Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-19 / 65. szám

1999. március 19., péntek VILAGTUKOR A NATO bevetésre készül, az uniós trojka még egyeztet Parancsnoki szemle a Balkánon Minden kész a beavatkozásra FOTÓ: FEB/REUTERS Nem torpan meg a tárgyalás Prodit tartják a legesélyesebb jelöltnek Bojkottálják továbbra is a parlamenti munkát a Magyar Koalíció Pártjához tartozó kép­viselők: csütörtök délelőtt sem vettek részt a szlovák parlament szavazásain. Távolmaradásuk­kal a nemzetiségi kultúrákra fordítandó méltányosabb költ­ségvetési támogatást akarják ki­eszközölni. Javul a helyzet Kárpátal­ján. Bár a síkvidéki területeket már kevésbé borítja belvíz, még mindig több falu utcái vízben állnak. Az elmúlt napok kedve­ző időjárásának és a Tisza, va­lamint a Latorca folyók apadá­sának köszönhetően lehetővé vált a sok helyütt túlcsordult belvízvédelmi csatornák zsilip­jeinek megnyitása. Feltartóztatott a román határőrség több olyan személyt a román—magyar, illetve a ro­mán—bolgár határon, aki Ma­gyarországon beszerzett hami­sított Schengen-vízummal, il­letve hamisított magyar útlevél­lel próbált kilépni az országból. A feltartóztatott személyek el­mondták, hogy a hamis vízu­mokat hazánkban vásárolták 1200—1500 német márkáért. Lemondott az észt kor­mány. Mart Slimann észt mi­niszterelnök csütörtökön hiva­talosan bejelentette az általa ve­zetett jobbközép koalíciós kor­mány visszalépését, megnyitva ezzel az utat, hogy a márciusi 7- ei általános választásokon győztes erők az alkotmány elő­írásainak megfelelően új kor­mányt alakíthassanak. A csecsen emberrablók 15 millió dollárt kémek a március 5-én Groznijból indult moszk­vai repülőjáratról elhurcolt Gennagyij Spigun tábornokért. Az orosz belügyminisztérium válaszul kommandósokat kül­dött az Észak-Kaukázusba. Robin Cook brit külügymi­niszter csütörtök délután Bonnba utazott, ahol francia kollégájával, Hubert Véd- rine-nel és Joschka Fischer- rel, az Európai Unió soros elnökségét ellátó Németor­szág diplomáciájának veze­tőjével egyeztetett a koszovói helyzetről. A koszovói albán tárgyalókül­döttség csütörtök délután Pá­rizsban aláírta a nemzetközi összekötő csoport béketervét. A szerb küldöttség azonban elutasította a megállapodás el­fogadását. Moszkva határozottan fel­hívta Belgrádot a politikai megállapodás aláírására - je­lentette ki csütörtökön Igor Ivanov orosz külügyminiszter, az alsóházi külügyi bizottsá­gának ülését követően. A duma külügyi bizottságában szó esett a koszovói béke­erőkben való orosz részvétel lehetőségeiről és más kérdé­sekről, az orosz diplomácia eddigi erőfeszítéseiről a békés rendezés érdekében. Ivanov előző este Made­leine Albright amerikai kül­ügyminiszterrel egyeztetett te­lefonon a koszovói rendezés kérdéseiről, azt követően, hogy Borisz Jelcin elnökkel tárgyalt a balkáni válságról. Az Egyesült Államok meg­hívta Washingtonba a Koszo­vói Felszabadítási Szervezet vezetőit. A meghívást James Rubin, a külügyminisztérium helyettes államtitkári rangú szóvivője adja át Párizsban Hasim Tacinak, a szervezet politikai vezetőjének, aki a koszovói albánok küldöttségét is irányítja a párizsi tárgyalá­sokon. A látogatás - amelyre már a hét végén sor kerülhet - azt jelzi, hogy az Egyesült Ál­lamok szemében jelentősen felértékelődött a békemeg- állapodás-tervezetet a maga részéről elfogadni kész koszo­vói albán fegyveres tömörülés. Macedóniába érkezett csü­törtökön Wesley Clark tábor­nok, a NATO európai erőinek főparancsnoka, hogy találkoz­zék a szkopjei politikai élet vezetőivel, és tanácskozzék a koszovói válság miatt Mace­dóniában tartózkodó NATO- erők tábornokaival. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet koszovói megfigyelői készek arra, hogy bármely pillanatban kitelepülhessenek a válságos helyzetű dél-szerbiai tarto­mányból. Az AFP jelentése szerint a megfigyelőkre három fokozatú riasztási rendszer vonatkozik, ennek első foko­zata volt érvényben csütörtö­kön. Ez azt jelenti, hogy a megfigyelők kötelesek szállá­suk közelében tartózkodni, és személyes holmijukat össze­csomagolva tartani. Az Európai Bizottság lemon­dása nem fogja befolyásolni a csatlakozási folyamatot; a tárgyalások az eredeti menet­rend szerint folynak tovább és semmilyen fennakadásra nem kell számítani. Erről Hans van den Broek biztosí­totta szerdai telefonbeszélge­tésük során a magyar kül­ügyminisztert . Martonyi János és Hans van den Broek, az Európai Bizott­ság külügyekért és bővítési kérdésekért felelős tagja közötti telefonbeszélgetés tartalmáról csütörtökön Horváth Gábor adott tájékoztatást. A szóvivő elmondta: a külügyminiszter a beszélgetés során nagyra érté­kelte azt a következetes támo­gatást és elkötelezettséget, ame­lyet személyesen Hans van den Broek és a lemondott bizottság tanúsított a magyar felkészülés elősegítése és a csatlakozási fo­lyamat töretlen továbbvitele iránt. Martonyi hangsúlyozta, hogy Magyarország az ügyve­zető testületként továbbmű­ködő bizottsággal és annak utódjával az eddigi szellemben kívánja folytatni az érdemi együttműködést. Van den Broek kiemelte, hogy a kialakult helyzet nem lesz hatással sem az Agenda 2000 reformjainak továbbvite­lére, sem a csatlakozási tárgya­Magasra csaptak az indulatok az észak-írországi Porta- downban a katolikus és protes­táns lakosság között a minap meggyilkolt neves ügyvédnő, Rosemary Nelson temetésének előestéjén. A város katolikus negyedének határán kirobbant lások menetére. A szóvivő el­mondta: a jelek szerint a tag­államok többsége azt szeretné, ha minél előbb kijelölnék az új bizottsági elnököt, majd a testü­let tagjait, akiknek a személyét még a jelenlegi Európai Parla­ment hagyná jóvá, és így rövid időn belül hivatalba lépne az új bizottság. Róma „teljes meggyőződés­sel támogatja” Romano Prodi volt kormányfő jelölését az Eu­rópai Bizottság élére - jelen­tette ki Massimo D’Alema olasz miniszterelnök szerda este a Gerhard Schröder német kan­cellárral folytatott megbeszé­lése után. Az európai villámkörutat tevő német kancellár római tárgyalásai után csak annyit mondott, hogy minden uniós partnerével tárgyalni kíván a bizottság új elnökének és tag­jainak jelöléséről, s tárgyalásai tartalmát bizalmasan kívánja kezelni. Annyit azonban le­szögezett, hogy „minden alap nélkül” került forgalomba, két esetleges német jelöltként, elődje, Helmut Kohl kancellár és Oskar Lafontaine minap le­mondott pénzügyminiszter neve. Prodit - aki tavaly októberig tartó miniszterelnöksége idején sikeresen vezette be országát a pénzügyi unióba - sokan a leg­esélyesebb jelöltnek tartják. összecsapásokban többtucat- nyian megsebesültek, köztük 38 rendőr, akiket a verekedések, összetűzések megfékezésére vezényeltek ki. A két fél egymást vádolja az összecsapások kirobbantásá­val. Összetűzések Észak-írországban Ausztrália és Új-Zéland: a napfény, a szabadság és a mosoly hazája 4. Kínos közjáték Melbourne-ben — Várakozásaimat messze meghaladó kedvességgel, nyitott­sággal, mély egyetértéssel és jóakarattal fogadtak eddig minde­nütt az ausztrál partnerek és az itt éld magyarság képviselői. Pontosan tudom, hogy akik kijöttek ide, nem egyszerre érkez­tek, más-más Magyarország-képet hordoznak magukban. Ál­maikban az a Magyarország él, amelyet valamikor otthagytak. Én hat és fél évet töltöttem börtönben, négy évig azt hittük, is­merjük a világot, de amikor kijöttünk, nem ugyanaz az ország várt bennünket — mondta többek között Göncz Árpád köztár­sasági elnök február 18-án, amikor ausztrál üzletembereket kö­szöntött Sydneyben, a Kereskedelmi Kamarában. A megható kedvesség, szívélyesség, a felhőtlen ünneplés még két napig tar­tott, aztán kellemetlen közjátékkal szembesültünk Melbourne- ben. De pillantsunk most előbb egy kicsit a nagy déli ország tár­sadalmának fejlődésére és a kivándorló magyarság történetére! A hatvanas években még úgy emlegették Ausztráliát, mint azt az óriási, ritkán lakott földrészt, amelynek fiatal társadalma bő­ségben és szabadságban él. Ez a többségre ma is igaz, bár a ’90- es évektől viszonylag nehezebb az élet, nagyobb a munkanélkü­liség, kisebb az export, gyen­gébb a valuta. Az ország gaz­dagságát kezdettől főleg kime­ríthetetlen ásványkincsei és ha­tékony mezőgazdasága adja. A világ negyedik legnagyobb ga­bonaszállítója, első ólomérc- és gyémánttermelője, élen jár a vasérc, réz, mangándioxid, nik­kel, volfrám, urán, ón és bauxit bányászatában — utóbbiból a világ össztermelésének 40 szá­zalékát adja. Nemzetközi hír­névre az arany által tett szert — sokak szerint egész létét, fejlő­dését ennek köszönheti —, ma is a világ aranyának 13 százalékát termeli. Fontos kiviteli cikk a szén és a gyapjú. Hogy valami negatív rekordot is említsek: A napfény államának is nevezett Queenslandben, ahol 53 fokos hőmérsékleti csúcsot mértek, a legmagasabb a bőrrákos megbe­tegedések száma. Megint irigy­lésre méltó mutató viszont, hogy a várható élettartam az ausztrál nőknél 80, a férfiaknál 74 év. Az első magyar bevándorlók az 1848—49-es szabadságharc leverése után érkeztek Ausztráli­ába. Abban az időben tört ki a victoriai aranyláz, és a világ minden tájáról sokan felkere­kedtek, hogy szerencsét próbál­janak. Míg Sydney első lakói fe- gyencek, Melboume-é arany­ásók voltak. (Innen ered a két nagyváros közti örök ellentét, versengés.) Victoria állam negy­ven év alatt — az aranynak kö­szönhetően — szegény gyarmat­ból a földrész leggazdagabb ré­sze lett. A századfordulón is érkeztek néhányan Magyarországról Ausztráliába, a harmincas évek­ben és a második világháború alatt pedig a fasizmus elől mene­kültek ide sokan. Az első na­gyobb hullám, körülbelül 15 000 magyar 1948—1953 között ván­dorolt be, többségük a jobb meg­élhetés reményében és Nyugat- Európából költözött át az ötödik földrészre. A második jelentős csoport, 15—20 000 bevándorló 1956 után jött. Végül a hatvanas években Jugoszláviából több ezer magyar nemzetiségű itt ta­lált hazára. Jelenleg, bár pontos adatot mondani nehéz — mivel a már itt születő második és har­madik nemzedék ausztrálnak számít —, körülbelül 30 000 két szülője és 70 000 azoké, akiknek anyja vagy apja magyar. A legtöbben, 15—20 ezren Melbourne-ben élnek, ez a kö­zösség a Kárpát-medencén kívü­li legnagyobb létszámú magyar­ság. Talán nem véletlen, hogy ennyi ember között akadtak más­ként gondolkodók is; olyanok, akik nem örültek Göncz Árpád­nak és kíséretének. Már a látoga­tás előtt ellenséges hangvételű hirdetéseket jelentettek meg a helyi magyar nyelvű lapokban, szervezkedtek, készültek, hogy kifütyüljék a magyar államfőt. Természetesen figyelmeztették elnökünket a nem éppen szíves fogadtatásra, javasolták, mondja le programját, de erről hallani sem akart. Mint arról már hely­színi tudósításomban beszámol­tam, a 600—700 főnyi közönség ünnepét néhány hőbörgőnek vé­gül nem sikerült elrontani, hiába próbáltak zavart kelteni, néhány perc múltán kitessékelték őket, és az elnök megtartotta beszédét. Azért aki ott volt, nem felejti el, hogy árulót, patkányt kiabáltak a Magyar Köztársaság elnökére. Aki bárhol jár és szól a nagyvi­azoknak a száma, akiknek mind­Victoria állam fővárosa, Melbourne a Yarra-folyó felől. A múlt század végén és századunk ele­jén emelt négy-hat szintes épületek fölé egyre több üveg- és betonóriás nyúlik A nőstény vörös kenguru egyébként szürke. A Healesville Ter­mészetvédelmi Parkba Melbourne-ből kirándultunk lágban, mindenütt és mindenkor mélyen emberséges. Ott fönn, a színpadon, a reflektorfényben csak annyit mondott: Testvére­im, aztán jöttek ők lent, a sötét­ben. Egy-két másodpercre hall­gatott csak el Göncz Árpád, az­tán rögtön a „kődobálásra” sze­retettel válaszolt! Nem küldte el sehová a bekiabálókat (megte­hette volna), még csak nem is te­remtette le őket (ezt is), hanem elnézően, megértéssel, bölcsen reagált. Azt hangsúlyozta: nem könnyű annak, aki hazát cserél, nehéz feldolgoznia a múltat. Megható volt, hogy nem közösí­tette ki a rendbontókat a magya­rok, a testvérek soraiból. Műit már annyiszor, emberségből na­gyot alakított — a színpadon, a reflektorfényben. Azt már csak kevesen láthattuk közelről, sötét­ben, hogy emberileg mennyire fájdalmasan érintette a méltatlan mozzanat. Melbourne harmadik és egy­ben utolsó állomásunk volt Ausztráliában. Az örök máso­dik, akár a lakosság lélekszámát, akár ipari jelentőségét vagy szü­letését tekintve Sydney után. A Port Phillip-öböl nem olyan fes­tői, mint a Port Jackson a nagy riválisnál. Ott számtalan öböl, csipkés part, körben hegykoszo­rú — itt minden sík, sekély vizű a part, északi oldalán a város, a beltengerbe ömlő Yarra-folyó két oldalán. Csak valahol a messzeségben északra és keletre tűnnek fel a Nagy-Vízválasztó­hegység és a Dandenong homá­lyos magaslatai. Ám amit nem adott meg a természet, azt Mel­bourne lakói igyekeztek pótolni: gyönyörű várost építettek, pom­pás középületeket fasorokkal, li­getekkel, széles utcákat. A bel­város a téglalap alakú, híres Golden Mile (Arany mérföld) a Yarra északi oldalán. Egyenes utak, szabályos kereszteződések, de az építészet és a rengeteg zöldterület ellensúlyozza a mér­tani rendet. Elegáns üzletsorok, kirakatok csábítják a bámészko­dó idegent, és mivel itt olyan könnyű tájékozódni, nem kell at­tól tartani, hogy eltévedünk, hagytam magam. A kontinens legangolosabb fővárosa — mondják, mert itt is, ott is a szi­getországra jellemző építészeti jegyekre bukkanunk, de onnan származnak a fák, a cserjék is. Állítólag az emberek viselkedé­sében, szokásaiban is sok a kö­dös Albionra utaló vonás, de én semmi ilyet nem tapasztaltam, itt is mindenki nagyon barátsá­gos, közvetlen volt. (Folytatjuk.) Niedzielsky Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents