Békés Megyei Hírlap, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-27 / 97. szám
^RÉKfiS MEGYEI HÍRLÁPifi VALLÁS 1999. április 27., kedd Felmérés az egyházról Közép- és Kelet-Európábán Biztos hit, bizonytalan fogalmak Az elmúlt tíz évben három átfogó, több, mint negyven országot érintő kutatás zajlott Európában azzal a céllal, hogy feltérképezze az emberek alapértékeit, életcéljait. A bécsi egyetem professzora, Paul M. Zulehner munkacsoportja a vizsgálatokat egy Közép- és Kelet-Európára kiterjedő többlépcsős felméréssel egészítette ki, amely az egyház társadalomban elfoglalt helyét határozza meg, a benne élők véleménye alapján. A kutatás eddig publikált eredményeiről Tomka Miklós vallásszociológust, a Szegedi Hittudományi Főiskola óraadó tanárát, a vizsgálat első szakaszának vezetőjét kérdeztük. A vallasüldözesrol A felmérés által vizsgált társadalmak fele elutasítja, hogy az elmúlt negyven évben vallásüldözés lett volna országában. Az első oszlopsor (A) azok arányát jelzi, akiket személy szerint, vagy akik rokonait hátrányban részesítették vallásosságukért, a második oszlop (B) azok arányát, akik szerint az elmúlt időben a „hívőket” másoknál erősebben hátrányban részesítették, a harmadik oszlopban (C) pedig azok arányát tüntettük fel, akik szerint nem volt vallásüldözés, és a hívőket nem részesítették különösen hátrányban. A B C Litvánia 12,6 40,2 47,2 (Kelet-)Németország 15,6 21,9 62,5 Lengyelország 7,7 30,3 62,0 Csehország 13,8 39,5 46,7 Szlovákia 20,3 41,1 38,6 Ukrajna 12,3 46,4 41,3 Magyarország 20,1 35,5 44,4 Szlovénia 15,1 30,9 54,0 Horvátország 20,1 39,2 40,7 Románia 9,1 40,5 50,4 Dr. Tomka Miklós: „Tíz ország adatai mutatják, hogy az emberek igénylik az egyház jelenlétét a társadalom életében. ” fotó: kornok Csaba — Tanár úr, hogyan kapcsolódik a közép- és kelet-európai országokban végzett felmérés az európai uniós vizsgálatokhoz? — Az európai vizsgálatok kiindulópontja az egységesülés folyamata volt. Az Európai Unió tudni akarta, hogy az európai államok integrálódásának — a gazdasági érdekek mellett — van-e értékrendi alapja. Az első felmérések értéket, célokat vizsgáltak. Az egyik fő értékadó, a vallás sokszor előkerült, de egyházról külön nem esett szó. Annyi mindenesetre világossá vált, hogy Európában erős keresztény és ezen belül szilárd katolikus értékrend érvényesül. Ez nem elszigetelten önmagában áll, hanem kultúránk rejtőzködő alapja. Kollégáimmal azonban úgy véltük, az értékek felmérése mellett fontos lenne megtudni, van-e szerepe az egyháznak és milyen a magukat újjátervező kelet-európai államokban. Vajon mit gondolnak az emberek az egyházról mint intézményről, miben látják hasznát és miben bírálják?-— Milyen országokat érintett a kutatás? — Néhány európai alapítvány támogatásával 1997 novemberétől 1998 januárjáig tíz kelet- és közép-európai államban, Litvániában, Németország keleti tartományaiban, Lengyel- országban, Csehországban, Szlovákiában, Ukrajnában, Magyarországon, Szlovéniában, Horvátországban és Románia erdélyi területein sikerült egyidejűleg országosan reprezentatív mintákon elvégezni a vizsgálatot. Tudván, hogy a vallásos népesség legnagyobb része az idősebb generációkból származik, a vizsgálatot a 18 és 65 év közötti népesség körében végeztük, így eredményül azt a képet kapjuk, ami a felnőtt lakosságot öt-hat év múlva jellemzi. — Gondolom, az összehasonlító vizsgálat első kimutatható eredménye az, hogy egyes országokban vallásosabbak az emberek, és nagyobb szerepet kap az egyház, mint korábban. — Amikor a nemzeteket felekezet és vallásosság alapján próbáltuk osztályozni, meglepő eredményeket kaptunk. Az emberek szívesen helyezik el magukat a vallás és egyház koordinátarendszerében. A volt NDK és Csehország kivételével minden országban többségben vannak azok, akik vallásosnak tartják magukat. Az egyháztagság is — a két említett ország kivételével — minden országban 70 százalék feletti. A legtöbb országban viszont az egyháztagoknak csupán egyharmada vesz részt rendszeresen a vallási életben. Kelet-Európa társadalmai két fő típusba sorolhatók. Van egy modernebb gazdaságú, elval- lástalanodott típus, amelynél alacsonyabb a rendszeres vallásgyakorlás; ilyen a volt NDK, Csehország, Szlovénia és Magyarország. A másik esetben — például Románia erdélyi részein és Lengyelországban — a vallás magától értetődő része a kultúrának. Ez persze fordítva is „olvasható”. Az erdélyi vallásosság nagyon hagyományfüggő, inkább kultúra, mint meggyőződés. A végeredményen azonban ez ke-, veset változtat. Minden országban találtunk néhány százaléknyi ateistát, Romániában azonban ezer emberből egy sem kételkedett Isten létezésében. — Mennyire állandóak ezek az adatok és mennyiben változhatott meg az emberek véleménye az egyházról a háború utáni negyven év alatt? — Románia kivételével minden országban az elmúlt negyven évet tartják a legboldogabb időszaknak. Ennek egyik oka, hogy akkoriban kétségtelenül stabil és kiszámítható volt az élet. A jelenlegi helyzet viszont sokak számára nehéz. Még azok is bizonytalanok, akik a rendszerváltozás nyerteseinek mondhatják magukat, a kommunizmus előtti időkre pedig a világháborúk és a nácizmus miatt nem szívesen emlékeznek vissza. Vagyis a társadalom igen tekintélyes része rokonszenvvel és némi nosztalgiával gondol vissza az elmúlt negyven évre úgy a liberálisabb rendszert megélt Magyarországon, mint az elmaradottabb Ukrajnában vagy a fejlett Csehországban. — Hogyan kötődik ez az eredmény az egyházhoz, a vallásossághoz? — A megelégedettségre vonatkozó adatok mellett érdemes megemlíteni egy másik kérdést, amely szintén a múltra vonatkozott és már szorosan kapcsolódik az egyházhoz. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az emberek tapasztaltak-e vallásüldözést az elmúlt negyven évben, és ez érintette-e őket. A válaszok szerint a 65 éves és annál fiatalabb nemzedék fele észlelt vallásüldözést, de ez nagyon különböző mértékben érintette őket. A társadalom másik fele viszont határozottan elutasítja, hogy vallásüldözés lett volna. Szerintük is voltak nehéz idők, a vallásos emberekre is rájárt a rúd, de nem jobban, mint másokra. Az egyházak viszont elszenvedett hátrányaikra hivatkozva számítanak a kárpótlásra. A jelen eredmények azt mutatják, hogy a társadalom felének szemében ez megalapozatlan, hiszen ők nem tapasztaltak vallásüldözést az elmúlt negyven év során. — A kutatók a vallásosságot több különböző dimenzió, kérdés segítségével igyekeznek meghatározni. Adható-e válasz arra, hogy a hétköznapi ember számára mit jelent és miben nyilvánul meg a vallásosság? — Az elmúlt években sokan dobálóztak olyan szavakkal, mint „vallásos” és „ateista”. A dolog korántsem ilyen feketefehér: a két szélső pont között ezerféle változat lehetséges. Ennek nyilvánvaló oka az, hogy a legtöbb ember nem kész filozófus, aki világos válaszokat tudna adni. Ilyesmiről dadogva beszélünk. Az ilyen gondolatokat a mindennapi élet során nem szoktuk megfogalmazni. Ennek következménye például, hogy a legtöbb vizsgált országban létezik egy számottevő csoport, amely határozottan tagadja Isten létezését, akár több egymást követő kérdésben is, ugyanakkor Jézus Krisztust Isten fiának, Istennek vallja. Logikai alapon ez butaságnak tűnik, de azt hiszem, ilyen kérdésekben nem logikát kell keresni.-—Mi lehet akkor a fogalom- zavar oka? — A válaszok gyakran nem mások, mint régen rögzült sémák meggondolatlan ismétlései. Valaha régen a vallásosság a hagyomány része volt. A közkultúra által közvetített értékeket, fogalmakat az emberek nem mindig gondolták végig. Sok kifejezésmód, gondolatfoszlány maradhatott meg tehát az emberek fejében anélkül, hogy alaposan átgondolták volna. Ezt támadta az elmúlt negyven év vallásellenes, ateista nevelése. A primitív valláskritika jelszavakkal dolgozott, azokat igyekezett elfogadtatni. A szemináriumi ízű tételek és kijelentések nyelvi zűrzavara várhatóan csak nagyon lassan fog feloldódni. — Vagyis a legkülönfélébb vallásfogalmak léteznek. Lehet-e így egyáltalán körvonalat húzni a hit és a vallás gondolati egységei köré? — Már a korábbi vizsgálatokból is kiderült, hogy Magyarországon és Kelet-Euró- pában a hitrendszernek három, egymástól függetlenül működő kristályosodási pontja van. A legerősebb pont a hagyományos keresztényi hit, olyan fogalmakkal mint Isten, túlvilág, bűn. Kevésbé