Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-20 / 116. szám
1999. május 20., csütörtök VILAGTUKOR Bili Clinton pártolná, Gerhard Schröder ellenzi a szárazföldi bevetést A Vajdaság példája követendő A Vajdaság joggal büszke kulturális többszínűségére és a különböző etnikumok közötti harmonikus viszonyra. Koszovóban is a toleranciának ezt a példáját kell alkalmazni - jelentette ki Sergio Viera de Mello, az ENSZ-fŐtitkár humanitárius ügyekkel megbízott helyettese. Bosko Peroseviccsel, a vajdasági végrehajtó tanács elnökével folytatott megbeszélésein az ENSZ-főtitkár helyettese hangsúlyozta, hogy az ENSZ több humanitárius szervezetének képviselőiből álló küldöttség jugoszláviai látogatásának célja a NATO-csapások polgári lakosságot ért következményeinek felmérése és a segítségnyújtás konkrét formáinak kidolgozása. Perosevics szerint a Vajdaságban a NATO-csapások során ötven vállalatot romboltak le, s ezáltal húszezer ember vált közvetlenül munkanélkülivé. Az újvidéki és pancsovai olajfinomítón, valamint számos más gazdasági létesítményen túl a NATO légitámadásai során megsérült 26 általános és 12 főiskola, két kollégium, két múzeum, három középkori kolostor, valamint egy műemlék. Koszovói szerb források szerint legalább négy polgári személy életét vesztette és tizenöt megsebesült, amikor a NATO szerdán légitámadást hajtott végre a tartományban fekvő Gnjilane városa ellen. Miközben Bili Clinton amerikai elnök szerint a NATO- nak nem kellene kizárnia a szárazföldi erők alkalmazásának lehetőségét a koszovói konfliktusban, Gerhard Schröder szerdán Brüsszelben megismételte, hogy ellenzi NATO-csapatok szárazföldi bevetését Koszovóban. A német kancellár úgy véli, hogy az észak-atlanti szövetség jelenlegi stratégiája kezdi éreztetni kedvező hatását. Jó eredménnyel zárult a Helsinkiben tartott háromoldalú orosz-finn-amerikai tárgyalássorozat - jelentette be szerdán Marti Ahtisaari finn elnök. A konkrét eredményekről azonban nem közöltek részleteket a megbeszéléseken részt vett politikusok. Lebombázott olajraktár Belgrád központjában FOTÓ; FEB/REUTEB8 Lobbizás nagykövetügyben? Vizsgálat egy el nem küldött Fidesz-levél miatt Szájer József Fldesz-frakcióvezető tudomása szerint nem küldték el a budapesti amerikai nagykövet személyére vonatkozó levelet - tartalmazza a képviselőcsoport sajtóirodájának szerdán közzétett közleménye. A dokumentum beszámol arról, hogy Szájer József, a Fidesz képviselőcsoportjának vezetője - aki jelenleg bizottsági ülésen vidéken tartózkodik - vizsgálatot indított az amerikai külügyi bizottság elnökének címzett levél ügyében. Az előzményekhez tartozik, hogy harmincnégy fideszes képviselő - köztük három államtitkár: Selmeczi Gabriella, Gyuricza Béla és Balsay István - levélben javasolta Jesse Helms és Joseph R. Bidden szenátornak, hogy lehetőség szerint Steven M. Jonest, az amerikai kereskedelmi kamara magyar tagozatának tagját nevezzék ki az Egyesült Államok következő budapesti nagykövetének. Nyilatkozatában Szájer hangsúlyozta, hogy sem a Fi- desz-frakció, sem annak munkacsoportjai ezzel a témával nem foglalkoztak, ilyen állás- foglalás nem született, ezért a levél nem tekinthető a frakció hivatalos dokumentumának. „A Külügyminisztérium az újságból értesült a levélről” - közölte a külügyi szóvivő. Horváth Gábor elmondta: az amerikai gyakorlatban nem szokatlan az úgynevezett re- kommendáló levél, amelyben egy-egy posztra ajánlanak valakit. „Más kérdés, hogy célszerű volt-e egy ilyen levél nyilvánosságra kerülése” - tette hozzá. A magyar kormány és a Külügyminisztérium messzemenően elégedett az Egyesült Államok jelenlegi budapesti nagykövetének, Peter F. Tufának a tevékenységével, aki komoly szerepet játszott Magyarország NÁTO-tagságának elősegítésében, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében. M^jus 21-től kapható az ügyes KÓPÉ POÉNOS REJTVÉNYLAP 3. SZÁMA Csak 45 Ft! MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK PÉNTEKEN 17 