Békés Megyei Hírlap, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-20 / 91. szám

I HÍRLAP­EXKLUZÍV 1999. április 20., kedd Jött, látott és győzött? Dr. Kurucz Ferenc rendőrfőkapitány stílusváltásról, tabutémákról, magányról Békés megyében egyre több rendőrrel találko­zunk a közterületeken. Ez tudatos program ré­sze. A megyei közgyűlés legutóbbi ülésén dr. Hatala József dandártábornok, az Országos Rendőr-főkapitányság közbiztonsági főigazga­tója elismerését fejezte ki azért, mert Békésben javultak a felderítés mutatói és a nyomozás eredményessége. A megye eredményei alapján országosan a középmezőnyben helyezkedik el. A megyegyűlésre készített beszámoló és annak visszhangja után, valamint a közelgő rendőrnap al­kalmából interjúra kértük dr. Kurucz Ferenc ezre­dest, Békés megye rendőrfőkapitányát. — Ön szeptemberben mutatkozott be először Bé­kés Megye Közgyűlése előtt. Stílusváltást ígért, s azt mondta: tabutémák nincsenek. Fél év múltán árnyaltabban fogalmazna? — Valamivel több, mint fél év telt el, amióta a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság élén dolgo­zom. Menet közben gyakran visszanézek, és felidé­zem, mit mondtam, amikor idejöttem, mit ígértem, s mit teljesítettem. A tabutémákról annyit: nem biz­tos, hogy tabu, amiről nem beszélünk, csak szá­munkra nem bír hírértékkel. Én nem emlékszem rá, hogy a sajtó bármely kérdésére ne válaszoltam vol­na. Ügy gondolom, én és a munkatársaim korrektek voltunk. Nem hiszem, hogy régebben kaptak annyi hírt a vezetőktől, mint mostanában. Olyan termé­szetesen előfordul, hogy folyamatban lévő ügyről később tájékoztatunk. De nem zárkózunk el. Ami­kor rendőröknek nem rendőrökhöz méltó cseleke­detei derültek ki, akkor is azt mondtam, hogy kor­rekt módon tájékoztatni kell a sajtót, mert úgyis el­terjed a hír. Ezerháromszáz fős állományt emberek alkotják, és ha elsumákolunk, elhazudozunk dolgo­kat, nyilván azt mondják, hogy a rendőrség, s nem azt, hogy Kovács Pista vagy a Nagy Péter... — Elhangzott, hogy a megye bűnügyileg közepe­sen fertőzött, s az eredményesség, a közbiztonság is valahol középhelyetfoglal el. Mit jelent ez konkrétan? — Egy terület fertőzöttsége azt jelenti, hogy hány lakosra jut egy bűncselekmény. A megyében tizenvalahányezer bűncselekmény történt, itt közel 400 ezren laknak, e kettő összevetésével lehet a fer- tőzöttségre következtemi. A statisztikával persze csínján kell bánni, mert mást mutatnak a számok Borsodban, mást egy határmenti vidéken. Hatala tábornok úr is elmondta: Békésben az előző év azo­nos időszakához képest körülbelül 20 százalékkal csökkent az elkövetett bűncselekmények száma, ezen belül Békéscsabán a lakásbetörések több, mint 40 százalékkal estek vissza. — Ezek mögött intézkedések állnak? — Hát persze! Rengeteg ember van kint az ut­cán, kőkeményen számon kérjük őket. Emellett an­nak a vezetői rétegnek is ki kell mennie az utcára, amely eddig nem tette ezt. Aktívabbak lettek a rendőrök. A Hatala úr által említett statisztika alap­ján — eredményesség és felderítés szerint — Békés megye most tizedik az országban. Tavaly tizennyolcadikok voltmik, ősszel tizenkilencedi­kek, aztán ismét tizennyolcadikok, most a tizedik helyen állunk. Ráncbaszedett rendőrök — Az előző években a megyegyűlési beszámolókat