Békés Megyei Hírlap, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-24-25 / 95. szám
1099. április 21—25., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Félelem, káosz, világvége? Önjelölt próféták a régmúlt idők látnokait „szólítják” tanúként Lőcse szép szerelmespárja Két arc A fekete városból: Venczel Vera és Nagy Gábor Emlékezés Wenckheim Krisztinára Százötven éve született az árvák és a szegények jótevője A PÁSZTORNAK A NYÁJ KÖZÖTT A HELYE Idén február óta püspök vezeti a magyarországi román ortodox híveket. A 31 éves Radu Stefan Drincec orvosi diplomája megszerzése után végezte el az aradi ortodox teológiai egyetemet. Közel egy évig gyakorolta hivatását, majd kolostorba vonult. Ekkor kapta egy nemrégiben elhunyt orosz szerzetes emlékére a Sofronie nevet. Sofronie Drincec: >rA miénk Jézus Krisztus politikája és nem a hatalomé” FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER — Sofronie püspök úr nem egészen két hónapja tölti be tisztét. Felszentelése óta a gyulai püspökség az otthona. Hogyan érzi itt magát? — kérdeztük. — Nagyon jól — mondja magyarul, majd Pavel Ardelean vikáriusra pillant, aki a továbbiakban a románul adott válaszokat magyarra fordítja. — Szülővárosom, Arad közel esik Gyulához, így gyakran hazalátogathatok. Az aradi katedrális nagyon hasonló az itteni Szent Miklós-temp- lomhoz és az emberek mentalitása is sok tekintetben egyezik. A különbség annyi, hogy a román ortodox közösség jóval több lelket számlál az anyaországban. — Azt tartják, hogy a kisebbségben élő népcsoportok összetartóak. Ez a magyarországi románokra is elmondható? — így kellene, hogy legyen. Jól ismerem a környező országokban élő román kisebbség helyzetét. Tapasztalataim szerint a Magyarországon élők között hallani a legkevesebb román szót. Hozzáteszem, hogy itt jóval kisebb a közösség, mint például Jugoszláviában, ahol rendkívül szoros az összetartás. — Megszámlálta-e már, hogy hány tagú a magyarországi román ortodox gyülekezet? — Egy év múlva talán már meg tudnám mondani. Egyelőre a munkám elején tartok, melynek egy része abból áll, hogy végigjárom a húsz magyarországi román ortodox parókiát. Néhol nagy a „nyáj”, másutt kevés a hívő, például Hajdú-Bihar megyében már alig beszélnek románul és főleg a fiatalok nem tudják az anyanyelvet. —Hozhat-e változást ebben a folyamatban az Ön jelenléte? — Jövetelem sok mindent hozhat, ám csodák nem történnek egyik napról a másikra. Realista vagyok ebben a tekintetben. A valóság pedig az, hogy sajnos több a temetés, mint a keresztelés. A nyáj lassan fogy, mert kevés gyermek születik. — Nagyon fiatalon, 31 évesen szentelték fel püspöknek. Tervei megvalósításához is korához mérhető lendülettel fog hozzá? — Elsősorban a fiatalokat szeretném az egyház felé fordítani, hiszen majd ők viszik tovább az ortodox hagyományokat. Fontos, hogy megismerjék őseik hitét, mert egy kis közösség csak így maradhat életben. Kapcsolatot keresek a magyarországi román értelmiséggel is. Célom, hogy megerősítsem a püspökséget, ezért tartom nagyon fontosnak, hogy minél többet a közösséggel legyek. A pásztornak a nyáj között a helye. —Mint ahogyan nemrégiben megjelent a Magyarországi Román Önkormányzatok Szövetségének alakuló ülésén is. Tart-e politikai csoportokkal kapcsolatot a magyarországi román ortodox egyház? — Az egyház az államtól függetlenül működik. Nem veszünk részt a politikában, ebből következik, hogy a kisebbségiben sem. A miénk Jézus Krisztus politikája és nem a hatalomé. — A politika azonban mégiscsak beleszólt az eseményekbe, hiszen az itteni román közösség már 1946-ban püspökségként kívánt működni. Vágyuk azonban csak az idén februárban, az Ön felszentelésével teljesülhetett. Miért kellett ennyit várniuk? — A magyarországi, majd a romániai rendszerváltozás után időre volt szükség ahhoz, hogy a folyamat kiforrja magát. Romániában a kommunista korszakban sok püspökséget felszámoltak és csak a fordulat után kaptak ismét teret az egyházak. A püspökség létezésébe tehát valóban beleszólhat a hatalom, de belső működését már nem befolyásolhatja, mert az autonóm és saját törvényének engedelmeskedik. — Az ezredvéghez közeledve érezhető-e, hogy egyre többen fordulnak a spiritualitás felé? — Romániában nagy lelki ébredés tapasztalható, a templomokat megtöltik a hívek. Nagyon sok a fiatal, közöttük értelmiségiek is. — Minek köszönhető ez? — Istennek, aki hívta őket. Romániában 'sok ortodox kolostor található, ahol szerzetesek élnek. Ezeknek a helyeknek nagy a kisugárzása, ezért vonzzák a híveket. Sofronie — a nemrégiben elhunyt orosz szerzetes, akinek a nevét szerzetessé szentelésemkor kaptam — mondta: „Istennel szemben nem szabad illedelmesnek lenned, öntsd ki elé a szívedet úgy, ahogy van és O meghallgat”. A szerzetesek ezt naponta átélik és ezzel megerősítik mások hitét is. — Mit szóltak a szülei ahhoz, hogy egyetlen fiuk szerzetesnek készül és soha nem alapít majd családot? — A kezdetekben ellenezték. Ezért kívánságuknak megfelelően elvégeztem a temesvári orvostudományi egyetemet, de közben imádkoztam, hogy arra az útra léphessek, amelyen járni akarok. — Az orvosi és a papi hivatás nem áll messze egymástól. — Valóban, de a teológia megadja a válaszokat azokra a kérdésekre is, amelyekkel az orvostudomány nem tud mit kezdeni. — Mennyit dolgozik egy nap? — Hol többet, hol kevesebbet. Hús- vétszombatról vasárnapra virradóra például nem aludtam, mert négy helyen végeztem a feltámadási szertartást. Nagyon kevés a szabadidőm, régóta imádkozom Istenhez, hogy adjon egy-két órát az olvasáshoz. A misézésen kívül adminisztrációs munkát is végzek, ezt viselem a legnehezebben. Engem a szertartások vezetése pihentet, az imádság békességet és csendet hoz a világba. Baracsi Magdolna Engem a szertartások vezetése pihentet, az imádság békességet és csendet hoz a világba I CklIf KKIIKIIEfSí Látásjavítás Orbán módra A miniszter úrnak javul a látása! Közeire ugyan egy kicsit még rosszul lát, de távolra már nem. Ez jó hír. Ült szombaton este a televízió kamerája előtt és nézte a pályán kívüli Fradi—Újpest összecsapást. Illetve, hogy pontosak legyünk: a BM—Fradi ütközetet. Ami ugyebár, minden rendesen látó magyar állampolgár szerint — akár miniszter az illető, akár nem — azzal kezdődött, hogy a „sógornak” (a kommandónak) odaütöttek. Megállni tilos táblával, műanyag szeméttartóval, kővel — szóval nem kenyérrel. Ezzel szemben a miniszter úr úgy látta, a verekedés azzal kezdődött, hogy a sógor (a kommandó) visszaütött. Az igazság az, hogy a miniszter urat erről így tájékoztatták. Á sógorról, aki visszaütött. A fenébe is, jobban hitt másoknak, mint saját szemének. No, erre mondom, hogy a miniszter úr közeire még mindig rosszul lát. Messzire viszont... Amikor haltelepítési és erdősítésügyi miniszterünk — a képernyő előtt ülve — saját szemével láthatta, hogy a kommandósok „brutálisan” nekitámadnak a „védtelen” és „bamba”, a rendőrségtől szemmel (a miniszter úr szemével) láthatóan „tartó” szurkolói gyülekezetnek, azonnal közölte: vizsgáló bizottságot állíttat fel a parlamentben és barackot nyomat a zsaruk fejére. Azért, hogy tudják, hol lakik a parasztfejlesztési vidékminiszter. Harmadnapra aztán kipukkadt a luftballon. A miniszter úr közölte: nem oda Buda, de még Pintér sem, a belügyminiszter. Aki előbb át- küldte T. J.-nek az említett összecsapás teljes videoanyagát, majd megüzente neki: hátra arc. Alighanem Orbán, a Viktor is odaszólhatott a kormányülést rendszeresen lyukasórának tekintő miniszter úrnak: vegyen fel szemüveget, ha nem lát messzire. Lagalább addig a napig, amikor fejére teszik a koronát. (Bocsánat: vállára a köztársasági elnöki palástot.) Vagyis megeshet, ha továbbra is úgy látja, hogy az Üllői úton a balhé azzal kezdődött, hogy a sógor visszaütött, könnyen lila ködbe veszhet a palást. Miniszterünknek tehát egy telefonra azonnal rendbe jött a szeme. Mindössze két kérdés maradt hátra. Az egyik: meddig lesz hatásos a kezelés? A másik: jó-e az nekünk, ha miniszterünknek rendre megjavítják a látását? Árpási Zoltán A miniszter úr úgy látta, a verekedés azzal kezdődött, hogy a sógor (a kommandó) visszaütött Almáskamarás, 1921(?) Ritka szép képeslap megyénk egyik kis településéről. így nézett ki a Róm. Kath. Templom és a Róm. Kath. Plébánia vagy nyolcvan évvel ezelőtt. Az ott lakók, s az Almáskamarást jól ismerők most lemérhetik, mit változott a település e két jeles épülete és környezete az évtizedek alatt
