Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-20 / 116. szám

1999. május 20., csütörtök VILAGTUKOR Bili Clinton pártolná, Gerhard Schröder ellenzi a szárazföldi bevetést A Vajdaság példája követendő A Vajdaság joggal büszke kulturális többszínűségére és a kü­lönböző etnikumok közötti harmonikus viszonyra. Koszovó­ban is a toleranciának ezt a példáját kell alkalmazni - jelen­tette ki Sergio Viera de Mello, az ENSZ-fŐtitkár humanitá­rius ügyekkel megbízott helyettese. Bosko Peroseviccsel, a vajda­sági végrehajtó tanács elnöké­vel folytatott megbeszélésein az ENSZ-főtitkár helyettese hangsúlyozta, hogy az ENSZ több humanitárius szervezeté­nek képviselőiből álló küldött­ség jugoszláviai látogatásának célja a NATO-csapások pol­gári lakosságot ért következ­ményeinek felmérése és a se­gítségnyújtás konkrét formái­nak kidolgozása. Perosevics szerint a Vajda­ságban a NATO-csapások so­rán ötven vállalatot romboltak le, s ezáltal húszezer ember vált közvetlenül munkanélkü­livé. Az újvidéki és pancsovai olajfinomítón, valamint szá­mos más gazdasági létesítmé­nyen túl a NATO légitámadá­sai során megsérült 26 általá­nos és 12 főiskola, két kollé­gium, két múzeum, három kö­zépkori kolostor, valamint egy műemlék. Koszovói szerb források szerint legalább négy polgári személy életét vesztette és ti­zenöt megsebesült, amikor a NATO szerdán légitámadást hajtott végre a tartományban fekvő Gnjilane városa ellen. Miközben Bili Clinton ame­rikai elnök szerint a NATO- nak nem kellene kizárnia a szárazföldi erők alkalmazásá­nak lehetőségét a koszovói konfliktusban, Gerhard Schröder szerdán Brüsszelben megismételte, hogy ellenzi NATO-csapatok szárazföldi bevetését Koszovóban. A né­met kancellár úgy véli, hogy az észak-atlanti szövetség je­lenlegi stratégiája kezdi érez­tetni kedvező hatását. Jó eredménnyel zárult a Helsinkiben tartott háromol­dalú orosz-finn-amerikai tár­gyalássorozat - jelentette be szerdán Marti Ahtisaari finn elnök. A konkrét eredmények­ről azonban nem közöltek részleteket a megbeszéléseken részt vett politikusok. Lebombázott olajraktár Belgrád központjában FOTÓ; FEB/REUTEB8 Lobbizás nagykövetügyben? Vizsgálat egy el nem küldött Fidesz-levél miatt Szájer József Fldesz-frakcióvezető tudomása szerint nem küldték el a budapesti amerikai nagykövet személyére vo­natkozó levelet - tartalmazza a képviselőcsoport sajtóirodá­jának szerdán közzétett közleménye. A dokumentum beszámol ar­ról, hogy Szájer József, a Fidesz képviselőcsoportjának vezetője - aki jelenleg bizott­sági ülésen vidéken tartózko­dik - vizsgálatot indított az amerikai külügyi bizottság elnökének címzett levél ügyében. Az előzményekhez tartozik, hogy harmincnégy fideszes képviselő - köztük három ál­lamtitkár: Selmeczi Gabriella, Gyuricza Béla és Balsay Ist­ván - levélben javasolta Jesse Helms és Joseph R. Bidden szenátornak, hogy lehetőség szerint Steven M. Jonest, az amerikai kereskedelmi kamara magyar tagozatának tagját ne­vezzék ki az Egyesült Álla­mok következő budapesti nagykövetének. Nyilatkozatában Szájer hangsúlyozta, hogy sem a Fi- desz-frakció, sem annak mun­kacsoportjai ezzel a témával nem foglalkoztak, ilyen állás- foglalás nem született, ezért a levél nem tekinthető a frakció hivatalos dokumentumának. „A Külügyminisztérium az újságból értesült a levélről” - közölte a külügyi szóvivő. Horváth Gábor elmondta: az amerikai gyakorlatban nem szokatlan az úgynevezett re- kommendáló levél, amelyben egy-egy posztra ajánlanak va­lakit. „Más kérdés, hogy cél­szerű volt-e egy ilyen levél nyilvánosságra kerülése” - tette hozzá. A magyar kormány és a Külügyminisztérium messze­menően elégedett az Egyesült Államok jelenlegi budapesti nagykövetének, Peter F. Tu­fának a tevékenységével, aki komoly szerepet játszott Ma­gyarország NÁTO-tagságának elősegítésében, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében. M^jus 21-től kapható az ügyes KÓPÉ POÉNOS REJTVÉNYLAP 3. SZÁMA Csak 45 Ft! MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK PÉNTEKEN 17 rejtvényt, 14 poént