rejtvényt, 14 poént és dupla nyereményt kínál az ügyes KÓPÉ Egy nap Lvovban, egy délután Mezőváron (3.) Elnöki szinten igen — és „odalent”? Az ember nem Is hinné, mi minden belefér két napba. Göncz Árpád köztársasági elnök elmúlt péntek—szombati ukrajnai látogatása egyszerre szolgálta az európai (koszovói) béke mihamarabbi megteremtését a közép-európai államelnöki találkozó apropóján, és nem kevésbé az emberi megértésből fakadó Jobb- kéznyújtást ungvári földön, ahol az is kiderült, mit jelentene Mezővár árvízkárosultjainak 35 millió forint segítség! Az még csak érthető, hogy miért „Lviv" olvasható az ötven- kétmillió lakosú, 1991. augusztus 21-én függetlenné vált Ukrajna második legnagyobb városának repülőterén, az azonban már nem annyira magától értetődő, hogy miért használják a kárpátaljai magyarok is inkább a német Lemberg elnevezést. A magyarázathoz talán vegyük elő a szigorú történelmi tényt: a második világháborúban az ukránok nagy része együttműködött a németekkel és részt vett a szovjetek elleni harcokban. Mindenesetre a Lemberg magyarosabb és könnyebben is ejthető... Nemcsak ukrán mondás, ha befoltozzák az utakat, akkor nagy ember érkezik. A fáma olykor csorbát szenved, még a belvárosban is jócskán akad erősen zötyögős utca. Ez persze annyira mégsem meglepő, hiszen az országban szemmel láthatóan nagy a szegénység. Modern üzleteket, nyugati arcú bevásárlócentrumokat nagyítóval sem igen lehet felfedezni. Mégis olykor mindent elfeledtet, hogy az ember lépten-nyo- mon érzékelheti az emberséget, segítőkészséget. Ha kell, a leg- kopottabb üzletecskében is háromszor becsomagolják még a negyedhrivnyás holmit is. Egy valamiben nincs pardon! Amikor a rend megtartásáról van szó. Azt előre sejteni lehetett, ahol kilenc államfő találkozik, bőven lesz rendőr is, A tanácskozásnak helyet adó tudomány és technika háza sok száz méterről megközelíthetetlen volt az átlagember számára. Ám, ahogy lenni szokott, olykor mégis mosolyt fakasztó a szorgoskodás. Mint például az operaházi díszelőadás előtt. Hirtelenjében hármas-négyes sorok tolonganak a hepehupás járdán a „nagy eseményre" várva. Velük szemben rendőrkordon az óriási téren. Kezünkben a kék meghívó, nem sietünk, még egy óra van a kezdésig. Majd „átkelünk" az operaház közelében. Gondoljuk mi... Nem és nem. „Nyet!” — szól a vitára nem nagyon ingerlő dörgedelem. Nem szaporítom a szót, az épület túloldalán ugyanezen kék ruhás rendőrök viszont egy szót sem szólnak hozzánk... máris Bach és Verdi muzsikája cseng a fülünkben. Igen ám, de néhányunk információs csomagjából kifelejtették a meghívót. Sebaj, láthatják, hogy együtt vagyunk, „amolyan” igazolványunk van, bizonyára hisznek nekünk az igazi bejáratnál is. Merő tévedés. Zuhogni kezd az eső, jobb lenne itt hagyni az egészet. Különben is, lehet, hogy nem lesz itt semmi... Ez nem vicc. Mit is mondott az imént két ember a szemben lévő tömegben a „Mire várnak” -ra? Az egyik vállat vont és rövid töprengés után rávágta: „Mit tudom én!". A másik öntudatosabb volt: ,Jön valaki," Azért csak megérkeznek az államfők, Leonyid Kucsma kiint a népének, elég nagy taps köszönti. De mi lesz velünk? Végül Faragó András, Göncz Árpád szóvivője valahogy elintézi, hogy mégis bejussunk, de megszívlelendő tanácsa: jobb gyorsan elvegyülni a vendégseregben, mert egy másik biztonsági csoportot már lehet, hogy az isten sem győz meg. Minden a percre kimódolt protokoll szerint történik, átlényegül a díszelőadás közönsége. Műsoron a legjelesebb ukrán szerzők művei, meg pesze, mint jeleztem, Bach, Verdi, Httndel. A nagyzenekar mögött méltóságteljesen elindul fölfelé az óriás függöny,,. Szegény vibrafonos egy lépéssel hátrább ült, mint kellett volna. A függöny vége a székláb alá szorul, a széles rojt recsegve, ropogva, menthetetlenül kezdi önállósítani magát, lassan a fele leszakad... Emberünk is észbe kap, arrébb pattan székestől. Mindenki fellélcgzik. A viharvert csatazászlóhoz hasonlító csillogó-villogó függöny nem a díszletek netovábbja, de fő, hogy mégis elmarad a kedves botrány. Azért nem szeretnék a díszletesek bőrében lenni. Másnap délután, már Ungvá- ron. Újfent kiderül, kicsi a világ, de még mennyire. Alig lendülünk neki az itt-ott betyárul döcögős úton Mezővámak, már tudom: a mellettem ülő Ivan Mihaj- lovics Vaskeba sokáig dolgozott hazánkban, közelebbről a Szovjet Kultúra Házában. Először is őszintén üdvözli a szeghalmi Varga Istvánt. Máig büszke rá, hogy hosszabb budapesti kiküldetése során a XII. kerület díszpolgárává választották, és amikor tavaly a köztársasági elnöki hivatal vezetőjének, Szunyogh Ká- rolynak a segítségét kérte egy kórházi ápoláshoz, a címzetes államtitkár szinte azonnal intézkedett. Ivántól tudom, hogy a 13 járást számláló, 1,2 millió lakosú Kárpátalján a megyében nem kevesebb, mint 200 sajtóorgánumot tartanak nyilván, igaz a három legnagyobb lap, az Igaz Szó, a Kárpátaljai Hírek és az Ezüstföld is csak kétszer jelenik meg hetente. A többi még ritkábban, vagy éppen szünetel. Érdekes megoldás viszont, hogy több ukrán újság magyar fordításban lát napvilágot — és viszont. A beregszászi járás nyolcvanöt százaléka magyar ajkú, hivatalosan 120 ezren vannak, de a valóságban sokkal többre saccolják, Talán majd a 2000 utánra halasztott népszámlálás kideríti a pontos számot. Óriási a munkanélküliség, és legtöbb helyen 5-6 hónapja nem kaptak fizetést az emberek. Az „akkor miből van pénzük, miből élnek?" — kérdésre csak széttárt karok a válasz, hozzáillesztve: „Semmiből." Elképzelhető, az idősebbeknek mire elég a 60 hrivnya (magyar pénzben 3600 forint) nyugdíj? Ugyanígy van ez persze a jóval messzebbi Donyeck környékén is, ahol „a bezárt szenes bányákra is inkább költenek, mert majdan esetleg újraindítani" — még többe kerül. A befejező részben az elnöki látogatás néhány érdekes mozzanatát jeleztem, de valami még nem hagy nyugodni. „Nagyon jóindulatú eszmecsere volt” — idézte fel Göncz Árpád az ukrán elnökkel folytatott beszélgetését. Amelyen felvetődött egy kárpátaljai magyar tankerület kialakításának gondolata is, konkrétabban, hogy a magyar nyelvű érettségi is legyen elég a felsőbb iskolákon, illetve magyarul is lehessen felvételizni. A részleteket pedig „odalent” kell megoldani. Azóta kiderült, „odalent” másképpen értelmezik a dolgokat, s gyakorlatilag szó sincs megnyugató megoldásról. Ahogy Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, a kijevi parlament egyetlen magyar képviselője azóta nyilatkozta, sajnos ismét a klasszikus egymásra mutogatás érvényesül. Egy-egy kényes, a nemzeti kisebbségi jogokat érintő kérés esetén a helybeli illetékes a törvényre vagy a kijevi vezetésre hivatkozik, az utóbbi pedig a helyiekre mutogat. Az ukrán parlament leszavazta a kötelező középiskolai oktatásról szóló törvényhez benyújtott módosító indítványait, amelyek alapvetően az oktatási nyelv kiszélesítését, a kisebbségi nyelvek hatékonyabb érvényesítését tartalmazták. A KMKSZ célja nem csupán az, hogy az idén, azután pedig — ahogy eddig is — minden évben újra és újra kiharcolja a magyar nyelvű felsőoktatási felvételi lehetőségét, hanem hogy ez a kérdés egyszer s mindenkorra megnyugtatóan rendeződjön. Hát így állunk. Félő, a hatalmas ország adminisztrációjának útvesztőjében megint csak nem lesz jótékony változás a magyar kisebbségi oktatás ügyeiben. Sovány vigasz, hogy az ottani pedagógusok és a sajtó mindezt legalább „kibeszélte” magából. Közeledünk Pest felé. Göncz Árpád visszaigazítja az óráját és előkészít egy ajándékot, amellyel több mint biztos, a feleségének kedveskedik majd. Amilyen csendben indultunk, épp olyan felhajtás nélkül érkezünk vissza. Már következhet a júniusi, újabb két látogatás közvetlen megszervezése. Előbb Clinton amerikai elnök vendége lesz Göncz Árpád, majd a hónap második felében II. Erzsébet angol királynő várja a magyar államfőt. (Vége) Fábián István A protokollnak tökéletesnek illik lennie a magasszintű találkozókon a szerző felvétele
