Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-20-21 / 66. szám

FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET K ét csabai rimrogE ^^svédcsaBBBBB Nemrégiben ismét Svédor­szágban vendégszerepeit a Gálfi-Felkai színészházas­pár. Nem ismeretlenek az ottani magyar közönség előtt, hiszen második alka­lommal léptek fel a Svédor­szági Magyarok Szövetségé­nek meghívására. — Két éve a Kései találkozás cí­mű áarabbal mutatkoztak be a skandináv országban, most mivel készültek? — kérdezem Felkai Esztert immár Békéscsa­bán, a színházban. — Az előre megadott műsor­tervünkből az „ Egy részeg éj­szaka” című kabarét választot­ták ki, melynek első része a fér­fi-nő kapcsolat örök kérdéseit Részlet a két éve Své- rszágban bemutatott Kései Találkozás” című luzov darabból, a ké- a művészházaspár: Felkai Eszter és Gálfi László, mindketten Já- szai-díjas színészek. boncolgatja klasszikusok (Mol­nár Ferenc, Heltai Jenő) segít­ségével, sanzonokkal, sok ze­nével. Az előadás második felé­ben a magyar színházi és köz­életbe kalauzoltuk el a nézőket. Nyolc fellépésünk során végig­jártuk a skandináv ország na­gyobb városait, megismertük többek között Göteborgot, Malmot, Stockholmot. — Legkellemesebb emlék­ként mi maradt meg Önökben? — Fantasztikus, hogy az otta­niak mennyire ápolják a magyar kultúrát! Naprakészek a mi po­litikánkban, kultúránkban. Eg^k előadásunk után megke­resett bennünket egy fiatalem­ber, és azt kérdezte, ismerjük-e kedvenc íróját, Sarusi Mihályt. Mindenütt a legmelegebb ven­dégszeretettel fogadtak bennün­ket, mégis a stockholmi Magyar Házban töltött napokra emlék­szünk vissza legszívesebben. — Milyen hangulatúak vol­tak az előadások? — Annyira változó adottságú helyeken léptünk fel, egyik este ötszáz fős színházteremben, máskor aprócska pinceklubban, ahol bensőségesebbre, beszél- getősebbre sikerült a műso­runk. Ám minden alkalommal, a Finálé előtt átadtuk a békés­csabai művésztársak üdvözle­tét, s a nézők lelkére kötöttük, ha Magyarországra látogatnak, jöjjenek el a Jókai Színházba is! B. Párkányi Adrienn 1999. március 21. Rivalda * Harmadik oldal * Rejtelmes retikülök Egy női táska, legyen az bármilyen aprócska is, befogadóképessége hatalmas. Szinte összenőve jár a nővel, s titokzatos viszony szö­vődik kettejük között. Ám a hű­séges társ még évek múltán is okozhat meglepetéseket, ilyen­kor „nini, megvan a tavaly- előtti bugyelláris!” kiáltás­ban törünk ki. Megkértük Felkai Esz- l tért, borítsa ki elénk tás­kájának tartalmát, mit is rejthet egy színésznő bugyra? — Nos, itt a pénztár­cám, aztán az elmaradha­tatlan mobiltelefonom — néz mélyen a táskájába a művésznő. — Fésű, igazolványok, könyvtári olvasójegy, cigaretta. Egy messzire néző szem­üveg, amit vezetéskor használok, aztán az olvasószemüveg. Torokfertőtlenítő gyógyszert mindig hordok magamnál, cu­kormentes rágógumi is akad többnyire nálam. Kisolló, több tucat papírzsebkendő, arckrém, a kisrekeszben tükör. Né­hány üres cukorpapír, no és már három éve szeretnék autót cserélni, így egy-két apróhirdetés is belekerül a táskába. B. P. A. Titkot őrzött a harsányi tanya A körösnagyharsányi Máté Kálmán már nem él. A Sebes-Körös duzzasztója környékén egykor állt ta­nyáját is rég lebontották már. Ám a Kálmán bácsi tanyájában 1944—45 között lezajlott eseményről még ma is gyakran beszélnek a harsányiak. Ak­kor egy ember életét sikerült megmenteni. Pénteken volt ötvenöt eszten­deje (a történelmi esemény 1944. március 19-én zajlott) annak, hogy a német csapatok megszállták Magyarországot. Kállay Miklós kormányának idején a magyarországi zsidók viszonylagos védettséget él­veztek. A német megszállást követően viszont közel 570 ezer magyarországi zsidót (a trianoni Magyarországról mintegy 300 ezer szeményt) deportáltak, pusztítottak el gettókban, vagy lőttek le a nyi­lasok. A zsidóüldözés idején a körösnagyharsányi Máté Kál­mán ötven-egynéhány éves le­hetett. A helyiek szerint a férfi a németekkel szemben szemé­lyes sérelmet érzett. Úgy vélte: miattuk vesztette el fiát a hábo­rúban. Kálmán bácsi 1944-ben egy Komádiban élő, nálánál jó­val fiatalabb zsidó kereskedőt fogadott be tanyájába, akit egész a háború végéig bújtatott. Egyesek szerint a befogadott a padláson kialakított rejtekhe­lyen éldegélt. Mások úgy tud­ják: a házigazda egy részt befa­lazott a lakásból, s oda a pad­lásról nyújtotta le mindazt, ami a férfi létfenntartásához okvet­lenül kellett. Máté Kálmán a zsidó személy bújtatásával hatalmas kockáza­tot vállalt. Hisz, ha a férfit meg­találták volna nála, akkor őt is főbelövik. A háború befejezté­vel a komádi kereskedő nem is feledkezett meg Kálmán bácsi­ról. Élete végéig lehetősége sze­rint (az államosítást követően a férfi ÁFÉSZ-vezető lett) támo­gatta befogadóját. Magyari Barna APACAK APUKAJA A Sziklafal leomlott, és jöttek he­lyette az apácák, igaz, pácban. Jancsik Ferenc, a Békés Megyei Jókai Színház művésze eközben az apácák apácája lett, mivel az öt leányzó egyszerűen csak apunak szólította. Mielőtt még teljesen belekava- rodtunk volna a fentiekbe, a legilletékesebbtől, Jancsik „aputól” kértünk magyarázatot egy különleges kávé mellett a megyeszékhelyi, Andrássy úti Mozart kávézóban. — A békéscsabai „Fiatal Színházművészetért” Alapítvá­nyi Színiiskola végzős hallga­tóinak osztályfőnökeként Ker­tész Ákos Sziklafal című pró­zai darabját szemeltem ki vizs> gaelőadásnak — mondta. — A lányok húzták a szájukat, és a próbák során ís mindig előjöt­tek musicalos vágyaikkal, ahol a jó hangjuk, mozgásuk is ér­vényesülhetne. Egyikük Pesten megnézte az Apácapác című zenés vígjátékot, és először a többieket, majd engem „oltott” ezzel. Könyörögtek, hogy váltsunk át, de én tartot­tam attól, hogy egy zenés da­rab költségeit nem tudjuk fe­dezni. Aztán csak ráálltam, hogy megnézzem a darabot, és amikor Psota Irén zárdafő- n ö k asszony­ként elő­adta, hogy , .díszlet itt nincs”, kicsit már megeny­hültem. Ugyanak­kor fogal­mam nem volt, hogy a hang­anyagot, a táncokat miként ta­nulják be, de első szóra segí­tett ebben Felkai Eszter, vala­mint Bátkai József. — A vizsgaelőadás akkora si­kert aratott, hogy azóta már megismételték, illetve április­ban is bemutatják. Gondolom, néhány „jancsikos” kisfröccs le­csúszott az ünnepléskor. — Vallom azt a kocsmai alap­igazságot, hogy egy kisfröccs nem fröccs. A sűrű sorbanállást megelőzöm tehát azzal, hogy duplát kérek mindig, megfelelő űrmértékű pohárba. — És mit szólnak ehhez az „apácák”? — Tudják, hogy nem mindig élek „szerzetesi” életet, bár a balhésabb korszakaimon már túl vagyok. Tíz éve le is csende­sedtem, de addig sem maga- mért, hanem a közösségért szálltam ringbe az aktuális színházi vezetéssel. Volt, hogy emiatt ki is rúgtak. A világmeg- váltós gőz már elszállt belőlem, de az továbbra is megmaradt, hogy a színházon kívül semmi­lyen más hobbim nincsen, ez teszi ki az életemet. Ny. L. Új „tavaszi szél” fújdogál ■ Fásy újra kirukkolt! Igazán nem tehetünk róla, de Fásy Ádám (46) ismét valami olyanra adta a fejét, amely nyilvánosságot kíván. Mindjárt meg is magyarázzuk, mi­képpen történhetett mindez. Az egy­kor inkább vendéglátósként ismert vállalkozó — mára inkább a hazai szépség-ipar első számú prominense — arra gondolt: azt eddig is pontosan tudta, hogy a sajtó a legnagyobb (nnnaaa jó, csak az egyik...) hata­lom, de mégis az az igazi, ha az em­ber maga szerkeszt, mi több, fősz­erkeszt lapot. Ha pedig tudja, ez már önmagában is milyen irdatlan pénz­be kerül, akkor legalább legyen mu­tatós, az újságos standokon mini­mum hivalkodó. Szóval Fásy Ádám (ahogy azt immár nem i-vel olvas­suk) letette a magazinját a hazai saj­tópiacon és egyből felnőtt a konku­rensekhez. Még szép, hogy elsősorban a saját maga hölgyeit népszerűsíti! No meg azokat, akik ezt rajta kívül lehetővé teszik, vagyis potenciális támogatóit. Ám olvashatunk további igazi unicumokat is a megfizethető (195 fo­rint) első számban. Például vissza­idézhetjük, mit is mondott Császár Előd popsztár Frei Tamásnak, hogyan vélekedik a Mészöly-dinasztia nagy­papája, a világválogatott Kálmán és mit érdemes tudni a Ripple-fivérekről? Az igényes kivitelű magazin látogatást tesz a Dáridónál, és megmutatja Kósa Lajos debreceni polgármesternek, a Miss Universe Hungary legutóbbi fő­védnökének ékköveit is, nem is be­szélve az igazán exkluzívnak számító Zámbó Jimmy-interjúról. Azt kívánjuk Fásy Ádámnak és a la­pot jegyző Fásyné Gurzó Mária laptu­lajdonos, Miss Universe-igazgatónak, hogy lapozgathassuk sokáig a társasá­gi fotókkal is bemutatkozó 98 oldalas magazint. F. I. Zámbó Jimmy kóborlásai Kósa Lajos Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents