Békés Megyei Hírlap, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-03-05 / 78. szám
1999. április 3-5., szombat-hétfő HÉTVÉGI MAGAZIN 9 _______________________Lopakodó, Varacskosdisznó, Tornádó és társaik_______________________ A NATO REPÜLŐGÉPEI A JUGOSZLÁVIAI HARCOKBAN Immár két hete folyik a balkáni háború. A NATO ebben a térségben legfeljebb csak légibemutatókon látott különleges repülőgépeket vetett be a hadműveletekbe. Az évekkel ezelőtti Öböl-háborúban éles helyzetben vizsgázott léginaszádok mindenképp megérdemlik a figyelmet. Ha másért nem, hát azért, hogy tudjuk, mivel „viselünk” háborút odaát. Ezért készítettük el összeállításunkat a félelmetes repülőarzenálról. A nyílhegyre emlékeztető szárnyú gép alja teljesen sima, s az összes kiemelkedő alkatrészét a tetejére szerelték A légitámadások első szakaszában elsősorban a szerb légvédelem megbénítása volt a cél, a radarok, kilövőállások, repülőterek, üzemanyag- és lőszerraktárak kikapcsolásával. Ebben kiemelt szerepet kaptak a Lockheed F—117A (stealth — lopakodó) harcigépek. Mivel a nyílhegyre emlékeztető szárnyú gép alja teljesen sima, s az összes kiemelkedő alkatrészét a tetejére szerelték, s mert felületét különleges bevonat fedi, a radarsugarakat csak igen kis mértékben veri vissza. A hivatalosan Nighthawk-nak (éjjeli sólyom) elnevezett gépet egyetlen pilóta vezeti. Felszálló tömege (súlya) 23,8 tonna, s — bár jele: F (Fighter — vadászgép) — 900 kilogrammos, és más, a gépről kibocsátott lézersugarat követő irányított bombát is ledobhat. Első, váratlan csapásmérőként a feladata az elhárítás kikapcsolása. Ehhez a bombákon kívül még kilenc, különféle levegő-föld rakétával, illetve légiharchoz irányítható rakétával is felszerelhető. A fekete bevonatú, 13 méter fesztávú, 19,8 méter hosszú gép 15 éve repült először, 10 éve mutatták be. Az Öböl-háborúban 1250 bevetésen alkalmazták, nagy hatékonysággal. Eddig félszáz készült belőle, 12 állomásozik Olaszországban. Úgy tudjuk, hogy gyakorlatozás közben kettő, légibemutatón, Baltimore-ban egy zuhant le. Hová kerülnek a Lopakodó roncsai? Az Újvidéktől délre, 35 km-re lezuhant (lelőtt?) F—117A pilótáját ugyan kimenekítették, ám a gép roncsainak ellenséges kézbe kerülése súlyos veszteség. Például azért is, mert az utóbbi időben eredményes orosz tevékenység folyik az ilyen gépeket is jól érzékelő radar kifejlesztésére. Az első napon bevetettek két B—2A (B — bombázó) farok nélküli, „dene- vérszámyú”, négyhajtóműves távolsági lopakodó bombázót is. Az 52 méteres szárnyú gép 170 tonna súllyal száll fel. Ezek az USA-beli támaszpontjaikról többszöri légitankolással repültek a célig és vissza. A gépeket „élesben” most először alkalmazták. A Lopakodó vadász és a B—2A Spirit (szellem) bombázó szubszóni- kus, azaz hangnál lassúbb, csúcssebessége óránként 1100 kilométer körüli. Hatótávolságuk a légitankolás lehetősége miatt gyakorlatilag korlátlan. A legújabban átrendelt B—1B négy sugárhajtóműves, 41 méteres szárnyú, 210 tonna felszálló súlyú, 36 tonna bombát, rakétát, robotrepülőgépet szállító távolsági bombázó — hátrahajlított szárnyaival — a hangsebességnél gyorsabb repülésre is képes. Repülő tankelhárító ágyú A támadások második szakaszában már a szerb csapatok, páncélosok, szállító- eszközök megsemmisítése is feladat, ezért szerepet kapnak az A—10A-II „Thunderbolt” páncélvadászok is. (A név mennydörgést jelent, az A jel — attacker, támadó; a gép beceneve Warthog, azaz Varacskosdisznó). Ezeket negyed évszázada fejlesztették ki az akkor óriási túlerőben lévő szovjet tankok megsemmisítésére. A gép lényegében repülő tankelhárító ágyú. Szárnyai egyenesek, 17 méter fesztávúak, farka kettős. Két hajtóművét hátúira, a törzs két oldalára szerelték. Egyetlen pilótája a gépágyú felett ül. A hétcsövű, Gatling- rendszerű ágyúk — a csövei mint a forgópisztoly tárja — forognak, váltva lőnek, hogy ne hevüljenek túl. A 22 tonna felszállósúlyú gép óránként 740 kilométer sebességgel 1700 kilométerre repülhet. Az A—10-es törzse lényegében lőszertároló alagút. A 30 milliméteres Gatling-gépágyú ugyanis másodpercenként 66 (!) lövedéket lőhet ki, amelyek nehézfém átütő-, majd robbanó-, aztán gyújtótöltetű- ek felváltva. Azaz egyetlen tűzcsapással is többfajta lövedéket juttathatnak célba. Alulról páncél védi a sugárhajtóműveket, s ha az egyik megsérül, mert eltalálták, lerobbantható. A gép egy hajtóművel is repülhet. Figyelemre méltó, hogy egyes példányok hasára felfestik a pilótafülke képét azért, hogy a támadáskor forgolódó gép megtévessze a földi elhárítást. Az A—10-esek az Irak elleni Öböl-háborúban nagyon eredményesen pusztították az ellenfél páncélosait. Gépágyúik mellett lézerrel célba vezetett bombákat is szállítanak. A már ismert NATO-gépek közül szerephez jutottak a nyolc sugárhajtóműves Boeing B—52 távolsági bombázók, amelyek Angliából indulva, óránként 800 kilométeres sebességgel közelítették meg a célt. De nem bombát, hanem a célban megsemmisülő 20-24 robotrepülőjüket indították, a cirkáló rakétákat. De lézervezetésű bombákat is ledobhatnak. A légi indítású robotrepülőgépek mellett — szerbiai és montenegrói célokra — hajókról és tengeralattjárókról is számos robotgépet bevetettek. Angol, francia, német légi arzenál A felderítésben szerephez jutottak a kétszemélyes, kéthajtóműves, hátrahajlítható szárnyú európai „Tornádók”, amelyeket Jugoszláviában a német légierő használ. Bevetették az ugyancsak kéthajtóműves nyilazott szárnyú EA—6B „Prowler”, négyfőnyi személyzettel repülő elektronikai felderítő-támadókat is. (A név portyá- zót jelent.) Kétszeres hangsebességgel repül a néhány francia, egyszemélyes, deltaszámyú „Mirage” (Délibáb) va- dásizgép is. Az angolok csak kevés, helyből is felszállásra képes, egyhajtóműves — a Falkland-háborúban igen sikeres „Harrier” (Héja) vadászgéppel vesznek részt a támadásokban. Legnagyobb számban az USA légierejének egyszemélyes, egyhajtóműves F—16 Falcon (Sólyom) vadászgépei és a haditengerészetük F— 14 kéthajtóműves, hátrahajlítható szárnyú, kétszemélyes Tomcat (Kandúr) meg az F—15-ös merev- szárnyú vadászgépei támadják a földi és esetleges légi ellenfeleket. Az utóbbi három gép (F—14, 15 és 16) a hangsebesség közel kétszeresével is képes repülni és rendkívül változatos — földi és légi célok elleni — fegyverzettel láthatók el. A 14- és 15- ösök anyahajókról is indíthatók, akárcsak a Harrier. Szállítórepülőgépeket és helikoptereket (az F—117-es pilótáját kimentőkön kívül) lapzártánkig nem küldtek a térségbe. Szűcs József Ajánló CD-slágerlista 1. Fat boys slim: You’ve come a long way, baby 2. Roxette: Have a nice day 3. Modem talking: Alone 4. Metallica: Garage inc. 5. Blade (filmzene) 6. Dance action 9. 7. Ganxta Zolee és a Kartel: Hell- doraldo 8. Tankcsapda: Ha zajt akartok 9. Kerozin: Kismalac 10. Zámbó Jimmy: Koncert a Budapest Sportcsarnokban (Musicland Hanglemezbolt) Film Babe — Kismalac a nagyvárosban Az Oscar-díjas sikerfilm folytatása után Babe, a kismalac, aki juhászmalacnak hiszi magát, gazdasszonyával a nagyvárosba indul, hogy segítsen a bajba jutott tanyán, és ott élő barátain. Könyv Regények íme egy könyv érettségizőknek és felvételizőknek. Alighanem azoknak, akik szeretnek „hozzáolvasni” a tanultakhoz. Vagyis többet tudni a kötelezőnél. A Bereményi Könyvkiadó által szerkesztett és kiadott kötet szokatlan módon egymással párhuzamba állítva tárgyal világhírű, illetve a magyar irodalomban jeles regényeket — egyiket a másik szellemi örökösének, ihletőjének tekintve. Hogy példával is szolgáljunk: a szerzők rokonvonásokat találtak Cervantes Don Quijotéja és Mikszáth Beszterce ostroma között, amint Updike A kentaur című munkája és Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválja között is. A könyvben a tárgyalt remekműveknél ismertetik a szerző munkásságát, a regények cselekményét, a mű lehetséges értelmezéseit és a párhuzamba állított másik irodalmi alkotással vonható párhuzam okait. Amacziné Bíró Zsuzsa és Cserhalmi Zsuzsa összesen húsz regénypárt, vagyis negyven irodalmi remekművet vesznek górcső alá. A legrégibb szerzők Cervantes és Diderot, a legfiatalabbak pedig Nádas Péter és Eszter- házy Péter. Ami köztük húzódik, az maga a világirodalom — sajátos válogatásban. Az angolok a Falkland-háborúban igen sikeres, helyből felszálló „Harrier” (Héja) vadászgéppel vesznek részt a támadásokban. (Képünkön az AV—8B típus) találkozása tsfnssa: és la'.íwsEcösíT Már rég meguntuk a hógolyózást meg a csúszkálást. Minden ami szép és izgalmas volt decemberben, a szűzhó taposása meg a keresztvetés az árok oldalában, lassacskán mind unottá váltak. A didergés maradt csupán és a vágyakozás a mezítlábas hancúrozás után. A tavaszvárás már télvíz idején tervekbe csomósodott, s mire egyen-mele- gen kisütött a nap, hogy véget vessen a lustaságnak, a húsvéti nagytakarításról beszélt mindenki. Nem tudom ki rendezte olyan okosan a világ rendjét, de a krisztusi feltámadás egybe esett az általános megújhodással. A nekem egész világot jelentő kovácsházi határ is — legalább is akkor réges-régen — új életre készülődött. Az oltott mész meg a budai föld tiszta szaga szállt a levegőben, s a napon törölköző dunyhák, párnák is lelkes tisztálkodásról tanúskodtak faluszer- te. Még a rám bízott apró tennivalók is elviselhetővé váltak, mert kiszámoltam már, hányat kell aludni a locsolkodásig. Havasi Úr is kirakta a pultra a szagosvizes üvegeket, tizenöt fillérért kínálta a tojás formájút, húszért a nyuszisat. A csavaros kupakot ügyesen lehetett szabályozni rajtuk, hogy ne pocsékoljon az ember drága illatot az olyan lányra, akit csak illendőségből ment el locsolni. Meg kell valljam, nekem a nagypénteki böjt, a feltámadást ünneplő istentisztelet csak amolyan mellékes előzménye volt az igazi ünnepnek — a húsvéthétfői locsolkodásnak. Magamtól keltem kora hajnalban — ami nagy szó volt —, mondás nélkül pucoltam a cipőmet, nagy igyekezettel próbáltam eltüntetni a szürke kopást a klapniról. Az útitervem már napok óta készen állt. Időben, korán letudni — hogy el ne felejtsem — a „kötelező”-ket, nagymamát, ángyomot, meg Baba nénit, hogy aztán nyolc és kilenc között ott legyek a fontos udvarokban, ahol igazi traktát tartottak, s ahol a legszebb lányok a legszebb hímes tojásokkal várták a locsolkodókat. Minden a tervek szerint ment a nagy napon. A vállra vetett iskolai tarisznyában gyűltek a szebbnél szebb tojások, az utca sarkon pedig folyt a cserebere, miközben a mazsolás kalács, a főtt tojás meg a sonka-kolbász kezdte megülni a túlfeszített gyomrokat. De szép is volt! Zöld erdőben jártam, Kék ibolyát láttam, El akart hervadni, Szabad-e locsolni? Milyen kár, hogy elmúlt, megkopott egy jó, szép szokás, az összetartozás tavaszi ceremóniája. Volt egyszer egy halálos ellenségem, Thurzó Pista. A nyári cséplés óta utáltuk egymást. Görönggyel dobtam meg, amikor elment a házunk előtt, s ő ugyanígy engem. Ez így járta a haragosok között. Hányszor kirakta a lábát a pádból, hogy elbuktasson, „viszonzásul” én meg azt híreszteltem róla, hogy boltból vett kenyérből készült az uzsonnája, ami tudvalévőén nagy szégyennek számított. Húsvét hétfőjén aztán elillant a mi vak haragunk egymás iránt. Vagy tízen összeverődtünk a templomkertnél tapasztalatcserére. Máig sem tudom, hogy történt, de ott kibékültünk. Azt hiszem azért, mert én nem tudtam lenyelni a tojás sárgáját, ő viszont nagyon szerette. Négyet is be tudott venni egyszerre a szájába. Hámoztuk a kevésbé díszes tojásokat, ette a sárgáját, én a fehérjét, közben rájöttünk, nehéz haragot tartani. A sokadik tojássárgája után Thurzó Pista csak úgy mellékesen odavetette: — Voltál-e nálunk locsolni? — Hát persze — mondtam. Bözsi, a húga igen takaros, szép lány volt, Thurzó néni meg híresen finom kalácsot sütött. No, szent lett a béke. Nagy kő esett le a szívemről, boldognak, egészen könnyűnek éreztem magam: tízévesen békét kötöttem ellenségemmel, megbocsátva, szeretve. Tavasz idején, mikor Krisztus feltámadását pogány szokással ünnepeltük. Milyen kár, hogy szerte a világban, magyarok, írek, szerbek, albánok, bos- nyákok, arabok, zsidók meg ki tudja még mennyi fajta nép — haragot tartva — nem gondol a békülésre, a baráti látogatásra. Élnek és halnak újkeletű vagy százados haraggal a szívükben. Milyen kár. (A szerző Kanadában élő békéscsabai színész.) _____________Kaskötő István: _____________ Hú svéti emlékezés