és dupla nyereményt kínál az ügyes KÓPÉ Egy nap Lvovban, egy délután Mezőváron (3.) Elnöki szinten igen — és „odalent”? Az ember nem Is hinné, mi minden belefér két napba. Göncz Árpád köztársasági elnök elmúlt péntek—szombati ukrajnai látogatása egyszerre szolgálta az európai (koszovói) béke miha­marabbi megteremtését a közép-európai államelnöki találkozó apropóján, és nem kevésbé az emberi megértésből fakadó Jobb- kéznyújtást ungvári földön, ahol az is kiderült, mit jelentene Mezővár árvízkárosultjainak 35 millió forint segítség! Az még csak érthető, hogy mi­ért „Lviv" olvasható az ötven- kétmillió lakosú, 1991. augusz­tus 21-én függetlenné vált Uk­rajna második legnagyobb vá­rosának repülőterén, az azon­ban már nem annyira magától értetődő, hogy miért használják a kárpátaljai magyarok is in­kább a német Lemberg elneve­zést. A magyarázathoz talán ve­gyük elő a szigorú történelmi tényt: a második világháború­ban az ukránok nagy része együttműködött a németekkel és részt vett a szovjetek elleni harcokban. Mindenesetre a Lemberg magyarosabb és könnyebben is ejthető... Nemcsak ukrán mondás, ha befoltozzák az utakat, akkor nagy ember érkezik. A fáma olykor csorbát szenved, még a belvárosban is jócskán akad erősen zötyögős utca. Ez persze annyira mégsem meglepő, hi­szen az országban szemmel lát­hatóan nagy a szegénység. Mo­dern üzleteket, nyugati arcú bevásárlócentrumokat nagyító­val sem igen lehet felfedezni. Mégis olykor mindent elfeled­tet, hogy az ember lépten-nyo- mon érzékelheti az emberséget, segítőkészséget. Ha kell, a leg- kopottabb üzletecskében is há­romszor becsomagolják még a negyedhrivnyás holmit is. Egy valamiben nincs pardon! Amikor a rend megtartásáról van szó. Azt előre sejteni lehe­tett, ahol kilenc államfő találko­zik, bőven lesz rendőr is, A ta­nácskozásnak helyet adó tudo­mány és technika háza sok száz méterről megközelíthetetlen volt az átlagember számára. Ám, ahogy lenni szokott, oly­kor mégis mosolyt fakasztó a szorgoskodás. Mint például az operaházi díszelőadás előtt. Hirtelenjében hármas-négyes sorok tolonganak a hepehupás járdán a „nagy eseményre" vár­va. Velük szemben rendőrkor­don az óriási téren. Kezünkben a kék meghívó, nem sietünk, még egy óra van a kezdésig. Majd „átkelünk" az operaház közelében. Gondoljuk mi... Nem és nem. „Nyet!” — szól a vitára nem nagyon ingerlő dör­gedelem. Nem szaporítom a szót, az épület túloldalán ugyanezen kék ruhás rendőrök viszont egy szót sem szólnak hozzánk... máris Bach és Verdi muzsikája cseng a fülünkben. Igen ám, de néhányunk infor­mációs csomagjából kifelejtet­ték a meghívót. Sebaj, láthatják, hogy együtt vagyunk, „amolyan” igazolványunk van, bizonyára hisznek nekünk az igazi bejáratnál is. Merő téve­dés. Zuhogni kezd az eső, jobb lenne itt hagyni az egészet. Kü­lönben is, lehet, hogy nem lesz itt semmi... Ez nem vicc. Mit is mondott az imént két ember a szemben lévő tömegben a „Mire várnak” -ra? Az egyik vállat vont és rövid töprengés után rávágta: „Mit tudom én!". A másik öntudatosabb volt: ,Jön valaki," Azért csak megérkeznek az államfők, Leonyid Kucsma ki­int a népének, elég nagy taps köszönti. De mi lesz velünk? Végül Faragó András, Göncz Árpád szóvivője valahogy elin­tézi, hogy mégis bejussunk, de megszívlelendő tanácsa: jobb gyorsan elvegyülni a vendég­seregben, mert egy másik biz­tonsági csoportot már lehet, hogy az isten sem győz meg. Minden a percre kimódolt protokoll szerint történik, átlé­nyegül a díszelőadás közönsé­ge. Műsoron a legjelesebb uk­rán szerzők művei, meg pesze, mint jeleztem, Bach, Verdi, Httndel. A nagyzenekar mögött méltóságteljesen elindul fölfelé az óriás függöny,,. Szegény vibrafonos egy lépéssel hátrább ült, mint kellett volna. A füg­göny vége a székláb alá szorul, a széles rojt recsegve, ropogva, menthetetlenül kezdi önállósí­tani magát, lassan a fele lesza­kad... Emberünk is észbe kap, arrébb pattan székestől. Min­denki fellélcgzik. A viharvert csatazászlóhoz hasonlító csillogó-villogó függöny nem a díszletek netovábbja, de fő, hogy