Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-06-07 / 55. szám

1999. március 7. Nem véletlenül ma­radtak el a labdarú- ' gó-mérkőzések Bé­késcsabán a korábbi héten — még most is éppenhogy alkalmas­nak ítélte a játékve­zető a játékteret, így lejátszhatta a két if­júsági csapat soros, idei első hazai tava­szi meccsét, amely­nek során a Balaton TV Siófok volt az el­lenfél. Ám az is az igazsághoz tarto­zik, hogy ezzel alaposan „meg­nyúzták” a fiatalok az úgyneve­zett fű—2 pályát. A mély, sáros talaj — amelyet helyenként víz­tócsa borított — időnként meg­tréfálta a csapatokat. A fiatalabbak, a 16 évesek, akik előbb léptek pályára, gól­záporos győzelmet arattak, hi­szen hétszer vették be az ellen­fél kapuját. A gólokon Kardos 2, Juhász T., Moszheim, Ursz, Hrabovszki és Báli osztozott. Ezután következett a 18 éve­sek csatája. Marik László edző elmondta, hogy a mérkőzés előtt azt kérte a fiataloktól, hogy a télen begyakorolt eleme­ket felhasználva játsszanak. — Igaz, nagyon kevés edző­meccset tudtunk játszani a té­len a mostoha pályaviszonyok miatt — mondta a fiatal szakem­ber. -De amikor volt mód a gyakorlásra, akkor a 4—4—2-es felállásban a csapat együttes • mozgását gyakoroltuk, s a tá­madásvezetést az előre és ol­dalra való kombinációkból. Tucatnyi helyzetet kidolgoz­tunk, csak a befejezésekkel volt baj, egész egyszerűen nem volt szerencsénk. Számtalan kapu­fát lőttünk, s megannyi ziccert hagytunk ki. De ez egyrészt a mély talaj számlájára írható, hi­szen azon sokkal könnyebb egy védőnek rombolni, mint a tá­madónak építeni. Márpedig a Siófok foggal körömmel arra tö­rekedett, hogy ne kapjon gólt. Mi pedig sokkal több lehetősé­get dolgoztunk ki, mint amikor például a Kecskemét ellen 8-0- ra győztünk. Még szerencse, hogy a nyolcadik percben Lo­vas egy jól eltalált lövéssel be­vette a siófoki Országh kapuját, s így 1—0-ra nyertünk. De biz­tos vagyok abban, hogy a baj­nokság közben, ahogy egyre többet tudunk normális körül­mények között játszani, mind jobb formába lendül a csapat, s szép eredményeket érünk el, miként az ősszel is. U-18 korosztály: Előre FC Békéscsaba—Balaton TV Siófok 1-0 (1-0). U-16 korosztály: Előre FC Békéscsaba—Balaton TV Siófok 7—0 (4—0). (jávor) Kanizsai állomás Nagykanizsai Olajbányász-Élőre FC Békéscsaba 3-1 (2-1) Némi meglepetésre a vendégek léptek föl támadólag az első ne­gyedórában. Sőt, néhány hely­zetet is kidolgoztak a kanizsai kapu előtt. A 21. percben pedig a vezetést is megszerezték, amikor Balog belőtt labdáját 11 méterről Negrau a kapu jobb ol­dalába vágta. Ám nem ^sokáig örülhettek a ve­zetésnek a csabaiak, hiszen nem sokkal ké­sőbb, öt perc leforgása alatt kétszer is bevették a nagykanizsaiak Fü- löp kapuját. Először egy szabadrúgást köve­tően Gordián lőtte ki a jobb alsó sarkot, majd egy szögletet követően Panghy közelről fejelt a jobb felső sarokba. A második félidő ele­jén, az 55. percben Czipó Zoltán a 16-oson belül buktatta Horváth Gyulát, amiért a játék­vezető kapásból a 11-es pontra mutatott. A büntetőt Agics érté­kesítette. Ezt követően mindkét csapat előtt adódott több lehető- Góllövőnk, Adrian Negrau ség, ám mindkét gárda támadói elhibázták a lövéseket. Összes­ségében megérdemelten tartot­ta a három pontot a tabella má­sodik helyen álló Nagykanizsa. Készéi Ferenc: — A helyzetek alapján magabiztosan nyer­tünk. A második