Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-20-21 / 66. szám

1999. március 20-21., szombat-vasárnap VILAGTUKOR Feljelenti Pavol Koncos, a szlovák kormánykoalícióhoz tartozó baloldali párt (SDL) földművelési minisztere Bugár Bélát, a Magyar Koalíció Pártja elnökét, a parlament alelnökét. Koncos szerint Bugár sorozato­san gyalázkodott vele szemben, amikor a lapoknak azzal kap­csolatosan nyilatkozott, hogy a miniszter nem hajlandó a Szlo­vák Földalap élére kinevezni az MKP jelöltjét. Elfogultság miatt kifogást emelt Gheorghe Funar kolozs­vári polgármester az ellene fo­lyó per nagyváradi ügyésze el­len, mivel annak felesége ma­gyar nemzetiségű. Funart tavaly hivatali hatalommal való visszaélés miatt már elítélte a kolozsvári bíróság. Őszre halasztják Borisz Jelcin orosz elnök japán látoga­tását. Konkrét időpontot az uta­zásra nem rögzítettek Igor Ivanov külügyminiszter februá­ri tokiói tárgyalásain, de júniust tartották a legmegfelelőbbnek a Jelcin-Obucsi-csúcsértekezlet megrendezésére. Újabb összecsapások voltak az észak-írországi Portadownban, ezúttal katoli­kus tüntetők és a rendőrség kö­zött, röviddel azután, hogy a vá­rosban eltemették a hétfőn meg­gyilkolt neves katolikus ügy­védnőt, Rosemary Nelsont. A tüntetők gyújtópalackokkal és kövekkel dobálták meg a rend­őröket. Ötvenháromra emelke­dett az észak-őszét főváros, Vlagyikavkaz központi piacán elkövetett pokolgépes merény­let halálos áldozatainak száma. A hivatalos adatok szerint 102 sebesültet ápolnak kórházban, s ezen felül sokan könnyebben sebesültek meg. Hozzájárulás a térség biztonságához Hazánkba látogatott a NATO nápolyi főparancsnoka James O. Ellis és magyar tárgyalópartnerei FOTÓ: FEB/DIÓSI IMRE Magyarország teljesítette a NATO-felvételhez szükséges mi­nimális követelményeket, ám most már a tagsággal együtt járó integrációt is végre kell hajtani - nyilatkozta Végh Ferenc vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka. Budapesti látogatásán a vé­delmi szervezet dél-európai fő- parancsnoka megbeszélést foly­tatott Szabó János honvédelmi miniszterrel és Végh Ferenc vezérezredessel. James O. El­lis tengernagy főként azokról a feladatokról folytatott tár­gyalásokat, amelyek a NATO-tagságból adódóan a Magyar Honvédségre várnak. Szó volt a magyar haderő középtávú felkészítésének feladatairól, amelyeket a Dél­európai Szövetséges Fegyve­res Erők állományában kell majd teljesítenie.- Regionális ismereteivel, tapasztalataival Magyarország sokat tehet a térség biztonsá­gáért - mondta a tárgyalások után Végh Ferenc vezérezre­des. Újságírók előtt a parancs­nok kifejtette: most készülnek azok a tervek, amelyek ösz- szegzik a NATO-tagsághoz szükséges képzési feladatokat. Munkacsoportokat állítanak föl, amelyek kidolgozzák a 2000-től 2003-ig terjedő idő­szakra a magyar főerők integ­rálódásának menetrendjét. James O. Ellis a koszovói helyzettel kapcsolatban kö­zölte: az esetleges katonai megoldás minden lehetséges következményét meg kell vizsgálni, ha a békés megol­dásra tett kísérletek kudarcba fulladnak. A főparancsnok hangsúlyozta: a NATO meg­határozta azokat a kritériumo­kat, amelyeknek meg kell fe­lelni ahhoz, hogy Koszovó népe biztonságban élhessen. „A szövetség katonai és poli­tikai vezetése világossá tette: ha a tárgyalások nem vezetnek eredményre, akkor más meg­oldáson is gondolkodni kell. Köztük van a katonai beavat­kozás lehetősége is.” A tengernagy egyébként megszakította programját, mert vissza kellett térnie a ná­polyi parancsnokságra. Az EBESZ kivonta megfigyelőit Koszovóból Az idő Belgrádnak dolgozik? A párizsi Koszovo-konferen- ciát elnapolták, és csak abban az esetben folytatják, ha a szerb fél kifejezi készségét a megállapodás elfogadására - jelentette be pénteken Pá­rizsban a konferencia két társelnöke. Hubert Védrine francia és Ro­bin Cook brit külügyminiszter a közleményben óva intette a ju­goszláv hatóságokat attól, hogy katonai támadást indítsanak Koszovóban, mivel egy ilyen fellépés „súlyos következmé­nyeket vonna maga után”. A francia államfő szerint Szlobodan Milosevics jugoszláv elnököt terheli a teljes felelős­ség a Koszovó-konferencia ku­darcáért. „A szerb fél magatar­tása miatt nincs most értelme a tárgyalások folytatásának” - je­lentette ki Jacques Chirac azt követően, hogy két órán át tár­gyalt Párizsban Gerhard Schröder német kancellárral. Az elnök úgy vélte: immár a NATO főtitkárára tartozik an­nak megítélése, hogy a tárgya­lások sikertelenségéből milyen következtetéseket von le. A belgrádi vezetés részéről pénteken ismét mit sem érőnek mondták a koszovói átmeneti- autonómia-egyezmény albán aláírását, albán részről viszont a szerbiai tartományban dúló vé­rengzés beszüntetésének lehe­tőségét emelték ki. Jugoszláv sajtójelentések szerint Belgrád a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kérte, felszólítva a testületet, hogy ítélje el a NATO-t jugoszlávellenes kato­nai fenyegetéseiért. Az EBESZ pénteken elren­delte mintegy 1400 megfigye­lőjének azonnali távozását Ko­szovóból - jelentette be pénte­ken kora délutáni oslói sajtó- értekezletén Knut Vollebaek norvég külügyminiszter, az Eu­rópai Biztonsági és Együttmű­ködési Szervezet soros elnöke. A Jugoszláviával szembeni NATO-fenyegetés erősödése közepette a nemzetközi össze­kötő csoporthoz tartozó álla­mok belgrádi nagykövetségei egyelőre javarészt a szokásos rendben működnek. A sze­mélyzet azonban készen áll a jugoszláv főváros elhagyására, s az amerikai követség már uta­sítást kapott a részleges evakuá­lásra, vélhetően ismét budapesti úti céllal - tűnik ki a követsé­gek pénteki közléseiből. Értesítjük tisztelt Ügyfeleinket, hogy Békéscsaba, Andrássy út 29—33. szám alatti ügyfélszolgálati iro­dánkban a gázdíj befizetése csak díjbeszedői ügyeleti idó'ben történhet. Egyéb esetekben a DÉCÁZ RT. Bé­késcsaba, Kétegyházi út 4. sz. alatti pénztárunkban várjuk tisztelt Ügyfeleink gázdíjbefizetését munkanap­okon 8—12, 12.30—15 óráig. DÉGÁZ RT. Békéscsabai Területi Igazgatóság Békéscsabai Kirendeltsége Ausztrália és Új-Zéland: a napfény, a szabadság és a mosoly hazája 5. A nagymama igazi kincs Vadregényes Új-Zéland! Lakói számának tizenötszöröse az ál­latoké, és mivel ez a földrész 70 millió évvel ezelőtt levált a kon­tinenstől, élővilágában másutt nem létező fajták maradtak fenn. Ilyen a hosszúcsőrű madár, a kivi, ami nemzeti jelkép, és az emberek is tréfásan kiviknek nevezik magukat. A kereske­delmi és politikai szálak olyan szorosan kötötték Új-Zélandot Nagy-Britanniához, hogy a Csendes-óceán Britanniájaként em­legették sokáig. A gyarmati sorból 1907-ben szabadult fel, de csak 40 év múltán alakíthatott saját külügyminisztériumot. Gazdasági függősége csak 1973-tól, az Egyesült Királyság Eu­rópai Gazdasági Közösségbe való belépésétől gyengült, azóta új partnerekre talált: Ausztrália, Japán, az Egyesült Államok, Né­metország és Ázsia. Új-Zélandhoz két nagyobb (Északi- és Déli-) és sok kicsi sziget tartozik. A lakosság négy­ötöde európai, főleg angol szár­mazású. Az Északi-szigeten gazdag legelők és működő tűzhányók, hófödte csúcsok, sí- paradicsomok és működő gejzí­rek, hőforrások találhatók. A Déli-sziget sík partjain gabonát termelnek és juhot tenyésztenek, a hegyek lábánál gyümölcsösök, a lejtőkön örökzöldek, a hóhatár fölött jégmezők, gleccserek tar­kítják a tájat. Új-Zéland 271 ezer négyzetkilométerén mindössze 3,6 millió ember él, 75 százalé­kuk az Északi-szigeten. Az or­szág gazdagságát a világ legjobb legelőinek, a földművelésnek és az ahhoz kapcsolódó iparnak kö­szönheti. A legnagyobb bárány- húsexportőr, tejtermékek kivite­lében az Európai Unió, gyapjú­ban Ausztrália után a második a világon. Február 21-én este Mel- boume-ből három és fél órát re­pültünk Aucklandbe, első új-zé- jandi állomásunkra. Megint két órával előrébb kellett állítani óránkat, s ezzel a különbség Bu­dapesthez képest éppen 12 órára nőtt. Gépünk késve indult és lan­dolt, hajnalban érkeztünk a szál­lodába, alvásra alig maradt idő. Az aucklandi kikötő az MV Pacific Mermaid hajó fedélzetéről (A szerző felvételei) nem itták, csak a teát. Borzasztó nehéz volt. A gyerekek tanulja­nak meg jól angolul, az volt a legfontosabb, hogy nekik jobb életük legyen. Ezért keményen meg kellett dolgozni. Az álíam példásan megszervezett mindent, ellátta az embereket. Új-Zéland egyedülálló, ha segíteni kell, na­gyon rendes, segítőkész ez a nép. Szirmay Ferencről amikor megtudták a kikötőben, hogy festőművész, azt tanácsolták, legjobb, ha a következő hajóval visszafordul. Ebben az ország­ban nem művész kellett, hanem munkáskéz! Dolgozott az UZ Herald című újság nyomdájának minden részlegénél, végül a fotó vezetőjeként ment nyugdíjba. Közben itteni nagy szobraiért magyar állami kitüntetésekben részesült. Etelka kötődében kezdte, majd fotólaborban retu­sált, irodában dolgozott. Legelő­ször 10 év után, ’67-ben látoga­tott haza, aztán apuka halála után ’74-ben, amikor anyukát ki­hozta, a mama itt hunyt el. S ha­marosan újra jön a lányával; Márti 52 éves, és másodszor uta­zik Magyarországra. (Folytatjuk.) Niedzielsky Katalin Göncz Árpád köztársasági elnö­köt már reggel felfegyverzett maori harcosok, katonai tiszte­letadás és ágyúlövések fogadták a Kormányzói Palota előtt. Tár­gyalás Sir Michael Hardie Boys főkormányzóval, délelőtt üzleti konferencia, délben találkozó írókkal, délután a magyar közös­séggel. __ Göncz Árpád itt elmondta: — Az első nemzedék, amely fiatalon és lelkesen jött ide, meg­találta a helyét. A gond az, hogy élete vége felé egyre inkább vá­gyódik haza, de addigra itt vert gyökeret a második nemzedék. Ezekben a családokban a legna­gyobb kincs a nagymama, aki az unokáknak megtanítja a magyar nyelvet, segít a kultúra megőrzé­sében. Torgyán József földművelés- ügyi és vidékfejlesztési minisz­ter hangsúlyozta: — Magyarország trianoni tra­gédiája óta most először egyér­telműen elindult felfelé, elkez­dett erősödni. Ennek jele, hogy az Európai Unión belül a nem­zetközi régiók gondolata különös támogatottságot élvez, s ezzel hazánk is lehetőséget kap, hogy a trianoni békediktátum által érin­tett térségekben olyan nemzetkö­zi régiókat hozzon létre, ahol megszűnik a határok jelentősége, és előrelépés történhet a demok­ratikus szabadságjogok, ezen belül a magyarság jogainak érvé­nyesítése érdekében. A miniszter szólt arról, hogy hazánk uniós tagsága a vállalko­zóknak is új dimenziókat vet fel; bázisország lehetünk Európa szí­vében, Nyugat és Kelet kapuja. A magyarság ezer részre szakított- ságát, szétszórtságát a nagyvilág­ban ugyancsak előnyként említet­te Torgyán József, kimeríthetet­len aranytartaléknak nevezte kint élő honfitársainkat, akiknek nyelvtudása, ismeretei, kapcso­latrendszere az egész nemzet szá­mára gyümölcsöző lehet. Ez a mozgalmas nap díszva­csorával zárult a Kormányzói Palota gyönyörű parkjában, me­sedíszletbe illő, leírhatatlan farit­kaságok között. Az asztalnál minden vendéget névre szóló ül­tetési rend várt, amire egyáltalán nem panaszkodhattam; jobbo­mon Marie Hasler kulturális mi­niszter, tőlem balra egy aranyos idős hölgy, Szirmay Etelka ült. — A kérdés az, hogy milyen szakképzettségre, kulturális ha­gyományra építhet a gazdaság; és az, hogy a gazdasági fellendülés­sel mit akarunk elérni. A saját kultúra vállalása, megbecsülése nélkül céltalanná válik minden termelési eredmény — véleke­dett a miniszter asszony, amikor a tudomány és a művészetek új- zélandi társadalmi presztízséről kérdeztem. — Hasonló a helyzet a világ legtöbb országában: hát­térbe szorul a kultúra, valahány­szor a piaci érvényesülés a tét. Ugyanakkor nagyon szegények, szomorúak lennénk, ha végképp eltűnne az életünkből minden, ami érték, jó, hogy erről szó sincs. Az ír származású kormánytag szerint a sajtó többet tehetne a kultúra népszerűsítéséért, de mi­vel az embereket, a politikusokat képviseli, általában azt írja, amit elvárnak tőle, ritkán vállalja fel a mozgósító, a kezdeményező szerepet. Szirmay Etelka, tízéves lánya és férje szerencsésnek számított 1957-ben, hiszen úgy érkeztek az új hazába, hogy Ferenc szülei várták őket. A hajóról rögtön vo­natra szálltak, Aucklandbe men­tek, Etelka azóta is ott él, a férje pár éve halt meg. Magyarorszá­got ’56-ban hagyták el, négy hó­napot vártak sorsukra egy auszt­riai menekülttáborban, majd az öreg holland hajón, aminek utol­só útja volt, elindultak a nagy bi­zonytalanság felé. — Semmink sem volt, csak a remény. A szívünk nagyon fájt. Olyan messze eljöttünk — emlé­kezik Etelka, s könnybe lábad a szeme. — Öt hétig tartott az út hajóval. Majdnem végig betegen feküdtem. Rettentő furcsa hely volt Új-Zéland 42 évvel ezelőtt. A cukor nem édes, mint otthon, a villanykapcsoló fordítva műkö­dött. Jól éltek itt az emberek, de nem ismerték például a kávét, A maori ceremónia részeként harci, erőfitogtató tánc köszön­ti a vendégeket

Next

/
Thumbnails
Contents