Békés Megyei Hírlap, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-24-25 / 95. szám

1999. április 25.

Rivalda

* Harmadik oldal *

til

Tisztelem a korral (általában) együtt járó tapasztalatot, az óletbölcsességet. Ha ráadásul a jókedve sem hagyja el a (többnyire) hajlott hátú, fehér hajú, békésen pipázgató öreget, vagy a tűzhely mellett gubbasztó anyókát, akkor megerősödik bennem, hogy így érdemes élni, megöregedni!

„Haj, de nagyon régen volt, és soká lesz, mikor nékem húszesztendős, göndör hajú babám lesz” — dalolta április 18-ai születésnapján Dobozon, a megye legrégibb falujának „leggazdagabb” embere, a 104 esztendős özvegy Békési Istvánné, Rozi néni. Sőt, muzsikaszó nélkül is — sok húszévest megszégyenítő frissességgel — már tipegett is hozzá.

— Vegyenek le! — utasította fotográfust, majd annak távozása után titokzatos mosollyal a szája szögletében azt mondta: „Édeském, adok magának egy kis csempészt” — és elnyelte szoba félhomálya. Rövid időn belül markában a fütyülőssel és jobb napokat látott, cserzett bukszával tért vissza. Öntött egy gyűszűnyit, s a tárca tartalmával kezdett bíbelődni.

„Nem találom a darabosát, pedig adni akarok magának” — szólalt meg.

Álla alatt asszonyosan megigazította a kendő csücskét. Ekkor kezdett derengeni bennem, hogy mire készül...

Ötpercnyi győzködés után hagyta abba a kotorászást. Akorra tudtam elhitetni vele, hogy el nem foga dóm az igazságos Mátyás képmását. Búcsúzóban hosszú életet kívánt nekem, s a lelkemre kötötte, becsüljem meg a mindennapok ajándékát, éljek tisztességesen, hogy nyugodt lélekkel nézhessek szembe önmagámmal. Ez az út- ravaló azóta is elkísér, s azt hittem, ha betűbe öntöm intelmeit, könnyebb lesz a lelkem. Tévedtem. A papírra vetett gondolatok még mélyebben belém vésődtek. Szavai fülembe csengenek, és többet érnek Dáriusz kincsénél. Köszönöm törődését, s ez úton is áldásos öregséget, boldog esztendőket kívánok a kedvesnek.

Both Imre

MIBEN SANTIKAL?

Jó csődőr vagy megsántul, vagy megvakul — fogadja a népi bölcselettel a békéscsabai Jókai Színház bejáratánál a takarítónő. Miben sántikál, művész úr? — veszik körbe kicsit cikizve, de szeretettel a színinövendékek, amikor beblceg a színház klubjába. Most éppen abban sántlkálok, hogy meglgyak egy rumos kávét, fahéjjal — válaszolja nekik Hodu József.

Persze, ez már nem az első feketéje aznap, hiszen az Andrássy úti Mozart kávézóban előzőleg már bekortyolt egy Piazza d’Oro-t, rum nélkül. Eközben botját letámasztva beleolvasott a Mancs című újságba. Kiderül az is: Jadviga párnája a támaszkodási segédeszköz oka. A filmet forgatták Tótkomlóson, és a vasútállomási jelenetben, a sínek között futva botlott kőbe Hodu művész úr. Bokája aláfordult, de a jeleneteket összeszorított foggal végigcsinálta.

Aztán irány a

kórház, a diagnózis pedig rándulás. A gipszet megúszta, cserébe viszont letette a nagyesküt: három hétig nem mozdul az ágyból. Erre néhány nap múlva már fellépett a Komámasszony, hol a stuk- ker? című darabban.

— Latinovits Zoltán könyvében olvastam, hogy a színpad gyógyhely — mondja. — Nálam is így van, hiszen előadás közben megfeledkezem minden fájdalomról. A „stukkerben” például ugyanúgy álltam fel az akasztáshoz a székre, mint máskor. A Zendülés a Caine hajón című darab egyik előadásán 39,3 fokos lázban égtem. Szinte nem is voltam magamnál, de a közönség ebből semmit nem vett észre.- Ehhez képest bagatell, hogy kétszer végigmankózta a piacot, amikor fia görkorijába keresett kerekeket.

— Nem mindegy, hogy tíz-, vagy háromezer forintért jut hozzá valamihez az ember. Azt pedig nem kell magyarázni, hogy a gyerek egy ilyen fontos kérdésnél nem várhat a felépülésemig.

— Gondolom, útközben néhány piaci kukát is átvizsgált.

— Régen valóban nem voltam rest, hogy bármilyen helyen alámerüljek, ahol esély mutatkozott könyvritkaság vagy egyszerűen csak számomra értékes kiadvány beszerzésére. Hobbim ugyanis a könyvek, régi kiadványok gyűjtése.

— Úgy tudom, élete egyik nagy csalódása is a könyvekkel kapcsolatos.

— Amikor idestova 20 éve Békéscsabára szerződtem, és első főszerepemet játszottam, azt hittem: na, majd most mindenki felismer, megállítanak az utcán. Az egyik ABC-ben a pénztárnál oda is lépett hozzám egy hölgy: ugye ön a Hodu József? Kihúztam magam, és már a tollat kerestem, hogy autogramot adjak. A hölgy viszont csak annyit szólt: művész úr, jó lenne, ha visszahozná a könyvtárunkból kikölcsönzött könyveket.

Nyemcsok László

Richter József Jászai Mari-díjas artista, a Monte-Carlói fesztivál nagydíjasa, igazgató vezetésével április 27-étől május 2-áig Békéscsabán, a sportcsarnokkal szemben vendégszerepei Közép-Európa legnagyobb cirkusztársulata, a Magyar Nemzeti Cirkusz. (Hétköznap 18, szombaton és vasárnap 15, illetve 18 órától játszanak)

Minden perc »Prága”

A festői cseh székesfőváros, Prága nem mostanában találta ki az Idegenforgalmat. Évszázadokkal ezelőtt emelt templomait, várát, terelt, hídjait, szűk utcácskáit, utcácskáinak macskaköveit a kezdetektől ápolják, gondozzák lakói. Az évenként megrendezett „Prágai tavasz” nevet viselő fesztivál pedig semmi mással össze nem hasonlítható hangulatot varázsol az ódon falak közé. Prága a művészek paradicsoma. A várból levezető úton fesMMWffli MW HmMIMIflIIIMMI

Használt autók részletre!

1. Ford Escort 1.3 ’95. 01.

központi zár, riasztó, színezett üveg stb.,1 tulaj., akár 13 384 Ft/hó

2. Daewoo Nexia 1.5 ’95. 05.

fullextrás stb., 1 tulaj.,

akár 13 830 Ft/hó

3. Mondeo CLX 1.8 TD ’96. 07.

központi zár, elektromos ablak, riasztó, magnó stb., 1 tulaj.,

akár 23 636 Ft/hó

4. Daewoo Racer 1.5 ’96. 03.

magnó, riasztó stb., 1 tulaj.,

akár 9 294 Ft/hó

5. Opel Astra Caravan 1.4 ’95. 01.

magnó, riasztó, könnyűfém felni, vonóhorog, elektromos ablak stb.,

1 tulaj., akár 15 615 Ft/hó

6. Fiat Tempra 1.6 ’95. 04.

központi zár, színezett üveg, elektromos ablak, magnó stb.,

1 tulaj., akár 14 276 Ft/hó

Békéscsaba, Szarvasi út 79. Telefon: 451-150. (29760)

tőállványok erdeje pompázik, s elvegyülnek köztük az árusok, mutatványosok, zenészek. A helybéliek büszkeségén, a Kár- oly-hídon folytatódik a bemutató. Ott kaptuk lencsevégre azt a művészt, aki szívbemarkolóan gyönyörű hangokat csalt ki az asztalán felsorakoztatott poharakból. (Képünk az 1. oldalon.) Mint a varázsló, kezeivel nem érintette a folyadékkal töltött poharakat, az áram segítségével minden bizonnyal az elektromos rezgéseket fordította a zene „nyelvére”.

Prága - főleg ilyenkor, tavasszal — megér egy sétát. Ahol a téren vidáman ropja a hetvenéves matróna a ragtime-banda zenéjére, odébb fiatalok az ír művészetekből csemegéznek, s a mellékutcák, zeg-zugok tele vannak csecsebecsékkel, látnivalóval, korabeli ruhákba öltözött fiatalokkal, nem kell sajnálnunk a lábunkat az egésznapos sétáktól.

A látnivaló kifogyhatatlan, itt valóban minden perc „Prága”.

(e)

FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER