Békés Megyei Hírlap, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-26 / 96. szám
GAZDASÁG 1999. április 26., hétfő Az év gépkocsivezetője: Lévai János Tápé, hajnali négy óra. A Lévai házaspár hálószobájában könyörtelen pontossággal csörög a vekker. A családfő felkel, s amíg a fürdőszobában borotválkozik, kifő a reggeli kávé, a konyhát kellemes illat tölti meg. Fél öt, útra kész. Egy puszi a még szundikáló feleségnek, ujjnyi résen át köszönésféleként egy pillantás a két alvó fiúra, majd irány a buszmegálló az első buszjárathoz, mely négy óra negyvenkor indul Szegedre. így kezdődik Lévai Jánosnak, a szegedi Tisza Volán Rt. autóbuszvezetőjének szinte minden napja. Aztán a Mars téren átül az általa vezetett, legalább 30 millió forint értékű 395-ös Ikarus autóbuszra, mely Szeged—Orosháza—Békéscsaba— Szeghalom—Debrecen útvonalon közlekedik, minden nap megtéve oda-vissza az útvonalon 37 megállóval tarkított 471 kilométert, melynek több, mint fele a 47-es főút Békés megyei szakaszára esik. Bámulatos eleganciával kezeli a volánt, dirigálja a gépóriást. A textiles szakmát cserélte fel a közlekedésért, a buszvezetésért. Mint mondja, gyerekkori álma teljesült, amikor buszsofőr lett. Hivatásos jogosítványa ’72 óta van, lassacskán másfél évtizede vizsgázott le autóbuszvezetésből. Több, mint 1 millió balesetmentesen megtett kilométer áll mögötte, s március 15-én átvehette ,,Az év gépkocsi- vezetője” kitüntetést, ami mind szakmai, mind erkölcsi elismerést, no és pénzjutalmat is jelent. — Később derült ki, hogy az illetékesek inkognitóban utaztak velem, az utasok körében is felmérést készítettek, figyelték munkámat — magyarázza Lévai János, miközben a busz kerekei falják a kilométereket. Szegedről 5 óra 50 perckor indul, s hajó az idő, nem jön közbe semmi, akkor 10 óra 55 perckor begördül a jármű a debreceni végállomásra. Megtudom: a legmostohább útviszonyok mellett sem volt még egy óránál nagyobb késése. A cívis városban majdnem öt és fél órás kiállása van, ekkor pihenhet. Aztán negyed ötkor irány haza, s 21 óra 20-kor érkezik a Tisza-parti városba. — Este leszámolok a napi bevétellel, majd megtankolom, lemosom és kitakarítom a buszt, ha valami gond van vele, szólok a szerelőknek, akik a reggeli indulásra kijavítják a hibát. Úgy tizenegy óra körül keveredek haza... Az egyik nap a debreceni, a másik nap a hajdúszoboszlói járatot viszem, két napot dolgozom, két napot szabad vagyok. A debreceni vonal az egyik legjobb, „legsűrűbb” járatunk, olykor a nyakamban is ülnek. Az utasok többsége munkába, iskolába jár, jelentős részét szinte név szerint ismerjük. — Hogyan kezdődött buszsofőrt pályafutása? — Szegeden egy 260-as ikaruszos helyi járattal kezdtem, egy év után átültem egy csuklósra, mellyel hét évig dolgoztam, majd ’95-ben kerültem távolsági járatra: Székesfehérvár és Győr útvonalon jártam. A Szeged—Debrcen közötti járatot ’96 óta kollégámmal felváltva viszem. — Milyenek az utasok? Több, mint egymillió balesetmentesen megtett kilométer áll mögötte — Többségében rendesek, barátságosak, elvétve akad csak egy-egy agresszív. — Amikor nem autóbuszvezető, mivel tölti szívesen idejét? — Kertes házban lakunk, állatokat tartunk, kertet művelünk. Ha módomban áll, szívesen síelek, s hódolok kedvenc hobbimnak, a horgászatnak. Rekordom egy 6,5 kilogrammos ponty. — Meg is főzi a zsákmányt? — Jaj, azt nem! A hal tisztítása, elkészítése a családra, főként a feleségemre hárul. Lehet, hogy furcsa: különösebben nem szeretem a halat, csupán sütve eszem meg... — Család? — A feleségem is volános, két nagy lányunk már önálló, a két kisebbik, a két fiú még tanul. Az egyiknek különösen jó a műszaki érzéke, műszaki szakközépiskolába jár, szereti az autókat — hallom, s témát váltunk. Leghosszabb útja Szicíliába volt, ami 2 ezer 650 kilométert jelent. Szorult helyzetbe csupán néhányszor került: egyszer Békés és Békéscsaba között robbant le, be kellett vontatni a Körös Volán szervizébe. — A két közlekedési cég között kiváló a kapcsolat, soron kívül megjavították a buszt, néhány perc késéssel folytathattam utamat. Egy alkalommal Debrecenben kerültem kellemetlen helyzetbe, amikor különjárattal a vásárhelyi NB I-es kézilabdás lányokat szállítottam bajnoki mérkőzésre: egyszerre ment tönkre a vízszivattyú, a kompresszor és a generátor. Mire a mérkőzés véget ért, én is befejeztem a javítást, igaz a meccsből semmit sem láttam — meséli nevetve, miközben megérkezünk Szeghalomba, ahol tízperces pihenőt tart. Az utasok lekászálódnak, majd Lévai János is betér egy kávéra. A felszolgáló már várja, az évek során megismerték nem csak őt, hanem kávézási szokásait is. Komótosan elkortyolgatja kávéját, majd a „lovak közé csap”, a jármű meglódul, s a roppant szimpatikus, szerény sofőr, vagyis Lévai János, az ,Az év gépkocsivezetője" folytatja útját. —szekeres— Óriáskazán a Hajdútejnél rr* % 4 4% v/e|mann A beruházás költsége összesen 18 millió forint... A Hajdútej Rt. gyulai vállalatához néhány napja érkezett meg Berlinből új gőzkazánunk, mely öt tonnájával a legnagyobb Viessmann kazán Magyarországon. A nagy teljesítményű — 3300 kW-os — kazánnal a pasztőrözéshez és a többi hőkezeléshez szükséges gőzt fejlesztjük május végétől. Ekkorra végzünk az összes üzembeállítási munkálattal — mondta el Hadabásné Szigethy Gyöngyi, a cég műszaki vezetője. — Két darab, összesen 6 tonnás és 27 éves gőzkazánt fog helyettesíteni ez a közel 100 százalékos hatásfokkal dolgozó új gép. A beruházás költsége összesen 18 millió forint. Két éve a mikrobiológiai labor fűtés- és melegvízellátását is egy Viessmann márkájú, de jóval kisebb teljesítményű berendezéssel oldottuk meg. Az új gőzkazán a megrendelést követő tizenkettedik hétre készült el. A gyártás során folyamatosan ellenőrizték a kazán szakszerű beépítését a Területi Műszaki és Biztonsági Felügyelet kiküldött megbízottai — tette hozzá Sándor István, a Viessmann kazánok szervizelését végző cég ügyvezetője. —Frankó— „AZ ADÓ VÉGÜL IS NEM MÁS, MINT DÍJ, AMIT AZÉRT A KIVÁLTSÁGÉRT FIZETÜNK, HOGY SZERVEZETT TÁRSADALOMBAN ÉLHETÜNK.” (Franklin Delano Roosevelt) Csúcstermékek a Buderustól A Buderus Fűtéstechnika Kft.- től volt hangos a sajtó a napokban. Ennek a cégnek az alacsony hőmérsékletű, atmoszférikus gázkazáncsaládját a szakmai zsűri úgy ítélte meg, hogy a Construma ’99 Nagydíj jogosan illeti meg. — Cégünk termékei a fűtés- technika csúcsát képviselik. Vannak területek, ahol az elsőségünk elvitathatatlan. Ilyen például az a tény, hogy a világ legnagyobb öntöttvaskazángyártói vagyunk — mesélte Oláh Ferenc ügyvezető. — Ma döntően kétfajta kazánalapanyag létezik. Az acél és az öntöttvas. Mi az utóbbit tartjuk ideális kazánanyagnak. S hogy miért? Mert korlátlanul alakítható, optimális kialakítású fűtőfelületek hozhatók létre. Az pedig valóban nem utolsó szempont számunkra, hogy az ebből az alapanyagból készült termék majdnem korlátlan időtartamot kiáll, megfelelő üzemeltetés, illetve karbantartás mellett. — A fűtéstechnika üzletágunknál (éves forgalmunk 3 milliárd márka, ebből ez az ágazat hoz 2,15 milliárd márkát) azt valljuk: maximális komfortot kell biztosítani minimális energiafelhasználással és minimális környezetszennyezéssel. Álláspontunk szerint legjobb környezetvédelem a jó hatásfokú készülék! A fűtéstechnikában két dolog kell a sikerhez: jó hőhasznosító kazán és az intelligens, felhasználóbarát szabályozórendszer. A Buderus világszínvonalú termékeinek palettája nagyon széles: a 9 kilo- wattostól a 2000 kilowattos kazánig minden igényt ki tudunk elégíteni. Legyen az padlón álló, vagy falra szerelhető berendezés — mondta az ügyvezető, akitől azt is megtudtuk, hogy a Buderus kondenzációs technikával is foglalkozik. A magyar piacon