Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-13-15 / 61. szám
1999. március 13-15., szombat-hétfő A Békés Megyei Hírlap Melléklete Gálvölgyi Csehovot játszana A humorista nem szereti Beant és ha csak lehet, kerüli a politikát Főleg az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában érdeklődnek utánuk Hétfő esti párbaj Divatba jöttek az angyalok Vágó István, Fábry Sándor és Friderikusz harca a nézők figyelméért Monica: igaz szerelem volt A rémálom véget ért: Monica megtörte némaságát. Elmesélte, milyen hihetetlen magányossággal végződött kapcsolata a világ egyik leghatalmasabb emberével. .Amikor 1995-ben gyakornokként bekerültem a Fehér Ház stábfőnökének levelezési részlegére, még csak eszembe sem jutott, hogy egyszer majd szemtől szemben állhatok a világ egyik legnagyobb hatalmú emberével. Láttam ugyan a szobájának ajtaját, ám még a folyosókon sem közlekedhettem állandó kíséret nélkül” — olvasható a tragikus sorsú Diana hercegnő életrajzát is megíró Andrew Morton könyvében. Monica nem értette, munkatársnői mit ,,esznek” Clintonon, ezen az „öregemberen”, hogyan találhatják szexisnek nagy és vörös orrát, szürke dróthaját. ,,Nincs ki a négy kerekük” — gondolta akkor. De elkövetkezett az elnök 49. születésnapja. Clinton cowboynak öltözött, néhány tanácsadója lovon nyargalt föl és alá. Az ünnepségre Monica is meghívást kapott. Amikor a gratulálók közül ő került sorra, elrebegte Marilyn Monroe híres, John F. Kennedynek énekelt szavait: „Happy birthday, Mr. President" — s ezzel megpecsételődött a sorsuk. ,A kézfogás villámcsapásként ért mindkettőnket. Megrémültem, olyan vonzalommal nézett a szemembe. Soha nem érzett elektromos feszültség robbant bennünk. És ez nem egy alig fölserdült kamaszlány képzelődése volt. Később maga az elnök is megvallotta nekem: »Már akkor tudtam, hogy egyszer megfoglak csókolni«.” Monicának remegett a gyomra és a térde, alig tudott talpon maradni. A csókra még kicsit várniuk kellett, de hamarosan az is bekövetkezett. A gyakornok azt a feladatot kapta, hogy este bevigye a napi postát az Ovális Irodába. A szíve majd kiugrott a helyéről, amikor belépett. ,Az elnök elém sietett, szomorúan rám tekintett, így bukott ki belőle a vallomás: »Nagyon szép vagy!« Csak néztük egymást, Clinton átölelt. Hallgattunk. Majd az elnök rekedt hangon megszólalt: »Megcsókolhatlak ? « Teltek a percek, hamarosan minden ruhadarabunktól megszabadultunk, az elnök a kebleimet simogatta, és nem telt el sok idő, hamarosan bekövetkezett az, amire annyira vágytunk. Lelki barátságunk a szexuális életünkben is megmutatkozott. Tudom, milyen rosszul hangzik, hogy szerelmünk nem egy tengerparti sétával kezdődött, hanem azzal, hogy első randevúnkon kinyitottam a sliccét. Pedig ez történt, hallatlan vonzalom volt, és én nem hiszem, hogy emiatt szégyenkeznem kellene. Az volt a tragédiánk, hogy az Egyesült Államok első embere nem engedheti meg magának a szerelmet.” Ettől a naptól — bár érthető okokból ritkán találkoznak — szinte minden a szex körül forog. Pedig törekednek rá, hogy a „bűnös kapcsolatnak” véget vessenek. Bili mélyen vallásos, Monica pedig megpróbál kiábrándulni az emberből, aki számára egyet jelent a törvénnyel. , .Próbáltam magammal elhitetni, milyen nevetséges, amikor az elnök a Háttér Monica Lewinsky ortodox zsidó családból származik: édesapja neves onkológus, aki rendkívül szigorúan fogja a lányát. Monica nem járhat társaságba, nem kísérheti el iskolatársait a baseballmeccsekre, nem járhat velük hamburgerez- ni, nem randevúzhat, nem mehet sítáborba, nem futhat a többiekkel. Pedig a lakóhelyük, Beverly Hills ilyen kalandokra csábít. Hiába ő a legjobb tanuló" az osztályban, hiába első matematikából és történelemből, otthon elégedetlenek vele. O is magával: szeretetre éhezik, amelyről csak jóval később, a Fehér Házban gondolja úgy, hogy megkapta. * A német Bild riporterét egy Los Angeles-i ház kétszobás lakásában fogadta Monica. — Bocsánat, még nem volt időm rendet rakni — szabadkozik, és ehhez a riporter annyit tesz hozzá: a hölgy enyhén túloz. A lakás olyan, mint egy szemétdomb: itt egy koszos tányér, ott egy szikkadt zsemle, szanaszét papírgala- csinok és újságkivágások. Nincs egy tenyérnyi hely, ahová az ember leülhetne. Monicán fekete nadrág és egy kötött pulóver, amelyet mintha a bolhapiacon vett volna 5 dollár 99 centért. Lábán vörösre lakkozott körmök, de kezén a lakk már repedezett. Telt szája izgató, hófehér fogsora szinte vakít. A múlt héten jelent meg Londonban Andrew Morton könyve Monica Lewinsky — az igaz történet címmel. Pillanatok alatt fölvásárolták. Lapunknak sikerült megszereznie a sikerkötet egy példányát. Felejtsenek el mindent, amit eddig Monicáról hallottak. Fehér Ház kertjében helikopterre száll, előtte azonban még visszafordul, és rutinszerű mozdulatokkal integet.” Aztán következnek a késő éjszakai, hosszú telefonok, vallomások. Monica megértő, bár többre vágyik. Szinte röpül, ha Bili hívja. , Lehet, hogy három év múlva már szabad leszek” — mondja talányosán a férfi, s nem tudni, arra céloz-e, hogy elválik Hillarytől, vagy arra, hogy akkor már nem lesz a Fehér Ház lakója. Akartam is hinni, meg nem is. Az persze eszembe sem jutott, hogy First Lady lehetnék, de nagyon is el tudnám képzelni az életemet a szeretett férfi oldalán. Bármilyen hihetetlen, ez a kapcsolat köztünk nem egy gyakornok és a világ egyik legnagyobb hatalmával fölruházott emberének a kapcsolata volt, hanem igazi szerelem egy nő és egy férfi között" — vallja a mai napig. Az elnök is hiába harcolt az érzelmei ellen. Kapcsolatuk olyan természetesen jutott el a csúcs- Az a kapcsolat, amelyről az egész világ tud, az ő ra, mint bármelyikünké, számára őszinte és igaz szerelmet jelentett De az elnök végül mégis a házassága mellett döntött. Hogy is lehetett volna másképpen? Monicának már sok tapasztalata volt nős emberekkel, átesett egy abortuszon is, de a Clintonnal folytatott kapcsolata volt életében a legnagyobb hiba, amelyet elkövetett. Monica úgy érzi, elárulták, elhagyták, és hogy teljesen értéktelenné vált. ,JNem vagyok a bosszú angyala, sem egy számító csábító: egyszerű amerikai lány vagyok, aki csak azért került reflektorfénybe, mert beleszeretett az Egyesült Államok elnökébe.” Most már a Fehér Házban sem érzi jól magát, unottan dolgozik és nem érdekli a karrierje. Clintonnal való kapcsolatának vége, mégis reménykedik. Néha leveleket ír neki, de ez túl veszélyes. Hát csak sétál egész nap fel-alá, a falhoz vágja a tányérokat, várja, hogy megszólaljon a telefon. De ez soha nem történik meg. Esténként álomba sírja magát, miután meghallgatja Billy Holiday híres slágerét: Még viszontlátlak egyszer... Összeállította: Gyulay Zoltán és Herold Agnes Mit kíván a magyar nemzet? Mi fáj a magyarnak? Soha nem aktuálisabb a kérdés, mint ilyenkor, március 15-e tájékán. A nép zsigereiben hordozza az akkori napok emlékét, sokan ma is kívülről fújják kik, mit tettek ama esős délelőttön-délutánon. A minap egy Amerikában élő Kossuth-leszármazottat mutatott a televízió, aki ugyancsak elcsodálkozott, amikor megtudta, hogy nálunk még ma is ünnepük Kossuthék forradalmát, s tömegek vonulnak ilyenkor az utcára. Fura szerzet a magyar — mondhatná a nem hazánkbeli —, mert aligha van nép a földkerekségen, amely egy forradalomra másfél száz év után is ekkora nekifeszüléssel — itt-ott egymás iránti gyűlölettel — emlékezne. A történelem tett bennünket ilyenné, mert valami ellen mindig lázadni kellett, s március 15-e volt a gyúanyag, amelyet büntetlenül, vagy kevés büntetéssel lángra lehetett lobban tani. Az Intemetto kérdést is intézett olvasóihoz, mit kíván a magyar nemzet a 12 pontból ma? Amikor e sorokat kopogom, 1650 szavazatot mutat a gép. A voksok közel felét, 725-öt az „Unio”-ra (Erdéllyel) adták, a legkevesebbet, 13at az „Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján” kapta. A többi szavazat csökkenő sorrendben az alábbiak szerint alakult. Kívánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését (267), Közös teherviselés (204), Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben (148), Felelős ministeriumot Bu- da-Pesten (109), A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk (79), Úrbéri viszonyok megszüntetése (35), Nemzeti őrsereg (19), Nemzeti Bank (19), Evenkinti országgyűlést Pesten (18), A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak (14). így állunk hát ama nevezetes pontokkal 151 év elmúltával. Erdély ma is fájó kérdés, a sajtószabadság és a közterherviselés nemkülönben. Ezzel szembe rendben lévőnek találtatott a bíróságok, a parlament, a Nemzeti Bank működése, no és a politikai foglyok kérdése. Vagyis jogi csűrcsavami, ülésezni, üzletelni, dumálni lehet. A többiről pedig majd 15-én az utcákon, tereken. Jó magyar szokás szerint. Arpási Zoltán Erdély ma is fájó kérdés, a sajtószabadság és a közteherviselés nemkülönben Csanádapáca. Egy régi képeslap Csanádapácáról. Abból az időből, amikor még 2 fillérért elvitte a posta a levelezőlapot, feltéve, ha a keltezésen és névaláíráson kívül öt szónál többet nem írtak rá. Különben a kép magáért beszél, akár ötven, akár nyolcvan évvel ezelőtt készült
