen nem hivatalosan — Lányi Zsolt képviselte, míg a másik térfélről Schmuck Andor üdvözölte a győztest. A sportolók közül Béres Alexandra, Damyi Tamás, Gyulay Zsolt, Fábián László, az ifjabb Albert Flórián, Wukovits László tette tiszteletét. Fel a kezekkel, na meg a világbajnoki övvel! Dramane papucsban A két bokszoló közül elsőként a Burkina Fasó-i fiú ért a szállóba, a fogadás színhelyére. Strandpapucsban, zöld joggingban lépett be, s az egybegyűltek hatalmas ovációban részesítették. A meghatott öklöző nem is leplezte meglepetését, s a következőket mondta: „Ez volt életem első veresége, és sohasem gondoltam volna, hogy ilyep esetben ‘s ünnepelhetnek versenyzőt. Mellesleg Kokó egyértelműen jobb volt nálam, megérdemelte a győzelmet, s úgy érzem: jó kezekbe került a kisvilágbajnoki cím. Mivel a szállodában egy emeleten laktunk Kokóval, egy hét alatt volt lehetőségem megismerni őt. Mondhatom: magánemberként is különleges fickó.” Dramane nem volt túlöltözött a fogadáson
