Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-17 / 113. szám

1999. május 17., hétfő BORÁSZAT A borászatnak Békésben is lehet jövője A sarkadi bor titka: az árnyék A szólő az emberiség egyik legrégebben termesztett növé­nye. Ősi bölcsője a mai Törökország, Irán és Örményor­szág területe. Itáliában a görök gyarmatosítók honosítot­ták meg, s innét a római hódítókkal jutott el több európai országba, így hazánk dunántúli tájára is. Az ország egyik történelmi bor­vidékéről, Tokaj-Hegyaljáról származik az immár tizenkét esztendeje Szarvason élő Gyuriczáné Kalydi Ilona. A kertész-üzemmérnök alapvég­zettségű hölgy autodidakta mó­don sajátította el a borász szak­ma ismeretanyagát. Mint mond­ta, a borászok közül kevesen tartoznak a gyengébbik nem­hez, ám azok a nők, akik igazán rátermettek, kiválóan művelik ezt a szakmát. Minderről azon­ban a férfikollégáit is meg kel­lett győznie. Hogy sikerült, az akkor bizonyosodott be, amikor a férfi munkatársaktól, illetve a pincevezetőktől sorra kapta a borbírálatra szóló meghíváso­kat. Ilona Békésbe költözve kíván­csi volt rá, szűkebb lakóhelye milyen szőlészeti múlttal bír? — A krónikák tanúsága sze­rint Szarvason és környékén egészen az 1896-os filoxéravé- szig nagy szőlőtermő területek voltak. A külterületek elnevezé­se is erre utal: Ezüstszőlő, Ér­parti szőlő, Öregszőlő. A bor­versenyek bírálójaként elmond­hatom, nagyon jó borokat hoz­nak az emberek. A szarvasi asszonyok különösen jó meggy­bort készítenek. Szerinten a bo­rászatnak újra lehetne jövője ezen a vidéken. Ha a vállalkozó igazán minőségi bort termel, megtérül a befektetés. Ezt az új bortörvény már lehetővé teszi — mondotta Gyuriczáné Kalydi Ilona, aki főállásban egy bizto­sítótársaságnál dolgozik. El­A sarkadi területi borversenyről Ungor Gábor több dijat is hazavihetett fotó: fazekas László árulta, a borok közül a testes, tüzes tokaji száraz szamorodni a kedvence. Azt, hogy Békés megyében nagy becsülete van a borászat­nak, az immár hagyományos házi borversenyek is bizonyít­ják. A közelmúltban a gyoma- endrődi rendezvényen jártunk. Itt találkoztunk Józsa Mi­hállyal. A nyugdíjas vasutas harminc esztendeje szerelmese- dett bele a szőlészetbe. A Pocoskertbe Bánáti rizlinget, Pozsonyi fehéret és Kékfran­kost ültetett. A tudnivalót szak­könyvekből és kertészkedő is­merősöktől gyűjtötte össze. Harminckilenc esztendős volt, amikor először kínálhatta a sa­ját borával a vendégeit. — Iható bor volt, de verse­nyen még bajosan indulhattam volna — jegyzi meg mosolyog­va. — Később azonban, ahogy több tapasztalatot szereztem, úgy lett egyre jobb a borom, a szőlő is egyre több termést adott, a hetvenes évektől már eladásra is jutott. Valamelyik szakkönyvben azt olvastam, a szőlő a hajlott hátú embert sze­reti, azt, aki tavasztól a szüret végéig a sorok közt görnyed. Metszi, kapálja, kötözi, perme­tezi. Ezért a sok munkáért hálás a növény. Szőlőt termeszteni nem csak fáradságos munka, de kockáza­tos is. Volt olyan esztendő, ami­kor a fagy az egész termést el­vitte. Józsa Mihály akkor tizen­öt mázsa helyett két bicikliko­sár szőlőt szüretelt. O maga a Kékfrankos borára a legbüsz­kébb. Bár a jóféle italt nem veti meg, módjával nyúl a pohárhoz. A borász nem ihat mértéktele­nül, mert még beleesik a hordó­ba. A pince hiánya a legfőbb hátrány A közelmúltban Sarkadon meg­rendezett területi borversenyen a helybéli Ungor Gábor vörös­borával első díjat nyert, fehér­boraival második, illetve har­madik helyezést szerzett. Térsé­günk a borászat számára nem a legmegfelelőbb adottságokkal rendelkezik. Ungor Gábort ar­ról kérdeztük: miért fogott bele mégis a szőlészetbe? — Amikor nyugdíjba men­tem, vettem egy négyszáz négy­szögöles telket, szőlő volt ben­ne. Ekkor kezdtem hobbiszin­ten az oltogatást, nemesítést. Százötven méter hosszúságú lu­gast alakítottam ki, kertemben nyolcfajta szőlőt nevelgettem. Tudja, mi a jó szőlő titka? Az árnyék. — Eddig úgy hittem, az érle­lő napfény. — Nem akármilyen árnyékra gondolok: a gazda árnyékát kedveli a szőlő. Muszáj állan­dóan mellette lenni. Permetez­ni, metszeni, kötözgetni, szüre­telni kell folyamatosan. — Vidékünkön mi jelenti a legnagyobb hátrányt a borá­szatban? — Nem a szőlővel van baj, az biztos! Előfordult már, hogy telkemen egy tőkén tizenkét vö­dör szőlő termett, de hallottam már olyanról is, hogy — szintén Sarkadon — egyetlen tőke sző­lő száz liter bort hozott a gazdá­nak. A legfőbb gond az, hogy itt nincs megfelelő pince. A bor­nak pedig a kiforráshoz állandó hőmérsékletre van szüksége. Sokan nyárikonyhában és más, alkalmatlan helyen tárolják az értékes nedűt. Nem lenne sza­bad krumplival, gyümölccsel egy térben tartani a bort, mert az átveszi mindennek a szagát, és így romlik a minősége. Állí­tom, hogy ha a Sarkadon ké­szült italokat például egy tokaji pincében tárolnánk, egész más ízt kapnánk. — Eladásra is termel? — Egy évben ötszáz liter bort készítek, ismerősök, bará­tok és családtagok számára. Hetvenöt éves vagyok, terhessé vált számomra a sok szőlőtőke gondozása, ezért az idén túlad­tam a telken. De azért az ottho­ni kertemben maradt annyi sző­lő, amennyi nekem elég. — Csak előállítja vagy issza is saját borát? — A bor az orvosságom, más gyógyszert ezen kívül magam­hoz nem veszek. Na persze, nem részegségig iszom, de na­ponta öt-hat deci legördül a tor­komon. Ötven éve használom ezt a gyógymódot, nálam be­vált. Csath Róza— Yáradi Krisztina íme egy női borszakértő Szarvasról, Gyuriczáné Kalydi Ilona FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Szörfözés a múltban és a jövőben Tízéves a gyulai székhelyű Prakticomp Számítástechnikai Kft. Tíz év: maga az örökkévalóság a számítástechnikában, az in­formatikában. A gyulai székhelyű, ám a megye „fővárosában” és sok más Békés megyei településen is „hídfőállással” rendel­kező Prakticomp Számítástechnikai Kft. június elsején ünnep­li tizedik születésnapját. Számolja meg egy kezén, kedves olva­só, hány helyen látott akkori környezetében számítógépet?! És most? A kettő közti különbség kialakulásában „nyakig benne van” a Prakticomp is... Hack Istvánnal — „szüvös” ve­zetői tevékenységét egy pilla­natra félretéve — most a Prakticomp ügyvezető igazga­tójaként emlékezünk vissza a megtett útra. — Hogy kik hozták létre a káeftét? — emlékezik vissza Hack István, úgy is, mint az „alapító atyák” egyike. — Mondjuk úgy: ambiciózus fia­talemberek. Valamennyien Gyulán laktunk, de úgy gondol­tuk, hogy ablakot kell nyitnunk az egész megyére. Az első négy-öt év végére kialakult szakmai-üzleti filozófiánk, az ennek megfelelő imázsunk, s beköltözhettünk új székházunk­ba is. Szakmailag mindig igye­keztünk többet nyújtani mások­nál. Bár akkoriban természete­sen a gépeladás „vitte” a céget, a kezdetektől egyre szélesedően igyekeztünk szolgáltatásokat is kínálni. — A gyulai önkormányzattal együttműködve — országosan is figyelemreméltó frissesség­gel — már 1994-ben megala­pozták a megye első térinforma­tikai rendszerét. — Ami aztán forráshiány, s nem utolsósorban a hivatal vá­ratlan szemléletváltása miatt meg is rekedt a városban. Ellen­ben a megye más településein a gyulait jócskán leköröző térin­formatikai rendszereket alakít­hattunk ki. — A Békés megyében inter­netezők számára a Prakticomp az első számú ,,köldökzsinór”. — Pontosan 1996. január 19-én hoztuk a megyébe az el­ső bérelt vonalas internetkap­csolatot. Akkoriban vidéken csak néhány egyetemi központ rendelkezett ilyennel. Más me­gyék hónapokkal később indul­tak el ezen az úton. A Prakticomp mindig is magáénak érezte az úttörő tevékeny­séget. Az internetes rendszer kiépítése, a háttérszolgáltatások kifejlesztése kollé­gáim keze munkáját dicséri. A piac sze­replői ekkoriban már nagyon széles palettán helyezked­tek el: a garázsbol­toktól a komoly cé­gekig. Mi nem csak eladni akartunk, ha­nem kezelni is tud­tuk a felmerült igé­nyeket. A perspektí­vánkat is