Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-08-09 / 106. szám

1999. május 9. Riport * Negyedik oldal Nem fotóztunk, és nem nevezzük meg sem a lak­tanyát, sem a sorkatoná­kat, akikkel beszélget­tünk. Újságíró nem Juthat be manapság a laktanyák­ba. Ez minden NATO-tagor- szágra érvényes katonai szabály a koszovói válság idején. A sajtó ugyanis akaratán kívül is Informá­cióval szolgálhatna pél­dául a Jugoszláv felderí­tés számára. A szomszéd­ban dúl a háború. A mi lak­tanyáinkban pedig harcol­ni tanulnak a sorkatonák. Évente huszonnyolcezren vonulnak be. Z uhog az eső. A lakta­nya előtt asszonyok, lányok sorakoznak tö­mött szatyrokkal. Vár­niuk kell, még nem nyitották ki a kaput. Szótlanul bámulnak be a vaskerítés rácsai között a si­vár betonudvarra. Középkorú asszony a falnak dőlve várja, hogy beeresszék a fiához.- Persze, hogy féltem a gyere­ket - mondja. - Ki tudja, mit hoz a sors, mikor kap paran­csot, hogy emberre lőjön. Pedig az én fiam egy legyet sem tud­na agyoncsapni. Ha háború len­ne, inkább hagyná magát meg­ölni, mintsem hogy bárkire puskát fogjon. Egy szőke, miniszoknyás lány a szerelméhez jött látogatóba.- A barátom, Gábor szobrász. Nem való a kezébe puska - mondja. - Békeidőben ki lehet­r i i I i I ne böjtölni ezt a kilenc hóna­pot, de most félek, rossz vége lehet. Gábor persze nem panaszko­dik, azt hajtogatja, hogy egy férfiember nem lehet ijedős.- Jó napot kívánok, meg­kezdhetik a látogatást! - je­lenti be az őrt álló katona, és tiszteleg. Libasorban vonu­lunk a laktanyába, bediktál­juk kihez jöttünk, átadjuk a személyi igazolványt. Hatal­mas, kietlen terembe vezetnek minket, ahol később meghitt csoportokban üldö­gélnek szülők és gyermekek, szerelmespárok, barátok. Bontogatják, kóstolgatják a hazait. Sándor tizenkilenc éves. Májusban végre leszerelhet, csak ez élteti. Azt mondja, a társaival örök téma, lesz-e itt­hon háború. A tisztektől nem hallanak semmit, csak annyit tudnak az eseményekről, amennyit a tévében látnak.- Rossz ez a nagy csend. Mindenki úgy tesz, mintha béke lenne. Szeretnénk töb­bet tudni a helyzetről, de hát a katona nem kérdez, paran­csot teljesít. Harci riadónál pattanunk és málházunk, be­csomagoljuk a több napi hi­deg élelmet, a pokrócot, és ro­hanunk a kocsira. Egyelőre csak gyakoroljunk. István huszonhárom éves, könyvelőnek tanul.- Ott fent sakkoznak, és mi vagyunk a bábuk - mondja. Míg beszélgetünk, megszokás­ból vigyázzban áll. - Ha hábo­rú lenne, arra gondolnék, hogy ki óvja az enyéimet, amíg én a harctéren bohócko­dom. Nem tudom, mit csinál­nék ott, hiszen meg sem taní­tottak rendesen célozni, pedig lassan leszerelek. Gyakorlaton ordít is az őrmester, hogy mi van, maga nem tud lőni? Tény­leg nem tudok. De hol tanul­tam volna meg, a vurstliban? József huszonegy éves. Sza­vaztak a fiúkkal. Ha arra ke­rülne sor, hogy embert kell öl­ni, húszból tizenheten meg­lépnének.- Az a szomorú - magya­rázza -, hogy hiába határo­zom el, ha háború lenne, én nem ölnék meg senkit. Ha azt látnám, hogy a barátaim, har­costársaim sorra hullanak, el­borulna az agyam. Amikor rám szegezné az ellenséges katona a fegyvert, kénytelen lennék cselekedni. Ezt nem akarom! Inkább dezertálnék. Péter tizedes bizakodó. Sze­rinte ha éles lenne a helyzet, nem a sorkatonákat hívnák be először, hanem a hivatáso­sokat.