Békés Megyei Hírlap, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-10-11 / 83. szám

FOTÓ: KENDE TAMÁS E LCSARDASOZTAK IZRAELBE 1999. április 11. Rivalda * Harmadik oldal ’ A Csárdáskirálynőnek és kíséretének repülőgépe simán landolt Izraelben, mégis majdnem elúszott a darab bemu­tatója. A haifai hajókikötőbe ugyanis csak az előadás nap­ján futottak be a díszletek és a jelmezek. így nem csoda, hogy a színészek is beszálltak a háttérmunkákba, aztán felcsendülhettek a népszerű dalok magyarul, héber nyelvű dalbetétekkel, valamint a prózai szöveg németül. ként április 23-ától Békéscsa­bán kerül színre a Csárdáski­rálynő. A darab rendezőjével, Híd­végi Miklóssal stílszerűen ze­nei hangzású helyen, mégpe­dig a békéscsabai, Andrássy Együtt a szállodában Mondhatnák, mit érdekel ben­nünket Békésben, hogy a Csár­dáskirálynő Oszvald Marikával, Szóka Júliával, Dénes Judittal, Teremi Trixivel, Csere László­val és Virágh Józseffel merre jár a nagyvilágban?! Csakhogy az operettet a békéscsabai Jókai Színház és a budapesti Művész­ház Kft. közös produkciójaként mutatták be 11 alkalommal Iz­raelben, és a darabban a Jókai Színház művészei közül többek között fellépett Csomós Lajos, Kiszely Zoltán és Vajda Károly is, illetve a kórusban és a tánc­karban mások is szerepeltek. A külföldi premier után egyéb­úti Mozart kávézóban néz­tünk a kávéscsésze aljára, il­letve az izraeli turné kulisszái mögé.- Izrael köztudomásúan drá­ga ország, így nem lehetett olcsó mulatság egy 50 fős társulat el­helyezése, ellátása, utaztatása. — Az izraeli menedzser alap­Jelenet az izraeli Csárdáskirálynőből költségei — repülőjegyek, elhe­lyezés, a teljes díszlet ideha- józtatása — meghaladta a 10 millió forintot. Ugyanakkor Tel-Avivban például 2600 férő­helyes színházban játszottunk telt házakkal, máshol is átlago­san 1500-an látták a darabot. Ha hozzávesszük, hogy egy olyan helyre szóló színház­jegy, ami a Jókai Színházban 600 forint, az Izraelben 12 000 forintba kerül... Ezenkívül az átlagosnál kisebb gázsiért szerződtünk, hiszen a nagyon kemény munka mellett ez egy különleges élmény is volt szá­munkra.- Kicsit pikáns, hogy a pró­zai szöveget német nyelven ad­ták elő. — Az a korosztály, amely Iz­raelben is érdeklődik az ope­rett iránt, elsősorban a német nyelvet érti, illetve az operett műfajához is ez illik a legjob­ban. Itthon úgy tűnhet, hogy ez esetleg lelkileg megérinthet­te a közönséget, de a helyszí­nen ennek semmi jele nem volt, átütő sikert arattunk min­denütt. — Merész ötlet lehetett, hogy csak két napot hagytak arra, hogy a kinti zenekar és a társu­lat összepróbálja a darabot. — Karmesterünk jóval előbb érkezett ki, és betanulták a da­lok zenei részét, így ez nem je­lentett különösebb problémát. Sokkal jobban izgultunk azért, hogy a közlekedési cégek sztrájkja miatt időben befut-e hajón a díszlet és a jelmez. Most hasonló izgalomban va­gyunk, hiszen a sztrájk elhú­zódása miatt később indulha­tott vissza a hajó. Reméljük, a főpróbahétre már itt lesz a díszlet, de természetesen fel­készülünk arra az esetre is, ha nem érkezik meg időben. A kö­zönséget így semmilyen él­ménytől nem fosztjuk meg. — Fárasztó utazások, sok előadás, idegen környezet. A primadonnák esetleges sztár­allűrjei nem okoztak önnek gondot? — Kérem, ebben az előadás­ban mindenki sztár, allűrök nélkül. Nyemcsok László Minden pillanat nagyjelenet A Jadvigát alakító Tóth Ildikó a film Békés megyében forgatott egyik jelenetében „Én, Osztani András végre má­ma, 1915. február hó 6-án oltár elé vezethettem Palkovits Mária Jadvigát. Hogy megértem ezt a napot, azt az Úristennek kell megköszönnöm... ” így kezdődik Závada Pál 1997-ben készült, Jadviga párnája című naplóregénye, melyből most játékfilm szüle­tik. A filmfelvétel egyik helyszí­ne Tótkomlós, ahol a címsze­replő Tóth Ildikót mindenek­előtt arról kérdeztük: ha végig­pergeti Jadviga életét, vajon számára is öröm volt az a bizonyos nap? — Jadviga két, sőt három em­Csemege a Százévesben, (k) A Békés Megyei Hírlap-család (köztük a Vasárnap Reggel) fotóriportere Kovács Erzsébet, Lehoczky Péter és Such Tamás, akiknek ké­peiből kis válogatás tekinthető meg a gyulai Százéves cukrászdában. Tárlatnyitót az egykori kolléga, Danes László polgármester (a kisebbik képen) mondott bért szeret igazán, ami már ön­magában is bonyodalmas... Mit mondjak, egyes szálait nem szí­vesen vállalnám a magánéle­temben. Filmbeli férjem apjá­hoz plátói szerelem fűz, akár az engem a szerelmi életbe beve­zető családbaráthoz. Persze más-más időben és más-más erősséggel — mondja Jadviga megformálója. — Óriási feladat lehet Jadvigát „megcsinálni”. — Szinte egy helyben olvas­tam végig a regényt, pedig ak­kor még nem sejtettem, hogy Deák Krisztina ezúttal is film­szerepet szán nekem. Mára ki­derült: kilencéves színészi pá­lyám eddigi legnagyobb felada­tát kaptam meg. Mit mondjak, igyekszem minden pillanatára nagyon koncentrálni. A felké­szülésre az egyetlen igazi for­rást a regény jelentette, megfej­teni Ondris, Franci és a többiek titkát — hogy mit miért csinál­nak. De hiszen az ember maga a mindenségi Tengernyi tulaj­donságainak egy része eleve benne lakozik, másik részét — ha színész, s ilyen feladatot kap — igyekszik magába ültetni. Na­gyon élvezem a forgatást, hal­latlanul izgalmas munka. Ne hangozzék fellengzősen, de számomra minden pillanat nagyjelenet. Remélem, átsüt majd mindez a jövő évi, film­szemléi bemutatón is. Tóth Ildikó nevét hiába keres­sük a legújabb lexikonokban. Ahogy mondja, amikor elé tet­ték a kérdőíveket, még úgy érezte, nincs mit odaírjon... Ez több, mint tiszteletre méltó sze­rénység, hiszen a Színházmű­vészeti Főiskolán 1990-ben, Szinetár Miklós osztályában végzett színésznő azóta Jászai- m díjat kapott, tavaly az országos | színházi találkozón elnyerte a g legjobb női alakításért járó dí- «jat. Négy évig a Radnóti Színpa- 1 dón, négy évig az Új Színház- ban játszott. Most éppen sza­badúszó, ami összefügg azzal is, hogy nem dolgozhat tovább Székely Gábor rendezővel. (fábián) — Szabad a kedves férjét egy táncra? — kérdezte Kovács Kati a közelmúltban tartott gyulai koncert­jén egy, a nézőtéren ülő középkorú hölgytől. Az énekesnő korábbi tapasztalati alapján a „Nem megy sehova” válaszra is felkészült, ezúttal azon­ban nem utasították el ilyen keményen. — Önt nem lehet a színpadon zavarba hozni. Bármi történjen is mindig talál a tarsolyában egy éppen odaillő humoros megjegyzést, amin a kö­zönség jót derül. Születni kell erre, vagy meg le­het tanulni? — Hosszú út vezetett odáig, hogy ennyire könnyedén mozogjak, és a nehéz szituációkban is feltaláljam magamat. Rengeteget köszönhetek Koós Janinak, akivel sokáig játszottam együtt az Egy féri és egy nő című darabban. Minden olyan jelenetnél, amikor hátat fordított a közönségnek, rámripakodott komikus iróniával: „Mozogj, ugrálj az anyád hétszentségét!” Erre én mindig elnevet­tem magamat, és sokkal oldottabban játszottam tovább. így tanultam meg lassacskán, hogy a szín­padon a hibákat mindig lehet korrigálni. — Az elmondottak ellenére mégis a fegyelme­zettség jellemzi legjobban a művésznőt. Képes a legfinomabb falatokról is lemondani a fellépések előtt. — A sportolók tanulják meg legjobban a fegyel­met és a lemondást. Tornászként kezdtem, majd kézilabdáztam és asztaliteniszeztem. A színpadi szereplés és a sport nagyon hasonlít egymásra, mind a kettő óriási fegyelmet követel. Ha már a fi­nom falatokról esett szó, elmesélem, hogyan let­tem vegetáriánus. Sokat kell utaznom az országos túrnék miatt. Sokszor előfordult, hogy nem tud­tam előzni, és kilométereken át kísértem egy-egy teherautót, amely állatokat szállított a vágóhídra. Úgy megsajnáltam szegény jószágokat, hogy meg­fogadtam: nem eszem többé húst. Nem ment egy­szerűen, mert rájöttem, hogy szinte minden étel hússal készül. Napközben próbáltam állni a sarat, de éjszakánként kisomfordáltam, és kifosztottam a hűtőt. Ennek több mint tíz éve, ma már ura vagyok a helyzetnek. A párom — több mint három éve élünk együtt, nevet nem említek, mert nem köz­életi személy — mindig azt mondja, hogy a világon én főzök a legjobban. Hihetetlen, hogy mennyire szeret a drága... Nemrégiben az unokahúgom ép­pen akkor toppant be, amikor vöröshagymát pirí­tottam a zöldborsófőzelékhez. Órási szemekkel nézett, majd felvilágosított, hogy a zöldborsót éde­sen eszik. Hiába, holtáig tanul a jó szakács. — A legtöbb régi dalát most új feldolgozásban hallhatjuk. Tervezik új számok kiadását, vagy csak a hangszerelést változtatják? — Minden szabadidőmet dalszövegírásra hasz­nálom. Szeretnék hamarosan új lemezt megjelen­tetni. Borsos Gabriella MOZOG, MINT KATIBAN A KOOSJANI TANACSA FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents