Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-15-16 / 112. szám
1999. május 15-16., szombat-vasárnap INTERJÚ Bírónak lenni egyre nehezebb „Időnként azt sem tudjuk, mit akar a jogalkotó” — mondja Mártonná dr. Hars Márta, a megyei bíróság elnöke Az évezred utolsó tíz éve gyökeres változásokat hozott társadalmunk szinte valamennyi színterén. Az átalakulás során kétségtelenül nagyobb figyelem kísérte a bíróságok munkáját, miközben maga a szervezet is történelmi időket élt meg. A Békés Megyei Bíróság élére 1997 márciusában nevezték ki elnöknek ötéves időtartamra Mártonná dr. Hárs Mártát. Megbízatása félidejéhez közeledve számvetésre kértük az elnököt, mely azért is fontos egyebek mellett, mert az általa irányított szervezet az igazságszolgáltatás reformjának végrehajtójaként dolgozik. —Az elmúlt csaknem két és fél év tükrében Ön hogyan értékeli az igazságszolgáltatás reformját? — Vitathatatlan, hogy az igazságügyi reformra szükség volt. A tavalyi összbírói értekezleten történelminek is neveztem a pillanatot az igazságszolgáltatás életében. Az biztos, hogy az igazságügyi önkormányzat, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács létrejötte nagyon nagy eredmény. Óriási előrelépés, hogy megszületett egy törvény- csomag, amely más szakmáktól elkülönülten tartalmazza a bírákra, igazságügyi alkalmazottakra vonatkozó törvényeket. Erősíti a bíróság függetlenségét, garanciákat tartalmaz, s nem utolsósorban valamiféle elismertést fejez ki a törvényhozó részéről. Öt táblabíróság kell A bírák jogállási, javadalmazási törvénye azért is nagy dolog, mert együtt találhatók meg benne a jogok és kötelezettségek, garanciák, magatartási szabályok. Ugyancsak fontosak a szakma és az állampolgár számára is a Legfelsőbb Bíróság által hozható jogegységi döntések. Lényeges — bár még csak a hátrányait érezzük —, hogy a bíróvá válás folyamata nehezebbé vált. Lényegében az egyetemi diploma megszerzése után csaknem öt évvel lehet bíró a pályára jelentkező fiatal jogász. Ebben az előnyt kell nézni, azt, hogy képzettebb, gyakorlottabb szakember kerül a bírói pulpitusra. A reform része az eljárásjogi szabályozás és az ítélőtáblák kérdése is. Ez utóbbin nem lehet sokat vitatkozni, hiszen az Alkotmány megadja létjogosultságát, kérdés csak az lehet, mikor, hol és hány táblát állítanak fel. Álláspontom szerint öt táblabíróság kell. — Két évvel ezelőtti beiktatásakor Ön azt hirdette meg, hogy jobban, gyorsabban és korszerűbben kell dolgozniuk a bíráknak, ügyintézőknek. — Két körülményt kell e témában említeni. Egyrészt a technikai feltételeket, melyek nemcsak a számítógépet, az írógépet és a magnetofont jelentik, hanem az irodabútort, és sok minden mást, ami kiszolgálja a bírót. Ezek a feltételek a költségvetési kerettől függően csak részben teljesülhettek. A munkaszervezés, a korszerű munkamódszerek terén sok mindent tettünk. Folyamatosan figyelemmel kísérjük például a dolgozók leterheltségét. Ahol besegíteni kell, ott túlmunkával, helyettesítéssel vagy kirendeléssel oldjuk meg a feladatot. A bírák között is igyekszünk megvalósítani az arányos munkateher-elosztást. Kirendelés útján most is segítjük az orosházi, a békéscsabai és a békési bíróság ügyhátralékának feldolgozását. Próbáltunk házi statisztikai módszereket kidolgozni, amelyek segítik az eljárás folyamatának áttekintését. A büntetőügyszakban például vezetjük az ügyekben a vádlottak és a bűn- cselekmények számát. Ez áttekinthetővé teszi