Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-13-15 / 61. szám
1999. március 13-15., szombat-hétfő MÁRCIUS 15. A kapitulációig szolgálták a hazát Békés megyeiek a nevezetes XVI. Károlyi Huszárezredben A negyvennyolcas forradalom és szabadságharc apróbb-na- gyobb pillanatai közül jó néhány feledésbe merült már. Kevesen tudják például, hogy 1848 novemberében Békéscsabán, Békésen, Gyulán, Újkígyóson és más megyék községeiben a XVI. Károlyi Huszárezredbe is keménykötésű alföldi legényeket toboroztak. Nagyapám, aki 1870-ben született, a „nagy háborúról” (így nevezték a ’48-as szabadságharcot az I. világháborúig) sokat mesélt. Szüleitől, s a környék veteránjaitól hallotta ő is, hogy a híres toborzások több napon át tartottak. A történelemkönyvekből ismert, hogy 1848 novemberében és decemberében Görgey tábornok serege a Dunántúlon egyre hátrált, s nőtt a kétségbeesés. A segítségre nagy szükség lett volna. Ekkor történt, hogy gróf Károlyi István, Pest megye főispánja felajánlotta segítségét a kormánynak. Károlyi gróf jómódú nemes volt, mégis kapóra jött, hogy az úrbéri földjéért járó kártérítésből vállalja: 1800 fős huszárezredet hoz létre, s állja annak költségeit. Károlyi Istvánról a történelem keveset ír, pedig lett volna mit. Hazafias tevékenységéért az osztrákok megalázták, meghurcolták. Károlyi Bécsben született 1797-ben, nagybirtokos volt, Pest megye főispánja, s az ellenzéki főrendbe tartozott. Hazafiasságát igazolta, mert 1848. július 9-én nemzetőmagy és a fóti járás nemzetőr parancsnoka volt. Amikor a XVI. huszárezredet létrehozta 1848. november 29-én, az ezred tiszteletbeli ezredese lett. Az osztrák hadak közeledtére decemberben nem Báró Podmaniczky Frigyes ment Debrecenbe az országgyűléssel, Pesten maradt. A császáriak 1849 elején tartóztatták le, egy évig raboskodott. A fogságból 100 ezer forint váltságdíj fejében szabadult. Térjünk vissza az ezred szervezésére. A kormány elfogadta a gróf ajánlatát, és azonnal kiutalt 250 ezer forintot. Az ezred felállítására kevés volt ez a pénz. Három századot felszerelhettek volna talán, többet nem. A huszárok felfegyverzése ugyancsak költséges volt. A régiek azt emlegették, hogy egy katona — a fegyvertől a ruházatig, a lótól és annak szer- számzatáig — „háromszáz- egynéhány darabból áll”. így a grófnak saját zsebébe kellett nyúlni, és a költségeket állni. Aki saját lóval jelentkezett szolgálattételre, állatát 300 forintért megvásárolták. A szervezés Pest megyében, Fóton és Rákospalotán indult, s Kecskeméten keresztül Békés vármegyébe jutott el. Főleg azokat a korábban kiszolgált és tartalékos huszárokat várták, akiket már nem kellett kiképezni, hiszen nem volt rá idő. Ezért a vezényszó is németül hangzott, mert az „öreg regruták” ehhez szoktak. Az ezred egyik kitűnő parancsnoka Rohonczy Lipót huszár ezredes, középbirtokos nemes volt, aki 1807-ben Pápán született. Bécsben hadmérnöki akadémiát végzett, 1821-től 1847-ig a 7. könnyűlovas ezredben szolgált, mint főszázados, majd kilépett a császári seregből. A szabadságharc hívására 1848. június 8-ától nemzetőr őrnagy Torontál megyében, a délvidéki harcokból ő is kivette a részét. 1849. február 17-én alezredes lett, később á XVI. Károlyi Huszárezred parancsnoka. A szabadságharc leverése után Aradon 18 évi várfogságra ítélték. Feltétlenül meg kell említeni Salamon Elek huszár alezredes szerepét. Salamon 1806-ban született Székesfehérváron. A császári seregben 1824-től 1836-ig szolgált, utána hivatalnok volt. 1848 nyarától nemzetőr őrnagy, részt vett a délvidéki harcokban. Osztályparancsnokként került a Károlyi Huszárezredbe 1848. december 1-jén, azután az ezred parancsnokaként szolgált. A szabadságharc leverése után Aradon 16 évi várfogságra ítélték. Fontos szerepe volt az ezrednél a mindössze 18 éves i gróf Ráday Pál huszár őrnagynak. Ez a fiatalember hamar került magas beosztásba. Édesapja gróf Ráday Gedeon nemzetőr őrnagy, országgyűlési képviselő volt, a császáriak várfogságra ítélték. Utána a Nemzeti Színház főinté- zőjeként ismerhették. A fiatal Pál va» ' 29-én került a XVI. Károlyi Huszárezredbe, mint főhadnagy, és 1849 májusában őrnagy, osztályparancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot a szabadságharc leveréséig. Tizenkét évi várfogságra ítélték. A lelki kudarcokat nem tudta elviselni, szabadulása, s a kiegyezés után öngyilkos lett. Velük s több tiszt szakértelmével megalakult és működött az ezred. A ruházatuk fehér Az ezred egyik zászlajának szalagvége ezred. Zászlójuk máig nem került elő, illetve senki nem tudja megmondani, hogy az ismeretlen zászlógyűjteményből melyik volt az eredeti. Az ezredtől egy zászlószalagot őriz a Hadtörténeti Múzeum „Vesszen, ki bánt Károlyi és Zichy grófnő 1849” felirattal. Jó lenne, ha emléktábla őrizné valahol a Békés megyei huszárok emlékét. Hankó József Rohoncz Lipót huszárezredes, ezredparancsnok kapta a hazaszeretetét. 1830-ban született, 17 évesen tisztnöven dék volt, és 1848 bérében már huszár hadnagyként vett részt a délvidéki harcokban. November huszár teljes díszben Fehér posztóval behúzott huszárcsákó a legénység számára csákó, búzavirágkék ./ zeke és nadrág volt, melyet piros zsinórok díszítettek. A tisztek ruházata eltért a legénységétől, zekéjük búzavirágkék, a mente világos szürke és prémes, a zsinórzat piros, a gombozat arany színű volt. Báró Podmaniczky Frigyes huszár százados — aki ebben az ezredben a 3. század parancsnoka volt — megörökítette a ruházat leírását. Ebből tudhatjuk, hogy az állomány bőrözött pantallót is viselt. Egyébként Podmaniczky báró az ezred négy századával Görgey tábornok fel-dunai hadtestében szolgált. A szabadságharc leverése után büntetésből közlegényként besorozták a császári seregbe. Utána a magyar politika fontos szereplőjévé vált. Az állomány „1845” mintájú karddal volt felszerelve, és úgynevezett „1844” mintájú rövid lovassági karabéllyal látták el őket. A fegyverrel lóhátról is lőttek. A XVI. Károlyi Huszárezred a hadműveletek nagy részén megtalálható volt, különböző századokra osztották fel, így Görgey seregével az I. hadtestben, a III. hadtestben, Leinin- gen-Westerburg Károly tábornok és a X. hadtest Gál László ezredes seregében. Még az erdélyi sereghez is tartoztak. A kapitulációig szolgálták a hazát. Jelenlétükkel az aradi csata sikerrel zárult, mely nem kis részben annak köszönhető, hogy jól képzett és már kiszolgált legénységből állt össze az Földijeink a huszárezredben Békéscsaba: Simái Lukács huszár főhadnagy Czigler György Simái Gusztáv Omaszta Nándor Gyula: Hollóssy János Braun József Hajdú Mátyás Gróf Almásy Dénes Békés: Komáromi Gábor Lipcsei Sámuel Almási Mihály Asztalos Mihály Almási András Endrőd: Dinya Pál Tímár János Kovács Pál Újkígyós: Bágnár Pál Harangozó János Kerekes Gergely Gazdag Antal Győrfi József Wieland Károly huszár főhadnagy Gyula, amely titkolja értékeit Gyula egy nagyon kellemes, hangulatos város, s tulajdonképpen mindaddig semmi probléma nincs, amíg az oda látogató kizárólag fürdeni, sétálni kíván. Annál több bosszúságban lehet része, ha netán arra vetemedne, hogy meg akarja ismerni a város nevezetességeit, kulturális értékeit. Tudva, hogy Magyarországon a múzeumok hétfőn zárva tartanak, elindul kedden a Dürer-terembe, ahol időszakos kiállításokat rendeznek. Ott meglepve tapasztalja, hogy kedden is zárva tartanak. A továbbiakban kiderül, hogy ez a nyitva-, illetve zárvatartási rend nem a Dürer-terem sajátossága, hanem valamennyi gyulai múzeumra, kiállítóteremre érvényes, tehát gyulai specialitás. Bevallom, én vagyok az okvetetlenkedő, mindenáron gyulai múzeumokat látni akaró turista, felkeresem hát a Tourinform Kossuth Lajos utca 7. szám alatt található irodáját abban a reményben, hogy ott végre szakszerű tájékoztatásban lesz részem, miután hivatásszerűen foglalkoznak a Gyulát felkeresők informálásával. Kérdéseimre az iroda dolgozója kezembe ad egy színes „Gyula. Termálsziget a szárazföldön” című kiadványt azzal, hogy abban, illetve annak utolsó oldalán minden szükséges információt megtalálok. A szép, színes képekkel ellátott, többnyelvű tájékoztatóban meg sem említik a Dü- rer-termet, a városi képtárat, a Lajos Ferenc és más galériákat. Ezek címéről, nyitvatartási idejéről pedig szó sincs. A tárgyilagosság kedvéért megjegyzem, hogy akivel igazán jogosan büszkélkedhetnének, az országban egyedülálló Munkácsy- és Kos- suth-díjas Kohán György múzeumával, az a tájékoztaErkel Ferenc emlékét már őrzi egy szobor a nevét viselő téren tóban egy zárójeles megjegyzésben így szerepel (pl.: Kohán-galéria). Hasonló a helyzet a Várfürdő előtti tájékoztatón is. Ennyire nem fontos, ami igazi érték? Végül szeretnék pozitív élményeimről is beszámolni. A Dürer-teremben láttam egy szép kiállítást Székelyhídi Attilától. Szerettem volna tájékoztatást kapni az alkotóról, de ez a törekvésem nem járt sikerrel. Gondolom, hogy a XX. század végén legalább egy egylapos tájékoztató nem jelenthet elháríthatatlan akadályt, még anyagilag sem. Legfeljebb megfizettetnék az érdeklődőkkel. A Kohán Múzeum kiállítása — bár eddig is ismertem, szerettem műveit — maradandó élményt jelentett. Nagyon sajnáltam, hogy a kiállított képek közül egyet sem lehetett lapon megvenni. Kádár Sára, Budapest