- Pár éve már nincs is sor­katona a határőrségeken - ér­vel. - Az édesanyámat gyak­ran kell nyugtatgatnom: ne sírj, nem bánt engem senki! Attól fél, hogy majd kivezé­nyelnek minket Koszovóba harcolni. Azt szokta monda­ni: „Nem vagyok én művelt asszony, nem értek én a nagy- politikához. Én csak a Magas- ságoshoz könyörgöm, hogy hagyja meg nekem a fiamat.” Hát ilyenek a nők - legyint Pé­ter tizedes. Vág Bernadett A Független Kisgazdapárt parla­menti frakcióvezetője gyakori vendég a sajtóban. Minden új­ságolvasó Ismeri a véleményét az aktuális politikai kérdések­ről, hiszen az a tiszte, hogy az or­szág házában hangot adjon párt­ja nézeteinek. De vajon ismerik- e őt magát az olvasók, tudják-e, hogyan ól Itt, Budapesten az egykori debreceni ügyvéd, mit csinál a családja, és hogy érzi magát egy olyan fajsúlyos párt­elnök mellett, mint Torgyán Jó­zsef? Végül is: milyen Bánk Atti­la, amikor nem nyilatkozik, ha­nem beszélget. Ennek járt utána a Vasárnap Reggel munkatársa. « m m m 9 i w; —m swu;-- mmmm wmm ■■■ m án mellett is van szava jói menő de edi pr káé I I 1 1 i I I- Ha jól tudom, ön 1981 óta kere­sett debreceni ügyvéd volt. A rendszerváltás után fokozatosan tért át a politikai pályára, és ma már főhivatású parlamenti képvi­selő, sőt frakcióvezető. Mi lett az ügyvédi praxissal?- Ez fájó kérdés. Sokáig megpróbál­tam együtt vállalni az ügyvédi és a kép­viselői feladatokat, és ez ellenzéki ko­romban ment is. Három napot a parla­mentben töltöttem, majd három napot ügyvédként dolgoztam. Kormánypárti frakcióvezetőként azonban ezt már nem tudom vállalni. Megbízatásaim egy részét átadtam a feleségemnek, aki úgyszintén ügyvéd, és elsősorban gaz­dasági joggal foglalkozik, de a felada­tok másik része óhatatlanul elvész. Ez azért is nehéz kérdés, mert ugyebár a politikában sem tart minden örökké...- Hol lakik? Budapesten vagy Debrecenben?- Ha lát egy fekete Audit elhúzni a Hortobágy „felett”, akkor az én va­gyok. A feleségem a három gyerekkel Debrecenben lakik. Nekik kialakult ott az életük, nem szeretném, ha mi­attam fel kellene adniuk az eddigie­ket, inkább vállalom a kétlakiság ter­hét. De már komolyan el kell gondol­kodnunk azon, hogy meddig lehet ezt így csinálni.- Frakcióvezetőként sokszor kell állást foglalnia különböző fontos kérdésekben. Lehet-e, illetve van- e szava a pártelnök mellett?- Szerencsés a helyzetem, mert a munkatársi kapcsolaton túl bensősé­ges viszonyban vagyok a párt elnöké­vel, akit egyébként atyai jó barátom­nak tekintek. Ő meghatározó szemé­lyiség a Független Kisgazdapártban, és én tagja vagyok az általa vezetett legszűkebb vezetői testületnek. Ő pe­dig, kifejezett kérésemre, tagja a frakció elnökségének. így össze tud­juk hangolni a munkánkat.- Minden felszólalását, hacsak nem azonnali reagálásról van szó, egyeztetnie kell az elnökkel?- Az elmúlt év, de az azt megelőző időszak is igazolta, hogy Torgyán Jó­zseffel hasonlóképpen ítéljük meg a dolgokat. Igazából nincs olyan lénye­gi kérdés, amelyben az elnökkel el­lentétes véleményen lennék.- Ugyanez a helyzet a párt más vezető személyiségeinek esetében?