Békés Megyei Hírlap, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-17-18 / 89. szám

FOTÓ: SUCH TAMÁS F őúri muri Gyulán Kenyérhéjjal kanalazott le­ves, kétmarokra fogott ro­pogós sültek falatozása, tü­zes Egri Leánykával leöblít­ve — Ilyen lehetett egy igazi lakoma Mátyás király korá­ban. A XV. századi hagyomá­nyokat elevenítette fel a gyulai Hunguest Erkel Hotel azzal, hogy igazságos ural­kodónk tiszteletére végvári vadlakomával nevezett a siófoki Hunguest Service Kupa versenyre. — A mulatság képzelt helyszí­néül a mályvádi erdőt, Mátyás egykori kedvenc vadászterület­ét választottuk — mondja Lévárdi Jenőné az Erkel Hotel ügyvezető igazgatója. — A fel­készülést korabeli regék, mon­dák alapján kezdtük. Az étlap összeállításától a díszletek megtervezéséig ezekre hagyat­koztunk. A evőeszközökkel nem sok gondunk akadt, hi­szen abban a korban csak bics­kát tettek a tányérok mellé. Ka­nál helyett kenyérbelet hasz­náltak, a tálakból kézzel szed­tek. A leveses és kézmosó edé­nyeket egy gyulai fazekas ké­szítette az 1400-as évek divatja szerint. A padlót műfűvel és avarral takartuk be, az asztalok mellé erdőt varázsoltunk, a fák lombjai közül madárcsicsergés szólt. A kilenc főre tálalt étke­ket szakácsunk, Prohászka Bé­la készítette. A hajtők és a lan­tos szerepét a szálloda alkalma­zottai alakították. A produkcióval második he­lyezést értünk el, és üzleti ha­szonnal is számolunk, hiszen hét szálloda várja, hogy vendé­geiknek bemutassuk, milyen egy igazi végvári vadlakoma. Erről a gyulaiak is meggyőződ­hetnek a nyári szezonban. A pagoda mellett felállított sátor­ban láthatják a showt. Április 30-án országos gasztronómiai bálát rendezünk az Erkel Ho­telben, ahol Mátyás király me­nyegzői lakomáját kínáljuk a 150 fős vendégseregnek. A kü­lönleges esküvői fogásokat szórakoztató programok — többek között erényöv-bemu- tató — színesítik, a koktélokat a világbajnok Laisz András ke­veri. * Lapunk úgy tudja, hogy húsz asztal mellet vígad majd a ma­gyar (és külföldi), az asztalokat a XV. századi magyar főurak cí­merei díszítik majd. A személy­zet, a szereplők korhű jelmezt viselnek majd — de nem csak ők, hanem várhatóan a vendé­gek is. Baracsi Magdolna 'í |8||j Nizzában a Banda A közelmúltban nagy sze­rencse érte a Békés Ban­dát. Ismert megyei népze­nei együttesünk a francia- országi Nizzába kísérte el a szegedi Borica néptánc- csoportot. — Hogyan került a csapat a niz­zai karneváli forgatag kellős közepébe? — kérdeztük Barbócz Sándort, a zenekar vezetőjét. — Szeged több évre vissza­nyúló testvérvárosi kapcsola­tot ápol Nizzával. A híres niz­zai karneválra meghívták az al­földi város vezetőit, a „torta habjának” pedig a Boricát szánták. A Békés Banda őket kísérte el. — Milyen érzés volt együtt vonulni az ünneplő tömeggel? — Néptáncfesztiválokhoz szokott együttesünknek min­denképpen különleges élmény. Az óriási csinadratta, hangza­var közepette a mi zenénk és a népviseletbe öltözött táncosok szerénynek tűntek. A helyszín csodálatos volt, autóversenye­ket rendeznek azon az úton, ahol a felvonulást tartották. A pálmafákkal övezett tengerpar­ton hatalmas lelátókat építet­tek, a közönség egy része innen szemlélhette a kavalkádot. A bátrabbak az út mellett követ­ték a felvonulókat. Az egész eseményt a felfokozott hangu­lat, az emberek közvetlensége jellemezte. — A menettáncon kívül akadt-e más fellépési lehető­ség? — Két alkalommal a karnevá­li színpadokon is szerepeltünk. Ezen kívül iskolákban, óvodák­ban és egy fogyatékosokat gon­dozó intézetben léptünk fel. Mindenütt sikerünk volt, mert Nizzában sokféle náció él, és nyitottak más népek kultúrája iránt. B. M. 1999. április 18. Rivalda * Harmadik oldal DEBRECENI! KENE MENNI I' A (például) Gyula felől Békéscsabára érkező autósok közül néhá- nyan a szemüket me- resztgetik a város hatá­ra előtt található bolha­betűs táblánál. A reha­bilitációs munkálatok útszéli szövegéről Bállá Bélát, a Békés Megyei Állami Közútkezelő és Közhasznú Társaság igazgatóját kérdeztük. — Minden Phare fi­nanszírozású munkánál kikerül a tájékoztató tábla az építési szakasz elején és végén, melye­ket a kivitelező, ese­tünkben a HÓDÚT Kft. tesz ki - mondja Bállá Béla. — Ön szerint ezt a mi­ni írást el tudják olvasni az autósok? — Nagyobb betűkkel nem fért volna a táblára a szöveg. Akit érdekel, gondolom megáll, és el­olvassa a tájékoztatást. Nyolcvan-száz kilomé­teres sebesség mellett valóban nem lehet vé­gigfutni a szöveget. Hányatott sorsú táb­láink hiábavalóan nyúj­tózkodnak az út szélén, a hídépítés miatti eltere­lésről hírt adón imitt el­szaporodott, amott megfogyatkozott az ékezet, így — az anyját neki, betyárosan- népiesen — Débrécen szerepel... B. P. A. Intézményesül a kecskenász A magyarországi kecske­állomány minőségi felja­vítása céljából hamaro­san termékenyítő köz­pontokat hozunk létre, melyek révén garantáltan minőségi apaállattól származnak majd az utó­dok — tudtuk meg Kukovics Sándortól, a Magyar Kecsketartók és Tenyésztők Országos Szövetségének elnökétől. Arra a kérdésre, hogy a Békés megyei kecsketar­tók hova vihetik terméke­nyítésre állataikat, és egy „menet” mennyibe ke­rül, Kukovics úr most még nem tudott válaszol­ni. De mint mondotta: legkésőbb egy éven belül ez a rejtély is megoldó­dik... (i) ■ FOTÓ: SUCH TAMÁS

Next

/
Thumbnails
Contents