való jelenléttel viszont még óvatosak a kazángyártók. — Ma Magyarországon ez a technika nehezen építhető be gazdaságosan. Mint ahogy a cég világszabadalma, az a nap- kollektor sem, ami tavaly Németországban Az Év Terméke lett — sorolta a Buderus újdonságait Oláh úr. — A magyar energiaárak mellett a megtérülés bizonytalan. Ezért nekünk az a célunk, hogy a magyar piaci viszonyokhoz alkalmazkodva a termékpalettánkról a legjobbat kínáljuk. (PR) A BUDERUS Fűtéstechnika Kft. a Construma ’99 szakvásáron az alacsony hőmérsékletű, atmoszférikus gázkazáncsaládjával nyert nagydíjat. Felvételünk a vásárvárosban készült a BUDERUS sokak által meglátogatott kiállítási standján / „Allatkarnevál” Hódmezővásárhelyen Az eső nem riasztotta el a kiállítás nézőit A „Legszebb holstein-fríz tenyészcsoport” címért tizenkét, három szarvasmarhából álló csapat vetélkedett FOTÓ: SZEKERES ANDRÁS Az esó'vel dacolva sokezren látogattak el a hét végén a pénteken nyílt, s tegnap este zárult állatkarneváira, vagyis a VI. Alföldi Állattenyésztési Napok Kiállítás és Vásár programjaira, valamint az esemény társult rendezvényére, a XV. Szent György-napi Juhászversenyre. Az időjárás ezúttal nem fogadta kegyeibe a rendezőket, a látogatók közül azok jártak jól, akik „nyeleska- lucsnit”, vagyis gumicsizmát vittek magukkal. A három nap során gazdag látnivalóban volt részük az érdeklődőknek, az esztendők során a dél-alföldi regionális állatkiállításból az ország legjelentősebb állattenyésztési seregszemléjévé terebélyesedett a rendezvény. Az átalakuló, s ezért bizonytalankodó magyar mezőgazdaságnak egy olyan fóruma lett a vásárhelyi rendezvénysorozat, ahol nemcsak a térség, hanem az ország jónéhány agrárvállalkozója és nagyüzeme megmutathatta magát. A Hód-Mezőgazda Rt. vásárhelyi kiállítócentrumában — a tavalyihoz képest tovább bővült — az állattenyésztés fejlesztése, színvonalának emelése került reflektorfénybe. A számos szórakoztató, színes program sorában a szakmai fórumok mellett fontos helyet foglaltak el a tenyészszemlék, ahol felvonultatták a kiállítók tenyészállat büszkeségeiket. A díjakból jutott megyénk kiállítóinak is, annak ellenére, hogy a hazai pálya — ez több kiállító és látogató véleménye is — olykor előnyt jelentett. A seregszemlén 128 sertés került kiállításra. Ezüstérmet és különdíjat kapott a medgyes- egyházi Haladás Mezőgazdasági Szövetkezet hungahyb „A” vonalú kocasüldő csoportjáért, a Hód-Mezőgazda Rt. dombira- tosi telepének tenyésztői munkáját aranyéremmel ismerték el a magyar nagyfehér hússertés kocasüldő csoportjáért. A juhtenyésztés díjai közül bronzéremben részesült a Körös-Maros Nemzeti Park szarvasi cigája tenyészjerke csoportja. A szarvasmarhatenyésztés díjai közül is jutott megyénknek. A magyar tarka vemhes üsző kategóriában második helyezést érdemelt ki a mezőhegyesi Ménesbirtok Rt. egy üszője, a magyar tarka tehén kategóriában aranyéremmel és különdíjjal jutalmazták a Ménesbirtok Enikő nevű tehenének teljesítményét. A holstein-fríz második laktáci- ós tehén kategóriában aranyérmes lett Csalogány, a szeghalmi Peroktáv Mezőgazdasági Szövetkezet tehene. A negyedik és több laktációs tehén kategóriában bronzérmet és különdíjat érdemelt ki a medgyesegyházi Haladás Szövetkezet tenyészállata. A húsmarha díjai közül harmadik helyezést ért el a Körös-Maros Nemzeti Park szarvasi telepe. A lótenyésztés díjai közül az arab fajtacsoportban harmadik lett az orosházi Varga Ferenc tenyészkancája, a második helyen végzett a gyulai Szőke Péter kancája. A Nóniusz fajtacsoportban aranyérmes, különdíjas és nagydíjas lett a Ménesbirtok Dacos nevű kancája, a magyar sportló fajtában bronzérmet kapott a Ménesbirtok Oleander nevű kancája, különdíjban részesült Marica nevű kancája, s a kiállítás legeredményesebb lótenyésztőjének, a Ménesbirtoknak munkáját különdíjjal ismerték el. Szekeres András