rendre úgy értékelte a testület és a szakma is, hogy a megye rendőrsége jól dolgozott, nagyjából a közép­mezőnyben helyezkedik el az eredmények alapján. Ugyanezt hallottuk az idei tavaszon is azzal együtt, hogy a statisztika szerint mennyivel előbbre ugrott a rendőrség teljesítménye a korábbi esztendőkhöz ké­pest. A statisztika ilyen rugalmasan alakítható? — Nem. Nem erről van szó. Megítélésem szerint a képviselők — kimondva-kimondatlanul — azt az időszakot értékelték, ami a főkapitányváltás óta el­telt. Mindenki tudja, hogy az elmúlt időszakban jó néhány gubanc volt a főkapitányság körül. Ami ne­kem jólesett: idejövetelemkor teljesen más összeté­telű megyei önkormányzattal találkoztam. Elmond­tam, mit akarok, s az önkormányzat elfogadta. Egy hónap múlva teljesen más összetételű megyegyűlés jött, mely ^lőtt most bemutattam féléves tevékeny­ségemet a teljes múlt esztendővel együtt. Nagyon pozitív értékelés született. Időközben elkészítettünk egy áldozatvédelmi programot, egy tanyaprogra­mot. Hellyel-közzel rendbe lettek szedve a rend­őrök. Azt írták idejövetelem után, hogy idegesek a rendőrök, mert nem mehetnek ki pecsétes ruhában, borotválatlanul, koszos autóval. Éz így van. Ez le­het pénzkérdés, igényesség kérdése is. Mint ahogy köszönni kell, udvariasan kell viselkedni. Nagyon nehéz megértetni azzal, aki huszonöt éven át más­ként viselkedett, hogy nem jól csinálta. Ma már ter­mészetes, hogy péntekenként lemossák, rendbe rakják az autókat, nem mennek ki koszos kocsival. Az is természetes, hogy tisztán, borotvában, kultu­ráltan jelentkeznek szolgálatra. Nem ellenőrzünk többet, csak alaposabban.-—Amikor felkérték, hogy vállalja el a főkapitá­nyi tisztséget Békés megyében, gondolom, az orszá­gos főkapitánnyal tisztázták a helyzetet, a körülmé­nyeket. — Nem. Szabadságon voltam, és egy napon dél­után két órakor felhívott az országos főkapitány, hogy menjek fel hozzá Pestre. Felmentem, és négy órakor közölte velem, hogy elsejétől én leszek a fő­kapitány. — Olyan információkat nem is kapott előzetesen, hogy a megye közbiztonságában vagy a rendőrségi szervezetben gondok vannak? — Egy szomszédos megye rendőrkapitánya azért naprakész információkkal rendelkezik, tehát „képben voltam”. Tudtam, ismertem, hogy mi volt itt a Kuzma-üggyel... Természetesen ez nem úgy ment, hogy az országos főkapitány gondolt egyet. Egészen biztos, hogy körbejárta az ügyet. A másik: nem olyan kapós egy főkapitányi pozíció. Ahogy az országos főkapitány úr mondta, a világ legmagá­nyosabb beosztása. Igaz, hogy a rendőri munka csúcsa. —- Okozott-e feszültsége t idekerülése körül, hogy nem megyén belülről választottak főkapitányt? — Nekem nem, ha voltak önjelöltek, azoknak okozhatott. Ezzel azonban nem foglalkoztam. Leporolt gyilkossági ügyek —A közepes eredmények mellett észrevette-e, hogy emberölési ügyekben nem nagyon tépte az istrángot a megye rendőrsége? Mindig két-három feltáratlan esetről hallottunk, de például 1990-től ennél jóval több gyilkosság történt — még ha kikerültek is az eljárásból —, melynek máig sincs meg a tettese. Amikor elkezdte Békés megyében a munkát, emlí­tette, hogy ezeket át kellene tekinteni. — Át is tekintettük, és ez a folyamat most is tart. Azóta például a Lingurár-féle emberölésnek meg­lett az elkövetője. Néhány más ügyben is biztatóak a kilátások. A Dudás-féle gyilkosságban hamaro­san ismét ítélet születik, ez sem lett elfelejtve. —Ez utóbbi ügyben akkoriban úgy tűnt, hogy az első körben a rendőrség kissé eliigyetlenkedte a nyomozást. — Nem én mondtam. —Meg kell kérdeznünk: az eltűnt gyulai kislány, Szathmáry Nikolett ügyét félretették? — Nem, jelenleg is dolgozunk benne. —A megyebeli felderítési mutató és a nyomozás eredményessége lényegesen eltér egymástól. Mi a különbség a kettő között? — A nyomozás eredményessége azt mutatja meg, hogy milyen eredményesen nyomozunk egy ügyet, mit tudunk benne bizonyítani, és így tovább. Az eredményesség mutatója mindig több, mint a felderítésé. Éz utóbbi azt jelzi: az ismeretlen elkö­vetőt megtaláljuk vagy sem. Nagy az eredményes­ség például egy piramisjáték ügyében, melyben minden személy ügye önálló esetként jelentkezik. A magyar rendőrség gyakorlatilag odáig jutott, hogy a bűnözők üldözése helyett az áldozatokat ül­dözte, hogy javuljon az eredményessége. Pitiáner „keresztapák”? —Az eredmények alapján készült grafikonok érde­kes képet mutatnak. Úgy tudtuk eddig, hogy csak Orosházán volt gond, de ha például Békéscsabát nézzük, ott is jócskán romlottak az eredmények. — Orosháza és Békéscsaba nagymértékben be­folyásolja a megyei mutatókat. Orosházán meg­történtek a megfelelő változtatások, elment, el­megy a három első számú vezető. Békéscsabán a bűnügyi osztályvezető az év nagyrészében beteg volt. De hozzáállási és más problémák is jelent­keztek, illetve ma is vannak. Nézzük a számokat! 1999. január 1-jétől március 31-éig 2900 bűncse­lekmény történt a megyében, 750 Békéscsabán, 420 Gyulán. Békéscsaba nyomozási eredményes­sége 30 százalék. Ehhez jön Orosháza 13 százalé­ka, s akkor hiába van Sarkadnak 64, máshol 35, 33, 39, 44, 52, a két kapitányság lesüllyesztette a megyei átlagot. Békéscsabával tehát rendesen vannak gondjaink. — A sarkadi vezetést nem lenne jó behozni" a megyeszékhelyre? Mitől olyan eredményesek? — Jó vezetés, jó állomány kell hozzá, másrészt Sarkad szerencsés környezetben található. Jó képes­ségű a kapitány, a bűnügyi és a közrendvédelmi osz­tályvezető, összességében jól működik a kapitány­ság abban a környezetben. Azt viszont nem tudom, például Orosházán hogyan tevékenykednének. —A megyében vannak-e a fővárosiakhoz hason­ló, veszélyes bűnözők? — Igen, ők a látókörünkbe kerültek. — Az előzőfőkapitány valamikor elárulta, hogy a megyét az alvilág négy „keresztapája" osztotta fel egymás között. — Beszélnek néhány emberről. Az, hogy valaki olaj- vagy szeszhamisítással foglalkozik, még... A komoly dolgok azok, amikor valakit Pesten két uk­rán kísér, mégis szitává lövik, és kiderül, hogy mil­liárdos vagyona van, vagy a kezében tartotta a drog­kereskedelmet. Ilyen kaliberű emberek itt nincse­nek. A szervezett bűnözés ott tudja megvetni a lábát, ahol képes üzletet csinálni. Békés megye ehhez nem jó talaj. Itt általában szegények az emberek. Éjszakai álcázás a szórakozóhelyeken — Miként tavaly szeptemberben, ismét feltesszük a kérdést: hogyan erősítik meg a szervezett bűnözés elleni harcot? — A „bűnügy” átszervezése lényegében meg­történt. A felderítő osztály feladata a szervezett bű­nözés elleni harc. Több ügyünk van folyamatban, mely ugyanezt