- Fegyelmezett párt, fegyelme­zett frakció, de demokratikus közösség a miénk. Ez a két jelző nem mond ellent egy­másnak. Nálunk minden­kinek lehet magánvélemé­nye. Ha megkérdezik tőle, el is mondhatja. E nélkül nagyon egyszínű, szürke szervezet lennénk. A de­mokráciához azonban az is hozzátartozik, hogy a kérdések el­döntése után minden kinek tartania kell magát a párt állás­pontjához.- Vonatkozik ez az esetleges utód­lásra is? Lányi kép­viselő úr már nyi­latkozott, hogy adott esetben elvál­lalná az elnöki megbízatást. Önről beszélik, hogy en­nek a posztnak a legesélyesebb vá­rományosa.- Én arról beszé­lek, hogy frakció- vezetőként mi a dolgom, mert az a véleményem, hogy egy problémát ak­kor kell megoldani, amikor az fel­merül. Én nem tudok arról, hogy a Független Kisgazdapártban utódlá­si probléma lenne, és nem is hi­szem, hogy ez a közeljövőben felvetődne.- A párt fenntartja magának a jogot, hogy jövő­re kijelölje az államel­nököt? I ’’W- Igen, ez benne van a koalíciós meg­állapodás­ban. Nagyon komolyan gondolom: az lesz a Magyar Köztársaság elnöke, akit a Független Kisgazdapárt jelöl.-k *k *k- Mit szól ehhez a Fidesz? Elvégre vétójoga van...- Nem tudom, mit szól hozzá, nem hiszem, hogy erről külön kellene beszél­nünk. Én egyébként nem használnám a vétójog ki­fejezést.- Talán azért sem, mert a kisgazdapárt nél­kül nincs koalíciós kor­mányzás, és ezt a Fidesz is nagyon jól tudja.- Ezt tőlük kell megkér­dezni. Nem aggódom a koalíciós nézetkü­lönbségek miatt, Ml mert a felsőoktatási integráció és a sportingatlanok ügye valóban fontos, de mégsem nemzeti sorskérdés.- Ez igaz, de a Független Kisgaz­dapárt az utóbbi időben nagyon ér­dekeltté vált sportkérdésekben. Ön vállalna olyan sportvezetői megbí­zatást, mint Torgyán József, Lányi Zsolt, Szabó János vagy Pepó Pál?- Nem. De hadd tegyem hozzá, hogy a Ferencváros első embere ha­gyományosan a mindenkori földmű­velésügyi minisztériumhoz tartozik. Ha pártbéli kollégáimnak van erejük és idejük a többletfeladatok ellátásá­ra, akkor miért is ne vállalhatnák.- Ez valóban javíthatja a párt tö­megkapcsolatait, amelyre annál inkább szükség van, mert a köz­vélemény-kutatási adatok az FKGP-re nézve nem rózsásak. Míg a koalíciós kormányzás a legutób­bi adatok szerint hozott valamit a Fidesz konyhájára, addig az ugyancsak kormányzó kisgazda- párt hat százalékon áll. Mivel ma­gyarázható ez?- Az állampolgárok jelenleg nin­csenek döntési kényszerben, mert csak 2002-ben lesznek a választások. A mostani adatokat fenntartással kell kezelnünk.- Mindez igaz a Fidesz esetében is, az ő támogatottságuk mégsem csökkent ilyen mértékben. Lehet, hogy ez a Fidesz erőteljesebb, mondhatni, erőszakosabb politi­zálásából adódik?- Más pártok stílusáról nem beszél­nék. A Független Kisgazdapárt kon­szolidált, kiegyensúlyozott párt, s en­nek megfelelően politizál. * * *- Végezetül egy mostanában saj­nos gyakori kérdés: ön nem fél at­tól, hogy belesodródunk a koszo­vói háborúba?- Ezt kérdezi tőlem a feleségem is. Én kizártnak tartom, hogy a jelenlegi parlamenti felhatalmazáson túlmenő mértékben válnánk részeseivé a NATO jugoszláviai hadműveleteinek.-pt 1 I i I I

Next

/
Thumbnails
Contents