Békés Megyei Hírlap, 1999. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-06-07 / 31. szám
SZEXD0BBENET KOLTORKMTOSBEN Homlokpuszi és kézcsók a krónikásnak Az Evita előadása kellemes él- Petrik Balázs humorista és az szellemes, tehetséges, jókedvű ményt nyújtott. A meghívó az Amanda Stúdió táncosainak fiatalember, hangulatot terem- utána következőket két sze- produkciója került porondra, tett. Követte őt azután némi rény sorban harangozta be. Az ifjú Balázs neve terjedőben, döbbenet... Azon ugyan már meg sem lepődünk, ha erotikus zónákról zeng danászva egy-két termetes nőnemű lény akár a köz- szolgálati tévében is. Bocs’ — és megértés az irántuk vonzódóknak! A parti Amanda-kon- feráló, hegynyi hölgyeménye azonban alulmúlta ízléshatárunkat, bár az általa beígértek keltettek némi reményt. Az angol műbútorasztalos nevéről elnevezett, 18. századi mahagónival dolgozó, faragott díszeket kedvelő bútorstílusról, a chippendalről (ejtsd csip- ndélről) hallottam már. A Csipndél-fiúkról még nemigen, állítólag ők is angol irányzatot képviselő vetkőző fiúk. Magyarországi műfajművelőik szórakoztatták hát a nagyérdeműt Békéscsabán. (A legnemesebb báli hagyományokat falainak emlékeiben is őrző Vigadóban.) Hárman háromféle típust képviseltek. Volt közöttük olaszos, intelligens, szőke, hideg. Abszolút profiként, kidolgozott, gyúrt testük alaposan megrengette a táncparkettet. A közönséggel kapcsolatot teremtendő mellém is libbent — huszonéve teljességében — egy kellemetes ifjú, s váratlan homlokpuszit és kézcsókot osztott személyemnek. Tagadhatatlanul meglepődtem, olyannyira, hogy másodperceken belül az asztaltársaság férfitagjainak hátsó takarásába pende- rültem. Közelről * Hetedik oldal * Hűséges hívei vagyunk a Békés Megyei Jókai Színháznak — amikor jók az előadásaik, tehetséges művészeiket látjuk, viszonylag gyakori látogatói is volnánk a Csabai Páholy immáron hagyományosnak mondható, Vigadó-béli, színház utáni kultúrpartijának. E rendezvény eredeti hivatása „az alakuló polgári közönség” ismerkedő, üzletkötő, művészetpártoló verbuválása. A legutóbbi parti azonban másféle csáberőnek nyújtott teret. 1999. február 7. wmwm •• ■ rr m Előrelátásom nem bizonyult haszontalannak, hiszen még csak ezután jött a java... Lola, az álomhölgy igazi hivatásos külsejével, alakjával, táncával dobogtatta meg a férfiszíveket. Egy ifjú színészt magához csalt, bilincsbe kötve székhez rögzítette őt, majd szakértő mozdulataival, egyre kevesebb göncben gerjesztette hímnemű érzelmeit. Piros sál óvta eztán a homályosodó férfitekintetet, s láss csodát, az előkészített áldozatot eztán már a korábban konferáló, elől-hátul kibuggyanó tomporú, pocakos gömbhölgy vette munkába. Félreérthetetlen szándékait megértetvén az úrral, lekerült a sál, maradt a döbbenet. Ez volt a humor. A fiúk egyenként kerültek újra színre változó leányzókat közrevonván, libbenő ruháikat, köpenyből reppenő tangáikat veszítvén az erotikus tánc során. Egyszer-egyszer férfiúi „ékességük” sem maradt teljes titokban, főként közönségbéli „partnerük” szemérmes tekintete előtt. A kultúrparti nem volt tanulság nélkül való, beszélgetvén a fiúkkal, kiderült: értelmes fiatalok. Csupán civilben, pedagógusként a reggeli tejükhöz nem jutna kalács, így pedig pezsgőre is futná, ha nem vigyáznának olyannyira valutát érő formájukra. Bede Zsóka Izig-vérig zenész Az Atlasz együttesben kezdett 1965-ben. Játszott az Apostolban, és alapítója volt a Korái rockzenekarnak. A színészség előtt kipróbálta a vendéglátózást külföldön. A rockszínház megalakulása óta musicalszínész, énekes. Játszott az első magyar musicalben, a Sztárcsinálókban, s bár saját bevallása szerint nem éppen táncos alkat, az is előfordult, hogy csak neki kore- ografáltak egy táncos jelenetet. Több mozifilmben is szerepelt, a Honfoglalásban például bizánci követet alakított. Makrai Pál — akit legutóbb a Jókai Színház Evitájában láthatott a közönség — ízig-vérig zenész. Ötvenhárom évesen már nem vár nagy csodákat, de az sem állítható róla, hogy megpihen babérjain. Több mint 20 zenés darabban szerepelt már, jelenleg 3 zenekarnak tagja és saját műsoraival is fellép. Békéscsabán, a Mozart kávézóban egy habos oapuccinó bírta maradásra. — Ilyen munkatempóval meglehetősen kévés időt tölthet otthon. Mennyi idő jut a családjára? — Kevés. Ehhez az életformához olyan társra van szükség, aki rendkívül megértő. A sok távoliét, a kiszámíthatatlanság miatt sok házasság megy tönkre. Szerencsémre nagyon toleráns, nagyon intelligens a feleségem, aki megérti ezt az életvitelt, immár 29 esztendeje. — Különcnek tartja magát? — Ha valaki művészpályára kerül, kialakul róla valamilyen kép. Ha ez nem „felvett”, hanem belülről jön és természetes, akkor jó a dolog. Úgy érzem, a magánéletben ugyanolyan vagyok, mint a színpadon, persze ott bizonyos mértékig nagyobb lánggal kell égni. Már nem várok nagy csodákra. Akadnak dolgok, amelyekre azt mondom, elérhettek volna. Nagy fájdalmam, hogy sehol semmilyen elismerést nem kaptam, s tudom, mostmár nem is lesz rá alkalmam. Kovács Attila
