Békés Megyei Hírlap, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-22 / 93. szám
S MEGYEI HÍRLAPKITEKINTÉS 1999. április 22„ csütörtök — A honvágyból A múlt századi aranyásóktól Ausztrália területén kétszáz évvel ezelőtt jelentek meg az európaiak, fegyencek, majd szabad telepesek és aranyásók. A „civilizált” világból érkező partraszállók kíméletlenül — fegyverrel és méreggel — irtották az általuk a kenguruknál alig többre tartott őslakókat. Az aranyláz idecsalogatott magyar bevándorló csoportokat is, róluk röviden megemlékeznek a különböző útleírások. Az ausztráliai magyarság néhány jelenlegi képviselőjével pedig Göncz Árpád köztársasági elnök februári látogatásakor találkoztunk. Az Ausztrál Államszövetség második legnagyobb városa Melbourne, Victoria állam fővárosa, amelytől jó száz kilométerre nyugatra terül el Ballarat. A fejlett ipari központ történetéhez kapcsolódik a híres aranystory, melynek magyar vonatkozásai igen érdekesek. A ballarati mezőkön túrták a földet egykor hazánk fiai is; az 1848—- 49-es szabadságharc bukása után először Angliába és Amerikába menekült honvédek (volt köztük ezredes, százados). Prihoda János honvédezredes és Vékey Zsigmond százados Londonból, Farkas Márton, Rochlitz Albert és Kálmán, Udvardy József honvédtiszt több emigránssal együtt Dél- Amerikából indult útnak. Kézzel vájták a földet Mednyánszky Cézár, a honvédsereg volt tábori főpapja, aki a > világosi fegyverletétel után menekült el (távollétében Haynau vésztörvényszéke halálra ítélte), ugyancsak a ballarati aranyásók között dolgozott. Emlékirataiban megörökítette a magyar „szerencsevadászok” keserves életét: „Sziklás dombok és völgyek folyói alkotják az ausztráliai aranyvidéket. Húsz telepen hetvenezer aranyásó kereste a szerencséjét. Mindannyian ásóval, de körmükkel is vájták a földet... Aranyra éhesen kutatott aranyér és aranypor után mindenki. Reggeltől estig görnyedtem én is nehéz munkában. Sártól-földtől piszkosan, felhorzsolt kézzel és holtfáradtan tértem este a sátramba.” Aranyásó őseinknek nem kedvezett túlságosan a szerencse, a többség éppen csak annyi kincset talált, hogy szerényen megélt belőle. így kevesen telepedtek le véglegesen az ötödik kontinensen; akinek összegyűlt a hajójegyre elegendő pénze, átkelt Amerikába, a kiegyezés után pedig néhányan visszatértek Magyarországra. A kemény fizikai próbatételen túl az aranyásókat gyakran még rablótámadások is veszélyeztették. Med- nyánszkyt is megtámadták egyszer, amikor holtfáradtan hazatért viskójába, menekülni próbált, de szétlőtték a könyökét, karját tőből amputálni kellett, nyomorékan hagyta el Ausztráliát. A régmúlt után nézzük a jelent vagy legalábbis az újabbkori történelem magyar vonatkozású eseményeit! — Nagyon konzervatív, zárt angol-szász világ volt Ausztrália az ötvenes évek elején. Mi még elég fehérnek, kereszténynek számítottunk, így valahogyan belefértünk az elképzelésükbe, de az európaiak, főleg olaszok, görögök, hollandok, németek után jöttek Vietnamból, Indiából, és a hatalmas ázsiai, mohamedán tömeg nagyon megijesztette a magukat felsőbbrendűnek tartó angolokat, íreket — magyarázta Bárány Márta Sydneyben. — Csak néhány évvel ezelőtt kezdődött az az irányzat, ami jelenleg is tart, amit multikulturális korszaknak neveznek. Ez azt jelenti, hogy minden népcsoport, nemzet megőrizheti saját kultúráját, büszke lehet nyelvére, értékeire. Az ausztrál bennszülöttek a 24. órában kezdték keresni hovatartozásukat és követelni jogaikat; ha nem változik a társadalmi megítélésük és nem részesülnek szociális gondoskodásban, teljesen kihalnak. A kormányzat helyesen ismerte fel, hogy a 18 millió lakosú Ausztrália gazdagsága éppen ebben a sokszínűségben rejlik. Bánki Viktória Éva is a nemzeti identitás, az anyanyelv megőrzéséről beszélt, csak más vonatkozásban. Sydneyben létrehozott alapítványukkal „az elszakított területeken” segítik a nyelvoktatást a hetvenes évek óta. Legelőször