ebben ta­láltuk meg. Meg az­tán kihívásként je­lentkezett az inter­netes verseny is. — Ami ugye kom­munikációs verseny valójában. Erre éreztek rá, amikor kiépítették a megyei há­lózatukat? — S a hálózatra a szolgálta­tási rendszert. Mindkettő nagy szakértelmet igényel — ez sze­rencsére adott a cégnél. S per­sze ez számított a rögösebb út­nak, ráadásul hatalmas cégek­kel kellett versenyre kelnünk. A feladataink bővülésével egy­re több új kollégánk lett, hozták magukkal speciális felkészült­ségüket. Még 1996-ban meg kellett nyitnunk békéscsabai ügyfélforgalmi irodánkat. Re­ferenciamunkáinkkal a megye­beli más települések lokálpatri­otizmusból eredő óvatosságát is sikerült bizalmi tőkévé alakíta­ni. A városokat összekötő háló­zatot 1998. augusztusára kiépí­tettük. A gazdaság, a közigaz­gatás szereplői megértették, hogy amit mi biztosítani tudunk számukra, az az elektronikus kommunikáció. Kétségtelen, ez üzleti alapon működik jól. — Tíz év után miként össze­gezhető a Prakticomp által megtett út? — Pillanatnyi előnyökért egyetlen percre sem adtuk el a jövőnket. S ha már a jövőről beszélünk: június elsején, ami­kor fennállásunk tizedik évfor­dulóját ünnepeljük, ezt olyan előadók közreműködésével tesszük, akik irányt tudnak mu­tatni: mi várható az elkövetke­ző években. Van mire építkez­nünk, hiszen rendszereink, szolgáltatásaink megbízhatóan működnek. Hadd tegyem hoz­zá: ezt mi természetesnek tart­juk. Miként azt is, hogy a mi­nőségnek megfelelő ára van. Nem akarunk senkit butítani, világosan megmondjuk min­dig: a garantált, jobb minőség nyilvánvalóan többe kerül va­lamivel. — Vágjunk egy kicsit a törté­nések elébe: születésnapján ál­lítólag cégcsoporttá alakul a Prakticomp. — Fejlődésünk olyan szaka­szába érkeztünk, amikor szük­ségszerűen szétválik jelszol­gáltatási és tartalmi szolgálta­tási tevékenységünk. Szerve­zetileg ezt úgy oldjuk meg, hogy a Prakticomp Kft. — alaptevékenységünket tovább gyakorolva — létrehoz két újabb káeftét. Ezek nyitottak lesznek, de a többségi tulaj­dont megtartjuk bennük, ne­vükben természetesen ott áll majd a Prakticomp neve. Az összes tevékenység hátterét a Prakticomp Számítástechnikai Kft. adja, míg a Prakticomp Internet Kft. és a Prakticomp Web Design Kft. az adott terü­letre szakosodik. Igen nagy cé­gekkel kell versenyeznünk, ezért vált indokolttá a szerve­zeti átalakulás. — Székhelyvárosuk nem, önök viszont beléptek az Intelli­gens Települések Országos Szövetségébe. Megint előrébb járnak egy lépéssel? — Alapító tagjai vagyunk a nemzetközileg bevett szervező­désnek. Bár Gyula városa nem tagja a szövetségnek, mi termé­szetesen hirdetjük ország-világ előtt. Szeretnénk, ha a megye települései, az itt élő emberek a fejlődés érdekében eredménye­sen élhetnének napjaink kom­munikációs lehetőségeivel. E téren hamarosan egy meglepe­téssel is szolgálhatunk. Amiről Hack István már cégcsoport­ként említi a Prakticomp Kft.-t pedig máris szólhatok: árusítá­sunk során ingyenesen egy-egy oktatóprogramot adunk min­denkinek. — Amikor ez a beszélgetés megjelenik, éppen a távközlés világnapját ünnepeljük. S önök — mint látható — ,,testestől- lelkestől" elkötelezettjei a té­mának. — Talán a közeljövőről mondanék valamit. A világ az Internet Protokoll alapú kom­munikáció felé halad: ennek a fajlagos költségei jóval alacso­nyabbak, mint a hagyományos távközlésé. A helyi szolgálta­tókat ez kevésbé érinti, ám a gerinc- és intemetszolgáltatók számára máris adott a lecke: meg kell oldanunk az inter­netes telefonálást. Általános­ságban pedig elmondható, hogy a jövő század, évezred kulcskérdése az elektronikus kommunikáció lesz. Ma még aligha mondható meg, hogy mi, milyen módon, milyen for­mában működik majd, de az sejthető: kommunikációs for­radalom következik be, még­hozzá globálisan. PR Tráher Éva ügyfélszolgálati munkatárs az érdeklődőknek bemutatja a Prakticomp legújabb slágerét, a DATA PACK díjcsomagját

Next

/
Thumbnails
Contents