a célt szolgálja. A szervezett bűnö­zői csoportok szétosztják a piacot, utána csönd lesz. Nem érdekli őket, ki az országos főkapitány, a miniszter, milyen a kormány, élik a maguk életét, egymás között „lerendezik” a dolgokat, és utána megnyugszanak addig, amíg nem jelentkezik egy új önjelölt, aki valamely tevékenységi körüket át­venné. — Létezik-e a rendőségen belül korrupciós je­lenség? — Akkor, amikor azt mondják, hogy bűnözői kapcsolatai vannak a rendőröknek, igaz. A lényegi különbség az, hogy mire használja fel azt a rendőr. Úgy nem tudok egy bűncselekményt felderíteni, hogy ne jussak közel a bűnözőhöz. Pedig ez a cél. Ettől kezdve beszélhetünk lényegi különbségről: a rendőrségi eskühöz mérten kezelem-e ezt a kapcso­latot, vagy átállok a másik oldalra. —Nem is jelentéktelen beosztású rendőrök meg­megfordulnak az éjszakában. Amikor az ember óvatosan kérdez, a válasz legtöbbször az, hogy az illető ekkor is végzi a munkáját. Elég jól álcázzák a dolgot... — Egyenesen is lehet ezt mondani: nem rendőr­höz méltó magatartást tanúsítanak vezető beosztású rendőrök. Jelenleg ez ügyben két rendőr ellen is vizsgálatot folytat a nyomozóhivatal. Utcára került vezetők — Rengeteg kábítószeres ügyről lehet hallani. Ar­ról is, hogy a rendőrség mozdul ezekre, s arról is, hogy a drog már bent van egyes általános iskolák­ban is. Önök nem nagyon beszélnek erről. — Kábítószeres ügyben jogszabály-módosításra lenne szükség, amit remélhetőleg meg is oldanak. Ha megfognak egy kábítószer-élvezőt, két nap múlva hozza a papírt az ügyvédje, hogy az illető hajlandó magát alávetni hat hónapos kezelésnek, és leszokik. Fel kell függesztenünk az eljárást. — Szikinger István alkotmányjogász egy közel­múltbeli nyilatkozatában arra mutatott rá, hogy a rendőrség csak a kábítószer-élvezőket fogja meg, a kereskedőket, dílereket már nem. — Most írja az újság, hogy megfogtunk egyet. Szikinger nem a rendőri oldalról szemléli a helyze­tet, nagyon átcsapott „jogászba”. Van néhány em­ber, aki az általunk nagyon sokszor hangoztatott de­mokráciát furcsán értékeli. A demokráciában az len­ne a jó, ha középen meghúznánk a vonalat, ugyan­annyi jog és kötelezettség lenne. A jogok viszont ki­tolódtak a kötelezettségek rovására. Itt már minden­ki a bűnözőket védi. Olyan büntetőjogot szeretnék, ahol az áldozatok jogvédelme kap megfogalmazást, és nem a bűnözők vélt érdeksérelme. — Szikinger másik kritikája szerint a rendőrségi szervezettel, működésének hatékonyságával az a baj, hogy túl sok a tábornok, kevés a beosztott. — Szikingernek ebben igaza van. A kezdet kez­detén mondtam, engem kimondottan idegesítenek azok a bizonyos szintű vezetők, akik tévéznek, magnóznak, beszélgetnek. „Kihajtottam” őket az utcára, és ezért van egy kicsit nagyobb közterületi aktivitása a Békés megyei rendőrségnek. Igaz, sok a vezető. — Mondunk egy szót: szakszervezet. Idegesíti? — Nem. Úttorlasz előtt — Az tűnik furcsának, hogy a megye rendőrségi dolgozói közül csak mutatóba mennek el demonst­rációkra, összehasonlíthatatlanul kisebb számban, mint más megyékből. Mi lehet e mögött? — Nem tudom, én úgy érzem, korrekt a kapcso­latom a szakszervezettel. Ott vannak a vezetői érte­kezleten, nem is olyan régen két felvetésüket meg­oldottam, mert mind a kettő teljesen jogos volt. Egy dolgot viszont tudomásul kell venni: ők ennek a rendőrségnek az alkalmazásában állnak. Én még olyan problémáról nem hallottam, amit egy főkapi­tány képtelen volt megoldani, és a szakszervezet megoldotta. Egyébként akkor kellett volna de­monstrálniuk, amikor a magyar rendőrség költség- vetését tárgyalták, és jajgatni, hogy ez kevés, vál­toztassák meg. Nem most, amikor adott egy keret, és ezen belül semmi továbbit nem lehet elosztani. A követelések egy, része jogos, azaz jár, csak nem jut rá. A szakszervezettől csak azt kértem, hogy a rend­őri eskühöz méltóan viselkedjenek. No de amit ők akartak, vagy amiket hallottam, hogy úttorlaszok, egyebek... Áz is biztos, ha egy szakszervezeti tag ilyet megcsinál, és rendőri intézkedésbe keveredik, szemrebbenés nélkül megválók tőle. —Beszéljünk a bérekről. A rendőrségi közalkal­mazottak bérének reálértéke bizonyosan csökkent. Okos döntés ez, amikor a közbiztonság javítása az ország egyik stratégiai célja? — Minden választás előtt a pártok legalább a má­sodik helyen tűzték zászlajukra a közbiztonság javí­tását. Egyetlen közalkalmazotti bértábla létezik. Az elmúlt időszakban még a rendőrök fizetésébe sem tudtunk nagyon beleszólni. Tisztában vagyok a köz- alkalmazottak problémájával, tudom, és bátran kije­lentem, hogy elég gyatra fizetést kapnak. A Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon 1998 decemberé­ben minden közalkalmazott egyszeri, rendkívüli ju­talmat kapott. Ezt az országban sehol nem csinálták meg. Azt viszont egy kicsit a saját magam hátbaszúrásának éreztem, hogy ennek ellenére né­hány ember—a szakszervezet rábeszélésére—köz­vetlenül a belügyminiszternek írt, és segélyt kért. Egyikük sem írta le, hogy decemberben megkapta a jutalmat a főkapitányságon. Ez így lett volna korrekt. Akkor országos érdekre hivatkoztak. Jó, ha országos érdekről van szó, akkor a pénzt, amit megkaptak — és az országban a többiek nem —, fizessék vissza. Bombalevél a főkapitánynak — Folytassuk az eddigi nyitottsággal! Kisebb vi­hart kavart annak a névtelen levélnek a puszta lé­te is, melyet „ismeretlen tettes” március 22-én juttatott el a sajtóhoz. Ami belőle magánszemély­ként érinti önt, az nem tartozik ránk. De — ha jól számoljuk — három állításra azért válaszolnia kellene. Például milyen kapcsolata van a levélben említett férfivel? — Nem ismerem, sose láttam. — Ha mégis „összehozták” vele, jobb lenne ki­kérnie magának, nem? — A névtelen „nyílt levélről” az a vélemé­nyem, hogy többre tartom magam, mintsem név­telenségbe búvó személyekkel álljak le vitatkoz­ni. A levelet felfaxoltam a Belügyminisztériumba és az országos rendőrfőkapitánynak, azt csinál vele, amit akar. Nem azért jöttem, hogy vállon veregessek mindenkit. De ne beszéljünk erről a levélről, mert mindenkinek azt mondtam, nem akarok reagálni rá. Minden pontra válaszolok, csak nem a nyilvánosság előtt. Nyilván nem tap­soltak nekem azok az emberek, akiktől megsza­badultam. Rohadt módon népszerű tudnék lenni, ha hagytam volna, hogy minden úgy menjen to­vább, ahogyan ment. — Főkapitány úr! Köszönjük a beszélgetést! K. A. J.—L. E. Dr. Kurucz Ferenc ezredes, Békés megye rendőrfőkapitánya „cége" éves, s önmaga féléves mérlegét vonhatta meg a közelmúltban fotó: LehoczéyPéter

Next

/
Thumbnails
Contents