mégis elmarad a kedves botrány. Azért nem szeretnék a díszletesek bőrében lenni. Másnap délután, már Ungvá- ron. Újfent kiderül, kicsi a világ, de még mennyire. Alig lendü­lünk neki az itt-ott betyárul dö­cögős úton Mezővámak, már tudom: a mellettem ülő Ivan Mihaj- lovics Vaskeba sokáig dolgo­zott hazánk­ban, közelebb­ről a Szovjet Kultúra Házá­ban. Először is őszintén üd­vözli a szeg­halmi Varga Istvánt. Máig büszke rá, hogy hosszabb budapesti ki­küldetése so­rán a XII. kerü­let díszpolgá­rává válasz­tották, és ami­kor tavaly a köztársasági elnöki hivatal vezetőjének, Szunyogh Ká- rolynak a segít­ségét kérte egy kórházi ápo­láshoz, a címzetes államtitkár szinte azonnal intézkedett. Iván­tól tudom, hogy a 13 járást számláló, 1,2 millió lakosú Kár­pátalján a megyében nem keve­sebb, mint 200 sajtóorgánumot tartanak nyilván, igaz a három legnagyobb lap, az Igaz Szó, a Kárpátaljai Hírek és az Ezüstföld is csak kétszer jelenik meg hetente. A többi még rit­kábban, vagy éppen szünetel. Érdekes megoldás viszont, hogy több ukrán újság magyar fordí­tásban lát napvilágot — és vi­szont. A beregszászi járás nyolcvanöt százaléka magyar ajkú, hivatalosan 120 ezren van­nak, de a valóságban sokkal többre saccolják, Talán majd a 2000 utánra halasztott népszám­lálás kideríti a pontos számot. Óriási a munkanélküliség, és legtöbb helyen 5-6 hónapja nem kaptak fizetést az emberek. Az „akkor miből van pénzük, miből élnek?" — kérdésre csak szét­tárt karok a válasz, hozzáilleszt­ve: „Semmiből." Elképzelhető, az idősebbeknek mire elég a 60 hrivnya (magyar pénzben 3600 forint) nyugdíj? Ugyanígy van ez persze a jóval messzebbi Donyeck környékén is, ahol „a bezárt szenes bányákra is in­kább költenek, mert majdan esetleg újraindítani" — még többe kerül. A befejező részben az elnöki látogatás néhány érdekes moz­zanatát jeleztem, de valami még nem hagy nyugodni. „Nagyon jóindulatú eszmecsere volt” — idézte fel Göncz Árpád az uk­rán elnökkel folytatott beszél­getését. Amelyen felvetődött egy kárpátaljai magyar tankerü­let kialakításának gondolata is, konkrétabban, hogy a magyar nyelvű érettségi is legyen elég a felsőbb iskolákon, illetve ma­gyarul is lehessen felvételizni. A részleteket pedig „odalent” kell megoldani. Azóta kiderült, „odalent” másképpen értelme­zik a dolgokat, s gyakorlatilag szó sincs megnyugató megol­dásról. Ahogy Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, a kijevi parlament egyetlen ma­gyar képviselője azóta nyilat­kozta, sajnos ismét a klasszikus egymásra mutogatás érvénye­sül. Egy-egy kényes, a nemzeti kisebbségi jogokat érintő kérés esetén a helybeli illetékes a tör­vényre vagy a kijevi vezetésre hivatkozik, az utóbbi pedig a helyiekre mutogat. Az ukrán parlament leszavazta a kötelező középiskolai oktatásról szóló törvényhez benyújtott módosító indítványait, amelyek alapvető­en az oktatási nyelv kiszélesíté­sét, a kisebbségi nyelvek haté­konyabb érvényesítését tartal­mazták. A KMKSZ célja nem csupán az, hogy az idén, azután pedig — ahogy eddig is — min­den évben újra és újra kiharcol­ja a magyar nyelvű felsőoktatá­si felvételi lehetőségét, hanem hogy ez a kérdés egyszer s min­denkorra megnyugtatóan rende­ződjön. Hát így állunk. Félő, a hatal­mas ország adminisztrációjának útvesztőjében megint csak nem lesz jótékony változás a magyar kisebbségi oktatás ügyeiben. Sovány vigasz, hogy az ottani pedagógusok és a sajtó mindezt legalább „kibeszélte” magából. Közeledünk Pest felé. Göncz Árpád visszaigazítja az óráját és előkészít egy ajándékot, amellyel több mint biztos, a fe­leségének kedveskedik majd. Amilyen csendben indultunk, épp olyan felhajtás nélkül érke­zünk vissza. Már következhet a júniusi, újabb két látogatás köz­vetlen megszervezése. Előbb Clinton amerikai elnök vendége lesz Göncz Árpád, majd a hó­nap második felében II. Erzsé­bet angol királynő várja a ma­gyar államfőt. (Vége) Fábián István A protokollnak tökéletesnek illik lennie a ma­gasszintű találkozókon a szerző felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents