Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-25 / 70. szám

IHM# KITEKINTÉS ■'Os, Japánban percek alatt lehet házasodni A lakodalomban a jegyespár korábbi kapcsolataira is fény derül inrl a vnlpopnv minH q A japán lakodalomban a vendégsereg mind a vőlegény, mind a menyasszony korábbi szeretőit nyilvánosan felsorolja. Egyes családoknál házasodáskor fontos a felek kora, származása, jö­vedelme, lakáshelyzete, karrierje. Az sem ritka, hogy a lány vá­laszt magának férjet. A házasodás és a válás is könnyedén hiva­talossá válik, csak a személyi pecsét kell hozzá. így nem csoda, hogy ezt a pecsétet néha illetéktelenek is „kölcsön” veszik. A ja­pán házasodási szokásokról és az ottani férfi-nő viszonyról Doma-Mikó Istvánnal, az 1980 óta Japánban élő festőmű­vésszel, a Füzesgyarmati Japán Múzeum megalapítójával bő­vebben beszélgettünk. — Általában hány évesen háza­sodnak a japánok? —- Mintegy húsz évvel ez­előtt a lányok 23—25 évesen mentek férjhez, a fiúk pedig 25—26 évesek voltak, amikor megnősültek. Mára a lányoknál 25—30 éves korra, a fiúknál 30—35 éves korra tolódott a házasság. Ez elsősorban azért van, mert a fiatalok önzőbbek lettek, így nehezebben találnak párra. Továbbá sok mai házas­ság „kényszerből köttetik”. Pél­dául gyerek születik, vagy a pár azért siet, hogy megelőzze a túlkorosságot. — A fiúk önállóan választa­nak párt, vagy a szülők bele­szólnak abba, hogy ki lehet a menyasszony? — A mai fiatalok általában maguk választják párjukat. Ám a választásban igen gyakran a férfiak a passzívabbak, ők egy- egy női praktika áldozatai. Nem ritka még ma sem az „omiai”, azaz a házassági bemutatás. Ezt a bemutatást bárki kezdemé­nyezheti. — Tudna-e ilyen házassági bemutatásokra konkrét példát is mondani? — Egyik újságíró barátom így mesélte el házasodási törté­netét. „Már közel voltam a har­mincadik életévemhez, és egyre többen figyelmeztettek, hogy meg kellene házasodnom. A fő­bérlőm mondta, hogy az egyik szomszéd utcai bérleményben látott egy magányosan élő lányt, aki korban is, karakterben is hozzám való lenne. Megkér­dezte: bemutathatja-e? Szólt a lánynak, aki szintén nem volt ellene a dolognak, és összejöt­tünk egy teázóban. Egy kicsit mindannyian beszélgettünk, majd kettesben hagyott bennün­ket. Pár hétig együtt jártunk szórakozni, aztán közösen meg­látogattuk mindkettőnk szüleit vidéken, hogy bejelentsük: egy­bekeltünk.” Ez a házaspár ma is boldogságban él együtt, s már két gyermeküket készítik a há­zasságra. — Bizonyára hagyományo­sabb (régimódibb) „omiai” is történt ismerőseivel. Az hogyan zajlott? — Emlékszem, egy idős há­zaspár fogadott fia fiatalon is si­keres ember volt: jóképű és te­hetős plasztikai sebész. Amikor elérte a harmincadik életévet, kijelentette fogadott szüleinek: ő már eleget szórakozott, most már szeretne megházasodni. Nem akarja azonban elvenni egyik „készséges” barátnőjét sem (a szerelem idővel elszáll). O olyan lányt szeretne, aki ma­radandó előnyökkel bír, aki fe­leségnek jó. Ä szülők pár hétig kérdezgették az ismerősöket. Olyan lány felől érdeklődtek, aki sokféle szempont (kor, szár­mazás, jövedelem, lakás, karri­er) szerint is megfelel. Végül egy anyagilag tehetős főiskolai tanár (ez Japánban nagyon jó állás) lányára esett a választá­suk. A két család megtárgyalta a jövőt: melyik fél mennyivel tud „beszállni”, milyen feltéte­lekkel kezdhet új életet a két fi­atal. Mikor mindenben meg­egyeztek, a két házasulandó fia­tallal is megbeszélték a dolgot, akik egymással ezt követően ta­lálkoztak először. Nekik már szinte csak azt kellett megbe­szélni, hogy a feleség házi­asszony lesz-e csak, vagy mun­kát vállal? Összejárhat-e barát­nőivel vagy sem? Ám ebben az esetben hiába volt a sokrétű fel­készülés, a házaspár állandóan veszekszik. S ami Japánban na­gyon ritka: a lány szülei a vő- nek fogják a pártját! — Japánban polgári esküvőt tartanak vagy egyházit, esetlég mindkettőt? — Csak egyházi esküvőt tar­tanak, legtöbbször a shinto val­lás kellékeivel, de a shinto szer­tartás részbeni vagy teljes mel­lőzésével. A shinto esküvő is­mertető jele, hogy a kimonós menyasszony fejét hatalmas dí­szes hajkorona (paróka) díszíti, arcát és nyakát pedig fehérre rizsporozzák. A szertartást gyakran keverik az európai ere­detű gyűrűcserével. A házas­ságkötés törvényesítése abból áll, hogy az erre szolgáló nyom­tatványt mindkét fél pecsétjével ellátva beadják az anyakönyvi hivatalba. Ebből az egyszerű eljárásból sok hamisítás, vissza­élés is ered. Elég „kölcsön” venni valaki személyi pecsétjét, és máris úgy lehet házasodni vagy elválni a pecséttulajdonos nevében, hogy az illető nem is tud róla. — Hogyan zajlik a japán la­kodalom? Van-e menyasszony­tánc? — A japán lakodalomban a vendégek nagyon vigadnak. Esznek, isznak, mulatnak, és nagy kínt hoznak a két egybe- kelőre azzal a fanyar humoruk­kal, hogy a vendégsereg előtt szóba hozzák a legkellemetle­nebb témákat. Például nyíltan elmondják, hogy szerintük mi­ért nem való egymás. A fiatal. Továbbá felsorolják, /ő- legény és a menyasszony előző szeretőit, gyerekkori vétségeit. Szegény fiatalok a sok szégyen­től azt se tudják, kik ők, és hol vannak. Az egyik barátomat megszántam a lakodalmán, és egy kicsit felmagasztaltam. Olyan sokkban volt, hogy alig fogta fel. Menyasszonytánc nincs Japánban. Á pénzajándé­kozás a lakodalmas terem bejá­rata előtt történik. Díszes borí­tékban kell átnyújtani az asztal­nál ülő rokonnak, aki feljegyzi az ajándékozó nevét és a kapott összeget. — Magas-e a válási arány Japánban? — Mintegy 20 éve a válási arány a világon Japánban volt a legalacsonyabb. Ma viszont igen magas, főleg azért, mert a mai fi­atalok nem tudnak alkalmazkod­ni egymáshoz. Meg a válás is igen könnyű. Ha a válni készü­lők közösen megegyeznek, a kettejük pecsétjével ellátott nyomtatványt be kell adni az anyakönyvi hivatalba. Ugyan­úgy, mint a házasságkötés, a vá­lás is pár perc alatt (amíg beír­ják) törvényessé válik. — Vannak-e leányanyák Ja­pánban, és hogy viszonyul hoz­zájuk a közvélemény? — A japán leányanyák még mindig kevesen vannak. Általá­ban rendes munkahelyen dol­goznak, és keresetükből albér­letben laknak. Mivel Japánban az emberek nem tudnak egymás magánéletéről, megesik, hogy a munkatársai sohasem tudják meg az illető hölgyről, hogy le­ányanya. A családdal élő leány­anyák viszont sokat szenved­nek. Magyar! Barna A japán házasodási és házassági szokások merőben eltérnek a nálunk megszokottól. Újévkor például így köszöntik a japán gyermekek a nagyszüleiket... Öt éves a Pannon GSM Mára már történelemmé vált, ahogyan a Pannon GSM első budapesti teszthívása után felpörögtek az események. Rekordidő alatt előbb Budapesten, majd az egész országban kiépült a hálózat. Ma a Pannon GSM 450 ezer ügyfele Európa csaknem teljes területén használhatja mobilját. Kimondhatjuk: az el­múlt öt esztendő alatt a mobiltelefon számta­lan hétköznapi ember és művész életének ré­szévé vált. Koncz Zsuzsa, előadóművész:- Nagyon boldog születésnapot kívánok a Pannon GSM-nek és valamennyi előfizető­jének! Magam régi pannonos vagyok, és el sem tudnám képzelni az életem mobil nélkül. Hi­vatalos dolgaim 90 százalékát ezen keresztül intézem. így sokkal rugalmasabb, hatéko­nyabb a munkám. Az sem mellékes, hogy aggódó alkat lévén bárhol is járok, felhívom a szeretteimet, és megnyugszom, hogy nincs semmi bajuk. Ha pedig nyugalomra vágyom, egyszerűen kikapcsolom a mobilt, amit vezetékes készülékkel nem tehetnék meg. Bálint Antónia, televíziós műsorvezető:- Vidám és boldog szülinapot, és nagyon sok sikert kívánok a Pannon GSM-nek! Kívá­nom, hogy még több kedvező szolgáltatással és (olcsó) tarifával rukkoljanak elő. Évekig ellenálltam a mobiltelefon csábításá­nak, míg végül rávettem magam, és vettem egyet. Belátom, nagyon kellett. Ugyanis otthon nem mindig ért el az üzenet. Azóta sokszor megkönnyítette az életemet, nélkü­lözhetetlenné vált. Ha lehet, a mobilomtól soha meg nem válók. Még a fürdőszobába is beviszem magammal, s ha úgy alakul, jókat beszélgetek a kádban. Egyszer véletlenül meg is fürdettem az egyik készüléket. Sajnos tönkrement, de vettem helyette egy szebbet és kisebbet. Héja Domonkos, karmester:- Sok olyan lelkes előfizetőt kívánok a Pannonnak, mint amilyen én is vagyok! Há­rom éve használom a mobilt. Hiányát ak­kor érzem igazán, ha véletlenül otthon ha­gyom. Amúgy a kistelefont néha a zenekari pró­bákra is beviszem. Ha próba közben csö­rög, azonnal kikap­csolom. Autóm nincs, ezért a villamoson, vagy buszon ülve csak kulturáltan hasz­nálom: ilyenkor fül­hallgatóval beszélek. Persze, így is hülyé­nek néznek, de ez nem igazán érdekel. Lang Györgyi, a Pa-dö-dö egyik fele:- Sok boldogságot minden pannonosnak! Én évekkel ezelőtt itthon a legelsők között vettem meg a mobilt. Nagyon gizda voltam, hogy nekem is van ilyen telefonom. Eleinte háromhavonta változtattam a számomat, aztán rájöttem, az a legjobb, ha két telefont veszek: az egyiken a munkámat, a másikon a magánéletemet szervezem. Csak ha alszom, vagy tévéfelvételen vagyok, akkor kapcsolom ki. Gondom akkor akadt, amikor a kocsiban hagytam a telefonjaimat. Hát nem pont akkor törték fel? El is lopták be­lőle mindkét készüléket. Falusi Mariann, a Pa-dö-dö másik fele:- Őszinte barátsággal kívánok boldog szüle­tésnapot a Pannon GSM-nek Én is évek óta pan­nonos vagyok, s ki is használom a mobiltele­fon adta lehetőségeket. Ha a „testvéremmel”, Lang Györgyivel pél­dául egy húszméteres sugarú körön, tehát hallótávolságon kívül­re eltávolodunk egy­mástól, máris telefonon tájékoztatjuk egymást, ki, hol tartózkodik. Itt­hon a dolog kitűnően működik, nem úgy, mint Amerikában, a Disneyland-ben. Ott addig-addig bámész­kodtam, amíg Györgyit elveszítettem szem elől. Erre előkaptam a mobilomat, s máris hívtam őt - de a készülék süket maradt. Az antiknál ugyanis egy másik rendszeren dolgoznak a rádiótelefonok. Kény­telen voltam gyalog megkeresni Györgyit. Markos György, humorista, az Országos Polgárőr Szövetség alelnöke:- Happy Birthday To You! Magam és polgárőr társaim nevében kívánom a Pannon GSM-nek, hogy a következő öt esztendő is ilyen sikere­sen teljen. Mi polgárőrök sokat köszönhetünk e cég­nek. A Pannon GSM nélkül ugyanis nem lennénk ennyire naprakészek, s nem tudnánk ilyen hatékonyan dolgozni. A technika ör­döge néha megtréfál bennünket, de a Pannonban sosem csalódtunk. Ha szükség volt rá, azonnal elértük egymást, a rendőrsé­get és a mentőket. Zalatnay Sarolta, énekesnő, üzletasszony:- Kívánom, hogy Magyarországon - az enyémhez hasonlóan - még sok százezer ember életét könnyítse meg a pannonos mobiltelefon. Én 1995-ben, a Budapest Sportcsarnokban szervezett bulim alkalmából jöttem össze a Pannon GSM-mel. Az elsők között támogat­ták a készülő koncertemet. Bécsben a Kártner Strasse-n sétálgattam Szegő András újságíró barátommal, majd betértünk egy elegáns kávéházba. A mos­dóból kijövet észrevettem, hogy amíg én odabent voltam, ellopták a mobiltelefono­mat. Andris készülékéről azonnal tárcsáztam a számomat. Kisvártatva bekapcsolt az üzenetrögzítőm, amelyen egy férfihang közölte: - Tessék, ez itt Zalatnay Sarolta telefonja. Hiába mondtam rá, hogy tudom, hiszen én vagyok Zalatnay Sarolta, a készülékem azóta sem lett meg, a kártyám viszont azóta is Pannon! PANNON yyyyy Az Alvónál.1 GSM

Next

/
Thumbnails
Contents