Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-27-28 / 72. szám
a 1999. március 27-28., szombat-vasárnap GAZDASÁG if----------------------------------------------------------------------------------------------------------------Sr. A bizalom bajjal jár — Búzaeladás több milliós veszteséggel — Belefáradtak a hitegetésbe „Bennünket nem az ár úsztatott el” Búzaválság, alacsony árak, veszteséges termelés. Nagyjából ez jellemezte az elmúlt évi gabonatermesztés és értékesítés körül országosan kialakult helyzetet. A búza és kukorica jövedelmezőségét tekintve 1998 mélypontot jelentett a gazdáknak, amit olykor a felvásárlói magatartás is súlyosbított. Medgyesegyházán és körzetében közel 100 termelő szállította búzáját a júliusi aratáskor a kevermesi székhelyű Bálint és Molnár Kft.- hez, ami — a korábbi évek kedvező tapasztalatai ellenére — a mai napig nincs kifizetve. Valami gond van a társaság körül — hívták meg lapunkat a termelők képviselői a medgyesegyházi találkozóra. Lóvá tett gabonatermelők Dombiratoson öt termelőnek tartozik a Bálint és Molnár Kft. Egyik, neve elhallgatását kérve, így foglalta össze a történetet: — Augusztus 15-ére vállalta az ügyvezető, hogy fizet, mégpedig a minőségtől (Bl, B2 vagy euro) függően. Állítása szerint euro minőségű volt a búzánk, amelyért mázsánként 1600 forintot plusz kompenzációt ígértek. December közepétől január végéig naponta-másnaponta jártunk a pénzünk után. Mindig újabb és újabb időpontokat adott. „Nincs pénz, tessenek holnap 9-re jönni” — ilyen és hasonló szövegekkel fogadott. Soha, egyetlen szóval nem mondta, hogy nem fizet, csak ő tudja, miben reménykedett. „Holnap biztos itt lesz a pénz, jöjjön érte, Feri bácsi” — tette lóvá számtalanszor egyik társunkat, az idős, bottal járó öregembert. Közben meg elkezdte „leszorítani” a felvásárolt búza árát, merthogy több költsége lett a vártnál: telefon- és gépkocsihasználat, bevizsgálási és rakodási díj, meg egyebek. A végén 1100—1200 forintnál tartott, néhány embert ki is fizetett ennyivel. Türelmünk fogytán, közöltük, hogy följelentjük a gazdasági rendőrségen. Erre az volt a válasz, hogy neki sem fizetett a kecskeméti cég, de néhány napon belül megoldódik a kérdés. Újabb másfél hónapig hitegetett bennünket. Végül a gazdasági rendőrséghez fordultunk mi is, ahol elmondták: eddigi információk szerint valószínűsíthető, hogy több év alatt, miközben adta-vette a terményt, hatalmas adósságot halmozott fel. Állítólag 1997-ben támadtak először komolyabb fizetési nehézségek. A mi búzánkat valóban elszállította Kecskemétre, csakhogy az ottani cég mindet betudta az adósságba. Ménesi György Az első felmérések szerint vélhetően 100 személyt érint a kft. tevékenysége, a meg nem térített kár meghaladja a 10 milliós nagyságrendet... archív felvétel A történet több településen 60—70 egyéni termelőt érint, és 10—15 millió forint értékű kifizetetlen búzának bizonytalan a sorsa. A gazdák végső elkeseredésükben fordultak a nyilvánossághoz, mivel lassan az új búzát kell(ene) learatni, miközben nem tudják: a tavaly eladottnak hogyan és mikor jutnak az árához. A medgyesegyházi találkozón Gyivicsán András, Tóth István a helyi gazdák, Laurinyecz László, valamint Re stye János és fia a kevermesiek nevében mondták el gondjaikat. „A végsőkig hittünk...” — Évek óta szerződéses viszonyban álltunk a kft.-vel, ahol vetőmagot és műtrágyát is kaptunk előlegbe. A tavalyelőtti felvásárlás megelégedésünkre szolgált, elfogadhó áron vették meg a beszállított gabonát, illetve tisztességes százalékot fizettünk a kezelés, tárolás és egyéb költségekre — kezdte a mondandókat Gyivicsán gazda. — Ismertük a tulajdonost, bizalommal voltunk iránta, másrészt örültünk, hogy nem kellett messzire szállítani a búzát. Mondhatom úgy is, hogy a „járt utat” választva 1998-ban sokan a kevermesi tárolókba vitettük a terményt. — A júliusi aratáskor (mennyiségtől függően) a beszállítás kinek hosszabb, kinek rövidebb ideig tartott. Magam nem is voltam jelen, amikor a 180 mázsa körüli búzámat elvitte a teherautó, csak később mentem rendezni a „hivatalos” dolgokat — vette át a szót Tóth István. Októberben kicsit sokalltam, hogy semmilyen visszajelzést nem kapok, ezért felkerestem a kft. hölgytagját (aki egyébként a társaság vezetője, fő irányítója volt) és megnyugtatott: nincs probléma, a minőség jó, fertőtleníteni kell az árut, de így is 1700 forint körüli árat ígértek. Ekkor még a tárolókban volt a gabona. Ismerve az országos gondokat, a végsőkig hittünk a vezetőnek, és nem gondoltuk, hogy esetleg másra fordítják a pénzünket. — Ekkor már a dombiratosi és kevermesi termelők is mind gyakrabban keresték a kft.-t. A novemberi látogatáskor a búza felét láthatóan elvitték, ami ismét bizakodásra adott okot. „A többit is eladtuk, de vagonhiány miatt áll a szállítás” — mondták. A kérdéseinkre azt a választ kaptuk, hogy ne legyünk türelmetlenek és más időpontokat mondtak. Előfordult, hogy Medgyesegyházán összehívták a termelőket, majd a 20—30 ember mindhiába várt egy pajtában fagyoskodva. Telefonon sem lehetett senkit elérni. Többször előfordult az is, hogy a képviselő nem jött el a megbeszélt helyre, majd új időponttal hitegette az embereket. Időközben az euró minősítésű búza kifizetési ára 1450 forintra csökkent, ráadásul a költségek is egyre nőttek. Az események bonyolódtak, miközben az emberek türelmetlensége nőtt. A kft., úgy tűnt, egyre tarthatatlanabb anyagi helyzetbe került. A több céghez értékesített gabonát — a tulajdonos szerint — a felvásárlók nem fizették ki, ám a falusi pletykák másról szóltak — sorolták a jelenlevők. ígéretekkel tele a padlás — Belefáradtunk a hitegetésbe és abba, hogy a saját pénzünkért könyörögjünk, másrészt sürgettek a tavaszi munkák — vette vissza a szót Tóth gazda. A sok ígérettel „tele lett a padlás”, ezért egyik alkalommal — a tisztán látás kedvéért — magam is elkísértem Kecskemétre a hölgyet, ahol furcsa módon a visszaigényelhető áfára hivatkoztak. Nem értem: mi közünk nekünk az áfához? Amikor elhangzott, hogy a kft. meglevő földjeire zálogot vesznek fel, akkor már tudtam: a pénzünknek lőttek. Decemberben a rendőrséghez fordultunk segítségért, ám visszaadták azzal, hogy célszerűbbnek tartják polgári peres útra terelni a dolgot. — Magam se jártam jobban — folytatta Laurinyecz László, aki vállalkozóként bérli a társaságtól a szárítót. Tisztítást 5 éve végez a gazdálkodók részére és soha nem volt elszámolási gondja. A munkadíjat a kft. levonta a gazdák számlájából és ezután felé is elszámoltak. Az idén azonban a szárítási költséget sem egyenlítette ki a társaság. — Amikor év közben kitudódott, hogy a 300 forintos állami támogatásoknak megkezdték a kifizetését, kértem, hogy vonják le a tartozásokat. Ez meg is történt, de én nem kaptam semmit. Később 400 ezer forintot sikerült „kicsikarni”, de a mintegy egymilliós kintlévőség ma is kérdőjeles — állította a vállalkozó. — Becslésünk szerint 40— 50 millió forint áru került a kft.- hez és sajnos — utólag értékelve — korábban is látszott, hogy a cég kezd eladósodni. Ráadásul a telep sorsa is tisztázatlan — mérgelődtek a károsultak. Földművelés kapa nélkül? A lakosság úgy tudja, hogy a kevermesi felvásárlás a rendszerváltással indult, amikor bérbe adták az üzemeket. Állítólag a telep üzemeltetését felkínálták az önkormányzatnak, de soknak tartották a 2 millió forintos belépési díjat — emlékeztek Restyéék. Az eseményekben (nevet szándékosan nem említve) egy ismert kisgazdapárti politikus is érintett volt. A hírek szerint összeírták a szövetkezetből kilépők földjeit. Főként a 100 hektár és annál nagyobb területek után érdeklődtek. így került a képbe az ügyvezető, aki bekerült a földrendező bizottságba. A szóbeszéd szerint a földek „összeírásáért” kapták a romos telepet cserébe. Elsőként egy bt. alakult, amely további átváltozásokat élt át. A rossz nyelvek szerint 16 millió forintot vettek fel az induláshoz. — Csak mellékesen jegyzem meg — szúrta közbe Restye úr —, hogy most ugyanez a politikus biztat, hogy tetessünk jelzálogot az épületre. Hogyan, ha tisztázatlan a tulajdon, ráadásul azóta minden leromlott, rossz állapotban van? — Furcsának tartottam azt is, hogy mi, a kistulajdonosok naponta „túrtuk” a földet, ők meg karba tett kézzel nézték. Hogy lehet úgy földet művelni, ha meg sem fogjuk a kapa nyelét? Az a gyanúnk, hogy a nagy földterületeken bérbe végeztetett munka nem termelt nyereséget, amihez aszály és kedvezőtlen állami beavatkozás is társult. Elvitte a pénzünket ä rossz gazdálkodás. Jelenleg a tulajdonosok egymásra mutogatnak. A legutolsó ígért ár 710 forint volt, de ebből se láttunk egy fillért sem. Tudomásunkra jutott, hogy Mezőkovácsházára is szállítottak, majd néhány kisebb összeget kifizettek. Hová tűnt a többi pénz? — A termelők most banki hitelt kénytelenek felvenni, mivel a tavalyi vetés nem térült meg. A fémzárolt, drága vetőmagra is szükség van, mert különben nem kapunk támogatást. Mindenki mindenkinek tartozik: a felvásárló a gazdának, a gazda a kombájnosnak, a kombájnos a gépvásárlási hitelezőnek. Ördögi kör. A kft. olyan parasztembereket csapott be, akik 50—60 évet ledolgoztak, soha nem volt dolguk a törvénnyel, most pedig kölcsönből kénytelenek fizetni a gázszámlát. Mint tudjuk, bennünket nem az ár úsztatott el, ezért néhányan arra az elhatározásra jutottunk — mondták végül —, hogy a gazdasági rendőrséghez fordulunk kivizsgálásért. Bújócska a termelőkkel Lapunk természetesen a panaszosok meghallgatása után szeretett volna választ keresni a kérdésekre, ezért először telefonon próbáltuk felhívni a kft. ügyvezetőjét. Többszöri sikertelen hívás után Kevermesen járva megtudtuk, hogy az érintett személy kórházi kezelés alatt áll. Teltek a napok, majd a hetek, ám a telefonok továbbra is némák maradtak. Az utcai pletykák szerint azonban az ügyvezető időközönként hazajár, de bújkál a termelők elől. Más források szerint ismeretlen helyre költözött. Ekkor úgy döntöttünk, hogy Tóth István termelővel személyesen próbáljuk felkeresni a kft. másik tulajdonosát, akit egyik este sikerült otthonában érnünk. A termelő és a tulajdonos — indulatoktól sem mentes — szóváltását követően sem lettünk azonban okosabbak. A tulajdonos — bár hangsúlyozta, hogy az ügyeket nem ő vitte — többszörösen megígérte: az idén mindenkit kifizetnek. Kérdésünkre, hogy erre mi lehet a biztosíték, hallgatott. Az ügyvezetővel történő lehetséges találkozást kizártnak tartotta, mivel beteg, nem tartózkodik otthon, és egyáltalán ne is keressük — mondta. Ekkor Tóth gazda közölte a feljelentés tényét, és azt, hogy az újságban (esetleg a tévében is) nyilatkozni fognak, amit a tulajdonos tudomásul vett. Hogyan tovább? A rendőrségi vizsgálat reméljük, többet kiderít... Halasi Mária A kör tovább bővül... A kevermesi kft. ügyét — a termelők feljelentései alapján — a Békés Megyei Rendőr-Főkapitányság gazdaságrendészeti csoportja vette kézbe, majd a napokban kapott információ szerint a nyomozás egyes részeit a Mezőkovácsházi Rendőrkapitányság igyekszik felgöngyölíteni. Mint azt Cselényi Pétemé, a kapitányság bűnügyi osztályvezetője elmondta, az ügyben a közelmúltban elrendelték a nyomozást, így jelenleg a sértettek tanúkihallgatása, illetve az adatgyűjtés folyik. Az első felmérések szerint vélhetően közel 100 személyt érint a kft. tevékenysége, illetve a feljelentői kör is tovább bővül. A meg nem térített kár meghaladja a 10 milliós nagyságrendet, ezért a tények kiderítése feltehetően nehéz és aprólékos munkát igényel. (hm)