erőteljes, de jól kitapintható a negatív vallásfogalom, amelynek olyan kulcsfogalmai vannak, mint az ördög, a pokol és a kárhozat. A harmadik fogalomkört nevezhetjük New Age vallásosságnak, de hívhatjuk egyszerűen babonaságnak is. Ez a típus sokkal kritikátlanabb és zavarosabb a másik kettőnél, naiv és babonába hajló. Ide tartozik mindenféle csodába, horoszkópba, jövőmondásba vetett hit is. Míg az idősebb nemzedék vallásosságát sokkal erősebben a hivatalos egyházi álláspont határozza meg, addig a New Age típus legfőképpen a 35 év alatti korosztályt jellemzi. Mindhárom típus minden országban jelen van, de különböző mértékben. A New Age vallásosság élesebben jelenik meg az olyan modem országokban, mint amilyen Németország, Csehország, Magyar- ország és Szlovénia; viszont szinte nincs jelen Romániában, Horvátországban és Lengyelországban. — Mivel egészítette ki ez a felmérés az előző három európai kutatást? — A mostani felmérés és a már említett európai vizsgálatok alapján különböző trendeket lehet kiszámolni, és igazolni vagy cáfolni lehet a korábbi előrejelzéseket. Egybehangzóan bizonyított tény, hogy a vallásosság Kelet-Európábán nagyjából 1978 óta mindenütt folyamatosan emelkedik. Az 1990 és 1992 közötti időszakban a vallásos emberek száma jelentősen megugrott, 1993- ban viszont csökkenni kezdett, de csak annyival esett vissza, mint amennyivel korábban megemelkedett. A vallás persze nem csak számokban, hanem szerkezetileg is yáltozik. A New Age vallásosság például 1981-ben még egyáltalán nem volt kimutatható, 1991- ben is alig, mára viszont a modernebb államokban határozottan jelen van. — Az értékrendvizsgálatok alapkérdését tekintve ez a felmérés fel tudott mutatni hasonlóságokat a kelet-európai társadalmak egyházhoz való viszonyában? — Mint említettem, az európai vizsgálatok a kultúra által közvetített erős keresztény értékrendet mutatták ki. A tíz ország adatai ezt azzal egészítik ki, hogy az emberek mindenütt igénylik az egyház jelenlétét a társadalom életében. Az adatok egy konfliktusforrásra is rámutatnak. Több országban, nálunk is, az egyházpártiság és az egyházellenesség között határozott szembenállás alakult ki. Az értelmiség és az új vállalkozók egy kisebb csoportjában pedig létezik egy intoleráns vallásellenesség, amely jelentős mértékben terhelheti a társadalom egyensúlyát. Jenei Rita Elégedettek-e az egyházzal? A felmérés a katolikus egyház utóbbi tízéves helyzetével és magatartásával kapcsolatos vélekedésre is kiterjedt. Az alábbi táblázat A oszlopa a „kifejezetten elégedettek”, B oszlopa a „sem nem elégedetlen, sem nem elégedettek”, C oszlopa a „nem elégedettek” arányát tartalmazza. A B C Litvánia 28,0 49,6 22,4 (Kelet- jNémetország 4,3 71,7 24,0 Lengyelország 28,0 49,6 22,4 Csehország 15,8 75,9 8,4 Szlovákia 19,2 62,6 18,1 Ukrajna 13,6 81,0 5,4 Magyarország 24,1 85,6 10,3 Szlovénia 15,8 54,7 13,0 Horvátország 44,0 42,6 13,3 Románia 13,3 75,5 11,2 A „boldog” negyven év A felmérés kimutatta, hogy a kelet-európai államokban — Románia kivételével — az emberek az elmúlt negyven évet tartják a legboldogabb időszaknak. A kutatók azt a kérdést tették fel, hogy az illető országban a második világháború előtt, 1945 és a rendszerváltás között, vagy az utolsó 6—8 évben lehettek a legboldogabbak az emberek. Az 1945 és a rendszerváltás közötti időszakot említők százaléka: Litvánia 57,8 (Kelet-)Németország 51,4 Lengyelország 53,8 Csehország 47,3 Szlovákia 69,5 Ukrajna 76,2 Magyarország 66,2 Szlovénia 68,7 Horvátország 50,4 Románia 39,6 Akik hisznek a csodákban A felmérés a vallásosság tartalmának vizsgálatánál arra a kérdésre is választ keresett, hogy az úgynevezett New Age vallásosság egyes elemei milyen arányban vannak jelen. A táblázat azoknak az arányát mutatja, akik hisznek a csodákban (A), a jövő megjósolhatóságában (B), a kézrátétellel való gyógyításban (C). A B C Litvánia 41,7 38,8 28,0 Lengyelország 44,8 25,7 31,0 Csehország 29,4 21,8 25,1 Szlovákia 43,5 31,7 28,7 Ukrajna 32,9 38,4 25,9 Magyarország 26,0 21,6 20,1 Szlovénia 47,2 30,1 35,2 Horvátország 55,0 48,5 31,9 Románia 39,2 24,8 25,1 (Megjegyzés: ezt a kérdést Németországban nem tették fel.)
