Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)

Erkel Diákünnepek Tizenkettedik oldal ™ Van benne valami Rendelni sem le­hetett volna kelle­mesebb időjárást, mint amilyen ke­gyeibe fogadta a XIX. Erkel Diák­ünnepek megnyi­tóját. — Ha feladod álmaidat, élve halsz meg — idézte az EDÜ-n már korábban fellépett egyik együttes dalának szövegét a Gyulai Várszínház tószínpadán dr. Kereskényi Miklós gimnázi­umigazgató. — 1963-ban az Er­kel Ferenc Gimnáziumnak az volt az álma, hogy megszervezi az EDÜ-t. Az akkori kezdemé­nyezés mára hagyománnyá vált, így most ismét köszönthetjük öt megye, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar és Jász- Nagykun-Szolnok képviselőit. Az idén 47 felnőtt és 280 diák szervező igyekszik felejthetet­lenné tenni a Gyulára érkezett, közel ezer fiatal, köztük német és olasz vendégek napjait. A Rock and Roll-ról azt hangoztat­ják, hogy örök. Szeretnénk ha az EDÜ-ről is ez a hír járná. A megye egyik legfiatalabb polgármestere, Danes László el­mondta, hogy ha egy rendez­vényt 15-ször sikerül megszer­vezni, akkor már van benne va­lami. Az EDÜ ennél többet tud felmutatni, tehát megbecsülést érdemlő érték. Ezt követően a polgármester átadta Kristóf Ta­más EDÜ-diáktitkárnak Gyula város nem ajtókat, hanem szí­veket nyitó kulcsát. A fáklyás menet az Erkel Ferenc szobor érintésével, ahol a vendéglátók koszorút helyeztek el, a műve­lődési házhoz vonult, és elkez­dődött az éjfélig tartó koncert­sorozat. B. G. „Petróleunüámpás ” fáJklyás Császári vélemény — A délelőtti fellépéseket látva és hallva meglepetten néztünk össze, hogy hol van a diákos könnyedség, lendület, humor — mondta Császár Angela szín­művész, aki az „irodalmi szín­pad” kategóriában fellépő fiata­lokat zsűrizte. — Szerencsére délután minden megváltozott. Olyan darabokat láttunk, ami­lyeneket vártunk. Sőt, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázim cso­portját felkészítő Győri Etelka tanárnőnek különdíjat ajánlot­tunk fel. Középiskolás verseny­ről lévén szó, mindig a diákokat jutalmazzuk, pedig a darab ki­választása, a motiválás, a felké­szítés és betanítás mind-mind a pedagógusok munkáját tükrö­zi. Örömmel láttuk a fiatalok tö­rekvését és akaratát, hogy igye­keznek leküzdeni a rossz ma­gyar hangsúlyt, amellyel min­den nap találkozunk például a televíziók szappanoperáiban. Ismét megállapítottam, mint két évvel ezelőtt is, hogy mennyire jó és mennyire fontos az EDÜ az ifjúságnak. Csodás lenne országos szinten meg­szervezni — legalább három na­posra —, de tudom, hogy itt is, mint ahogy mindenben, a pénz játssza a főszerepet... (s) Most a legszebb Gyula, a kelle­mes, virágillatos esték idején. Az Erkel Diákünnepek fáklyás vonulására gyülekezik az ifjú­ság a vár tövében, a színpadon fúvószenekar „dixizik”. Sörözgető középkorú férfi néz poharába, majd biggyesz­tett ajakkal mondja élete párjá­nak: — Úristen, hány holtrészeg gyerek lesz itt ma?! — és vissza­bukik malátáskorsójára. Az izgatott fiatalokat mit sem zavarja e jóindulat, csacsognak, méregetik egymást úgy, „nemi­leg” is. „Beszól” egy öregúr: — Mennyi nő van itt, csak még egyszer lennék fiatal! Meggyújtják a fáklyákat, ta­nárok aggódnak — mindenki azonnal menjen a salakra! Su- hancfiúk húzzák egymást: „ Ne féljél má’, így is rövid a hajad, nem égetjük le!” Megindul az emberkígyó, elöl a Pokolgépet skandálják a „metálosok”, a középrész népi­es repertoárján éppen a „virá­gom, virágom”, de hogy kerül­nek ide Újpest szurkolók?! Szerencsére az elfoglalt, sza­badidejében vonuló üzletember mobilja belecsörög a vegyes kó­rusműbe, de buzgó hangját az­tán elnyomja a kamaszhangú „Hipp-hipp-hurrá, éljen Gyu­la!” kiáltás. Megy az ifjúság, ké­szül a bulira, ez az ő napjuk. A „Petróleum lámpa” örökéletű dallamai szólnak, kíváncsi te­kintetek kukucskálnak az abla­kokból, német fürdővendég bosszankodik, hogy otthon hagyta a kameráját, mert ő még ilyet nem látott! Ötvenes anyuka mereng a meneten, hogy „Mi még az Egy a jelszónk, a békét énekel­tük...” A mögötte álló tudomá­nyosan közelít: „Igen, csak az eszköz maradt ugyanaz, a szemlélet változott”. Eszköz—szemlélet—régi vi­lág, a fiatalok a Micimackó dal­lamaira érnek a művelődés há­zához, leégtek a fáklyák, s a pörkölt illatú estében a Kispál és a Borz zenéje veszi át a fő­szerepet. B. P. A. A mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium vegyeskara azon versenyzők közé tartozott, melyekről a zsűri méltán szólhatott elismeréssel Elkallódás — Harmadszor veszek részt az EDÜ-n. Egyszer zsűrizettként és kétszer zsűrizőként — mond­ta Gáspár Tibor Jászai- és Hecuba-díjas (békéscsabai) színművész, aki ezúttal a vers- és prózamondókat értékelte. — Soha nem felejtem el, ami­kor 25 évvel ezelőtt a szentesi gimnázium diákjaként fáklyá­val végigvonultunk a városon. Kiválasztottaknak éreztük ma­gunkat, és olyan szabadságér­zet volt bennünk, amit a mai fi­atalok már nem értenének meg, hiszen napjainkban mindent le­het csinálni. Színvonalas elő­adásokat láttunk, tiszteletem a felkészítő tanároké, csupán a nézőket hiányoltam. Remény­kedtem, hogy a városba érke­zett fiatalok közül sokan beül­nek meghallgatni a versenyző­ket, hogy többen lesznek a könyvtárban, mint az utcákon. Sajnos nem így történt. Oda kell figyelnünk egymásra, hogy a jövő nemzedéke ne kallódjon el. Gyula fesztiválváros, megér­demelné, hogy az EDÜ rendez­vénye országossá bővüljön. (s) Mindenkit megérintett A két évvel ezelőtti EDÜ-n is részt vettem és nagyon jól érez­tem magam — mondja Rákóczi Terézia, aki a kiskunhalasi in­formatikai szakközépiskola harmadéves diákja. — Akkor Csehov: Lakodalom című darabját mutattuk be az irodalmi színpadon — mondja. — Helyezést ugyan nem értünk el, de ez nem rontotta el a han­gulatunkat. Nálunk nincs eh­hez hasonló nagy diákrendez­vény, ahová más megyékből is meghívnak iskolákat. Legjob­ban a fáklyás felvonulás tetszik és a rengeteg program, különö­sen a koncertek jók. — Mindenféle yárosi rendez­vényt szeretek — összegzi véle­ményét egy 47 éves gyulai hölgy, aki az EDÜ alapításakor még erkeles diákként vett részt az eseményen. — Régebben műfajonként jobban elkülöní­tették az egyes produkciókat. A „Jókaiban”, a kultúrházban és a zeneiskolában is zajlottak versenyek. Kedvenc műfajom a vers, régebben beültem és meg­hallgattam ezeket, ma már in­kább a látványosabb eseménye­ket szeretem, ezért is jöttem el a megnyitóra és a fáklyásme­netre. (a) Nagy sikert aratott a streetball az Erkel gimnázium udvarán

Next

/
Thumbnails
Contents