az ügyeket, tükrözi, milyen súlyúak, nehézségi fokúak, így a bírói munka mérésére is alkalmas eszköz. Január 1-jétől várhatóan beindul a számítógépes lajstromozás, melytől reméljük, hogy többféle adatszolgáltatást képes nyújtani. Az eredményeinket jelzi, hogy a büntetőügyekben a vádemelés és az ítélet meghozatala között rövidült az idő, amelyet észlel a szakma — ügyészség, rendőrség —, és kedvező változás az ügyfelek számára is. A cégbíróságon felhalmozódott hátralék ledolgozása kemény erőfeszítésünkbe került. Először is pénzbe, de legfőképpen az ott dolgozó bírák és tisztviselők munkaerejébe. Jelenleg naprakész a felszámolási ügyszak is. — Történt-e előrelépés az eljárások elhúzódásának kiküszöbölése ügyében, vagy továbbra is össztársadalmi problémaként kezelendő? Nem Békés megye problémája — Ebből a szempontból két részre kell osztanunk a bíróságok problémáját: fővárosira és vidékire. Valójában ami össztársadalmi jelenségként kezelendő kérdés, az túlnyomó részben nem a vidék problémája. Még tovább szűkítve házunk tája felé: nem Békés megye problémája. Itt nem kell társadalmi jelenségként kezelni az ügyhátralékot, mert olyan mértékben nincs. Valóban volt problémánk a korábbi években, de 1997-től új lendületet kapott az időszerűség betartása. Említettük a cégügyeket, a fel- számolási ügyszakot, de szólni kell a büntetőügyszakról is. A büntetőügyszakos elnökhelyettes és a kollégiumvezető kemény munkával vezette azt a folyamatot, melynek során már 1997 végén jelentkezett az eredmény, 1998-ban pedig a számok tükrében határozottan megmutatkozott, hogy itt is jelentős előrelépés történt. A polgári szakban kiegyensúlyozott az ítélkezés, az ezres nagyságrendű közigazgatási ügyek mellett is. Kezeljük a hátralékot nemcsak szakmai módszerekkel, hanem igazgatási eszközökkel is, melyhez képest, ahol létszámot igényel az ügyérkezés mennyisége, oda bírói státuszt telepítünk, illetőleg kirendeléssel segítjük a feldolgozást. Ez történt például Szarvason a büntetőügyszakban, ahol az elmúlt évtől két bíró ítélkezik, egy további pedig Szarvason és Orosházán, tehát két szolgálati helyen dolgozik. Számokkal igazolva az elmondottakat: az egy éven túli ügyünk — a befejezettek tekintetében — polgári szakban 5 százalék, a gazdaságiban 9, a büntetőben 9 százalék. Ezek kezelhető számok. A három hónapon belül befejezett ügyek arányai is sokat- mondóak: polgári ügyszakban 57 százalék, gazdaságiban 44, büntetőügyszakban 65 százalék. —A Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. Solt Pál a tavalyi összbírói értekezleten kijelentette, az egész bírósági tevékenységnek átláthatónak, nyilvánosnak kell lennie. Van-e tennivalójuk a bíráknak? — Az átláthatóságot, a nyilvánosságot mi is meghirdettük. Úgy érzem, ki is léptünk a nyilvánosság elé, a korábbi „elefántcsonttorony” számunkra sem volt elfogadható. A nyilvánosság másik oldala viszont — nem Békés megyére jellemző, hanem országos tapasztalat —, hogy megjelent a bíró, a bíróság támadása, s ez soha nem látott méreteket öltött. A hibákat természetesen vállalni kell — elismerendő, hogy indult fegyelmi és büntető- eljárás bíró ellen —, ugyanakkor a támadások nagy része alaptalan. Látni kell azt is, bizonyos korlátok meghatározzák, hogy mivel és hogyan lépjünk a nyilvánosság elé. Az adatvédelmi törvénytől kezdve az eljárási szabályokon át jó néhány jogszabályra kell tekintettel lennünk. —A közelmúltban tárgyalta a megyei bíróság a Dudás-gyilkosság perújítási ügyét. A tanácsy.e,- zető bíró az eljárás kezdetén erkölcsi okra hivatkozva zárt tárgyalást rendelt el. Indokolás híján nyitott maradt az „erkölcsi ok" fogalma. További kérdés, a konkrét eset nem vetít-e előre egy jövendőbeli bírói gyakorlatot, mely a súlyosabb büntetőügyek tárgyalásáról kizárja a nyilvánosságot azzal, hogy a tanúvallomások megjelenése a sajtóban befolyásolja a később meghallgatandó résztvevőket? Óvták a bizonyítékokat — A bírónő azzal, hogy a konkrét ügyben, jogszabály megjelölésével, erkölcsi okokra hivatkozva nyilvánította zárttá a tárgyalást, eleget tett indokolási kötelezettségének. Nehéz megítélésű, és a szakmában is rendkívül ritkán előforduló perújítási eljárásról volt szó, melynek következtében a bíró számára az ügy érdemét érintő sok feladat háttérbe szorította azt a kérdést, hogy bővebben kitérjen a zárt tárgyalás elrendelésének megindokolására. A vádlottak, képviselőik és az eljárás további résztvevői, valamint a sajtó képviselői láthatóan egymástól elszeparálva mozoghattak, mely ugyancsak a bizonyítékok óvását szolgálta. Ezt is biztosítania kellett a bírónak. Általános következtetésre ez a döntés semmiképpen nem alkalmas, nem kell arra számítani, hogy a jövőben egymás után csukódnak be a tárgyalótermek ajtajai a nyilvánosság előtt. A tanulság a részünkről az lehet, hogy a jövőben részletesebben indokoljuk a zárt tárgyalás elrendelésének okait. A Dudás-ügyben az erkölcsi ok konkrét megnevezésével értelmét veszthette volna a nyilvánosság kizárása. Amennyiben például elhangzik az indokolásban, hogy a bizonyítékok védelme miatt zárják ki a nyilvánosságot, az eljárás szereplői számára előrevetítette volna: esetleg az ügyészi oldalon vagy máshol léteznek korábban nem ismert, ezután „bevethető” bizonyítékok — mint ahogyan voltak is —, melyek egyébként a szolgálati titok körébe tartoznak. — Az előrejelzések szerint jövőre hihetetlenül sok végzett jogászt bocsátanak ki az egyetemek. Ön milyen hatást vár ettől a helyzettől? — Az a véleményem, hogy jobban kellene tervezni a képzést az állami és a magánegyetemeken egyáránt. Úgy tapasztáljuk, hogy a végzett jogászok nem kifejezetten az igazságszolgáltatás felé mozdulnak, hanem nagyon sokan a pénzügyi, gazdasági életet, és nem a klasszikus jogászi pályát választják. Az ügyészségek és a bíróságok központilag meghatározott létszámkerettel működnek. Az ügyvédek vállalkozók, nincs létszámkötöttség, bár előbb-utóbb itt is telítődik a pálya. Jogtanácsosok alig működnek. A fiatalok számára szűkült a jogászi munkaerőpiac. Megemlíthető, hogy az Igazságügyi Minisztérium a jogharmonizációs feladatok miatt több tehetséges pályakezdőt foglalkoztat, de ez a lehetőség sem határtalan. A bíróságokon az abszolút létszámemeléssel magam sem értek egyet, hiszen a mintegy 2 ezer 400 bíró országosan elegendő a lakosság és az ügyek számához viszonyítva, így inkább a megyék közötti átcsoportosításra lenne szükség. Más a férfi gondolkodása — Népszerű ma a bírói hivatás? — Elnökségem alatt azt a módszert vezettük be, hogy a végzett egyetemisták februártól júniusig, tehát az államvizsgákig beadják a jelentkezésüket. Két éve 20, tavaly 15, jelenleg már 15 pályázónk van, de ez utóbbi szám még szaporodhat. Mindez alapján nem állapítható meg, hogy a bírói pálya népszerű-e, azt azonban mondhatjuk, hogy talán nem annyira, mint vártuk. Hozzátartozik, hogy tudják a fiatalok, nincs sok betöltetlen állás, így nem is jelentkeznek. Nagyon érdekes az idei listánk abból a szempontból, hogy nagykanizsai, kisvárdai, budapesti, zalaegerszegi pályázó is elküldte hozzánk a jelentkezését. A nagy kínálat arra jó, hogy a legjobbak közül választhatunk, azonban probléma adódik a kiválasztási rendszerben, mert igazodnunk kell, hogy -melyik bíróságon szükséges az utánpótlás, ami lényegében szűkíti a szabad választás lehetőségét. Tavaly például megmondtuk, hogy Batto- nyán és Szeghalmon kell fogalmazói állást betöltenünk. — Számít-e a kiválasztásnál a jelentkezők neme? Nincs-e olyan szándékuk, hogy a kissé elnőiesedett szakmában az egészséges arányokra törekedjenek? — Nincs ilyen törekvés, csak a képesség a döntő szempont a kiválasztásban. Ki nem mondot- tan — ha két egyforma tehetségű jelentkezőről van szó — időnként választjuk a férfi szakembert, mert kell a megfelelő arány az egészséges munkahelyi légkörhöz és ítélkezési szemlélethez. Egészen más a férfi gondolkodása, aki — ítélkezve a tanácsban — ugyanarról a tényről vagy jogkérdésről másféle nézőpontból nyilvánít véleményt. A döntés igazából úgy tud kialakulni, ha benne van a férfiúi álláspont, és benne a női szemlélet is. — Helyes-e bírónőre bízni olyan súlyos ügyeket, melyekben a tucatnyi vádlott történetesen a helyi alvilág jeleseiből kerül ki? — A sokat emlegetett Dudásügyet is bírónő tárgyalta, aki keményen helytállt. Az ő példája is azt erősítette bennem, hogy a felkészült bíró megbirkózik a legnehezebb üggyel is, akár férfi, akár nő. Az a bíró nem alkalmas a pályára, akinél mérlegelni kell, hogy rábízható-e egy ügy vagy sem. Sokszor a bírónők iránt a tisztelet is megnyilvánul az ügyfelekben. Meg kell említeni, hogy nagyon jó eredményt hozott a talár bevezetése. Alkalmas arra, hogy eltűnjön mögötte a nő, és csak a bíró látható, természetesen a maga személyiségével, egyéniségével melynek viszont' nem szabad eltűnnie. Rá sem Ismernek a jogszabályra —Évente több száz új jogszabály jelenik meg, melyeket be kell építeni a jogalkalmazásba. Megoldható-e ma — a bírák nagy leterheltsége mellett —, hogy kellően megismerjék, és biztonsággal alkalmazzák a jogszabályokat, és átlássák a sokszor bonyolult ügyek megoldási irányait? — A jogszabályok rendkívüli megszaporodását az utóbbi években erősen érzékeljük. Hozzáteszem, nem is annyira a mennyiségükkel, hanem a minőségükkel akad nagyon sok problémánk, főleg ha a nyelvi, logikai, rendszertani értelmezésükről van szó. Úgy érzem, évek óta csorbát szenved a klasszikus jogszabályszerkesztési mód. Mindezek nehezítik a jogalkalmazói munkát is. Nem túlzás, de időnként azt sem tudjuk, mit akart a jogalkotó. Néha egy törvényben benne rejlik a politikai kompromisszum, melynek tartalmát, ha ismerjük, könnyebb az értelmezés. Nagyobb hangsúlyt kellene kapnia annak, hogy a jogalkotás külön szakma. Amikor egy fiatal jogász bekerül a törvényelőkészítés folyamatába, lehet, hogy kiváló elméleti szakember, de hiányzik belőle a gyakorlati tapasztalat. Tény, hogy az Igazságügyi Minisztérium olykor közvetlenül, általában azonban az Országos Igazságszolgáltatási Tanácson keresztül megküld egy-egy törvény- tervezetet. Megadatik tehát a lehetőségünk véleményt nyilvánítani róla, de a rövid határidők megakadályozzák az elmélyült munkát. Olyan ütemezés kellene, amelynek során a bíró elemezhet, tételesen és szakmailag alátámasztottan kidolgozhatja a véleményét a készülő jogszabályokról. Biztosan jobban részt kellene vállalnunk ebből a folyamatból, de az is igaz, sokszor rá sem ismerünk — az általunk észrevételezett — kész jogszabályra. Kiemelendő, hogy a számítógépes jogtár használata jó eligazítást nyújt a jogszabályok özönében. Megyénk valamennyi bíróságán van jogtár. — Amit eddig hallottunk, úgy summázhatjuk, hogy sokkal nehezebb ma bíróvá válni. A bírósági ügyek szaporodnak, a létszám arányosan nem emelkedik. Egyre gyarapodnak az új jogszabályok, amelyeknek már a megértése is gondot jelent, nem szólva az objektív feltételek hiányáról. Nem túl rózsás a helyzet... A három kívánság — S akkor még nem beszéltem megyénk sajátosságairól, a szegénységről, az elmaradottságról és a bírák lelkiismereti konfliktusairól. Ügyfeleink csaknem 80 százaléka rokkantnyugdíjas. Hovatovább nem lesz már ügyünk, melyben ne adnánk meg a költségmentességet. Gyakori jelenség a feketemunka, az adó meg nem fizetése, az állampolgári fegyelmezetlenség, mely utóbbi egyfajta kultúra hiányát is jelzi. Teljed a megélhetési bűnözés. A bíróságokra sokkal több terhet rónak, mint amennyit el lehet viselni. Elválja a társadalom a színvonalas szakmai munkát, az időszerűséget, a bíró feddhetetlen magatartását. Szükséges az állandó önképzés. Nem beszéltem még az Európai Unió jogáról, amit ugyancsak el kell sajátítani. További jellegzetesség Békés megyében, hogy országos szinten aránytalanul kevesebb a bírói létszám a többi megyéhez képest. Mindezekért kellő ellentétel nincsen, és itt most nem a javadalmazásra gondolok. Úgy vélem, hogy a bírák helyzetének javítása érdekében nem is annyira a bírói létszámot kellene bővíteni, hanem a munka hátterét erősíteni. Szükség lenne további tisztviselőkre, ügykezelőkre, titkárokra, fogalmazókra, hivatalsegédre. Bővíteni kellene az eljárásjogokban a titkárok hatáskörét. Mindehhez megfelelő technikai háttér, számítógép, magnetofon kellene. Azt kívánom, hogy mindez biztosított legyen, és akkor ez a bírói kar mindent megold. Beszélhetnénk még a bírói munka elemzésénél arról az óriási lelki nyomásról, ami ráterhelődik egy-egy ügy kiosztásától a megoldásáig, az ítélet kihirdetéséig. —Szakemberek szerint a bíróságok munkájában a tartalék az eljárási szabályok változása, korszerűsödése. Ön hogyan képzeli el a jövőbeni bíráskodást hatékony eljárási szabályok környezetében? — Az eljárási törvények módosításától nem lehet csodát várni, bár súlyánál fogva kétségtelenül döntő a jelentőségük. Ha lehetne három kívánságom, így hangzana: korszerű eljárási törvények, több titkár a bírák jobb kiszolgálására, tisztviselő és modem technika. El kell ismerni, hogy nehéz korszerű eljárásjogot alkotni ott, ahol érezhetően hiányzik az a jogi kultúra, amely nemegyszer akadálya lehet az uniós jogszabályok átvételének is. Ezért is születik sokszor felemás eljárási korszerűsítés. Lehet, hogy némely szabályozást nem merünk felvállalni, mert nem gondolkodik olyan szinten a magyar állampolgár, melynek okozója életkörülményeiben is rejlik. — A megyei bíróság elnökeként el tudná-e mondani röviden, mire vágyik? — ítélkező bíró is szeretnék lenni. Elnökségem ideje alatt erre alig jutott idő. A legjobban a tárgyalóterem, a tanácskozások légköre, s az a sikerélmény hiányzik, mely egy-egy ítélet után erőt adott az újabb feladatok elvégzéséhez. — Köszönjük a beszélgetést. László Erzsébet Mártonná dr. Hárs Márta: írA bírák helyzetének javítása érdekében nem is annyira a létszámot kellene bővíteni, hanem a munka hátterét erősíteni ” fotó: kovács Erzsébet