félidei támadó játékunkkal viszont elégedet­len vagyok, bár a mély talaj megviselte a játékosokat. Pásztor József: — Érzésem szerint egészen jól kezd­tünk, magabiztosan ját­szottunk, és sikerült is vezetnünk, de utána kez­dődtek a hibák. Megijed­tünk a lehetőségektől, hi­bát hibára halmoztunk, és ezt nem engedheti meg magának a Békés­csaba. NB I-es labdarúgó-mér­kőzés, Nagykanizsa, 3000 néző. V.: Szabó R. Nagy­kanizsa: Gelencsér ­Panghy - Agics, Crnomarkovics (Pálfi) — Zahorecz, Marinkovics — Kovács L. (Kiss), Gordián, Horváth Z. - Horváth Gy. (Szőcze), Mitrovics. Edző: Készéi Ferenc. Bé­késcsaba: Fülöp - Czipó Z. — Futaki (Diczkó), Sándor — Balog, Ulrich (Pozsár), Czipó R, Csipkar, Valentényi — Negrau, Kasik (Szabó). Edző: Pásztor József. Harmmcmilliós támogatás Jól időzítettek a nagykanizsai városatyák, ugyanis a bajnoki rajtot megelőző napokban, kedden tartottak önkormányzati ülést, ahol az egyik napirendi pont a feljutásra is esélyes csapat első félévi támogatása volt. Miután mindenki tudja, hogy a Zala megyei városban ismét nagy a fociláz, és a megválasztott vá­rosvezetők is szeretik a sportot, minden teke­tória nélkül 30 millió forintot megszavaztak a Nagykanizsai Olajbányász labdarúgóinak. Érthető a várakozás, hiszen igen előkelő helyen áll a dunántúli csapat az NB I-es tabel­lán: a tavaszi rajt előtt a második helyről vár­ták a folytatást. Úgy vélik, minimum ezt a he­lyet meg tudják tartani, amire garancia lehet a játékosállomány. Nem kevesebb, mint 15 olyan labdarúgójuk van, aki már a legmaga­sabb osztályban is letette a névjegyét. Alig fél órával a találkozó lefújása után már az autóbuszon ült a lila-fehér csapat. Ért­hető, hiszen hosszú az út, szerettek volna mi­nél hamarébb hazaérni. Az autóbuszon értük utói Jankulár Istvánt, az egyesület egyik tech­nikai vezetőjét, aki elöljáróban elmondta, sportszerű mérkőzésen, korrekt játékvezetés mellett, megérdemelten nyert 3—1-re a Nagy­kanizsa. — Az más napra tartozik, hogy három pont­rúgást követően kaptuk a gólokat. Az elsőnél egy szabadrúgásból, aztán szögletet követő­en, végül büntetőből, ami jogos volt. A vere­ségünkhöz hozzájárult a tapasztalatlanság is, hiszen nagyon fiatal a csapatunk. Egyébként ősszel is 3—1 volt az eredmény, de akkor mi nyertünk. Beszéltük is Készéi Ferenccel, a ha­zaiak edzőjével, no meg Szabó játékvezető­vel, hogy most összesítésben 4—4 az állás, folytatnunk kellene a mérkőzést, de végül ab­ban maradtunk, majd ősszel eldöntjük... (jávor) it</, 'ggy** s> < gaagggagij a Ki járja a palotást Palotáson? 1 A hét végén megkezdődik a tavaszi idény a labdarúgó NB II-ben. A Gyulai FC csapata vasár- : nap 14.30 órakor Palotáson lép pályára. Az őszi nyitófordulóban a Vác fiókcsapataként szá­mon tartott Palotás 3—0-ra nyert a kissé megilletődött, újonc fürdővárosiak ellen. A tél folya- • mán több változás történt a hazaiaknál. A gólerős Rob visszatért Vácra az egykori békéscsabai sj mester, Csank János együttesébe, míg a Duna-partiaktól Bábik és Hadár erősíti tavasszal a 1 Nógrád megyei gárdát. A gyulaiak esélyeiről Cserháti István edző elmondta: zárt védekezésből próbálnak kontráz­ni a kisméretű palotási pályán, s szeretnének pontot szerezni a keleti csoport rangadóján. A vendégek az eltiltott Resetár és a sérült Bíró nélkül utaznak. A gyulaiak tervezett csapata: Such — Botyánszki, Pápa, Kovács P. — Kovács K., Papp, Kiss, Tamási, Frank — Ekker, Boruzs. Készenlétben: Steigerwald, Abrudán, Gajdács, Nagy A, Vágner. V. L. * * * Előkészületi labdarúgó-mérkőzések: Szarvasi FC—Gádoros 3—2 (2—1), Békéscsabai Jamina SE—Telekgerendás 8—0 (3—0), Gyoma FC—Békési FC 3—2 (2—2), Szarvasi FC—Kondoros 2—1 (0—0), Jászberény—Gyomaendrődi Barátság 3—3 (2—1), Szeghalom SC—Dévaványa 7—0 (4—0). A toronymosó nagymester Nem akartunk mindenáron ka­cifántos címet adni ennek a miniportrénak, de a 49 éves Csák János munkáját, hobbiját mégiscsak jól jellemzi. Foglal­kozása szerint vízvezeték-sze­relő, de a megyei vízmű vízto­ronymosója (is). Esetünkben azonban fontosabb, hogy a Ma­gyar Sakkszövetség nemrégi­ben sakkfeladvány-szerző nagymesterré avatták. Nemzet­közi minősítése is van: FIDE- mester. Csák János 1981 óta hódol szenvedélyének, azóta „ír” fel­adványokat. (Hosszú ideje la­punkban is megjelennek felad­ványai — a szerk.) Ezt a század- forduló óta hódító nemes hob­bit mintegy félszázan űzik ha­zánkban komolyabban, de ha­sonló elismerésig csak néhá- nyan jutottak. Előtte természe­tesen mester lett, még előtte há­romszor bajnok. Előbb az úgy­nevezett „szabadmatt”, majd duplázva az „önmatt” kategóri­ában. A sakkszerző magyar bajnok­ságokat háromévenként hirde­tik meg, de például az 1995-97- es bajnokságot csak most érté­kelik. Mindenki kiválaszt 15, ál­tala írt és publikált feladványt, elküldi a versenyvezetőnek, akik három bíróra bízza a dön­tést, pontozás dönt a minősíté­sek ügyében. — Ami talán növeli az elisme­rés értékét: egyre kevesebb a — hogy úgy mondjam — felszán- tatlan terület, vagyis nehéz ki­találni igazán fifikás feladvá­nyokat. Ha sikerül eredeti te­matikára találni, igazi sikerél­ményt jelent — mondja Csák Já­nos. Különösen a gyalogátalakulá­si rekordjának felállításában, ezen belül az ikresítésben jutott nagyon messzire az önmattos játékban. Ki hinné: számít a tábla „koreográfiája”, az állás esztétikája is! Elvégre miként is fest, ha az egyik sarokban ott egy rakás figura, a többi kocka meg üres... A kedves olvasó ne kapkodja a fejét! Egyszer egyik szom­szédja reggeltől estig megpró­bálta követni, mi is köti le a bé­késcsabai nagymestert a kisszo- bában, de vacsora előtt feladta, és szelíd mosollyal szája szeg­letében keretében elbúcsúzott tőle. — Nem akarok nagy szavakat használni, de ezzel szemben én a világ minden tájára levelezek, és küldöm a feladványokat. Mondhatom, nagy örömet je­lent, amikor százharminc felad­ványszerző műve közt az enyém sikerül legjobbra. Érde­kesség egyébként, hogy a felad­ványt olvasó és megfejtő szer­zők — csak műélvezők. A mi tu­dásunkat, leleményünket olyan bírák minősítik, akik maguk is szerzők — mondja, hogy segít­sen valamit megérteni ebből a derék szellemi sportból. Hogy milyen távolságra esik a feladványszerzés a gyakorlati sakkozástól, amikor ketten le­ülnek a kockás tábla mellé? Er­re Csák János azt feleli: „Az egy másik szobában található.” S hogy mire taksálja magát a „másik szobában”? Erre is rava­szul válaszol: „Ha túl szerény vagyok, és pancsernak titulá­lom magam, akkor az általam csapatbajnoki meccseken le­győzött ellenfeleimet becsül­ném le... Inkább azt mondom: nem hiszem, hogy komoly Élő­pontszámot el tudnék érni, már csak amiatt sem, mert elég ké­sőn kezdtem el játszani. (fábián)

Next

/
Thumbnails
Contents