Békés Megyei Hírlap, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-17-18 / 89. szám
8 Hétvégi magazin 1999. április 17-18., szombat-vasárnap Verselő A héten dr. Cs. Tóth János, a Móra Könyvkiadó vezérigazgatója mutatja be kedvenc versét. A vers nem egyszerűen megszólít, hanem úgy épül be életünkbe, hogy többször visszatérhetünk hozzá, és ellenőrizhetjük magunkban, mit látunk másképp tapasztalataink tükrében. Egy műalkotás nagyfeszültségébe lépve eljuthatunk a művészi megértéshez. A versek annak fölismeréséhez segítenek hozzá, amit magunktól nem tudnánk fölismerni, kimondani. így a remekmű nem csak eszünkhöz szól, egész személyiségünket rázza föl, és állásfoglalásra is késztet, önmagunkkal és a világgal szembesít. A valódi műre a sajátos időtlenség a jellemző, az, hogy hajdanvolt korok alkotásait a jelenben érezzük megszólító erejűnek. Ezért fontos számomra Ady verseinek magyarsága, abban az ihletett tolmácsolásban, ahogy La- tinovits Zoltán tette. A vers esetében az előadó annyi lélektani finomságot árul el egy műről, amiből rájöhetünk az írott mű hatalmára. A költészet napján, 99 éve született Márai Sándor. Filozófiát, történelmet, hazafiságot és elmélyült gondolkodást felmutató regényei mellett poétikai művei is jelentékeny alkotások. Magam csodálkozással hallgattam Simonyi Imrét, valahányszor Márait említette. Külön izgalom olvasni azokat a sorokat, amelyeket egykor csak az országhatáron kívül lehetett élvezni. Legismertebb műve a Halotti Beszéd, most a Mennyből az angyal címűt ajánlom figyelmükbe. Mennyből az angyal MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony, Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról. Csattogtasd szaporán a szárnyad, Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. Ne beszélj nekik a világról, Ahol most gyertyafény világol, Meleg házakban terül asztal, A pap ékes szóval vigasztal, Selyempapír zizeg, ajándék, Bölcs szó fontolgat, okos szándék. Csillagszóró villog áfákról: Angyal, te beszélj a csodáról. Mondd el, mert ez világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája. A Csendes Éjben égni kezdett — És sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti. Fejük csóválják, sok ez, soknak, Imádkoznak vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország. ________________________Petőházi Margit útja Mezőhegyestől a művészet szolgálatáig________________________ S lNKA BALLADÁINAK TOLMÁCSOLÓJA AUSZTRÁLIÁBAN „Beláthatod te is, hogy gyönge nők vagyunk / és férfiakkal szembe szállnunk nem lehet / Erőseké a jog: miénk a hódolás.” (Szophoklész: Antigoné, Mészöly Dezső fordítása) Olyan széppé változik, amilyen csak lehet egy örökké élő költő híve FOTÓ: HARASZTI Petőházi Margit Molnár Kálmánná tatai, háztartásbeli asszony. Két gyermeket szült. Felnőttek, sikeres pályakezdők. Petra a Honfoglalás című film készítésében is közreműködött, s az egyik tévénél dolgozik, Gábor most érettségizik, s őt is a filmes világ vonzza. Kálmán, a férj agrárértelmiségi. Tipikus magyar család, vonzó keretben. A vágyott világ. Margó mégis egyedülálló, mondhatni, páratlan színfolt a magyar kultúra egén. Mezőhegyesről indult, a ménesbirtokon nőtt fel, balesetéig rendszeresen lovagolt, s maradt szerelmese az ember legszebb társának. Erről novellái tanúskodnak, melyek főleg a Literátorban jelentek meg. Vonzották a versek, a költői szellem világa. Férje társa volt ehhez, tűrte, támogatta a feleség hobbiját. Már ő sem tudja, hogyan történt, de az elátkozott, eltagadott költők verseinek szerelmese lett. Erdélyi József, Sértő Kálmán és leginkább Sinka István balladái jelentettek számára üzenetet, s közvetítői hivatást. Ha van Tatán irodalmi-művészeti élet, márpedig van, akkor ez nélküle nehezen képzelhető el. Az irányított művészetpolitika bukása után nem felbukkant, hanem szárnyalt. Nem túlzás. Átszellemül, amikor egy Sinka-balladát szaval. Olyan széppé változik, amilyen csak lehet egy örökké élő költő híve. Gyakran hívták rendhagyó irodalomórákra, előadói estje volt a Károlyi egyetemen, Kárpátalján, Erdélyben, a Vajdaságban. Aztán egyszer csak megkérdezték, nem menne-e ki Ausztráliába egy hónapra az ottani magyarokhoz. Ott terjesztette kedvenc költőinek gondolatait. Előadások, rádióinterjúk követték egymást egy hónapon át. — Lovakat nem nagyon láttam, kengurukat annál inkább — mondja. — Nem maradt sok szabadságom, előadás előadást és rádióinterjút követett Mel- boume-ben. Hozott néhány plüssállatkát, kengurut és koalamacit, a szívében viszont a gazdagodást. Rögvest meghívták Svédországba az ottani magyarok, akik hírét vették varázsos estjeinek. S ő ment Göteborgba, Mal- mőbe. A repertoáron mindig a három költőcsillag volt a sztár a harmincas évekből, bár Csoóri Sándor is mind többet szerepelt a programban. A férj, Kálmán ahová lehet, elkíséri asszonyát. Fogadja a gyakran érkező irodalmi vendégeket. A tatai polgári kultúra (nem a mostani politikai önmeghatározás, hanem a klasszikus, a reformkor óta élő módon) csak nehezen képzelhető el az ő lakásuk vagy Gútay János festőtanár diófa alatti estjei nélkül. Lassan intézménnyé vált, s a szerepnek meg kell felelni. Kérdezem, miért ez a misszió, elhivatottság? Zavarba jön, s olyasmit mond, hogy a művészet szolgálata szent, mert az az emberek szolgálata. Minden tapsra verődő kéz azt jelenti számára, hogy sikerült valamit továbbadnia, megértetnie. A világ végére is elmenne, hogy tolmácsolja ezt a gyönyörű nyelvet, elvigye a költői parazsat. Mielőtt azt hinné valaki, hogy egy kortalan kékharisnya meséje a történet, elárulom, hogy remekül főz, s a különleges, szőlőlevélbe göngyölt töltött káposzta mellett is minden mesterkéltség nélkül mondja: „A Sinka egy őserő! Meghatottság nélkül olvasni sem tudom balladáit, nemhogy mondani! írok-e még novellákat? Persze, hogy írok, hiszen gyönyörű az élet! így a két gyermekemmel, a családi körrel, barátokkal, a művészet teljességével. Nem tartom magam alkotónak, a költészet szolgájának talán. S köszönöm Istennek, hogy mindaz a szépség megadatott nekem, amit eddig kaptam tőle.” S könnyek csillognak a szemében. Kádár Péter A világ végére is elmenne, hogy elvigye a költői parazsat Szokolay Sándor találkozása az orosházi evangélikusokkal „Soha olyan szép zenét nem írtam, mint amilyet álmodok” Szokolay Sándor zeneszerző Kunágotán született, majd Orosházán nevelkedett. Tanított a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán, volt a Magyar Rádió zenei lektora. A Magyar Kodály Társaság elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Az Erkel Ferenc-díjat 1960-ban és 1965-ben is megkapta, a Kossuth-díjat 1966-ban vehette át. Az érdemes és kiváló művész színpadi művei közül csak néhányat említünk: Az iszonyat balladája, Vérnász, Hamlet, Az áldozat, Ecce Homo, Csalóka Péter. A zeneszerző hétfőn Orosházára látogatott, ahol az ifjú zenebarátok hangversenyén a fiataloknak mesélt életút- járól. Este az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium dísztermében vallott hitéről, pályájáról. Ribár János evangélikus esperes első találkozásukat elevenítette fel, amikor Sopronban meghallgatta a komponista előadását, részese lehetett az általa nyújtott zenei élménynek. — Akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy a képekben, hangokban, szavakban megfogalmazott gondolatokat a művész itt, Orosházán is ossza meg velünk. Invitáltam Szokolay Sándort, hogy e szellemi értelemben szikes tájon is szóljon emberségről, hitről, érezhessük mi is szellemi töltetét, amit magával visz mindenhová — fogalmazott a vendéglátó. — Amit itt kaptam, nem tartom magamban, próbálom tovább adni. Őszintén szólok, fölöttem ugyanis nincs már se igazgató, se miniszter, csak Isten! Hívő emberek társaságában, templomi körülmények között vallók: hitet teszek, de nem akarok kérkedő lenni — mondta hallgatósága előtt a Kossuth-díjas zeneszerző, aki több éve már, hogy nem járt szülőföldjén. Nyugdíjasként él Sopronban. Előadásában megemlékezett példaképeiről, az orosházi Fürst Ervinről, aki hitében erősítette meg. Apósáról szólt szép szavakkal és az oly gyakran idézett mesterről, Kodály Zoltánról. Fölöttem nincs már se igazgató, se miniszter, csak Isten! Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző orosházi látogatásakor találkozott az ifjú zenebarátokkal is (képünkön a koncert szereplőivel) FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Önvallomása szerint háromszor született: testileg Kunágotán, majd őseivel Orosházára költöztek. Tarhos pedig az a hely, ahol muzsikussá lett. — Soha olyan szép zenét nem írtam, mint amilyet álmodok! — fogalmazott előadásában Szokolay Sándor, s hogy nyomatékot adjon szavakban megfogalmazott gondolatainak, zeneműveiből hozott néhány részletet orosházi hallgatóságának. Csete Ilona Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag Az 1848—49-es forradalom és szabadságharcra emlékezve a múlt év végén útjára indítottunk egy fejtörő játékot olyan kérdésekkel és illusztrációkkal, amelyek átfogják történelmünk legfényesebb időszakát. Hétvégi magazinunkban hétről hétre ugyanezen a helyen találnak egy- egy kérdést, hozzá tartozó képpel és három lehetséges válasszal. Közülük egy helyes, a másik kettő téves. Ha részt akarnak venni a játékban, akkor egy levelezőlapon küldjék be a helyes megfejtést vagy annak betűjelét a szerkesztőség címére (5600 Békéscsaba, Pf. 111.) A levelezőlapra ne felejtsék el ráírni: Ezemyolcszáznegyvennyolc, te csillag. A megfejtést legkésőbb kedden adják postára. A helyes megfejtők között hetente három tollat sorsolunk ki, s valamennyi hibátlan megoldást a rejtvénysorozat végén beletesszük egy kalapba, s „ráadás” húzást tartunk értékes nyereményekkel. Tehát a játékba bármikor be lehet kapcsolódni és bármikor ki lehet belőle szállni, de minél több helyes megfejtést küldenek be, annál nagyobb esélyük lesz arra, hogy az 52. forduló utáni sorsoláson 1848—49-es témájú könyvek, verseskötetek nyertesei legyenek. Irodalomajánlat: Hüttner Vilmos: Békés (Magyarország megyéi, 1982.), Márkus István: Forradalom és szabadságharc 1848—49. (Képes Történelem sorozat), Scherer Ferenc: Gyula város története II. (1938.), Závodszky Géza és Hermann Róbert: Nemzet születik (Új Képes Történelem sorozat), Glatz Ferenc: A magyarok krónikája (1996.), Sisa Béla: Békés megye műemlékei II. (1981.), Liptai Ervin: Magyarország hadtörténete I. (1985.), Ezemyolcszáznegyvennyolcz. Magyar szabadságharcz 1848—49- ben. Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben (1898.) A vetélkedő anyagát a gyulai Erkel Ferenc Múzeum munkatársai — Kiss Anikó és dr. Németh Csaba — állították össze. 20. kérdés: Ki vezette Erdély felszabadítását 1848 végétől? a) Bem b) Csányi c) Görgei Előző heti feladványunk megfejtése: a) Görgei. Egy-egy tollat nyertek: Balog Endréné (Gyula), Dér Józsefné (Gádoros), Fábián Imréné (Berettyóújfalu). Bem győzelme Nagyszebennél 1849. március 11-én