erdélyi diákokkal kezdték, Erdélyi Csoport néven, azóta Kisebbségi Alapnak keresztelték át magukat, mert „körbe” nagy szükség van a segítségre. Elsősorban pénzt küldenek délvidéki, erdélyi, kárpátaljai iskoláknak. — Ezekben a térségekben nagyon hiányzik az értelmiség, ezért támogatjuk az oktatást. Egyik kikötésünk, hogy valóban rászoruló kapja a pénzt, a másik, hogy valami olyat csináljon, amivel segíteni tudja az ott élő magyarokat. Fontos, hogy akit támogatunk, tanulás után ott is maradjon, ahol szükség van rá, ne költözzön el például az anyaországba! Van olyan magyar Melboume-ben, aki öt diákot vállal, és ez 5-ször 400 dollár évente. Nagyon jó kapcsolat alakul ki az alapítvány és a családok között. Szívesen csináljuk, mert tudjuk, hogy hová megy a pénz, melyik diák vagy iskda kapja a támogatást. Éva, aki most az alapítvány elnöke, tízéves volt, a húga hat 1945-ben, amikor azon a nagypénteken a szülei eljöttek Magyarországról. „Nagy magyarok” voltak, nem bírták elviselni, hogy idegen uralom alá kerüljön az ország. Azt remélték, ha az oroszok kimennek, azonnal hazajönnek. Édesanyja Somogy- ból, apja Zalából származott. Sajnos a ’89-es rendszerváltást már csak édesanyja érte meg. Új hazájuk elégedett polgárai — A honvágy olyan, hogy abból nem lehet soha kigyógyulni, azt nem lehet soha elfelejteni. A nyelvet sem, soha. Szeretnék tökéletesen beszélni, mindig kérem azokat, akik otthonról jönnek, hogy javítsanak ki, nehogy hibázzak. Az én szüleim arra tanítottak — és a féljem szülei is —, hogy tartsuk meg a magyarságunkat. — A Délvidéki Szövetségnek az a dolga, hogy segítsük a Kisebbségi Alapot és minél jobban összetartsuk itt, Sydneyben a magyarságot. Otthont építünk, tánccsoportunk működik, énekkarunk és futballcsapatunk is van, rendezvényeket szervezünk, hogy minél gyakrabban összejöjjünk, találkozzunk, hogy együtt szórakozzon a fiatalság és az idősebb korosztály. Hosszú évek tapasztalata, hogy a programok összetartanak bennünket, magyarokat — hangsúlyozta Lia Huszár. Beszélgetőpartnereim új hazájuknak valamennyien sikeres, elégedett polgárai, akik ott otthon, hazalátogatásuk alkalmával pedig itt itthon érzik magukat. Gyökereiket, magyarságukat szívükben őrzik, honvágyról, hazáról talán elérzékenyül- ve, könnyes szemmel szólnak, mégis a valóságban, távolságot térben és időben nagyon is reálisan felmérve élnek — ott. Naprakész tájékozottságuk a magyarországi eseményekről valószínűleg a fejlett technikának is köszönhető, szinte hibátlan, szép kiejtésük pedig mindenképp igényességüket dicséri. Niedzielsky Katalin Ausztráliát az arany tette híressé. Képünkön Melbourne, Victoria állam fővárosa „by night Továbbá havidíj-mentes Pannonlndex szolgáltatás, havidíjmentes Hívástartás, havidíj-mentes Hívásvárakoztatás, havidíjmentes Hívásátirányítás, ingyenes Hívófél-azonosítás. Illetve előfizethetsz a Pannon Mobil Posta szolgáltatásunkra, amellyel rövid szöveges üzenetet küldhetsz e-mail címre, vagy rövid szöveges üzenetet fogadhatsz e-mail címről. Huri nettó t20(J (bruttó 1500) forint ingyenes belföldi beszélgetés nettó 16 (bruttó 20) forintos hétvégi percdíj**; havidíj-mentes Privát hangposta. PunnonHívó szolgáltatás havi 20 db ingyenesen küldhető rövid szöveges üzenettel, roaming és nemzetközi hívás*** lehetősége. Minimum tarifacsomaggal rendelkező régi és ú j előfizeltíinkre egyaránt vonatkozik. hétvégi nettét 16 (Imidét 20) forintos percdíj a Cannon (iSM hálózatán heliil kezdeményezett, illetve hangposta hívásokra vonatkozik, szombaton, vasárnap és munkaszüneti napokon 00.00 és 24.00 óra közölt. j előfizetést vásárló előfizetőink a 'íz'fjtfj:; .,i= •*'-1 nemzetközi hívás és teljes körű roaming szolgáltatásainkat 1000. szeptember l-ig előleg hefizelese mellett. 1609. szeptember l-töl pedig ^ ^ liavidíj-menlesen vehetik igénybe. További részletekért hívd a Cannon GSM nonstop itgyfélszolgálni at a 06 20 0200200-as telefonszámon! ttttt Az élvonal GSM
